Sziasztok!😊

Ez is eljött. Rettentő büszke vagyok erre a történetre igazából. Másabb, mint az eddigiek ezt ti is érezni fogjátok, de annyira imádtam megírni. Kicsit sablonosnak tűnhet elsőre, de ne tévesszen meg titeket. Rengeteg minden vár rátok, olvasókra a Szatmáry család világában. Szóval fogadjátok sok szeretettel ezt a történetet, amely annyira a szívemhez nőtt. Na de majd egy utószóban áradozok erről... 

Most viszont van egy pár bejelenteni valóm. Az első, hogy rájöttem nekem a blogolás nem úgy megy, mint az írás, ezért nem folytatom az Everyday's Effectet. De ehhez nem is akarok hozzáfűzni többet.

Viszont.... Van még valami. Kezdetben nem így terveztem, de annyira megszállt az ihlet, hogy A hazugság gyűrűjének már biztos, hogy lesz folytatása. Igen, már megvan az alapsztori és a hétvégén valószínűleg neki is kezdek írni. Nagy valószínűséggel jövőre fog felkerülni ide Wattpadra. A későbbiekben pedig el fogom árulni majd a címét is, és azt is, hogy kik lesznek a szereplők, mert az már biztos, hogy A hazugság gyűrűjében is szerepelni fognak.

Egy héten egy rész fog felkerülni előreláthatólag. Minden vasárnap. Ha egy-egy kimarad, az annak lesz betudható, hogy most kezdem az egyetemet, nézzétek el nekem. Köszönöm a megértéseket!

És jó olvasást kívánok! Merüljetek el Szatmáry Ádám világában, és kerüljetek bele abba a hazugság hálóba, amelyet maguk köré fontak!😙😙 

(Ui: Természetesen, én is utálok hazudni, és nem is tartom erkölcsösnek, de ez a sztori így lett tökéletes.)

(Uii: Szeretnétek a történeteimnek egy saját Instagram oldalt? Mert csak akkor csinálom meg, ha tényleg érdekel titeket.😁)

Millió puszi,

Skyler

1. fejezet

Ádám

-Apádnak igazán fura és hirtelen ötletei vannak-mondta William, a legjobb haverom.

-Nekem ne mondd-morogtam dühösen az orrom alatt, miközben a londoni reptéren arra vártam, hogy apám magángépe végre leszálljon, és indulhassunk végre, de persze a velem szemben lévő recepciós lány is inkább csak csorgatta a nyálát a látványunkon, minthogy intézkedjen a dolgainkról.

Nagyjából megszoktam már ezt a tekintetet, ezt a mosolyt. Minden nő így nézett rám, akárhova mentem. Volt, aki nem ennyire nyíltan tette, de elárulta magát akárhányszor rám pillantott. Azonban voltak olyanok is, akik nyíltan fel merték vállalni, hogy akarnak engem. Fiatalabb koromban, 20-as éveim elején még meglepőnek tartottam ezt, viszont ma már meg is próbálom kihasználni ezt a lehetőséget. Ezért nevezett minden egyes lap nőcsábásznak, mert szerettem a nőkkel játszani, elcsábítani őket. Azonban ennél többet nem ígérhettem nekik. Én nem voltam képes szerelemmel szeretni. Szerettem a szüleimet, a testvéreimet, az unokaöccsémet és unokahúgaimat, de a szerelem számomra tiltott terület volt. Mégpedig egyetlen nő miatt, akiről bár mindenki tudott a családban, a végzetes nap óta senki nem emlegette.

Szatmáry Ádámként meglehetősen nehéz életem volt. Na jó, ez nem igaz. Mindent megkaptam. Nők, luxus, kényelem, és ez Londonban mind lehetséges volt. Főleg úgy, hogy én voltam a fia az egyik legnagyobb szőlészettel, borászattal foglalkozó világhálózat birodalom tulajdonosának. Emellett olyan génekkel áldott meg az ég, amelyre minden nő vágyott. Amelyért minden férfi imádkozhatott.

Azonban most még nagyobb felelősség hárul majd rám, hiszen apámnak a következő terve volt: mivel lemondani készült a betegeskedése miatt, és mivel testvéreim közül én bizonyultam a legjobbnak, engem választott, hogy hazatérjek Magyarországra, és én legyek a vállalat nagy feje, amelynek pozícióját szinte azonnal be kellett töltenem. Ezért utáltam ezt az egész helyzetet, mert apám őrült módon, egyik napról a másikra rángatott haza. A döntése pedig teljesen váratlanul ért.

Természetesen a testvéreim belementek abba, hogy én irányítsam a vállalathálózatot, hiszen mindkettőnek nagy családja volt, és így is kevés idejük volt a gyermekeikre. Ellentétben velem, aki továbbra is agglegény volt.

-Uraim-szólított meg a recepciós hölgy kedvesen mosolyogva-a gépük készen áll. Jó utat kívánok!

-Hála az égnek-motyogtam, majd megköszönve a lehető leggyorsabban a gép felé vettem az irányt.

-El sem hiszem, hogy veled tartok-mondta mellettem Will.

Will beleegyezett, hogy velem együtt Magyarországra költözzön. Mivel senkije nem maradt kint rajtam kívül – legalábbis szerinte, így körülbelül én jelentettem egyedül neki a családot. Ezért úgy döntött, hogy velem együtt hazajön, és továbbra is a jobb kezemként működik, azaz az alelnököm marad. Csak a magyarországi cégünknél. Ő volt a mindenesem, a jobb kezem, a legjobb barátom. Apámnak tetszett ez a szoros kapcsolat, ezért úgy döntött, hogy engedélyezi Will áthelyezését velem együtt.

Még házat is vett nekünk. Úgy gondolta, hogy megvásárol egy nagyobb épületet két házrésszel, így Will mindig ott lehet segítségnek a problémák megoldásában, de mégis külön házban élnénk. Apám ezt csak utólag közölte velem, így hát kész tények elé állítva el kellett fogadnom a felajánlott „ajándékot". Willnek se volt túl sok választása.

-Mondhattál volna kezdetben nemet-vontam meg vállat.

-Persze, hogy kimaradjak a buliból? Dehogy-háborodott fel, mire felnevettem.

Amikor Magyarországon leszálltunk, görcsbe rándult a gyomrom. Nem voltam túlságosan oda az ötletért, hogy visszajöjjek ide. Hiszen 5 évvel ezelőtt volt indokom elmenni innen, és nem szerettem volna soha visszajönni. Aztán apám mézesmadzagja visszacsalogatott, és sakkban tartott. Neki a családunk egyik tagja sem mert nemet mondani. Ő volt a felelős a család döntéseiért, családfőként mindenről ő döntött, az ő szava volt a mindenható.

A reptéren persze természetesen megjelentek az újságírók, fotósok is, akik biztos kaphattak valamilyen fülest az érkezésemről. Cikket akartak rólam, de sosem voltam híve a magánügyeim kiteregetésének. Volt egy magánszférám, amihez tartottam magam, és ebből nagyon nem voltam hajlandó engedni. Egy-két cikk erejéig persze sikerült megacéloznom magamat, azonban hosszabb cikkekre sosem voltam hajlandó, és általában pletykák elhessegetése, illetve néhány szakmai cikken kívül nem vállaltam más interjút.

Ahogy keresztülhaladtunk a tömegen, kérdések tömkelege repült felém, azonban egyikre sem válaszoltam. Az ajtón kilépve megláttam apám egyik sofőrjét, aki integetve jelezte, hogy merre menjünk. Hát persze,apám meg a Range Roverek. Na meg a nagyzolás.

Valószínűleg Will is erre gondolt az arckifejezésem láttán, de persze megtanulta már, hogy nyitott helyen, ismeretlen emberek előtt semmit se ejtsen ki a száján. Volt már rá példa, hogy egy-egy elejtett félmondatot a média előszeretettel fordított a saját hasznára.

Azonban ahogy beültünk az autóba, egyszerre mondtuk ki, amire gondoltunk.

-Apám.

-Apád.

És ebbe a két szóba minden benne volt. Hangosan felnevettünk, majd rákérdeztem Willnél, hogy apám mégis hol vásárolta meg azt a házat, erre elővette a tabletjét, és kikeresett egy mappát, aminek a neve nem meglepően „ház" volt. Miután megnyitotta a benne található képeket, elém tárult egy elég hatalmas épület és egy kisebb udvar néhány szeglete. Apám, a képeket látva, tényleg kitett magáért.

-Megérkeztünk-jelentette be a sofőr magyarul egy idő után, miközben mi a képeket nézegettük.-Üdvözlöm az új otthonukban, Szatmáry úr!

Ekkor kipillantottam az ablakon, és elém tárult a nagy téglalap alakú, kellemes bézsszínű, két emeletes épület. Úgy nézett ki, mint egy hatalmas családi ház. Úgy láttam néhány szobához még erkély is dukált. Ahogy kiszálltunk a ház előtti feljáróra, oldalról látszódott egy kis terasz is, a távolban meg egy tavat is láttam kis fából készült pavilonnal meg padokkal együtt.

Na jó, mit tervelt ki az öreg?

A ház előtt állt egy, talán az anyámmal egy idős, kissé őszes hajú nő, mellette pedig egy férfi. Az idősebb asszony közelebb lépett hozzám, és mosolyogva felém nyújtotta a kezét.

-Jó napot, Szatmáry úr! Én vagyok a házvezetőnője, Kissné Magda, ő pedig Madarász Imre a kertészünk és a mindenesünk itt a ház körül.

-Üdvözlöm önöket-köszöntem illedelmesen, majd felnéztem a hatalmas házra.-Magda, kérem, vezessen körbe a házban, mutassa meg a szobákat. Aztán kérem hívja fel az apámat, miközben én gyorsan letusolok, hogy minél hamarabb látni szeretném.

Ahogy beléptünk, tényleg körbevett a luxus látványa. Márványozott padló, hatalmas szobák, minőségi bútorok, egy vagyonba kerülő dísztárgyak. Magda először a földszinten kísért végig minket, aztán a földszintről nyíló másik épületrész felé vette az irányt, és ekkor Will le is szakadt tőlünk, hiszen ő is meg akarta csodálni az apám által neki kreált kis birodalmat.

Ám az én birodalmamnak ezennel nem volt még vége. Az emeleti rész csak az enyém, és az én vendégeimé volt. Nagyjából öt vendégszoba volt fent, és az apám által megterveztetett szobám, amely a folyosó végén lévő ajtóval tárult elém. Ahogy beléptem, hatalmas baldachinos, kék ágy, sötétkék falak, fekete bútorok,óriási plazmatévé fogadott. Na meg egy saját fürdőszoba. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy apám mennyit adhatott ezért a házért.

Ekkor Magda magamra hagyott, és nekem volt időm felkészülni az apámmal való találkozásra. Ünnepekkor persze mindig hazalátogattam Magyarországra, de apámmal az üzleten kívül ritkán hívtuk egymást telefonon, és az itthon töltött időben is az üzleti téma volt köztünk az egyetlen, amiről normálisan tudtunk beszélni. Bár mostanában meglepően több témánk volt, de a beszélgetéseink legtöbbje apám eszement terveiről szól, amelynek részleteit még nem teljesen tudom. Csak annyit, hogy jöjjek Magyarországra, vegyem át a céget, és a feltételeit majd itt megtudom. A mai beszélgetés során viszont fényt deríthettem apám minden tervére, amelyre telefonon nem adott választ.

Fél órával későbba nappaliban ültem apámmal szemben. Jól tartotta magát az öreg. Fekete zakót viselt, kék nyakkendővel és fekete cipővel. Anyám mellette ült abban a kedves rózsaszín ruhájában, amelyet még apám vett neki a születésnapjára, és amelyet imádott.

Will a tőlem balra lévő bőrfotelbe dobta le magát, amikor megjelent. Így már teljes volt a csapat a nagy beszélgetéshez.

-Szóval-kezdett bele az apám összekulcsolt kézzel. Nem teketóriázott, nem kérdezte, hogy telt az utam, úgyis tudta, hogy mire vágyom. Hogy válaszokat szeretnék kapni, és ezt csak tőle kaphattam meg.-Mint tudod szívbeteg vagyok, és az állapotomon nem segít a mindennapi stressz, ezért az orvos mihamarabbi pihenést javasol nekem, nyugodt körülmények között. Ezért döntöttem úgy, hogy a vállalat irányítását a kezedbe adom.

-Igen, ezt én is értem, és abban is teljesen tisztában vagyok, hogy miért nekem.Viszont azt mondtad, hogy feltételeid vannak ezzel kapcsolatban.

-Természetesen-húzta ki magát.-A testvéreid a családjaik miatt nem tudják vállalni a feladatot, azonban te fiatal létedre még túl tudsz jutni a kezdeti nehézségeken, aztán később család mellett is tudod vezetni a vállalatot. Azonban nem tetszik, hogy 28 évesen se állandó barátnőd, se feleséged és csak össze-vissza bulizol. Ezért úgy döntöttem, hogy a vállalat vezetői címét csak akkor ruházom át rád, ha legalább egy éven belül feleségül veszel valakit.

Ekkor jött a hidegzuhany. Apám eddigi terve is őrültség volt, hiszen tudta, hogy miért menekültem el Magyarországról. Azonban még ezt az egészet el is néztem volna neki, és visszajöttem volna a kedvéért, de ez? Én, házasodjak? Még mit nem. Házasság? Nemhogy még szerelem. Ennek semmi értelme.

A szobában megfagyott a levegő. Will és én meglepett arccal néztük apámat, azonban anyám nem tűnt túl meglepettnek. Ő belement ebbe az egészbe? Hagyta volna, hogy apám belekényszerítsen egy ilyen helyzetbe? Nem, anya nem ilyen. Valószínűleg apám meggyőzte őt, hogy belemenjen ebbe az egészbe. De mit adhatott be neki?

De most nem is ez a lényeg.

-Hogy mi?-szólaltam meg először.

-Jól hallottad, fiam-kulcsolta apám össze a kezeit határozottan.-Nem bánom, hogyha te veszed át a céget. Okos vagy, fiatal, tehetséges, és talán az egyik legjobb vezetői képességgel megáldott fiú. Azonban léha vagy, és állandóan különböző nőkre hajtasz, és a pletykalapok folyamatosan arról írnak, hogy mikor, melyik nővel vagy.

-De ezeket általában meg is cáfolom, mivel nem is igazak-füllentettem. Attól függetlenül, hogy pletykalapok mit írtak, és hogy mi volt az igazság, apámnak nem kell tudnia róla.

-Ez nem elég. Nem szeretnék többet ilyenekről hallani. Egy vezetőnek nem lehet ilyen csellengő élete, meg kell állapodnod, és végre le kell kötnöd magad egy emberhez, egyetlen nőhöz-mondta szigorúan.

-És ha nem lesz senki?-háborodtam fel. Will ki akart állni mellettem, de némán jeleztem neki a tekintetemmel, hogy hagyja inkább. Ez a kettőnk csatája.

-Figyelj, holnaptól tiéd a cég, azonban ha egy év után nem lesz feleséged, akkor azonnal visszahelyeztetlek Londonba annak ellenére, hogy most már az egyik üzlettársam vezeti az ottani céget.

Őszintén? Jobb is lett volna. A rohadt életbe! Hiszen kedvem sem volt visszajönni Magyarországra, hogy mindent újra átéljek. Hogy véletlenül majd megint belebotoljak a lányba, aki elhagyott. Se kedvem, se erőm nem volt ahhoz a nőhöz még egyszer. Undorodtam tőle, és mai napig visszhangoztak a fejemben a szavai. Távol akartam tartani magam tőle. Annyira, amennyire csak lehetett, azonban rájöttem, hogy ez 5 év után már valószínűleg mindegy is, hiszen bár sosem bocsátok meg neki. Kettőnk története a múlté.

Legszívesebben már ma visszamentem volna Londonba, de apám pozícióját átvennióriási előrelépés lett volna. A vállalathálózat irányításaugyan nagy feladat, de már annyiszor álmodoztam róla, boldogvoltam apám döntése miatt. Azonban, hogy Magyarországon, az exem közelében kellett maradnom, nem igazán repített a magasba. De senki más kezébe nem adtam volna ezt a feladatot. A Szatmáry céget csak Szatmáry vezetheti.

De erre mégis mit kellett volna mondanom? Hogy igen apa, majd találok valakit 3 hónap alatt és utána gyorsan össze is házasodok vele? Persze, kicsit se lenne feltűnő, hogy nem is szeretném a lányt.

Ha igazi férfi akartam lenni. Vissza kellett volna utasítanom apám eszement tervét, de hát én voltam az egyetlen, aki még az apjánál is ambiciózusabb és nagyra törőbb volt.

Imádtam a kihívásokkal játszani. Az életem volt a játék, és bevallom őszintén mindig is attól voltam boldogabb, ha nyertem. Apámmal szemben azonban ez sosem jött túlságosan össze, ő mindig nyert, és most nekem kellett nyernem. Nem engedhettem, hogy apám újból felülkerekedjen rajtam, hogy belerángasson egy ilyenbe, azonban abba sem mehettem bele, hogy ne én legyek a vállalat igazgatója. Ezért olyanhoz kellett folyamodnom, amihez eddig nem.

Ki kellett cseleznem az apámat!

Szerelem nuku, érzelemmentes érdekkapcsolat. Szerelem papíron. Házasság papíron. Működni fog. 1 maximum 2 év és elválunk, mert nem működött. Tökéletes terv azért, hogy megkapjam, amit akarjak,és hogy apám is boldog legyen végre a feltételeivel.

Legyen hát!

Házasodjunk meg!

De belegondolva... Stop! Ehhez annyi minden kell. Ahhoz hogy mindenkivel elhitessük igazi lagzit kell csinálni, igazi esküvőt szervezni, na meg elsősorban egy korban hozzám illő, csinos és apám igényeinek is megfelelő nőt kellett találnom.

Még a saját barátaimmal is el kellett hitetnem, hogy szerelmes vagyok, és ez óriási feladat volt tudatában annak, hogy még egyetlen nőjelöltem sem volt. Legalábbis akik lehettek volna, azok hogy is mondjam, nem feleltek volna meg apám ízlésének. Mindegyik igazi csalfa nő volt, aki imádta a szexet, az egyéjszakás kalandokat velem, azonban pénznél és az éjszakai élvezeteknél többet nem akartak tőlem, vagy ha akartak is, megmondtam nekik,hogy többet nem adhatok nekik.

Azonban ha találok is olyan nőt, aki belemenne egy ilyen „munkába", mi a garancia arra, hogy a családom beveszi és hogy a nő kitart mellettem legalább 1 évig ebben a színjátékban? Elvégre feltételeket kellene szabnunk ahhoz, hogy egymás mellett tudjunk élni, és hogy sikeresen meg tudjuk oldani a problémáinkat. Kevesen mennének bele egy ilyenbe csak azért, hogy segítsenek nekem. Ezért kell nekem cserébe felajánlani valamit. Pénzt, ruhákat vagy igazából bármit, amit az adott hölgy kíván. Ha elfogadja, és ügyes színész még be is jöhet ez az álházasság.

-Szóval mi a válaszod, fiam?-kérdezte az apám kizökkentve a pro-kontra listám felállításából.

A fejemben a terv kész volt, és én meg akartam a céljaim érdekében valósítani.

-Benne vagyok-nyújtottam a kezemet a velem szemben ülő apám felé, és kezet ráztam vele.

Ezzel a kézfogással megpecsételődött a jövőbeli sorsom, hiszen akárhogyan is, de lepaktáltam magával az ördöggel. Mielőtt belemehettünk volna a további részletekbe, az ajtón csöngettek, és hallottam, ahogy Magda elindul ajtót nyitni. Kérdőn néztem először Willre, aki ugyanolyan meglepetten nézett rám, aztán apám felé fordult a tekintetem, és láttam a szemében, hogy ő pontosan tudja, hogy ki a váratlan látogatónk.

-Egészen biztos voltam benne, hogy ezt fogod mondani. Szerencsére megkértem Kamillát, hogy hozzon ide egy mappát a már előre elkészített szerződéssel-mosolygott karba font kézzel, és mielőtt erre is reagálhattam volna, kopogó cipősarkak hangja keltette fel a figyelmem.

Ekkor lépett a szobába Kamilla, apám titkárnője. Ez a nő apám egyik legjobb barátjának és alkalmazottjának a lánya volt, és apám az egyetemi évei után megsajnálva magához vette a lányt, és munkát ajánlott neki, amíg neki sikerül beindítania a logopédusipraxisát. Azonban úgy látszik ez még nem teljesen sikerült neki, ha még mindig itt van, egy évvel a diplomájának kiadása után is.

Amikor utoljára láttam ezt a lányt, 18 éves ballagó gimnazista volt. Kissé esetlen volt, nem voltak formás, telt idomai, csak egy átlagosan szép lány. Mára viszont gyönyörű nővé cseperedett. Hosszú lábait magassarkúba bújtatta, ceruzaszoknyát és fehér inget viselt, dús éjfekete haját göndörödve kiomolva hagyta, és az arcán csak halvány smink volt. Eszméletlenül csinosan festett, és nem is hittem el először, hogy ez a nő az a kislány volt, aki annak idején. Atya ég, pedig gyerekként mennyiszer játszadoztunk együtt! Természetesen már akkor is kifejezetten szép volt, de akkoriban én nem figyeltem fel rá annyira, más típusú lányok érdekeltek. Jobban odavoltam az idősebb lányokért, akik szűk felsőket, csinos ruhákat hordtak. Ezzel szemben ő még bő pólókat hordott és vékony fekete jóganadrágokat. Most viszont... Szó szerint kívánni való volt.

Kicsit nyelnem is kellett ahhoz, hogy picit nyugtassak a nadrágomban megjelenő dudoron. Már a ruhába bújtatott látványa is teljesen begerjesztett, akkor a ruha nélküli látvány milyen hatással lehetne rám? Jézusom! Azonnal ki kell ezt vernem a fejemből, nem szabad ezen gondolkoznom.

Illedelmesen köszöntött minket, és apámmal meg Willel együtt mi is elmormoltunk egy köszönést.

-Szervusz, Kamilla-köszönt mosolyogva rá az anyám is.-Remélem, minden rendben veled.

-Igen, asszonyom-vigyorgott vissza a lány, miközben apám kezébe adta a dossziét.

-Annyiszor elmondtam már kedvesem, hogy szólíts nyugodtan a keresztnevemen, és tegezz nyugodtan.

-De akkor is, asszonyom, számomra ez az illendő-mondta picit szégyenlősen, Kamilla. Hm, talán külsőre egy ördög volt, belül nem tűnik túl határozottnak, pont úgy, mint régen.

-Pedig nyugodtan, szinte már családtagnak számítasz köztünk, kedvesem-mondta az anyám, erre Kamilla elpirulva lesütötte a szemét. Igen, bejött a megérzésem. Ez a lány olyan határozatlan, mint annak a rendje.

-Ha nem bánja, uram,-nézett ekkor az apámra-akkor visszatérnék a munkába, és előkészíteném a hétvégi tárgyalás előkészületeit, amelyen ön lemond, és az ifjabb Szatmáry úr-pillantott rám ekkor rám, és szemében megjelent valami olyan, ami eddig nem-átveszi az ön helyét. Nem tudom, hogy ő szeretné-e igény bevenni a jövőben a segítségemet.

Hm, talán mégsem olyan kis szelíd? Vagy csak apámék felé ilyen kis csöndes? Ki kellett derítenem, hogy mi változott meg ebben a lányban mióta elmentem.

-Nem tudom még, mik a fiam tervei a jövőre nézve-pillantott rám apám, miközben a dossziét a kezembe adta-azonban én meleg szívvel azt javaslom neki, hogy tartson meg téged, hiszen rengeteg mindent átéltél velem, és sok mindenben a segítségedre lehetne az üzletben. Bár azt is megértem, ha végre elkezded a magánrendelőt. Szerintem elég pénzed van rá.

-Az még várat magára, úgyhogy egyelőre, ha lehet majd maradnék-bólintottKamilla.-Viszont akkor most elmehetek?

-Kérlek várj-állítottam meg, mire meglepetten szaladt fel az egyik szemöldöke.-Várj, amíg aláírom a szerződést, aztán kikísérlek és megbeszélhetjük ezt az ügyet.

Letegeztem. Miért kellett volna magáznom? Elvégre kiskorunkban olyan jó barátok voltunk, a szüleink is jóba voltak. Semmi probléma nem lehet ebből.

Bólintott, aztán türelmesen helyett foglalt az egyik fotelben. A lábát keresztbe tette, és elkezdett beszélgetni Willel, akinek még mindig furcsa volt a magyar nyelv használata, hiszen kiskorától kezdve az angolt használta, így Kamilla, hogy megkönnyítse a fiú dolgát angolra váltott. Mivel szinte anyanyelvi szinten beszéltem az angolt, értettem, hogy Will éppen az eredeti szakmájáról kérdezgette a lányt. Kamilla persze lelkesen beszélt a gyógypedagógiáról, és természetesen észrevettem Will éhes tekintetét, amellyel itta a lány szavait.

Ezalatt a szüleim egymással csevegtek bensőséges hangon, én pedig próbáltam a szerződésre koncentrálni, de a fülemben csengő beszélgetések hangjától nem nagyon bírtam, végül 10 perc alatt sikerült átrágnom az oldalakat, és semmi kivetnivalót nem találtam benne. Elvégre apám bármennyire is kegyetlen, bármennyire is hoz döntéseket a fejem felett, sosem akart nekem rosszat. Ezt a szerződés is mutatja. Ha viszont a feleségemmel valami miatt a jövőben elválnánk, csakis akkor tarthatnám meg a cég vezetését, ha az indok a szerelem elmúlása vagy megoldhatatlan ellentétek. Tehát megcsalás vagy egyéb indok esetén, fuccs a pozíciómnak.

Hát remekül kitaláltad ezt, apa!

Miután aláfirkantottam a papírt, és visszanyújtottam apámnak, ő rögtön Kamilla felé bökött a fejével. Ja értem már! Szóval a szüleim még itt akarnak maradni egy darabig nálunk, tehát a kislány fogja visszavinni a cég irodájába a szerződést.

Kamilla átvette tőlem a dossziét, majd felállt és elindult kifelé, én pedig házigazdaként elindultam, hogy szívélyesen kikísérjem. A nappali ajtajában a házvezetőnőm már ott állt.

-Magda, kérem, kínálja meg a szüleimet valamivel-mondtam neki.-És kérem készítsen valami finom vacsorát nekünk.

-Rendben, uram-bólintott mosolyogva, majd olyan gyorsan, mintha ott sem lett volna, kifordult a szobából és eltűnt a konyha ajtaja mögött.

Ekkor Kamilla hátára téve a kezem irányítottam a hölgyet. Úriember módjára bántam minden hölggyel, aki csak az utamba került. Az ilyen gesztusok számomra alapvetőek voltak, azonban mindig közöltem velük, hogy szexnél többet nem adhatok nekik, és sosem kényszerítettem egyiküket se semmire. Tisztelettel bántam velük, amennyire csak tudtam.

Viszont ez Kamillának nem nagyon jött le, ugyanis amennyire csak lehetséges volt kihúzta magát a kezeim közül. Ahogy kiértünk a ház elé, dühösen, karba tett kézzel megállt előttem. Olyan vad düh égett a szemében, amit életemben nem láttam még nőtől. Ez a tekintet újra mozgásba hozta odalent a dolgokat. A fene egye meg!

-Miért nézel így rám?-kérdeztem egy idő után, mikor nem szólalt meg.

-Ne merjen mégegyszer hozzám érni, és még egyszer tegezni-mondta dühösen.

-Kamilla, én csak úriember akartam lenni. És miért ne tegeződhetnénk, hiszen gyermekkorunkban olyan jóba voltunk. Mi változott volna?-kérdeztem, mire csak megforgatta a szemét.-Figyelj, szeretném megbeszélni veled tisztességesen ezt az egész dolgot a munkádról, a cég dolgairól meg beszélgethetnénk a régi idők emlékére. Meghívhatnálak estére vacsorázni?

-Kérem, ne csinálja ezt a színjátékot-nevetett fel kétkedve.-Ismerem a maga fajtáját. Csak arra kellünk maguknak, mi nők, hogy szexeljenek egy jót, aztán el is dobnak maguktól minket.

Kikerekedett szemekkel néztem az előttem álló nőre, majd hangosan és őszintén elnevettem magam. Ezzel úgy néz ki meghökkentettem, mert arcáról lefagyott a vigyor, és a szeme összehúzódott.

-Nyugodj meg, nem vagyok ilyen típus-mondtam, azonban ez kiegészítésre várt.-Én mindig közlöm a nőkkel, hogy mi a szándékom. Úriemberként viselkedem velük, amennyire csak lehetséges.

Erre tátott szájjal néztem.

-Most ezt nem mondja komolyan?

-Dehogynem. És most elmondom neked a szándékaimat. Kizárólagosan szakmai problémákat és régi emlékeket hoznék fel a vacsora alatt, semmi hátsó szándékom nincsen-mosolyogtam rá annyira melegen, amennyire csak lehetett.

Nem teljességgel volt benne igazság, mert voltak hátsó szándékaim, de ezelőtt a hölgy előtt nem szabadott feltárnom a lapjaimat. Elvégre ha kiterítem őket már az elején, hova megy a varázs, a játék?

-Tudja mit?-nézettrám tűnődve.-Rendben. Este 7-kor végzem az irodában, jöjjön oda értem, és beszélhetünk az üzletről.

Bólintottam, majd hagytam, hogy beüljön a rozoga kis autójába. Ez egy Volkswagen Polo? És ráadásul egy régebbi modell. Apám miért nem ad neki több pénzt, hogy vehessen egy nagyobb és kényelmesebb autót? Meghát az apját is elég rendesen megfizette apa, amíg ő is a cégnél dolgozott. Lenne pénze egy újabb és jobb autóra. Kíváncsi vagyok az okra.

Lehet, hogy a régi barátság vagy az a vágy, amelyről a nadrágom tanúskodott, de kíváncsivá tette számomra ezt a nőt. A világon sem hittem volna, hogy egy ilyen pattogós, kis fekete lány.majd teljesen elveszi a józan eszemet. Természetesen nőként tetszett. Pontosan ilyen nők voltak az eseteim. Azok, akik szenvedélyesek voltak mind az életben, mind az ágyban. Bár Kamilláról még nem tudtam, hogy az ágyban milyen lehet, azonban volt egy sejtésem, hogy a tüzes személyisége ott is megjelenhet. Ez a nő kellett nekem. Amúgy is egy nőt kerestem, és ha már választanom kell a sok közül, úgy gondolom, Kamilla tökéletes lesz a szerepre. Apám büszke lesz rám.

Azonban előtte még meg kellett győznöm valahogy ezt a nőt, hogy részt vegyen a terveimben, amihez először el kellett érnem, hogy legalább vacsorázni elvihessem, amelybe hála jó istennek belement.

Szegény, nem tudja még pontosan kivel áll szemben. Szatmáry Ádám vagyok, és bármit elérek, amit szeretnék.