A beszélgetés a továbbiakban nehézkesen gurult tovább, s semleges fecsegésnek tűnt, az előbbi sikamlós, sőt egyenesen veszélyes téma után.

  Arnaysh a vacsora után ismét Dorral indult lepihenni, mert Georget nagyon lekötötték a frissen megszerzett kitellusi iratok. Pedig milyen édes lett volna vele tölteni az estét! Azért messzemenőkig megértette őt, hiszen a Föderáció berkeiben kevésbé ismert kitellusi rejtélyről készített jegyzeteket, és a legoptimálisabb esetben is nem csak a Peremre, de a Galaxis szívére is befolyással lehet mindaz, amit feltárnak a tudósok. Jó vendéglátó lévén Arnay utoljára hagyta el a pazar étkezőt.

  A grizóta hamar lepihent, nagy alvásigényét igyekezett kielégíteni, a feleségével töltött pásztorórák, és minden tőle lopott perc segítette az ellazulásban. Arnay tökéletes szerető és gyengéd társ volt. Bármiről volt is szó, a legkevesebb indulattal sikerült megállapodniuk az életüket érintő kérdésekben. Különös módon még a politika kényes vonalán is összhangba tudtak kerülni, ami nagyon fontos volt az ő kényes társadalmi pozíciójukat és kevert fajú házasságukat illetően. Arnayt még a cyselotokban izzó tűz sem gátolta a lelki és szellemi harmóniában. Dornak ez teljes megnyugvást hozott az évszázadok alatt, amióta kedvesével élt.

  Pontosan a háború utolsó napján kezdődött, amikor kezet foghatott rettenetes ellenfelével, akivel hajszál híján elpusztították egymást egy stratégiailag fontosnak ítélt bolygó rendszerért vívott harcban. Ez az ellenfél Arnaysh volt, egy rendkívüli hatalmú arany cyselot, kiváló stratéga, akit elképesztő haderő és könyörtelenség vitt előre. A császár maga felügyelte a harcait, mert mint utóbb kiderült, az ismeretlen nőstény a császár legidősebb gyermeke, aki fajukban még gyermekkorúnak számított.

  Egy érintés és a kölcsönös megbecsülés azon nyomban átalakult valami egészen mássá. A béke iratok aláírásakor és a nagy bejelentés idején már a szellemükkel érintkeztek, Arnaysh varázsereje és a grizóta örökölt telepátiája szolgálta ezt. Dor sosem képzelte, hogy ilyen kifinomult, hiperérzékeny intellektusa lehet egy cyselotnak. Ők nem adtak időt az ismerkedésre, egyedül Arnayban ébredt erre igény. Dor a mai napig hálás volt, hogy nyitottan fogadták egymás közeledését, két hadvezér az ellenséges oldalról.

  Mások megpróbáltak együtt inni, mulatni az ellenséggel, sokan elvonultak s dühösek voltak a császár által ajánlott békeszerződések és a befejezetlen csaták miatt. Néhányan bosszút esküdtek. A cyselot többség szégyenkezve, nem titkolt haraggal visszavonult az egyezményben foglalt határok mögé, és terveket szőtt, hogyan uralhatnák le törvényesen a létrejött új államot, az Univerziádét s szövetségüket, a Föderációt. Sokan máig nem tartanak kapcsolatokat a cyselot határokon túl élőkkel. Ő és Arnaysh pedig egyedülálló fogadalmat tettek, alig valamivel Arnaysh és a peremi cyselot Walh házasságkötése után. Dornak ez élete legnagyobb próbatétele volt.

  A grizóták áldása a szellemi kommunikáció, a belső hang segítette egyszerűen értésükre adni és elfogadtatni a népével a jegyességét, az érzéseit és a házasságát, második férjként a cyselot asszonyával. Arnaysh hasonló szerencse híján volt. A cyselotok förtelmes gyűlölettel szemlélik a házasságait a törvényen kívüliekkel. Két ember férje, a tudós George és egy szabad kalóz uradalom örököse, Avcu, már kevesebb vizet zavartak. Ellenségei csináltak csak belőle igazi ügyet. Testvéröccse, Harm, sőt jó néhány követőjük is gratulációt küldött az esküvői szertartásokra, igaz, saját maguk helyett. Arnay szerint a többség rég el is felejtette, mivel foglalkozik, igazi tevékenységét pedig úgysem érhetik fel ésszel.

  Arnaysh biológus és genetikus volt. Elméleti tudományos munkája mellett csodálatos laboratóriumot épített fel a Warkason. Ötvözte a benne rejlő technikában mindhárom fő faj hozadékát. Cycelotokét, grizótákét és emberekét egyaránt. A munkája lényegét egyetlen dologban határozta meg, hidat kívánt építeni a nagy fajok családjai között, cyselot kifejezéssel élve. Ezt a hidat a genetika szolgáltatta. Mert szerinte nem lehet véletlen, hogy a három vezető faj ilyen apró eltéréseket mutat biológiai szempontból, genetikájuk azonos alapú, szerves felépítésük teljesen megegyező állományú.

  Férjei intelligenciáját dicsérte, hogy esetleges ellenérzésüktől el tudták különíteni a magánéletet, örömeiket és szerelmüket pedig Arnaysh mellett egyszerű volt megőrizni.

  Dor békeszerető lény volt, akárcsak a fajtársai, csak a háború miatt vált katonává. Tökéletesen csinálta azt is, de igazi énje végigkísérte a párt a házasság útvesztőjében. Dor maga sem értette, mitől volt képes így elfogadni a cyselot törvényt, mely a nőket támogató jogra épülve többférjűséget támogat a matriarcháknak. Talán a grizótáknál megszokott beleérző képessége lehetett az oka, igaz, hogy akkor George és Avcu újabb kérdőjel.

  Kialakult egy újabb szemlélete az ember férjekkel töltött néhány évtized alatt, miszerint Arnaysh személyesen tett arról, hogy ők mind így elfogadják, és hosszan tűrjék a többférjűséget, ami az emberek féltékenységéből és irigységéből fakadóan hihetetlen volt. A grizóta számára a legtöbbet számított a lelki békéjük, a harmónia és az örökös szerelem, újabb és újabb lángokkal. Lám, most is Arnay simogató ölelésében aludt el, gondtalan, gyermekien őszinte érzésekkel betöltekezve. Fékezhetetlenek tűnő vágyaikat beteljesítve semmihez sem fogható volt ez a szerelem.

  Arnaysh ezután a fedélközbe, a laborjába ment, de nem talált magára. Így tett egy jókora sétát, s végül kiült a télikertbe egy kőpadra. Hamarosan az Fi4-es parancsnoka jelent meg az egyik ösvényen, a buja növényzet között hajladozva.

  – Varázslatos ez a kert! Megengedi, hogy csatlakozzam, Arnaysh parancsnokasszony?

  – Természetesen Vord! De csak ha megengedi, hogy így szólítsam! Nem szeretném hivatalos megszólításokkal nehezíteni a társalgást. A varázslatos az viszont jó szó. – mosolyodott el. – El se tudja képzelni, mennyi bűbájt vetettem be eleinte, hogy létrehozzak egy kis természetes sarkot a rombolón. Aztán végül a természet utat talált magának, és birtokba vette a kertet.

  Telehei parancsnok nevetett.

  – Örömmel veszem, ha Vordnek szólít. Addig jó, amíg csak némi bűbájt gyakorol itt-ott. Átérzem a helyzetét hölgyem. Nehéz lehet elvonultan élni és állandóan úton. Olyan ez, mint egy önkéntes száműzetés. Én egészen eddig azt hittem, hogy csak a peremvidéken elzárkózott cyselotok élnek száműzetésben.

  Már nem nevetett, csak világosszürke szeme mosolygott.

  – Igaza van abban, hogy a peremen cyselot kolóniák élnek és maguk váltak ki a birodalomból. Más esetben meg kellett volna halniuk azoknak a családoknak, mert a cyselot nem száműz maga közül senkit. Az én véleményem szerint a legokosabban tették, hogy felszámoltak minden kapcsolatot az akkori császársággal a sarkos véleménykülönbség miatt. Abban viszont téved, hogy én száműztem volna magam. Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki ezt semmilyen körülmények között nem tehetem meg. Azt hittem, belső társalgásuk Dorral választ adott a kérdéseire.

   – Inkább a kétségeimet érezte meg, ezért is kezdtük a belső hangot használni.

  – A kapcsolatunkat illetően? – most megint Arnayn volt a mosolygás sora.

  Telehei nem jött zavarba, ahogy bármely ember jött volna egy ilyen kérdésre.

  – Igen, úgy van. Az első személyes benyomás mindig ilyen, azt mondta. De már nincsenek se elvárásaim, se kétségeim, természetes, hogy együtt vannak. Az életvitele tehát nem az, aminek látszik? Persze megértem, hogy lehetetlennek nevezi, az ön pozíciójában. De hát az apja is lemondott, akkor magát mi akadályozza ebben? A törvény?

  De hiszen amit az apja tett, az is precedens értékű. Tudja, a legénységem sosem értené ezt az egészet. Ha csak a személyéről fátylat lebbentenénk, összezavarodnának.

  Arnaysh mindig csodálta ezt a szellemi kommunikációt a grizóták között. Ez valójában nem csupán beszéd, hanem valami egészen más. Annyira gyors és hihetetlenül alapos. Egyszerűsít mindent, teljessé teszi a másik megértését. Még bonyolult érzelmek, elmagyarázhatatlan hangulatok közvetítésére is képes.

  – Az Első Próbás voltomról sosem mondhatok le – válaszolta csendesen –. Ez nem egyszerűen pozíció, hanem az Istenek által gyakorolt kegy és törvény. Amíg csak élek, mindig ez alatt leszek. Csak magáról a Próbáról mondhatok le, arról sem teljesen. Új felelősséget veszek a nyakamba, ha ezt megteszem.

  – Vagyis? Mit jelent ez pontosabban? Megteszi, hogy elmagyarázza?

  – Igen, persze. Nos, én vagyok az Első Próbás nőstény. Ez azért nagyon lényeges, mert a mi társadalmunk első helyre a nőket helyezi, mi vagyunk a béke és a biztonság valódi megteremtői, akárcsak az anyák. Tehát, mint bizonyára maga is tudja, ez egy matriarchális társadalom. Mindazonáltal az Isteneink jogot adtak a kezünkbe, hogy a cyselot hímek is megmérkőzhessenek az irányító posztokért. Ám erre mind csak addig vagyunk jogosultak, amíg az Istenek törvényét betartjuk. Eszerint csak az ő próbáikat kiállva kerülhet a hatalom a vezetőink, a családjaink, a törzseink, a birodalmunk fejeinek a kezébe. Első Próbás mindig a nő. És ha magában hallja ezt a kifejezést, akkor biztos lehet benne, hogy a legfőbb poszt várományosáról beszélnek. Ha Próbára hívnak, nem mondhatok nemet, de a Próbák Terén megjelenve megtehetem, hogy visszautasítom a lehetőséget, amit indokolt estben kötelesek elfogadni. Ennek megítélése nem tudom, hogyan történik, mert nem hallottam róla, hogy bárki visszalépett volna a birodalom legnagyobb próbájától. Azt viszont tudom, hogy onnantól kezdve még ennyire sem hagyhatom magára a cyselot népet, mert figyelnem kell. Azt a jogot bitorolnám ugyanis, hogy bármikor egy új próbát kérhetek, alaposan megindokolva, ugyanerre a fővezéri posztra. Tehát a legmagasabb rang elérésére. Ezzel magát az akkori császárt hívom ki a Próbára s onnan már nem léphetek ki, mert ezt soha, senki nem teheti meg rajtam kívül. Érti már a felelősségemet, amiért nem vonhatom ki magam a társadalmi életből? – rövid hallgatásba burkolózott. Egy erős tüskékkel fenyegető, feslő fekete rózsát nézett, melynek szirmai már a virág királykék színével kecsegtették, talmi, fejedelmi ígéretekkel. A rózsát még Avcu szerezte neki, egy kitellusi kereskedőtől. – Én csak utazgatok. Néha olyan területein a Galaxisnak, ahol senki se keresne, mint például itt. A Perem határán, a Köd szomszédságában teszem fel magamnak a legjobb kérdéseket. Valahogyan nekem is fejlődnöm kell.

  – A Galaxis nem is sejti, milyen szerencsés, hogy ön ilyen békepárti és ennyire messzemenőkig intelligens asszony, Arnaysh.

  – Igen, azt hiszem, igaza van. Az Univerziádé hálás lehetne, hogy én vagyok én.

  – Nem, nem, én szándékosan Galaxist mondtam! A személye az egész Galaxisra kihat. Higgye csak el! Oda is, ahol nem tudjuk pontosan, mi van.

  Arnaysh elgondolkodva emelte fel a tekintetét a magas grizótára, aki valóságos óriásnak hatott mellette, pedig az ő emberi megjelenése sem volt éppen alacsony termetű. A fregatt parancsnokra mégis csak felnézni tudott, lévén ő 183 centi volt, a férfi pedig meg volt vagy 2,5 méter magas. Ahogy ott ültek, sziluettjük az Árbóc sugaraiban egy pasztell sárga falra vetődött árnyékként, s elég furcsán hatott. Még úgy is, hogy a cyselot űrhajókban hatalmas terek és ezekhez mért folyosók és ajtónyílások voltak. Ki gondolta volna a két humanoid alakról, hogy egyikük a Galaxis első számú ragadozóját rejti álcaként? Igaz, Vord is csak a belső hang által lett beavatva, hogy magától a cyselot császári trón várományosától, az Első Próbás nősténytől kapott segítséget a Ködnek csúfolt káosznál. És ez a nő valójában minden számítás szerint a trónörökös hercegnő személyesen. Alázattal ül itt mellette, és egyszerű szavakkal beszélget, mosolya pedig megnyugtatóbb a szűrővel ellátott ablaktáblákon beömlő napfénynél. Vajon mennyi bűbájt használ ehhez?

  - Nincsenek ilyen irányú ambícióim. Ön talán megérti, Vord, hiszen a népe tehetségre, fogékonyságra, érdeklődésre, és csakis ezekre alapozza a munkát, a társadalmi szerepek betöltését. Nemhogy a Galaxisra való befolyásról nem álmodom, de a cyselot vezetésről sem. Csakis akkor leszek császárnő, ha a Galaxis egysége és békéje megköveteli ezt. Boldogan lemondanék az irányító szerepről, ha tehetném. Azért fejlesztem magam a megfelelő irányban és mértékben, mert megtörténhet, hogy újra éled az ősi cyselot rend és császárt kívánnak emelni maguk fölé a törzsek. Ha ez megtörténik, akkor az iménti okokból nem húzhatom ki magam a kötelességem alól, és meggyőződésem, hogy valóban a legjobban velem jár a hazám. Legalábbis azok közül, akiket most evidens Próbára hívni. Természetesen ez a lista még változhat, tudja?

  Vord Telehei M'l békés szellemi sugarat küldött az alvó Dor felé. Azoknak a felelősségével mosolyodott el nehézkesen, akik ismernek egy fontos titkot. Hálás volt, hogy elmondta mindezt neki a nő. A cyselot a legerősebb faj, a birodalmuk ma is a legjelentősebb hatalom az egész ismert Galaxisban. Jó tudni, hogy egy ilyen gondolkodású lény a trón első számú várományosa. Most már értette, miért hagyja békén élni a kormányzó Arnaysht az Univerziádé egy obsitos katonai ezredesével, miközben mindketten jogosultak a föderációs Védelmi Bizottság ülésein bármikor részt venni.

  – Igen, tudom. És megértem magát. Most már egészen jól értek mindent. Csak azt sajnálom, hogy a legénységem, akikkel évek óta járom az űrt és ez az író még csak nem is sejthetik. Csak példának szántam, valójában az egész emberiségnek meg kellene ismernie magát! De tényleg – halkan kuncogott, és elégedetten sóhajtott. – Hálás vagyok, hogy beavatott Arnaysh hercegnő!

  – Akkor mondja el mindenkinek, amit gondol Vord! Mindenkinek, akivel csak találkozik! Mondja el nekik, hogy nincs mitől tartaniuk, amíg engem elfogadnak és támogatnak. A szívem a Galaxisé. Magam sem tudom, hogyan osztom el magamat, de mindig, minden körülmények között a Galaxis egészét tekintem kiindulópontnak.

  Valóban nem tudta, hogy van ez, vagy miként oldhatná meg egy világrázó esemény során, hogy mindenkié legyen.

  Könnyű volt elképzelnie, hogy a világok egyenként harapnának ki egy-egy vérző darabot a szívéből, és ő egyetlen, fájdalmasan lüktető sebként tűrné. Nem tartotta kizártnak, hogy ez emberi léptékben tervezve is hamarosan bekövetkezik. Talán egy röpke emberöltőn belül.

  Rettegett attól a naptól. Nem tudta, hogyan irányíthatná.