Nyár vége közeledik. Minden taggal szoros barátságot alakítottam ki. 

Két ember mégis közelebb került hozzám, mint a többi.

 Az egyik Suga.

 Amikor csak ideje engedte, azt velem töltötte. Legfőbb bizalmasommá vált, bármikor kereshettem, ha rossz kedvem volt és bátorításra volt szükségem. Ez főleg a saeseng támadás utáni hetekre volt jellemző. Nagyon nehezen viseltem az állandó bujkálás, és a bezártságot. Ő volt az, aki tanácsokkal látott el, hogy hogyan tudom úgy álcázni magam, hogy az ne legyen kényelmetlen. Sok időt töltöttünk kanapéján ülve, és beszélgettünk bandáról, zenéről, hogy hogyan váltak sikeressé, mennyire hiányzik a családja, illetve, hogy nekem is mennyire hiányzik az enyém. Nagyon meglepődött, mikor megtudta, hogy egyetemet végeztem, mégis ezt csinálom, de megértette a helyzet, és biztatott, hogy használjam ki a lehetőséget és alakítsam át az ő házukat, hisz Si-Hyuk is ezt tanácsolta.

A másik legjobb barátom Jimin lett. 

Bármikor megjelent előttem mindig megnevetettet. Állandó mókázásainkat az idősebbek, nem mindig nézték jó szemmel. Ilyenkor Nam Joon vagy Hobi megkergettek minket. Vagyis főleg Jimin-t.

- Ennyi edzés, próba, fellépés után még ilyen sok energiát van, Mochi? – közelítette meg Hobi vészjósló vigyorral a fekete hajút. – Akkor irány a táncterem! – parancsolt rá és húzta is maga után. Jimin lehajtott fejjel követe, de amikor senki nem figyelt, rám nézett és mosolyogva kacsintott egyet. Belőlem pedig kibukott az eddig bent tartott nevetés. 

Szerencsére J-Hope csak legyintett, mondván, ennyi idősen benőhetne már a fejem, de én csak kinyújtottam neki a nyelvemet és a dolgomra indultam.

Julisban, alig voltak otthon, rengetek idő töltöttek a stúdiókban, ahol az új albumra készületek, és ha éppen nem ott voltak, akkor az új koreográfiákat tanulták, gyakorolták a próbateremben, vagy nyilvános eseményeken jelentek meg. Szinte csak aludni jártak haza, az is többségében pár óra volt.

Augusztus, is hasonlóan telt, alig volt idejük bármire is. Főleg külföldön forgattak klipeket. A hónap végére teljesen kimerültek, így a Bighit-től kaptak egy hét pihenőt. Az első két napban csak aludtak és ettek. 

A házon apróbb átalakításokat végeztem ez idő alatt. A falak már nem csak fehérek voltak, hanem különböző színeket csempésztem be, hogy a hazatérőket felvidítsa. A nappaliban lévő borzalmasan ronda barna kanapét egy világos színűre cseréltem. Vidám színű párnákkal és pokrócokkal dobtam fel, hogy kényelmes és hívogató legyen a fáradt bandatagoknak. 

Taehyung, néha annyira fáradt volt, hogy amikor hazaért, fel sem ment a szobájába, csak ott nyúlt ki arra a pár órára. Néha Kookie is csatlakozott hozzá, de még így is kényelmesen elfértek, nem zavarva a másikat.

Jin-nel legnagyobb bánatomra ritkábban találkoztunk, mint a többiekkel. Olyan érzésem volt, hogy kerül engem, a kórház óta. Néha egy-egy közös vacsora alkalmával éreztem, hogy figyel, de amint ránéztem, elkapta a tekintetét és a tányérjára koncentrált. Mindig ő volt, aki elsőnek távozott, és utolsónak érkezett. Párszor próbáltam vele beszélni, de sok teendőre hivatkozva mindig faképnél hagyott. Rosszul esett a viselkedése, mert kezdtem megkedvelni, ő pedig került engem.

A változást szeptember hozta meg.

Egy szabad hétvégén, kihasználva a még kellemes időjárást, újra kerti grillt terveztünk. De most már többen voltunk. Külföldi útjáról végre hazaért Si-Hyuk bácsi, így Ő is velünk tartott. SeJin a feleségével is a meghívottak közt volt.

Jin szokás szerint a konyhában tartózkodott, és előkészítette a grillezni valót, míg a többiek a kertben beszélgettek, vagy ugráltak a medencébe. 

A munkám végeztével Jin mellé lépek és kicsit megbököm a karját.

- Szia! Segíthetek? – mivel több, mint egy fejjel magasabb nálam, szemét levette az éppen felcsíkozott húsokról és úgy néz le rám. Szeme fénytelen, és fáradt.

- Szia! Ha nincs más dolgod, akkor esetleg a zöldségeket előkészítheted. – hangja, aggódásra késztet.

- Jin, minden rendben?

- Persze, miért? – hazudja. Ennyire már ismerem, hogy tudjam mikor hazudik.

- Fáradt vagy. – közlöm vele a tényt. – Nem kellene kicsit lepihenned? Dőlj le a kanapéra, én majd előkészítek mindent. Szólok, ha kész van.

- Nem. – hangja durván cseng a fülemben. – Nem kell helyettem megcsinálnod bármit is.

- Miért vagy ilyen ellenséges velem? Csináltam valami rosszat? – fejben végig pörgetem az elmúlt hónapokat, de nem tudok rájönni, mit vétettem ellene.

- Nem vagyok ellenséges. Inkább menj ki a többiekhez. Nem kell a segítséged. – döbbenten meredek rá. Még, hogy nem ellenséges. Nem akar látni. – Menj ki, kérlek. – próbál finomítani a kijelentésén. Fáj minden szava. Eddig csak sejtettem, hogy valami gond van, de most már biztos vagyok benne.

Sóhajtva elfordulok tőle és kimegyek a többiekhez, leülve egy nyugágyra. Onnan nézem, ahogy Jimin, Jung Kook és J-Hope ugrálnak a medence széléről nagyot csobbanva a vízbe. Nam Joon és Yoon Gi Si-Hyuk bácsival iszogatnak és közben valami komolyról beszélgetnek. Joon, hevesen gesztikulál és majdnem kiveri Suga kezéből a sörös üveget. Mindent összetör ez a srác. Taehyung SeJin-ékkel beszélget tőlem nem messze, a zöld füvön ülve. Mindenkinek van társa, akivel együtt lehet és beszélgethet, vagy bolondozhat. Csak én voltam megint magányos.

Lehunyt szemmel fekszem a nyugágyon. Szemhéjamon átsüt a napfény, ezzel ébren tartva engem. Hirtelen sötétség támad és nedves cseppek hullanak az arcomra. Pilláimat széttárva kíváncsian tekintek a felettem magasodó Jimin-re. Haja nedvesen csillog a lemenő nap fényében, lezser mozdulattal hátra simítja, amit a homlokába hullott és szélesen rám vigyorog. Megint úgy néz ki mint egy Mochi, de valami pluszt látok benne. Arcéle pengéhez hasonlóan keretezi finom vonásait, fekete haja pedig rossz fiús külsőt kölcsönöz a mindig is megbízható Jimin-nek. Igazán megférfiasodott az elmúlt hónapokban.

- Hee Yeon, gyere úszni velünk. – megfog csuklómnál és a víz felé húz. Már tudtam lebegni a vízen. Jung Kook tanított meg bocsánatkérésként, amiért a vízbe dobott. Még bizonytalan voltam a vízben a többiekhez képest, de legalább már nem merültem el, mint egy kavics. Mivel számítottam rá, hogy az este folyamán vizes leszek, így fürdőruha volt a virágos nyári ruhám alatt.

Amíg pihentem, addig mindenki a vízben volt már, így csak rám vártak. Legnagyobb meglepetésemre Jin a medence szélén kapaszkodott és szemét le nem véve róla figyelte mozdulataimat, ahogy leveszem a ruhámat és a klóros vízbe lépek. Mivel nem vagyok szégyenlős, bikini van rajtam, mely ugyan takart mindent, de kiemelte azokat a részeket, amiket ki kellett. Ahogy mellkasig merülök, ismét Jin-re vezetem pillantásomat, aki megbabonázva figyeli mozdulataimat. Mikor észre veszi, hogy figyelem, nagyot nyel és megrázva a fejét, a medence túloldalára úszik, a lehető legtávolabb tőlem. Ismét rosszul esik távolságtartása. De nem marad sok időm szomorkodni, hiszen azonnal egy vízi csatába rángat bele Jimin.

Két csapatra oszlunk. Mind a két csapatban öten vagyunk és Si-Hyuk bácsi a bíró. Négy körös csatában Kim So Hyun, SeJin felesége és én egymás ellen vagyunk, úgy kell harcolnunk, hogy mind a ketten valamelyik fiú nyakában ülünk. Tipikus nyári, vizes játék, és nagyon élvezetesnek ígérkezik.

Első körben So Hyun Noona, Nam Joon nyakában ül, én pedig Suga-éban. Hangosan nevetve kezdünk neki a cicaharcnak, ami a mi csapatunk veszít el. Persze nem miattam, hanem az alattam morgolódó Suga miatt.

Második körben Noona, SeJin nyakában, én pedig Hobi-éban csapunk össze. Ezt már mi nyerjük meg.

Harmadik kört megint Hyun nyeri meg  Kook-kal, míg én Taehyung-gal hatalmas csobbanással érnünk a vízbe.

Az utolsó körhöz érve, Jimin a társam, míg Jin az ellenfél. Miközben enyhe terpeszem alatt a fekete hajú átúszik és kiemelve a vízből, addig Jin is ugyanezt teszi szemben velem, a másik lánnyal. Gyengéden fogja meg a combomat, én pedig lábfejemmel átkulcsolom a hátát. Biztosan tart meglepően izmos hátával. A többiekkel ellentétben, rajta nincs póló, így meleg bőre perzseli combom belső felét. 

Kezemet a hajába túrom, míg teljesen fel nem egyenesedik és biztos talajt fog. Szembe lévő párosra nézek. So Hyun Noona már készen áll az összecsapásra. Szintén lábával hátul öleli Jin-t, de a fiú a lábszáránál tartja meg. Szeme össze villan Jimin-ével, úgy tűnik a saját csatájukat is most vívják meg. Nedves pólója mellkasára tapad, így kiemelve izmait. Kikerekedett szemmel nézem, ahogy a lányt egyensúlyozva izmai vad táncba kezdenek. Kábulatomból egy hangos csata kiáltás ébreszt fel.

A fiúk egymás elé lépnek, és mi So Hyun-nal kézi csatába kezdünk. Egymást lökdösve, nevetünk a másikon miközben, a többiek már a medence szélén ülve hol egyikünknek, hol másikunknak drukkolnak. Percekig tart a cicaharc, egyikünk sem adja fel. Az alattunk levő fiúk fáradnak, érezni a mozgásukon, így gyorsan el kell döntenünk a csata kimenetelét. Döntetlenre hajtok, mert így párost cserélve, Jin nyakában ülhetek, még ha ez neki nem is fog tetszeni. De a közelében akarok lenni.

Nagyot lökök So Hyun-on, aki hangos sikítással hátra fele kezd el dőlni, magával húzva a meglepődött Jin-t. Nevetve merülnek el a habokban, mi meg Jimin-nel lepacsizzuk a döntetlent.

- Az állás döntetlen. – kiáltja be a partról Si-Hyuk bácsi, és biztatóan rám mosolyog. Hiányzott már a kedvessége és jelenléte. Minden percet élveztem a fiúk társaságában, de kellett már egy idősebb, akivel el tudok beszélgetni komolyabban is a jövőről. Suga-val is sokat beszéltünk erről, de a bácsit régebb óta ismerem és van közös múltunk.

- Rendben gyerekek, öt perc pihi, utána az utolsó csatát megismételjük, pár cserével.

A két fiú döbbenten néznek egymásra, hisz nem tudtak a párcseréről. Én kértem meg még a csata előtt a Si-Hyuk bácsit, hogy döntetlen esetén cseréljünk.

- Én veled akarok lenni. – úszik hozzám Jimin és hátulról átkarolja a derekamat. Mellkasát hátamnak nyomja és fejét a fejemre teszi. El kezd húzni a mélyebb víz felé, a többiektől távolabb. Kicsit pánikban esek, mikor lábam már nem érinti a medence alját, ezért megpróbálok szabadulni az ölelésből.

- Engedj Chimchim. Nem ér le a lábam. – kérlelem és a hasamnál összefogott kezeit kezdem kibontani.

- Noona, ne félj, megtartalak. Itt biztonságban vagy. – szorosabbra veszi az ölelést, ami nekem már kezd kényelmetlen lenni. Nem akarok ilyen közel lenni hozzá és egyre távolabb Jin-től. Rúgkapálva kiszabadítom magam, majd visszaúszok addig, amíg leér a lábam. Onnan dühösen nézek vissza a csalódott fiúra. Nem tudom megérteni, miért kellett ezt csinálnia. Mondtam neki, hogy félek a mélyvízitől, ennek ellenére odahúzott. Azt hogy tart engem, még nem érzem úgy, hogy biztonságban lennék.

Még mindig dühösen vissza botorkálok a többiekhez, akik ugyan végig nézték a jelenetet, de nem szólnak semmit sem.

- Noona! – kiállt Jimin a hátam mögül és felém úszik.

- Jimin, hagyj kérlek. – sziszegem vissza neki. Célt értem, mert megáll és bűnbánóan néz velem farkas szemet.

Otthagyva őt és a ledöbbent bandatagokat kimászok a vízből és egy törölközőbe csavarom magamat. Szívem szerint nem mennék vissza hozzá befejezni a játékot, de muszáj lesz, mert most Jin a párom és szó szerint megküzdöttem érte, hogy vele legyek, akár pár percig is. 

- Hee Yeon, készen állsz? – kiáltja bácsi. – Jöhet a nyertes csata?

- Megyek. - válaszolom vissza, majd a nedves törölköző leterítem a még napos fűre és belépek újra a medencébe.

Jin előtt megállva, megengedek egy halvány biztató mosolyt, de csak egy morgás a válasz. Esküszöm, úgy viselkedik, mint Suga, ha felébresztem!

- Kinek az ötlete volt a pár csere? – motyog az orra alatt, majd felkészül, hogy a nyakába vegyen.

Lelkiismeret furdalásomat, hogy rá kényszerítem a társaságomat, hamar elmúlik, amikor megérzem, hogy siklik a lábaim közé és nyakába véve felemelkedik. Az eddig legkényelmesebb váll, amin ültem. Lábfejemet összekulcsolom a hátánál és kezemet a hajába teszem, amíg mind a ketten megtaláljuk az egyensúlyt. Előbb a lábszáramat fogja meg, majd lassan felcsúsztatja kezét, térdem fölött tart meg erősen. Bőröm minden pontja, ami érintkezik az övével, lángol, perzsel, és bizsereg egyszerre. Érzem, ahogy az arcom is szint vált arra a gondolatra, hogy Jin a lábaim közt van. Bár álmaimban nem pont így képzeltem el, de mégiscsak ott van és érzem minden izma rezdülését.

- Vigyáz, kész, csata! – Kiáltja valaki a partról és meglepetésemben majdnem leesek, mielőtt elkezdődne a harc.