Egy órával később szántam rá magamat, hogy újra kimerészkedjek a védelmet nyújtó szobámból. Úgy számolom, hogy most már mindenki felkelt és elment dolgára, így én is csinálhatom azt, amiért itt vagyok és fizetnek.

Mivel tegnap a földszintet befejeztem, így az emeleten lévő szobákon volt a sor. Mielőtt bármelyikbe is benyitottam volna, kopogtam az ajtaján, nehogy bárkire is véletlenül rányissak.

Kicsit félve nyitok be az elsőbe, hisz fogalmam sincs, mi várhat rám. Eddig egyikük szobájában sem voltam, sőt nem is néztem be, így a legrosszabbra készültem fel.

Az első szoba Kookie-é volt.

A szoba elrendezése nagyban kifejezte tulajdonosa tulajdonságait. Az ember, ahogy belép, rögtön a francia ágyat veszi észre, amin fekete ágynemű volt bevetetlenül. Jobbra egy ruhás szekrény, melynek ajtajai nem voltak, így felfedve a benne rejlő kuszaságot. Bal oldalt egy hatalmas tévé foglalta el szinte a teljes falat, előtte a földön pedig játékkonzolok és távirányítók. A tévé mögött kicsit feljebb polcok sokasága, amin tucat számra vannak különböző mese és szuperhős figurák. Az éjjeli szekrényen a tagokkal egy közös kép van bekereteztetve. Mind a heten fekete öltönyt viselnek, fehér inggel és fekete nyakkendővel. Szélesen vigyorognak a kamera lencséjébe, miközben ölelkezve pózolnak. Frissebb kép lehet, mert a hajszínük majdnem olyan, mint most, kivéve V-nek, akinek halvány zöld, Jiminnek meg lila a haja a képen. Mosolyognom kell a kép láttán, hiszen olyan gondtalannak, boldognak tűnnek. Mintha semmi gondjuk, kötelezettségük nem lenne. Valaminek nagyon örülhettek, mert őszintének tűnt a pillanat, amit megörökítettek. Majd rákérdezek Jung Kook-nál, hogy mikor készült a kép.

A földön zoknik és alsók, halmokban hevernek, ezzel eltakarva a talán pasztell barna színű szőnyeget. Bekapcsolom a hatalmas tévét és egy zene csatornát keresek, hogy amíg rendet rakok, valami szóljon a háttérben, ezzel is könnyebbé tegye a munkámat.

Kook szobája után, sorba Taehyung szobája következett. Itt zoknik, cipők, papucsok hevertek minden fele. A szoba egyik sarkában Yeontan apró alvó helye és játékai foglalják el a padlót. Imádja ezt a kiskutyust. Mát többször is láttam, hogy rendszeresen készít róla képeket és videókat.

A következő szoba Jimin és J-Hope szobája volt. A két fiú együtt nem is volt annyira rendetlen, így hamarabb végeztem, mint gondoltam volna. Bár a földön itt is megtalálható volt minden, mint előbbi szobákban, de összességében meglepően rendezett volt.

Nam Yoon szobája viszont lesokkolt. Ahogy beléptem száz számra találtam minden féle színű, formájú, nagyságú bábukat, figurákat. Azt hiszem ő egy gyűjtögető. Jó pár darab hiányos volt. Mintha valaki szándékosan törte volna össze. Egy-két darabka csak kiesett a helyéről, de a legtöbb inkább összeragasztást igényelt. Mivel itt is volt tévé, bekapcsoltam és ugyan arra a zene csatornára tetem, mint Kook szobájában. A földre leülve törökülésbe hajtogattam a lábaimat és elkezdtem összeszerelni a szétesett darabokat.

Suga szobája előtt kicsit bizonytalan voltam. Nem láttam felkelni, így csak halkan koppintottam az ajtaján, nehogy felkeltsem. Mivel nem érkezett válasz, óvatosan lenyomtam a kilincset és beléptem az elsötétített szobába. Lehet, még alszik?

Az ágy felé pillantok, de a gyér fényben nem látok senkit sem az ágyban.

-Suga, itt vagy? – suttogom, és az ágy felé araszolok. Félénken tapogatom a huzatot, ahol a fiúnak kellene feküdnie, de nem érzek sehol sem alvó testrészt. Kifújom a levegőt, amit bent tartottam és a függöny elé lépve széttárom, hogy beengedhessem a már délutáni napfényt.

Ahogy visszafordulok a szoba felé, elámulok. Rend van. Az egy pár zoknit kivéve, ami valószínűleg véletlenül került a szennyes tartó mellé, szinte ragyogó tisztaság van. A helységben nem sok minden van. Egy ágy, egy barna kanapé és egy asztal, amin egy szintetizátor és egy számítógép van. Ruhás szekrénye rendezett, sok mindent nem kell vele tennem.

Mivel itt csak rövid ideig kell lennem, ezért kinyitom az ablakokat és engedek be egy kis friss levegőt. Egy kis pihenést engedek magamnak, ezért a telefonomat elővéve a zsebemből lehuppanok a barna kanapéra, amin csak egy pokróc feküdt rendetlenül.

Telefonomon megnyitva a youtube-ot, keresgélni kezdek. Nem igazán tudom, hogy milyen zenét csinálnak, szóval most ép itt az idő, hogy kicsit felfedezzem. A keresőbe bepötyögöm, hogy BTS és várakozón tapasztom szemeimet a kijelzőre. 

Százszámra ad ki találatokat. Hirtelen nem is tudom, hogy melyiket válasszam. Ezért csak találomra rábökők egy szimpatikusnak tűnőre.

Taeyhung jelenik meg. Sokkal fiatalabbnak tűnik, mint most. Egy vasútállomáson van és ép a sínek előtt térdel, miközben a fejét lehajtja az egyikre. Lassan elindul a zene és különböző jelenetek váltogatják egymást, miközben a tagok hol egyedül, hol közösen szerepelnek. A vidám élénk színek ellenére a dal szomorú hangvételű, és depresszív. Bár értem, hogy mit akar üzenni.

A következő klip már sokkal vidámabb, fiatalosabb. Fire a címe. Suga-val kezdődik, aki épp felgyújt valakit! A zene pörgős, a dalszöveg gondtalan fiatalságról szól. Ez nagyon tetszik. Folyamatos tűz, és a táncos jelenetek váltakoznak a fiúk bolondozásaival együtt.

-Muszáj ilyen korán, már magunkat hallgatnom – szólal meg egy álmos hang a pokróc alól, majd megmozdul. Annyira megijedek, hogy felpattanok és azon nyomban pofára is esek.

Elterülve a padlón nézek a pokrócra, amiből Suga feje bukkan ki. Hunyorog az erős fényre és morcosan újra a fejére húzza a takarót.

-Te, miért a kanapén alszol és nem az ágyban? – kérdem megrökönyödve, és megpróbálkozok a felállással, de a bokámba hasító fájdalom leülésre kényszerít.

- Nincs törvényben, hogy az ember csak ágyban alhat. - érkezik a válasz, majd újra felbukkan a feje a fényben. Megdörzsöli a szemét és felül a kanapé szélére.

-Te miért vagy a padlón? – kérdi értetlenül megrázva a fejét.

-Azt hiszem, kibicsaklott a bokám. – nézek rá fájdalmas arccal. Megmasszírozom az említett testrészt és látom, hogy már elég szépen feldagadt.

Suga feláll a kanapéról és a szobájához tartozó fürdőbe megy. Az ajtót nem csukja be maga után, így hallom, hogy valamit matat, majd vizet csorgat egy edénybe.

-Fel tudsz ülni a kanapéra? Tegyél egy párnát a sérült lábad alá. Mindjárt megyek. – érkezik a szigorú parancs a fürdőből.

Fél lábra állok, majd lehuppanok ismét a kanapéra, és úgy teszek, ahogy ő kérte. Mire elrendezem magam, már jön is vissza egy vízzel teli edénnyel a kezében, és egy kisebb törölközővel a vállán.

Tálba meríti az anyagot, majd kicsit kicsavarva a fájó pontra helyezi. Enyhe nyomástól kicsit felszisszenek, de a hideg azonnal csillapítja a fájdalmat.

Mind a ketten a vizes törölközővel takart bokámat nézzük. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen gondoskodó tud lenni. Általában morgós, beszólogatós stílus vesz magára, vagy teljesen kivonja magát a társaságból. De ahogy itt ülünk, és ő a lábamat kezeli, nem kicsit megdöbbentő számomra. Lehet, hogy senki nem olyan, amilyennek mutatja magát a kívülállóknak. Én kívülálló vagyok, mégis Suga volt az első, aki nyitott felém.

Újra benedvesíti, majd a bokámra teszi az anyagot, de most sokkal óvatosabban. Szinte észre sem veszem. Feláll és újra a fürdőbe megy, de most már magára zárja az ajtót. Pár pillanattal később hallom, hogy megnyitja a zuhanyt és becsukja a zuhanykabint.

Két perc elteltével nem tudok magammal mit kezdeni, így leveszem a borogatást és felállva tesztelem a bokámat. Már nem fáj annyira, és a duzzanat is lejjebb húzódott.

Egy cetlit hagyok a kanapén, és folytatom a munkámat a következő szoba felé indulva.

Az utolsó szoba, ami közvetlenül az enyém mellett van Jin-é. Ha olyan rend van, mint a konyhában, akkor ma már több tervezett dolgom nincs.

Mivel reggel elmondta, hogy ma edzeni mennek Kookie-val, így kopogás nélkül nyitok be, hiszen nem láttam megjönni és semmilyen mozgás nem volt egész nap.

Amint benyitok, azonnal lefagyok. Ugyanis Jin áll a szoba közepén egy szál alsónadrágban. Szerencsére nekem háttal, így mire én feldolgozom a látványt, ő meg, hogy valaki hívatlan benyitott, azonnal zárom is vissza az ajtót. Így elkerülve a lebukást.

-Mi van ezekkel a fiúkkal? Ninják, hogy egy pokróc alatt nem veszed észre őket, vagy úgy settenkednek, mint egy macska? - suttogom magam elé.

Mielőtt utána nézne, hogy ki nyitotta rá az ajtót öltözködés közben, menekülő utat keresek. Suga ezt a pillanatot választja, hogy kilépje a szobájából, ami pont Jin-ével szemben van, így őt visszalökve beugrom a szobába és magam után csapom az ajtót. Még időben, mert hallom, hogy Jin kijön az övéből.

Suga kérdő néz le rám. Haja még nedves a zuhanytól és kellemes férfi tusfürdő illat lengi körbe. A derekán csak egy törölköző van, nyakában pedig egy kisebb fajta. Ettől eltekintve teljesen meztelen, de én nem zavartatom magam.

-Látom, jobban van a bokád, hogy itt...- elé lépek, és az egyik kezemet a szájára tapasztom, a másikkal pedig jelzem, hogy maradjon csöndben. Fülelem a folyosó hangjait. Úgy hallom Jin visszament, így pár pillanatot várok és leveszem a kezem Suga szájáról. Szeme villámokat szór, és én mentem majdnem belehalok a pillantásába. Közelebb hajol, és úgy sziszegi az arcomba.

-Te mégis mi a fenét művelsz?- visszatért a jól ismert Suga. -  nem adtam engedélyt, hogy megérints. És ha jól tudom, a szerződésedben sincs benne, hogy tapizhatod kényed-kedved szerint a banda bármely tagját. -  mondat közben elkapja a csuklómat és kissé megszorítja. Közelebb lép, és most már csak tényleg két centi van az arcunk között. Szeme villámokat szór, és én a félelemtől remegni kezdek.

-Vagy igazából egy saseng vagy, és csak közelebb akarsz kerülni hozzánk? Ezért játszod meg itt napok óta a szerencsétlen kislányt? Láttam ám, hogy múlthéten közel kerültél a kis naiv Taehyung-hoz a lépcsőházban. Vagy az óta még közelebb kerültettek?

- Suga, nem tudom miről beszélsz. Én nem akarok senkihez közeledni. Azt se tudom mi az a saseng. – nézek ártatlan arccal. Mégis mi folyik itt, és hogy kerültem ebbe a helyzetbe?

-Suga hyung, ébren vagy? – kopog valaki az ajtón, ezzel engem megmentve. Hátrább lép és az eddig szorongatott kezemet ellöki magától.

-Figyellek! – fenyeget meg, majd mintha mi sem történt volna, kinyitja az ajtót és kisétál. Elsétálva az értetlen tekintetű Hobi előtt. Már megint Ő?

-Hee Yeon, minden rendbe? Bántott? – lép be és aggódó arccal végig mér. A fájó csuklómat a hátam mögé rejtem észrevétlenül, és megrázom a fejemet.

-Nem, dehogy is – hazudom - csak váltottunk pár szót. Amúgy kész a szobátok. Meglepően rendezett volt, ahhoz képest, hogy két fiú lakja - terelem el a témát és mielőtt elhagynám a szobát, még hátra nézek, mint aki ellenőrzi a művét. A vizes edény még a kanapén volt, de a cetli, amit hagytam nem láttam sehol. Valószínűleg, ahogy észrevette kidobta.