Sziasztok!😊

Nem mondok semmit igazából,  ugyanis ez a fejezet már megmutatja, mit is indított be az az említett kapcsoló. 😁 VIGYÁZAT: 18+-OS RÉSZT IS TARTALMAZ!
A jövőhét szerdán nem kaptok majd új fejezetet, mert egyetemi gólyatáborba leszek, de ígérem vasárnap bepótolom a kimaradást.

Jó olvasást,
Skyler😘

6. fejezet

Kamilla

Két hónap múlva. Az esküvő napja...

Ott álltam menyasszonyi ruhában, és ahelyett, hogy boldog lettem volna, belül még mindig az a féktelen düh mardosta a lelkemet. Már nem láttam kiutat a dolgokból, undorodtam az egésztől, és legszívesebben leléptem volna innen a fenébe. Ehelyett ott mosolyogtam, miközben a fodrászok, a sminkesek, a barátnőim, az anyukám és a jövendőbeli anyósom körülöttem sürgölődtek.

Azonban nem találtam a helyem. Már hetek óta nem.

Azon az estélyen számomra minden meghalt.

Ádámmal két szót, ha váltottam. Aláírtuk a szerződést, természetesen ügyvédek jelenlétében, elmentünk néhány elintéznivaló miatt pár helyre, azonban ekkor sem beszélgettünk túl sokat. A szüleink, és a barátaink voltak azok, akikhez inkább szóltunk, miközben egymás kezét szorongatva játszottunk egy szerepet.

De ott, az eljegyzési partin már tudtam, hogy számunkra ez a házasság csak egy mentőöv a saját helyzetükre, az érdekünk volt. Az együttélés, és minden egyéb azonban kihozza majd a régi sebeket meg az újakat is. Ezért mindent muszáj megtennem, hogy elkerítsem magam ettől a férfitól. Nem volt szükségem arra, hogy a begyógyult sebek hirtelen felszakadjanak, és kíméletlenül fájdalmat okozzanak.

Az estélyen Dávid olyanokat vágott a fejemhez, amely tönkretett mindent bennem. Elmesélt egy történetet, amit ezidáig nem hallottam, és jobb is lett volna, hogyha nem hallom. Emellett felnyitotta a szememet, és miután ezt megtette, gusztustalan módon megpróbált rávenni, hogy lefeküdjek vele a kis információmorzsa miatt. Én pedig ott álltam vele szemben dühösen és bepánikolva. Ekkor lépett mellém Ádám. Kihúzott a rossz helyzetből, és bár kezdetben nem hittem Dávidnak, Ádám szavai
után tényleg undorodni kezdtem az egésztől. Amikor emlékeztetett arra a nőre, már semmi nem akadályozott abban, hogy higgyek Ádám szavainak.

Bárcsak sosem ismertem volna meg Ádám és Lívia igaz történetét. Bárcsak ne mesélte volna el Dávid.

-Készen vagy, kislányom?-kérdezte a belépő édesapám, majd végigpillantott hófehér menyasszonyi ruhámon. Az egész teteje csipkés volt, alulról szétterült, és egy kisebb uszálya is volt. Tökéletes volt. Apa is büszkén pillantott végig rajtam, és szemében megjelentek a csillogó könnycseppek.-Annyira gyönyörű vagy.

-Köszönöm-léptem közelebb hozzá, és már én is majdnem elkezdtem sírni. Utáltam magam, hogy sírok a kialakult helyzet miatt. Miért nem mondtam már az elején nemet? Hát persze, a velem szemben álló férfi miatt. Csakis egyedül az apám számít. Senki más.

-Mennünk kell-mondta, majd hozzám lépve lehajtotta a menyasszonyi fátyolt, és a kezemet a karjára helyezte, és tudtam, ahogy kimondom az igent, elkezdődik a szenvedésem. Hiszen hozzá kell mennem egy olyan emberhez, akit bár szerettem, egy régóta el nem mondott történet miatt meg is utáltam.

Ádám

Nem értettem Kamilla reakcióját. Két hónapja nem lehetett hozzászólni. Én értem, hogy nem akarta ezt az esküvőt, hiszen én sem voltam oda az ötletért, de nem értettem, miért vált ennyire hűvössé. Eddig legalább dühös vagy lenéző volt, azonban most teljesen közömbössé vált. Mint egy szobor. Akárhányszor kellett valahova menni, sugárzó mosoly volt az arcán, de tudtam, hogy nem igazi.

Problémás egy nő lesz, az tuti.

A kis boltív mellett álltam, amely oltárként szolgált, és bevallom őszintén kellemetlen érzés volt, hogy körülbelül 5 év után megint ilyen helyzetben voltam. Egyben biztos lehettem, ami másabb lesz, mint annak idején: ez a házasság tuti, hogy létrejön, ugyanis mindkettőnket kötött egy szerződés. Így nem volt már kibúvó.

Az anyakönyv vezető is ott állt, és kedvesen mosolygott ránk, miközben vártuk Kamillát. Csak egy sima polgári esküvőnk volt, mivel egyikünk családja sem volt hívő, így nem nagy port kavart, amikor azt mondtuk, hogy nem akarunk templomi esküvőt.

-Haver, nyugi már-lépett mellém Will, mint a tanúm.-Ő nem Lívia.

-Most komolyan pont vele kell jönnöd?-morogtam. Utáltam még a nevét is annak a nőnek. Utáltam őt is. Olyan dolgot tett velem, amely teljesen megváltoztatta a nézőpontomat. Miatta lettem olyan, aki ma vagyok. Egy érzéketlen csábító, akinek csak egy kis szex kell, érzelmek nélkül.

-Én csak látom, hogy mennyire zavar téged ez a helyzet. Figyelj, végigcsinálod az esküvőt, a lagzit, elmentek egy éjszakára valahova, mint nászutasok, aztán hazajöttök, mivel hogy te lettél a cégigazgató. Ennyivonta meg a vállát Will.-Utána már úgyis megy minden, ahogy. Te segítesz a lánynak, hogy elindítsa a karrierjét, meg kifizeted és kész.

A szerződés, amelyet aláírtunk, tartalmazta azt is, hogy én segítek a gyógypedagógiai praxisának elindításában. Kezdetben Kamilla tiltakozott ellene, hogy ezt is tartalmazza a szerződés, de meggyőztem őt, hogy ezt legalább fogadja el amellett a bizonyos összeg mellett, amelyet az ügyvédeinkkel együtt meghatároztunk. De csak annyit sikerült elérni nála, hogy a rendelőt megvegyem neki. Így hát a házam mellett épült kis épületben fogadja majd a pácienseit.

Bár erre is annyira nehezen tudtam rávenni, mint eddig körülbelül mindenre. Veszekedtünk is miatta egy pár napig, de végül valamivel csak meggyőztem, mert a szerződés aláírása előtti napokban, belement.

-Igazad van, de akkor is utálom ezt az egészet. Emlékeztet arra a szar napra-motyogtam.

-Tudom, haver.

Ekkor a két idősebb testvérem is megérkezett, és a következő pillanatban már előttem álltak. Tamás és András mindketten ugyanúgy néztek, hiszen ikrek voltak. Fekete haj, kék szem, izmos test, magas, vékony testalkat. Ez az egész kinézet a Szatmáry géneknek volt köszönhető.

A mai napig emlékszem, hogy hányszor megtréfáltak minket, hogy kicserélődtek. Reggelente, kómás fejjel még néha anyáék sem tudták, hogy kettejük közül ki melyikük. Én pedig kicsi koromban egy ideig meg sem bírtam különböztetni őket, aztán már nem is érdekelt. Később derült ki, hogy András nyakán van egy anyajegy, és ez alapján már sikerült megkülönböztetni őket.

-Hát megint itt, tesó-ütögette meg a vállamat András.-Remélem ő már az igazi lesz.

-Én meg azt remélem, hogy lassan a te nyakadba is szakad egy gyereknevetett fel zsebre dugott kézzel Tamás.

Andrásnak egy fia volt, ők Párizsban laktak a feleségével, és az ottani céget vezették. Tamás pedig szegény meg volt áldva a gyerekekkel, ugyanis már volt két iker lánya, és a harmadik gyereket vártak, aki úgy néz
ki, hogy kisfiú lesz, és a testvéremnek ráadásul az amerikai Washington székhelyű cégrészt kellett irányítania.

-Én még szeretném azért elkerülni a gyermekáldást-mondtam halál komolyan, de azért kicsit elmosolyodtam, ahogy a testvéreim gyerekeire és feleségeire pillantottam.

-Hát majd meglátod te is, tesó, hogy a házasság nem egyszerű dologmondta Tamás, és ezzel mindketten magamra is hagytak.

Jaj, ha tudnátok, hogy mennyire nem lesz egyszerű, főleg ezzel a tüzes kis boszorkával!

Több időm azonban nem maradt gondolkodni, ugyanis felharsant az esküvői zene, és a kiterített szőnyegen végigsétálva elindult hozzánk először mályva színű, földig érő ruhában Lara, aztán Kamilla az apjával.

És igen, gyönyörű volt. A ruhája egyszerűen szépen volt, a fátyol alatt kisminkelt arca, és kontyba rakott haja pedig sugározta azt, hogy ez egy kész nő. Egy olyan igazi nő. Most is mosolygott, de tekintete a vendégseregen vonult végig. Egy pillanatra sem nézett rám. Egy biztos, rohadt makacs nő.

Amikor mellénk ért, az apja felhajtotta egy pillanatra a fátyolt, és megpuszilta az arcát, majd a kezembe helyezte a lánya kezét. Ekkor pillantott rám először Kamilla, és végigmért. Olyan volt, mintha elemzést végzett volna rajtam, én pedig egy pillanatra kínosan elvigyorodtam.

-Rád bízom a lányomat, fiam. Vigyázz rá úgy, mint a szemed fényéremondta, mire én rámosolyogtam és bólintottam, majd Kamillával kézen fogva a velünk szemben álló anyakönyv vezető felé fordultam.

A szertartás gyorsan végigzajlott, elismételtük az eskünket, felhúztuk egymás ujjára a gyűrűket, pezsgőt ittunk, aláírtuk a házassági papírt, majd megcsókoltuk egymást, amely inkább volt egy hosszú szájra puszi, zárt ajkakkal, mint csók. Ezután fogadtuk a gratulációkat, majd bevonultunk a terembe, és leültünk a helyünkre.

Az este kellemes volt. Először megvacsoráztunk, majd megnyitottuk a lagzit a nyitótánccal, amely annyiból állt, hogy jobbra-balra dülöngéltünk valami istentelenül nyálas zenére. Aztán ezután a vendégeinkkel táncoltunk egymás után, azonban ahhoz, hogy jó pofát vágjak ehhez az egész színjátékhoz, muszáj volt innom, és úgy láttam, hogy Kamilla is valahogy ugyanígy érzett. Az este végére már eléggé becsiccsentettünk. Így csináltuk végig a magyar hagyományos esküvői rituálékat, mint például tányért törtünk, menyasszonytáncot és menyecsketáncot táncoltunk, és tortát vágtunk, ami miatt minden elismerésem Kamillának, ugyanis egészen finom lett.

A lagzi végén elköszöntünk a szüleinktől, majd beültünk a ránk váró autóba, és elindultunk a hotel felé, amelynek a tetején lévő nászutas lakosztályt kibéreltem az egész estére. Természetesen a látszat kedvéért.

Az autóban ugyan csend uralkodott, de a sok alkohol a fejünkbe szállt, így kicsit feltűnő volt, hogy folyamatosan vigyorogtunk. Az igazi nagy gond csak az volt, hogy az esküvőn lejtett táncok, a szűk, fekete ruha, amelyet a lagzi végén átvett, és amely kiemelte alakjának minden szépségét, valamint a rengeteg vodka, pálinka, whiskey és pezsgő nem segítettek abban, hogy távol maradjak tőle, mint nőtől.

Na meg az sem volt túl jó, hogy a részeges álnejem éppen flörtölt velem.

Nagyot nyeltem, ahogy megláttam kacér tekintetét, és ahogy beleharapott a szájába.

Azt hiszem, ott végem volt.

Kamilla (18+-os részt tartalmaz!)

Ahogy beléptünk a nászutas lakosztály ajtaján, én még mindig dülöngéltem. Annyira sokat... De sokat ittam. Minden forgott, azonban tudtam, hogy minél hamarabb ki kellett józanodnom, hogy nehogy rárontsak az én isteni... szexisten férjemre.

Kótyagos fejjel huppantam le a kanapéra, és vihogva vettem tudomásul a körülöttem lévő pehely puha párnák könnyed érintését. A férjem sem volt józan, ahogy lehuppant velem szembe a fotelbe. Az arcán lusta mosoly volt, az a tipikus bugyiszaggató. Azonban ezzel engem nem vett le a lábamról... Vagy mégis? Na jó, egy picit. De ő egy igazán, igazán rossz fiú volt, és én nem keveredem össze ilyenekkel. Többé nem.

-Nos-kezdte nevetve Ádám, miközben szétterült a fotelben-az ágy természetesen a tiéd.

-Köszönöm, szívem-mondtam gúnyolódva, miközben felálltam.-Megyek is aludni egyet a csodálatos menyegzőnkre.

Erre felállt ő is, és elém lépett. Végigtekintett rajtam, és a fekete ruhámon, amelyet direkt azért választottam, hogy kicsit megbolondítsam az én drága álférjemet, mert tudtam, hogy a következő egy évem ebből fog állni. Igazi játék lesz, hogy izgathatom, aztán otthagyhatom szenvedni, és a játékot már most elkezdem. Aranyosan beharaptam a számat, miközben még ennél is közelebb léptem hozzá. Óvatosan pillantottam fel rá. A legártatlanabb pillantásomat felhasználva. Ingereltem őt azzal, ahogy megpróbáltam hozzádörgölőzni, de csak annyira, hogy ne legyen feltűnő a
direkt kis játékom.

Azonban az egész egy picit a visszájára is fordult. Ugyanis bár nem akartam és nem is hittem volna, de ez a pasi akkora hatással volt rám, mint eddig senki más. Egyszerűen lehengerelt. Annyira kívántam. És most volt a nászéjszakánk. Viszont elhatároztam, hogy senki és semmi kedvéért nem nyitottam volna én felé.

Nem tudom, meddig nézhettünk így egymásra, amikor Ádám motyogott valamit az orra alatt, amely körülbelül annyit tartalmazhatott, hogy menjen mindenki a francba, aztán olyat tett, amire egyáltalán nem is vártam. Letámadott, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.

Nem tudom, hogy az, hogy már majdnem két éve nem voltam pasival vagy a rengeteg alkohol tette-e velem, de nemhogy nem tiltakoztam, hanem át is adtam magamat az élvezetnek. Ádám karjai a derekamra fonódtak, miközben az én kezem a nyaka köré. A csókok egy idő után áttértek a nyakam vonalára, az én kezem pedig a fenekére. Hmm, remek fenék. A következő pillanatban eltűnt alólam a talaj, mert felkapott a karjába, és egészen az ágyig sétált velem. Lefektetett, majd fölém mászott és egyetlen percre sem engedett el. Vagy a számat csókolta vagy a nyakamat, és nem engedte egy pillanatra sem, hogy gondolkodni kezdjek. Pedig, ó, mekkora hiba volt, hogy nem gondolkoztam! Akkor azonban semmi nem érdekelt.

Beleharapott a nyakamba, amitől hangosan felnyögtem. Nem akartam megszakítani ezt az egészet. Annyira jó volt érezni a szívének dobbanásait, annyira jó volt érezni a feszültséget, amely körülvett minket. Elképesztően fantasztikus érzés volt.

A kezem a fekete ing gombjai után nyúlt, és elkezdtem őket fokozatosan kigombolni. Aztán amikor sikerült, legördítettem a válláról, és eldobtam az ágy mellé. Ezután a kezem másfelé próbált vándorolni, és hála jó istennek ez a pasi még engedte is. A hasán, azon a csodás kocka hason végigsimítva eljutottam a fekete farmerig, majd az alsója korcáig, és benyúltam az anyag mögé végigsimítva a hosszú, merevedő férfiasságán.

Ő sem tétlenkedett tovább. Miután felnyögött, a keze besiklott a szoknyám alá. Először a csiklómat kezdte simogatni, majd a középső ujját használva egyre közelebb ért a hüvelyemhez, és én nyögdécselve adtam tudtára, hogy szeretném, ha minél hamarabb belém hatolna és enyhítené a bennem lévő kínokat. A következő pillanatban, mintha olvasott volna a gondolataim között, belenyomakodott az ujjával a hüvelyembe. Remegni kezdett a testem, és a lelkem is, miközben hangosan felnyögtem, és a kezemmel rászorítottam a merevedésére. Erre ő férfiasan felsóhajtott.

Szemeim mögött tűzijáték robbant, a bőröm alatt pedig bizseregni kezdett valami, amely végül a hasam aljában gyűlt össze egy gombóccá. Rettentően vágytam rá, és most már semmi sem állíthatott meg. Tudtam, hogy utálni fogom miatta magam, őt is, sőt a világot is, de a francba is! Már úgy felizgattuk egymást, hogy innentől kezdve egy bomba sem robbantott volna szét minket egymástól.

Lerángattam róla a nadrágját, és a boxerét is. Ő pedig felült és húzott magával engem is, miközben lehúzta a ruhám cipzárját, majd a fejemen keresztül lehúzta rólam és a lehető legtávolabbra dobta. Gyorsan megszabadított a bugyimtól, és a melltartómtól is. Ezután pedig nem volt tovább köztünk korlát, így hát lassan, de óvatosan belém hatolt. Élveztem, ahogy a farka kezdetben játszott a hüvelyem elején, majd a végén teljes mértékben elmerült bennem.

Hangosan felnyögtem, majd hagytam, hogy a párnák közé fektetve maga alá gyűrjön, és kicsókolja belőlem a szuszt is. Eközben lassan mozgott bennem, és minden egyes mozdulata egy-egy újabb remegéshullámot, nyögést idézett elő belőlem.

Végigkarcoltam a hátát, amely miatt egyre gyorsabb tempót kezdett diktálni, és a csípőjét is tekergetni kezdte, ami miatt teljes egészében megőrültem. Olyan volt, mint egy szexisten, és el sem hittem, hogy ez a szexisten épp bennem mozgott és a lehető legtöbb gyönyört próbálta előidézni mindkettőnk számára.

Akkor kezdődött a probléma, amikor megéreztem, ahogy belemarkol a fenekembe. Ezzel a tettével sajnos elérte, hogy közeledtem az orgazmus felé, és még erősebb hullámok söpörtek végig rajtam. Erősebb ritmust szerettem volna diktálni, ezért én is belemarkoltam a fenekébe, és tövig magamba húztam. Olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetett. Szerettem volna, ha megadhatjuk egymásnak a tökéletes orgazmust, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó ilyen eset.

Akkor azonban nem ezen járt az eszem, hanem hajszoltam mind a kettőnket a kielégülés felé, és pár lökés után hangosan felnyögtem. Nemsokkal ezután pedig ő is elment. Mindketten remegtünk, nyögtünk és lihegtünk. Elképesztő módon átitatott a gyönyör érzése, olyan volt ez, mint amilyen már régóta nem volt, és olyan erős, hogy csak feküdtem mellette, amíg el nem nyomott az álom.

Másnap reggel kótyagos fejjel ébredtem, és először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ki sem mertem nyitni a szemem, mert már a szemhéjamon beáradó fény is nagyon bántó volt. A párnát ölelve
készültem arra, hogy tovább alszok, hiszen az ágynemű csodaszép volt, meleg és puha. Ekkor azonban kipattant a szemem, és rájöttem, hogy hol és kivel vagyok. És hogy mitől van annyira melegem.

Egy kar ölelte át a derekamat, egy vastag és meleg kar, amely védelmezően a mellkasához vonta a testemet. A hátam egy kemény, kockás hasfalnak dőlt, illetve egy fel-le mozgó mellkasnak. A meredező farok pedig a lábaimnak nyomódott.

Mi a jó istent csináltam itt tegnap éjjel? Hiszen megesküdtem, hogy nem engedem be az ágyamba ezt a férfit, aki véghezvitte azokat a dolgokat, amelyeket egy férfitól is undorítónak találtam. Erre ahelyett, hogy eltaszítottam volna a lehető legtávolabb magamtól őt, tegnap lefeküdtem vele és ráadásnak még reggel vele is ébredtem. Ilyen nincs. Ennél hülyébb nem is lehettem volna.

Felkeltem a lehető leggyorsabban megpróbálva nem felébreszteni őt, és bemenekültem a fürdőszobába. Ott legalább egyedül lehettem egy kicsit, és összeszedhettem magam, ugyanis ez volt az utolsó csepp a pohárba. Hiába reménykedhettem abba, hogy az évek során majd elmúlik az a fránya nagy szerelem, mindennek ellenére még mindig halálosan szerelmes voltam belé, és ez az éjszaka teljesen feltüzelt. Azonban soha többé nem történhetett ez meg közöttünk, el kellett érnem, hogy távol tartsuk egymástól magunkat, mert nem szabadott egy ilyen férfival bármilyen kapcsolatba kerülnöm.

Legszívesebben dühöngtem volna, hogy hogyan követhettem el egy ilyen őrültséget. Utáltam magamat, hogy belementem ebbe az egészbe. Hogy engedtem a csábításnak, de ez még egyszer nem következhetett be.

Halk kopogás hallatszott az ajtón.

-Kamilla, jól vagy?-kérdezte Ádám álmoskás hangon.-Kijönnél?
Beszélnünk kell azonnal!

Még mindig dühöngve léptem ki, miközben magamra kaptam egy fürdőköpenyt és valószínűleg Ádám is láthatta, hogy mekkora harag lángol bennem, mert inkább hátrébb lépett tőlem és tartotta a kellő távolságot. Úgy állt ott feltartott kézzel, mintha védeni próbálná magát, de itt sajnos mindketten nagyon is hibásak voltunk.

-Ugye tudod, hogy megszegtük a szerződést már a házasságunk első napján?-kérdeztem fel-alá járkálva a szobaszőnyegen.

-De részegek voltunk, csak elragadott minket a hév-mondta Szatmáry úgy, mintha ez az egész nem lenne olyan nagy dolog. Az arca semleges volt, és én nem értettem, hogy miért veszi ezt ennyire könnyen. Azonban beláttam, hogy jobb, ha hozzá hasonlóan kezelem a dolgokat.

-Rendben, de ennek soha többé nem szabad megtörténnie. Sőt soha többé nem szabad kapcsolatot teremtenem veled. Semmilyen félét. És erről senki nem tudhat.

Erre homlokát ráncolva tárta szét a karját.

-Ezt egyszer már megbeszéltük. Nem fogok semmilyen kapcsolatot kezdeményezni veled, és nyugodt lehetsz benne, hogy soha többé nem nyúlok hozzád, ha így szeretnéd-mondta most már ő is haraggal telve.

-Oké.

-Oké.

Ezután beállt a kínos csend, és bár én tisztában voltam vele, hogy mondanom kéne valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Éhes voltam, fáradt és őszintén dühös voltam magamra és rá is, mert egyikünk sem állította le a másikat pedig tudta, hogy ennek rengeteg következménye lehetett.

A következő órák azonban a tegnap este miatt kényelmetlen, kínos csendben teltek. Halkan és némán megreggeliztünk, csak néha lehetett hallani, ahogy a kés a vágás következtében vagy a pohár az asztalra tevéskor a tányérnak koccant. Egymás szemébe se néztünk, én szigorúan bámultam magam elé és az ő tekintete is inkább az asztalra szegeződött. Tudtam, hogy a téma ezzel lezártnak volt tekinthető. Egyikünk sem szerette volna szóba hozni a tegnap este történteket, és bevallom őszintén, hogy jobb is volt így. Nem lett volna hozzá merszem, hogy erről beszélgessünk.

Reggeli után fogtam a bőröndömet, és hozzáláttam elkészülni az új életemre a fürdőszobában.

A tükörben egy olyan nő nézett rám, aki bár elszánt volt és dühös, a szemében megcsillant a rettegés is. Hiszen most bekövetkezett valami olyan, amely nem történhetett volna meg soha az életben. Egyszer sem. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is lefekszem a nászéjszakán az álférjemmel. Sosem gondoltam volna, hogy a nászéjszaka tényleg nászéjszaka lesz.

Felkaptam magamra a ruhámat, azt a pár ékszert, amelyet még a szüleimtől kaptam, rendbe hoztam a hajamat és a sminkemet, majd egy nagy sóhajtás után elfogadtam a tényt, hogy a hátralévő 1 évet azzal a férfival fogom tölteni, akit szeretek, de ezen az éjszakán kívül soha többé nem érhetek hozzá igazából.

Szerencsémre az álférjem mindenre gondolt, szó szerint mindenre. A felső emeleten, ahol az ő szobája és néhány vendégszoba kapott helyet,
kiválasztotta a sajátja mellett lévőt, berendezte nekem, és még a cuccaimat is mind áthozatta a Larával közös házunkból. Amikor beléptem a mályva lila színű szobába, hirtelen nyugodtság árasztott el. Valahogy olyan volt, mintha lenne egy menedékem, ha el akarok bújni a világ elől, és sajnos gyakran éreztem így mostanában.

Alapból visszafogottabb voltam már tinédzserkoromban is. Az igazi énemet pedig csak Ádám hozta ki belőlem vagy csak akkor jött elő, amikor valaki nagyon felidegesített. Egyébként elég introvertált személyiség voltam. Általában tanultam, olvasgattam, ha lehetséges volt, és mindent megtettem annak érdekében, hogy a legjobb egyetemen tanulhassak. Ezzel szemben már egy éve nem találok a szakmámban munkát, mivel túlságosan tapasztalatlannak találtak elég sok helyen. De könyörgöm kezdő vagyok, hát hogyne lennék tapasztalatlan. Magánpraxist azonban nem tudtam fizetni, ahhoz túl kevés volt még a fizetésem.

Ebben a szobában azonban nyugodtan élhettem az életemet. Csendet és békét sugallt.

Ádám miután körbevezetett a házon, elkísért egy a háztól nem messze lévő épülethez, majd magamra hagyott, hogy végre szétnézhessek a saját magánrendelőmben. Ahogy beléptem, a váróban sima fehér falak fogadtak, amelyekre kisebb minták voltak festve, például pillangók, egy szivárvány. Láttam néhány csavart is a falba, amire később majd felakasztgathatok néhány képet vagy festményt. A falnál székek voltak elhelyezve, velük szembe pedig mosdó volt. Beljebb lépve a rendelő falai szintén hasonlóak voltak az előtéréhez. Volt bent egy faíróasztal egy székkel, illetve volt még egy szekrény is. Na meg az egyik legfontosabb kellék, amiről gondolom a lakberendezők gondoskodtak, a tükör.

A tükör segítségével tudtam segíteni abban a logopédiai végzettséggel, hogy jól artikulálhatóak legyenek a kimondott szavak. Ezt a tükör előtt tanítom meg a gyerekeknek, illetve annak, akinek szüksége van rá.

Ezután a fiókokhoz léptem és láttam, hogy nem volt meg még mindig eszköz, amikre valaha szükségem lesz. Leültem a székbe, és ahogy körülnéztem, már tudtam, hogy ami mind itt van az is elég rengeteg pénzbe kerülhetett. Hogy fogom én ezt valaha visszafizetni neki? Mert bárhogy állt a helyzet, én nem engedem, hogy ennyi pénzt költsön rám.

Azonban a szívem majd meghasadt tudva, hogy ezt az egészet értem tette, mégis muszáj volt figyelmeztetnem rá magamat, hogy ez nem igazi.