A mai nap reggel nagyon izgatott voltam. Mert ma egy különleges dolog vette a kezdetét. Nemis értettem, csak akkor amikor megpillantottam a kanapén egy lovagló ruhát. Magamhoz vettem a bézs színű lovagló nadrágot, a hófehér pólót, és a fekete csizmát, majd az ujjaim közé vettem egy cetlit, és elolvastam azt, ami rá volt íra.

Délelött tíz órakkor a királyi istállóban várlak téged.

Amint elolvastam azt, hogy vár rám, a plafon felé pillantottam, és boldogan lehunytam a szemem. Az uralkodó fia vár rám. A HERCEG vár rám! Mi ez ha nem szerelem?

Amint felöltöztem, összekötöttem a hajamat, egy fehér masnival rögzítettem a hajguminál, majd becsuktam magam után az ajtót, és a kijárat felé sétáltam. Elmosolyodtam, amikor két biztonsági őr meghajolt elöttem.

Amint kiléptem a napsütéses időre, beszívtam a virágok friss illatát, hallgattam a madarak énekét, néztem a pillangókat és a méhecskéket, akik virágról, virágra szálltak. A macskaköves járdán sétáltam az istálló felé, a járdá két oldalát rózsabokrok védték, és kerti szökőkutak színesítették be a tavasz hangulatát. Mosolyogva léptem be az istállóba, ahol sok szép ló nézett vissza rám. A boxuk modern felépítésű volt. Lefestett fa ajtókkal, és zöld rácsokkal. Minden ajtón volt egy aranyozott tábla, amire a ló nevét írták. Lassan sétáltam előre, miközben szemezgettem a gyönyörű lovakkal. Vajon a hercegnek milyen lova lehet? Egyáltalán itt van az ő lova?

- Sziren! - lépett ki egy ajtón, majd lassan becsukta maga után.  Fekete lovagló nadrág volt rajta, bézs színű pólóval, és kék mellényel, és sötétbarba lovagló csizmával.

- Nagyon elegáns vagy. Vagyis nem láttalak még az inged és az öltönyöd nélkül - álltam meg elötte, majd az államra tette a kezét, és megvizsgálta az arcomat.

- Te is nagyon gyönyörű vagy. Ezek a színek, tökéletesen mennek a bőröd színéhez - hajolt hozzám, majd nyomott egy lassú puszit a homlokomra. Én pedig elvigyorodtam. A szája a homlokomon!

- Megmutatod a lovadat? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel. - Legelábbis a királyi család tagjainak, valami különleges lovuk van, nem igaz? - mosolyogtam, majd megfogta a bal kezemet, és a legutolsó, legnagyobb box felé vezetett.

- Nem tagadom, büszke vagyok Soray - ara - nézett a szemembe, és nyomott egy puszit a halántékomra. Az utolsó boxhoz léptünk, kinyitotta és elhúzta az ajtót, én pedig szembe találtam magam a herceg lovával.

- Nahát! Ez...gyönyörű! - suttogtam hallkan.

- Soraya egy három éves Fríz ló - állt a lova mellé, és a nagy homlokára tette a kezét. A ló fekete szőre szinte fénylett, olyan tiszta volt. A farka és a sörénye hullámos volt, és elképesztően gyönyörű.

- Meseszép ez a ló - suttogtam hallkan, miközben a ló felém hegyezte a fülét.

- Soraya - ban az a különleges, hogy nagyon szelíd és félős - nyújtotta felém a kezét, majd a tenyerébe csúsztattam, és rátette a lova pofájára. A ló nagyokat pislogott, az érintésem közben pedig lehunyta a szemét.

- Milyen nyugodt. Te nevelted? - néztem Edward herceg szemébe.

- Senki más nem foglalkozhat vele csak én - mondta, majd megsimította a lova, hófehér díszes motívumokkal díszített kantárját. - Készen állsz?

- Persze! - léptem egyett hátra.

- Akkor hozd ide Rascal - t! - mutatott az Arab Telivér boxa felé, én pedig így is tettem.

- Ez a hely eszméletlen! Miért nem hoztál ide el hamarabb? - mosolyogva néztem a nagy vízesésre, ami a kristály tiszta tóba folyt bele. A fekete sziklák szinte fénylettek a vízesés miatt a napsütésben, a tó felszíne pedig visszatükrözte a nap sugarait. Szabad szemmel láttam a tó alját, a víz szinte átlátszó volt.

- Tényleg szép! - támaszkodott rá a lova nyakára. - Csak kevés a szabadidőm - pillantott rám, én pedig leszálltam a ló hátáról.

- Menjünk bele! - sétáltam a tó széléhez. Edward úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.

- Mármint a tóba? Fúj! - húzta el a száját, én pedig mosolyogva vettem le a lovaglócsizmámat.

- Fürödtél már tóban? - pillantottam rá hátra.

- Természetesen nem! Egy herceg vagyok! - húzta ki magát.

- Akkor ideje kipróbálnod Edward herceg! - vettem le egy gyors mozdulattal a pólómat és a nadrágomat, majd egy gyors mozdulattal beleugrottam a kristálytiszta tóba. Lehunyt szemmel rúgtam fel magam a homokos aljáról, majd a szőke hajamat hátra söpörtem. - Gyere be hozzám! Kérlek! - hajtottam hátra a fejem, Edward pedig a fejét csóválva nézett rám.

- Te teljesen megváltoztatsz! - leszállt a ló hátáról, majd levette a lovaglócsizmáját, és a nadrágját is. A pólóját letette a többi ruhája mellé, majd megállt a tó partján. - Hát nem tudom...- vakarta az állát. - Nem látszik olyan higénikusnak - mondta ki, én pedig nevetve frecskoltam le vízzel, ő pedig nevetve beugrott mellém, majd mosolyogva hozzám úszott. Közel úszott hozzám, én pedig a dereka köré kúlcsoltam a lábamat, a kezemet a nyaka köré kulcsoltam, és közelebb hajoltam hozzá.

- Nemis olyan rossz, igaz hercegem? - suttogtam a napsütésben.

- Hm! - sütötte le a szemét, majd megborzongott, a testén pedig végig futott a libabőr. - De veled bármire képes vagyok - tette a hátamra a kezét, majd lehunyta a szemét, és hozzám hajolva lassan megcsókolt, amit viszonoztam. Ez pedig elég volt neki ahoz, hogy támadásba lendüljön. Közelebb húzott magához, a kezével a hátamat simogatta, miközben elvesztünk egymás nyelvének az érintésében. Egyszerre volt erotikus és romantikus is. Edward úgy csókolt, mintha a világot jelenteném a számára. Lassan és szenvedélyesen. Úgy, hogy minden pillanatot kiélvezzünk. Mögöttünk pedig ott volt a vízesés, ami hangulatosabbá varázsolta a meghitt pillanatunkat.

- Szeretem a csókodat - suttogtam, amikor elhajolt tőlem.

- Csak a csókomat? - húzta fel a szemöldökét, mire a vállát simogattam.

- Minden porcikádat szeretem. És ezt a picike korona tetoválást is a füled mögött - kuncogtam, mire az ég felé emelte a tekintetét. Ekkor lesütöttem a szememet, és lassan beharaptam a szám szélét, amit igézően nézett végig. - Kérdezhetek valamit?

- Persze - húzódott el, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Amit tegnap mondtál nekem, az igaz? - suttogtam. - Mármint az, hogy szeretsz? - néztem a zöld szemébe, amivel megálás nélkűl az arcomat nézte. A pupillája szinte kitágúlt, úgy nézett engem.

- Szerintem tegnap éjszaka én bebizonyítottam azt, hogy mit érzek irántad - fordította a nap felé az arcát, én pedig elpirúltam az emlékeink miatt.

- Tudom csak, hallani is szerettem volna - úsztam hozzá közelebb, majd a térdére ültem.

- Azt, hogy szeretlek? - nézte a számat. - Sziren, úgyis tudod! A világot jelented a számomra! - rázta meg a fejét, majd szorosan magához ölelt, és puszit nyomott az arcomra. - Te vagy az én kincsem. És senki sem vehet el tőlem - nézett a szemembe, és a fülem mögé türte az egyik vizes hajtincsemet.

- Énis szeretlek Edward - suttogtam a szemébe nézve, és megsimítottam az arcát. - Jobban mint te azt eltudod képzelni. Elmondhatatlanúl szeretlek - tettem a borostás arcára a kezemet, miközben egyre közelebb kerültünk a vízeséshez.

- Szerinted mi van mögötte? - nézett a szemembe.

- Nézzük meg! - úsztunk a vízesés mögé.

A zuhatag mögötti barlangban voltunk. Edward egy sziklára ült, engem pedig az ölébe húzott. Hosszú perceken keresztűl csak csókolóztunk, és elvesztünk abban a pillanatban, ami a miénk volt. Utána pedig végig fektetett engem azon a vizes sziklán, a bugyimat levette rólam, és ott a vízesés mögött belém hatolt. Nem várt, és én sem akartam. Lehajolt hozzám, hogy csókot lopjon tőlem, miközben meztelen testtel felettem mozgott. A hátát néztem, a vizes tarkóját simogattam, és semmi sem érdekelt, hanem csak ő. Elvesztünk abban a pillanatban, amikor ő bennem volt. Nem tudtuk, hogy mi történik a külvilágban. Csak a mámor és a gyönyör érintését élveztük. Egyenesen elveszítettük a fejünket, amikor tíz perc után a gyönyör közepette gyengültünk el, és hagytuk abba, hogy az orgazmus végig járjon a testünkön.