Megcsináltuk a matekot és csináltuk a többit én az ágyon ültem Eren az író asztalnál egy ideig csöndbe ültünk és a feladatokat csináltuk amikor Eren törte meg a csöndet:
-Figyelj már régóta fel figyeltem rád!-hátal ült szinte de így is láttam félmosolyát.
-Tényleg? Miért is?-csuktam be a könyvet és kiváncsian hallgattam.
-Különleges vagy! Hasonlítasz Annie-re de mégis különböztök!-felém fordúlt és csak mosolygott. Nem tudtam meg szólalni arcom forrón izzott mivel egyre közelebb jött hozzám ravasz mosolyával.
-E..Eren???-probáltam kuszni hátra az ágyon de elértem a szélét.
-K..k..kérlek n..ne gyere k..közelebb!-arcom forró volt szivem hevesen dobogott. Ő egy lágy csókot nyomott ajkaimra amibe bele bizseregtem de valjuk be nyugtató volt.
-Kérlek ne ellenkez!-csókolt végig a nyakamon de mielött lejebb érhetett volna el löktem magamtól.
-Eren én erre képtelen vagyok!-arcom vörösen izzott.
-Nem bántalak nyugi!-simogatta meg az arcom amitöl megnyugodtam és szép smaragd zöld szemeibe pillantottam.
-Gondoltam! Vagyis nem tudom de akkor is....ez nekem fur...-mire befejezhettem volna újra az ágyra szorított és megcsókolt majd bejutást kért azzal hogy meg nyalja alsó ajkaim. Kicsit vaciláltam de megadtam neki nyelveink táncot jártak anyira lágyan csókolt. Hogy csókolhat valaki ilyen jól? Puha ajkai hamar eltávolodtak mivel már alig kaptunk levegőt. Ő csak mosolyogva zihált én csak nagyokat néztem. Ingemet lassan kezdte kigombolni és apró puszikal jutalmazta a bőröm. Bevallom jó érzés volt de mégis zavarba ejtő. Majd a romantikát az ajtó csapódása zavarta félbe.
-Ki volt ez??-kérdezte kicsit zavartan.
-Csak Armin jött haza!-gomboltam be az ingem.
-Szóval...-harapott bele ajkaiba.
-Szóval ez most nem jön össze!-huncut vigyort húztam az arcomra. Majd kimentem köszöni Arminak aki a könyvtárból tévedt haza. Eren lassan kiszálingózott a szobábol és mondta hogy távozna de VALAKINEK muszaly volt azt mondani hogy maradjon csak.
-Köszi Armin de nem akarok zavarni!-mosolygott a fiú.
-Nem zavarnál nagyon!-motyogtam az orrom alatt.
-Nagyon?? Ezt hogy érted?-nézedt Armin furcsalva rám.
-Mindegy nem vitatom!-és megfogtam Eren csuklóját majd a szobába rángadtam.
-Figyelj felőlem maradhatsz igazabol tetszett a te kis játékod de Armin elött ne mivel ismered együtt nőtetek fel!-motyogtam ő meg csak bólintott és megint megcsókolt.
-Lenyugodtál?-néztem rá komoly szemekel hogy takarjam azt az arcot aki kivánja még ajkait.
-Mostmár igen!-kaján mosolyt húzott az arcára. Arminhoz újra kimentünk aki azt mondta ma este nem lesz ithon szóval a pizsi party lemondva... Erenel össze néztünk én kicsit elpirultam ő csak vigyorgott.
-Szóval ketten maradtok és odadjam a szobám vagy végleg lefújva..?-nézett ránk kicsit meglepve.
-Kell a szobád!-rágodok a szavakon ő szó nélkül odadta a kulcsot. Mivel nagy része könyvböl állt nem volt mit titkolnia de volt egy naplója amit mindig magával hordott nehogy meg nézem.
-Akkor én mentem is-távozott el a fiú.
Eren az ölébe kapott.
-Nem hagylak szabadulni!-perverz mosolyt húzott az arcára és az ágyra dobott.
-Hogy lehetsz ilyen gyerekes?-morogtam.
-Nem gyerekes de én magamévá akarlak tudni mert szeretlek...!-utolsó szónál elhalkult amire szivem meg lágyult.
- És mi lesz Mikasaval??- tudtam hogy ezzel felidegesítem de ő csak a szemet forgadta.
-Igazi oka miért félsz tőlem??-ravaszul mosolygott.
-Nem voltam még senkivel...!-nagyon halkan motyogtam.
-Ne agódj ezen nagyon vigyazok rád!-puszilgatta végig a nyakam amire akaratlanul hangom elő bújt.

—————
Köszönöm hogy olvastad folytatom majd!