Én mondtam a hercegnek, hogy nem szeretnék elmenni erre a különleges ebédre, amire Rosella hercegnő és a királyok is hivatva vannak. Hiszen nekem semmi keresni valóm egy ilyen elitt ebéden. Mégis amikor Edward parancsára egy francia fodrász sétált be a szobámba, akkor jöttem rá arra, hogy erre az ebédre énis hivatott vagyok. A tükör elött ültem. Meg sem mertem mozdúlni. Mateo mindenféle fésűt, hajgumit ollókat és hajvasalókat tett ki az asztalomra, hogy valamit kezdjen a hajammal. Nekem ez a sürgés - forgás elég volt ahoz, hogy megijedjek tőle.

- Edward - suttogtam a hercegre nézve, aki a bársony kanapén ülve olvasott egy régi könyvet. Csak egy pillanatra nézett fel rám, a tekintetünk pedig találkozott. Halvány mosolyra húzta a száját és lassan bólintott.

- Varázsolj neki valami gyönyörű szépet Mateo! - tette le a könyvet a kanapéra, én pedig mérgesen néztem rá.

- Már tudom is őfelsége, Edward herceg! - hajolt meg a fodrász. - Egy frufru vágás, és ő lesz a leggyönyörűbb az ebéden. Talán a tépet fazon remekűl is állna a hölgynek! - vette a kezébe az ollót, én pedig nyeltem egyett.

- Egy óra múlva vissza jövök! - gombolta be az öltönyét a herceg. - De köszönés nélkűl nem tudom itt hagyni a kedvesemet - sétált felém, Mateo pedig meghajolt és hátat fordított nekünk. - Gyönyörű leszel! - emelte meg Edward az államat, majd finom csókot nyomott az ajkaimra.

- És te a bordó öltönyödet veszed majd fel? - húztam össze a szememet, miközben visszaemlékeztem Rosella hercegnő kedvenc színére.

- Nekem olyanom nincsen! - húzta ki magát, majd kisétált, Mateo pedig mögém állt.

- Szerencsésnek mondhatja magát a kisasszony - tette hátra a hosszú hajamat. Ekkor lesütöttem a szememet és zavartan elpirúltam.

- Az is vagyok Mateo. Az vagyok - suttogtam, majd felsóhajtottam. - Kezdjük!

- Ahogy szeretné, kedves! - vette a kezébe az ollót, a francia fodrász pedig valami eszméletlen dolgokat varázsolt a hajammal. Elöszőr lassan átfésűlte, és egyenesre kivasalta. Ezután a végét egyenesre vágta, ami így is a hátam közepéig ért. Azt mondta, hogy természetesen szép arany szőke hajam van, ezért ő nem szeretné befesteni. Egyébként én sem engedtem volna. A frufru vágásnál kicsit féltem, hiszen nekem még soha sem volt frufrum. De a végére, amikor tükörbe néztem, alig ismertem magamra. Mármint a hajam egy kicsit rövidebb lett, a frufrum pedig szépen keretezte az arcomat. Oldalt egy centiméterrel hoszabbra hagyta, de az egész tépett volt, és azt hiszem, hogy tökéletesen kiemelte az arcformámat. Ezután pedig készített nekem egy visszafogott, de mégis szép sminket. A szemhéjamra arany színű port kent, arra húzott egy vékonyka tusvonalat. Az arcomra pedig csak bronzosítót tett, a számat pedig halvány rózsaszín rúzzsal kihúzta. Amikor az utolsó simításokat végezte, tudtam azt, hogy már magamra sem ismerek. Nem azt a nőt láttam a tükörben, akit egy órával ezelött. Sokkal szebb és kifinomúltabb lett a sugárzásom. Mintha, ez lenne az én igazi énem. - Végeztem! Mmá! - csókot nyomott az ujjára, a hajamat pedig előre tette, és megigazította a frufrumat. - Hát kisasszony! - tette a szívére a kezét. - Maga káprázatos lett! Egyszerűen gyönyőrű! A herceg a lába elött fog heverni! - pakolta össze a cuccait, betette a táskájába, és a bajúszát megpödőrve intett nekem.

- Köszönöm Mateo - intettem, majd ismételten a tükörbe néztem, és lassan megráztam a fejem. Elképesztő, hogy egy kis smink és egy olló mire képes.

- Mateo igazán kitett magáért - szólalt meg Edward, majd vele szembe fordúltam, és felálltam. Egy fehér elegáns ing volt rajta, arra pedig felvett egy világoskék öltönyt. A haját hátra lakkozta, a karórája pedig ott csillogott a csuklóján. Lassan meghajoltam elötte, de váratlan dolog történt. Megállt elöttem, majd egy térdre ereszkedett, megfogta a kezemet, és gyenge puszit myomott a kézfejemre. Úgy tudom, hogy ez a legnagyobb tisztelet kimutatása a kedvesünk iránt. - Gyönyörű vagy - állt fel, majd megfogta a kezemet, és a szobánkba sétáltunk a relytett folyosón keresztűl. - Van egy ajándékom a számodra - lassan becsukta az ajtót, majd a kanapéhoz sétált, és a kezembe adott egy szürke dobozt. Mosolyogva elvettem tőle, és kikötöttem a masniját.

- Ajándékot hoztál nekem? - vettem le a doboz tetejét.

- Mondjuk azt, hogy én magam választottam - tette hátra a kezét, én pedig kivettem a dobozból, egy rózsaszín - púder színű ruhát. Magam elé tartottam, és mosolyogva néztem végig rajta. - Felpróbálod nekem? - mutatott a fürdőszoba felé.

- Persze - sétáltam be, és becsuktam magam mögött az ajtót. Levettem a saját ruháimat, majd megsimítottam a rózsaszín ruha anyagát. Gyönyörű volt. Miután felvettem, végig néztem magamon a tükörbe. A ruha a testemre simúlt, a dekoltázsomat pedig szépen kiemelte. Oldalt a vádlimnál bevolt vágva az anyag, onnantól pedig fehér csillámok jelentek meg rajta. A csuklómig ért az anyag, ami szintén fehér csillámokban jelent meg, ahogy megmozdítottam a kezemet. Hátúl szintén ezek a fehér csillámok csillogtak, egészen le a padlóig. Ez a ruha meseszép! Amikor kiléptem, Edward végig nézett rajtam, az állára tette a kezét, a kezemért nyúlt, én pedig mosolyogva fogtam meg a tenyerét.

- Igazán elbűvölő vagy! A ruha pedig kitűnő választás volt! - húzott magához, a lapockámról pedig a fenekem fölé csúsztatta a kezét. A vállára tettem a kezemet, és megsimítottam a gyönyörű arcát.

- Köszönöm hercegem! Köszönöm, hogy ezt is megmutattad nekem! Azt, hogy ilyen is tudok lenni! - néztem végig a meseszép ruhámon.

- Ez a te érdemed! - nézte a karóráját, majd megindúltunk az ebéd helyszínére. Látta rajtam azt, hogy félek, ezért megszorította a kezemet, az orrát a halántékomhoz nyomta, és beszívta az illatomat.

Tudtam, hogy ez a különleges ebéd, kint lesz a tópart mentén. Vörös szőnyeg vezetett az elökészített asztalhoz. A vörös szőnyeg mentén rózsák, és külőnböző virágok pompáztak a napsütésben. A körömcipőm kopogott a lépcsőn, miközben megtorpantam a vörös szőnyeg elött. Vörös szőnyegen csak az uralkodó család tagjai sétálhatnak. Bizonytalanúl pillantottam előre, a két király és a hercegnő pedig minket néztek a szőnyeg túloldalánról. Megszorítottam Edward kezét, aki váratlan dolgot csinált. Egy hírtelen mozdulattal menyasszony pózba a karjai közé vett, és így cipelt engem végig a vörös szőnyegen.

- Amint én leszek az uralkodó az lesz az első, hogy eltörlöm ezt a szabályt - mondta hallkan, miközben az uralkodó rosszaló pillantásokkal ajándékozott meg. A pillantásukban pedig minden benne volt. A vak is látja. Düh, megvetés, és lekicsinyítés. Tudtam, hogy azt beszélik át, hogy én megis mit keresek itt. Amint Edward letett engem a székem mellé, egy pillanatra elmosolyodtam és mélyen meghajoltam a fürkésző szempárok elött. Az asztalon volt minden. Az aranyozott evőeszköztől kezdve, a kerámia tányérig, és a kristály poharakig.

- Megtisztelő felség! - suttogtam úgy, hogy halják. - Hercegnő! - hajoltam meg Rosella hercegnő elött is, aki alaposan végig nézett rajtam.

- Elnézést kérünk a késés miatt apám - mindta Edward, majd betolta nekem a székemet, én pedig leültem.

- Ugyan herceg! Mi is mégcsak most érkeztünk! - mosolyodott el Füröp király, a tekintetemmel pedig a hercegnő felé néztem. Jesszus! Gyönyörű! Hosszú, fekete haját egyenesre vasalták, a fején pedig fehérarany korona díszelgett. A sminkje erős volt, a mogyoróbarna szemével engem nézett. Egy nagyobb anyajegy díszelgett a telt ajka melett, a ruhája pedig vörös színű volt, a kezét pedig csillogós, fekete szatén kesztyű védte.

- Hercegem! - bólintott lassan a hercegnő, és Edward - ra nézett, aki az asztalon megfogta a kezemet.

- Hercegnő! - köszöntötte ő is, majd a szemembe nézett. - Ő itt Szirén - kifinomúltan, és lassan mondta ki a nevemet. Mintha ez a név a világot jelentené a számára. Halványan elmosolyodtam, és végig néztem az uralkodó család tagjain. Fülöp király szintén mosolyogva nézett rám, de ezt nem tudtam elmondani Edward édesapjáról, és Rosella hercegnőről. Ők csak biccentettek felém. Ez is több mint a semmi.

- Nos! Hát, nagyon szép napunk van! - szólalt meg az uralkodó, majd elmosolyodott. - Megtisztelő, hogy elfogadtátok a meghívásunkat! - nézett Fülöp királyra.

- Nem mondtam volna nemet, régi barátom - tette a vállára a kezét. - Rég volt már, hogy ebben az országban jártam - bólintott, és megigazította az öltönyét. - Még mindig festesz herceg? - nézett Edwardra.

- Igen felség! - bólintott.

- És mit, ha szabad kérdezni? - szólt közbe a hercegnő, a mellei pedig majdnem kiestek a ruhából, az asztalra. Normális ez?

- Hát...- kezdte. - Általában azt, ami megtetszik nekem - mondta ki, és egyenesen a szemembe nézett, és megpuszilta a kézfejemet. A hercegnő arca pedig egyszínű lett a ruhája vörös színével.

- Énis szoktam festeni! És kíválóan táncolok is! - szegezte fel az állát kifinomúltan, és elmosolyodott. Miért érzem azt, hogy ez a nő a hercegemre pályázik?

- Talán rá is térhetnénk a tárgyra. Nyílván nem egy egyszerű téma, de én úgy gondolom, hogy köztetek meglehet beszélni! - tárta szét a karját a király, nekem pedig görcsbe rándúlt a gyomrom, olyan érzés volt, mintha összepréselték volna. Edward megköszörülte a torkát, majd a kezünket letette közénk, a kezét pedig a combomra tette.

- Én már az apám tudtára adtam azt, hogy a gyermekem édesanyja kizárólag Sziren lehet! - mondta ki, Fülöp király pedig elnevette magát.

- Én megértelek herceg! Szerelem egyszer van egy életben, tudom! De sajnos a törvény másképp mondja. Herceg kislányának, vagy kisfiának, kizárólag egy hercegnő lehet az édesanyja! Ez a királyi prorokol! - mondta ki, én pedig megfogtam Edward kezét, és lelöktem a combomról. Ha ebbe belemegy...

- Nekem nincsen ellenvetésem! - szólalt meg a hercegnő. - Gyönyörű babát fogok szűlni a hercegnek - nézett egyenesem rám, én pedig lesütöttem a tekintetemet és összeszorítottam a számat.

- Remek! - mosolygott őszintén az uralkodó. - Tudjuk azt, hogy ki tartozik közénk - nézett egyenesen rám, én pedig a szemébe néztem, majd lassan bólintottam. Lassan felálltam a székből, hátra toltam azt, és Edward - ra néztem, aki nem nézett rám, csak előre.

- Engedelmükkel! - léptem hátra. - Én nem ezért jöttem ide! - mutattam a talajra. - Én nem azért jöttem ide, hogy megalázzanak engem! Ezt kell végig hallgatnom? - néztem a hercegnőre. - Nemis értem, hogy miért ilyen ellenszenvesek velem! Soha egy rossz szót sem mondtam senkinek se! - mondtam könnyes szemmel, Fülöp király pedig összehúzott szemekkel nézett rám. - Én ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni! - ráztam meg a fejemet, majd végig néztem Edward - on, aki engedte magát behálózni. - További szép napot! - fordítottam nekik hátat. Ennyit Edward hercegről is.

- Indúl a babaprojekt apám! - mondta ki, majd utánam futott, felkapott engem, és végig futott velem a vörös szőnyegen. - Szeretlek, mondtam már? - nézett a szemembe.

- Utállak, mondtam már? - néztem a szemébe, majd a palotában letett engem. Megfogta a kezemet, de én elhúztam és összefontam magam elött a karomat. - Soha sem voltam még ilyen kellemetlen szituációban - morogtam az orrom alatt.

- Mit mondtál szép hölgyem? - nézett rám, miközben becsukta magunk után az ajtót. Ekkor megköszörűltem a torkomat.

- Óh, hercegem! Énis szoktam festeni, ó hercegem, nekem semmi ellenvetésem! Ó hercegem, kitűnöen tudok táncolni is - utánoztam Rosella hercegnő hangját, majd Edward megfogott, és nevetve végig fektetett az ágyon.

- Vicces vagy Sziren - suttogta. - Sziren Livia - suttogta.

- Honnan tudod a második nevemet? - suttogtam hallkan.

- Szabadidőmben sokat olvastam a papírjaidat - hajolt le a nyakamhoz, és puszit nyomott a torkom és a nyelőcsőm közé.

- Szeretem a puszidat. Olyan jó - suttogtam lehunyt szemmel.

- Szeretkezni akarok veled Sziren - suttogta a fülembe, én pedig kigomboltam az öltönyét, és letoltam a vállán.

- Nincsen semmi ellenvetésem - suttogtam a fülébe.

- Meddig fogsz engem még ezzel piszkálni? - húzta össze a szemét.

- Még egy kis ideig! - csókoltam vissza, de nem tudtunk igazán megfeledkezni mindenről, mert kopogtak az ajtón.

- Mit akarsz?! - kérdezte Edward.

- Az uralkodó látni kívánja őfelségét! - mondták az ajtó mögött. Edward felsóhajtott, és a szája szélébe harapott.

- Este itt folytatjuk - gombolta vissza a nadrágját, és visszahúzta a sliccét.

Egész nap egyedűl voltam. És viszonylag zaklatott voltam. Hiszen nem tudtam azt, hogy a herceg hol van, vagy, hogy mit csinál. Bízok benne anyira, hogy tudom azt, hogy nem a hercegnő lakosztályában van. Hiszen itt töltenek egy kis időt a palotában. Azt nem tudom, hogy miért. Igazából nemis tartozik rám.

Törülközőben sétáltam ki a fürdőszobából, akkor amikor Edward vissza jött a szobába. Letette az öltönyét a kanapéra, és megigazította a haját. Felé fordúltam, miközben a telihold besütött a szoba ablakán, így megvilágította a közös ágyunkat.

- Baj van? - suttogtam, a hangom szokatlanúl halk, és vékonyka volt.

- Csak kaptam az apámtól egy durva fejmosást a mai viselkedésemmel kapcsolatban - invitált magához, én pedig az ölébe ültem, és átkaroltam a tarkóját.

- Az én hibám. Sajnálom. Nem volt jogom hozzá. Még beszélni sem beszélhettem volna - simogattam a füle mögött található apró korona tetoválást.

- Amit mondtál az igaz. Csak az apám túl makacs. Nagyra tartja a törvényt - simogatta a meztelen combomat, majd összeérintettük a fejünket, és mindketten a közös ágyunkra pillantottunk. A takaró és a párnák szinte csalogattak minket, a hold ezüst fénye, pont az ágyon terűlt szét. - Van kedved valami igazihoz? Valamihez, ami mi vagyunk? - suttogta a fülembe, a testemen pedig végig futott a borzongás.

- Mármint mihez? - kötöttem ki a nyakkendőjét.

- Hát...mondjuk - nézett az ablak felé, majd lehunyta a szemét, és az ágyra pillantott. - Szeretkezzünk - emelt meg, majd az ágy felé vitt, és középre lefektetett engem. A hajam szétterűlt a párnán, úgy néztem fel arra a férfire akit szeretek, miközben levette a ruháit. Így a holdfényben, feltárta elöttem a teste minden gyönyörű porcikáját.

- Gyönyörű vagy - suttogtam hallkan.

Tíz perccel később, a félhomályban ő megtámaszkodott felettem, és a világ legóvatosabb mozdulatával belém hatolt. Vigyázott a testemre, és minden porcikámra. A számhoz hajolt, hogy csókot lopjon tőlem. A kezemet fogta meg, amit leszorított mellénk az ágyra, én pedig a szabad kezemet a fenekére tettem, miközben lassan, és szenvedélyesen mozgott bennem. Lehunytam a szememet, a számat kinyitottam, miközben a testünk a hold fényében összeforrt ezen az éjszakán.