Sziasztok!😊😊

Hát nem is tudom, mit mondjak. Talán ott kezdem, hogy mennyire hálás vagyok azoknak, akik tényleg elolvasták a történetet, és most úgy köszönök el tőletek, hogy nem beszélek kommentekről, vote-okról vagy egyáltalán megtekintésekről, mert ez a történet nekem nem erről szólt. 

Hogy miről is szólt nekem ez a történet? Egy új írói hang megtalálásáról. Egy olyan írói hangról, amely már tényleg az enyém lehet. Előtte kisebb gimis szerelmekről írtam, és most már tudom, hogy abból a két történetből kihoztam a maximumot, amennyit csak tudtam, és most tényleg örülök, hogy valami újfélét kipróbálhattam. Tényleg ebben a műfajban érzem magamat jól, és most már tudom, miről fogok írni.

De ez a történet adta meg a kezdő löketet az újrakezdéshez is. Előtte írói válságban szenvedtem, egyáltalán nem tudtam kievickélni belőle. Nem tudtam, mibe fogjak, akik sokáig olvasták a történeteimet, azok tudják, hogy sok történetbe fogtam bele a Homokba írt szerelem óta, és e a történet volt az, ami tényleg meghozta számomra az ihletet.

Pedig nem volt annyira könnyű megírni, mint azt hiszitek. Igazából először csak a történet címe volt meg és semmi támpontom nem volt a megírásához, aztán egyre jobban körvonalazódott a dolog bennem és a végére kialakult egy alapsztori, amit ki is kellett ám fejteni... Négy hónapon keresztül írtam, szinte minden áldott nap, és néha ültem csak a laptop felett, szinte csak gépeltem volna az üres sorokat, de voltak olyan napok is, amikor oldalakat írtam tele. Voltak rossz napok és jók, viszont imádtam minden egyes sorát megírni, és rettentően megkedveltem a szereplőimet, legszívesebben húztam volna még tovább a civódásaikat, de hagyni akartam mások történetének is az elmondására. Így döntöttem úgy, hogy a következő Hazugság sorozatos sztori Will és Lara története lesz, és már azt is elárulhatom, hogy tervbe van véve egy harmadik sztori is, akinek egyik főszereplőjét a folytatásban ismerhetitek meg. 😁😘

Kamilla és Ádám eddig a kedvenc karaktereim voltak, szerettem velük dolgozni, és őszintén reméltem, hogy ezt a sztorit most már képes leszek befejezni, mert az ő sztorijukat már be akartam fejezni. Azt nem tudtam, hogy mi fog velük történni pontosan, de tudtam, ahogy haladtam a történet megírásában, hogy tökéletes befejezést szeretnék nekik szánni. Így bár picit játszva az olvasók, azaz a Ti érzelmeitekkel az utolsó fejezet lezárásával, de megírtam számukra a tökéletes befejezést. Mert Ádámnak szüksége volt rá, hogy kicsit helyrebillenjen.

Szóval köszönök mindent nektek! Hogy ennyire szerettétek ezt a történetet, és hogy várjátok a folytatást. Engem nem érdekel, hogy mennyi ember szereti meg ezt a sorozatot, ezt a sztorit, mert ti, akik tényleg elejétől végéig elolvastátok ezt a történetet, ti ott lesztek, és velem lesztek a folytatáskor is. Nekem csakis Ti számítotok. 😘❤

Köszönettel és szeretettel:

Skyler💓💓