A vacsorát hosszú fém asztalon szervírozták, melyen keskeny, durva, tört fehér vászonterítő futott végig, a szélén egyszerű aranyhímzéssel. Mintegy megágyazva a hosszú tálcákra ízlésesen elhelyezett és króm félgömb búrákba zárt, így az ácsingózó tekintetek elől rejtve s melegen tartott étkeknek. Az ágyhoz hozzátartozott a vendégek számára ismeretlen eredetű, sűrű, vérvörös ital is. Ebből, ahogy leültek, máris kérdés nélkül töltött a két asztalszolga mindenkinek egy feles pohárkába. Mikor teli lettek a poharak, Arnaysh megjegyezte, hogy az alkoholtartalom elenyésző, inkább íz világa és étvágyfokozó tulajdonsága miatt javasolja étkezés előtt az elfogyasztását. Azzal enyhén a többiek felé emelte a poharát, majd felhörpintette az italt.

  Nem sejtette, milyen nehéz volt vendégeinek megbarátkozni az asztal látványával. Hiszen konzervekhez voltak hozzászokva, nem hűtött italokhoz és gazdagon terített asztalhoz.

  A kilátás és a teríték bárkinek izgalmas lett volna, a látvány és az illatok ínycsiklandóak, az ital egyedi, semmihez sem fogható könnyedségében, enyhén fűszeres. Ráadásul az asztal két oldalán álldogáló ezüst szmokingos szolgák különös, ritka típusú kiborgoknak tűntek, melyekhez hasonlót egyik vendég sem látott még sosem, bizonyára egyedi fejlesztés. Mégis valamennyien leplezetlenül egymást fürkészték a nagykupola csarnokban.

  Arnaysh egymaga foglalt helyet a keskeny asztalfőn. Az ülésrendet személyesen osztotta ki. Méltóságos és jómódú személyek által gyakorlott igényességgel, kis kártyákkal és személyre szabott terítékkel jelölve meg minden egyes személy helyét. Az asztal túlsó végében egy teríték üresen maradt, mely pedig az asszonyénak pazar mása volt, megfejelve egy áttetsző, fehér kristály serleggel, amit a rutil ásványának kusza szálai hálóztak be, elegáns kecsességét pedig az adta, hogy talapzata aranyból készült és karcsú száron ült. Száján hófehér szalvéta feküdt. Amellett a teríték mellett egy ritkaságnak látszó palackozott ital ült lezártan. A címkéjén ismeretlen címer volt, két idegen lény, egy vörös és egy fekete hosszú, egyenesen tartott nyaka akad kardként egymásba. A két arc egymással szembe fordulva indulatot jelez. Tátott, hüllőszerű szájaikban hegyes fogsor, szemük állása szerint harcra készek, felettük fekete sziluettként egy robosztus testű, karcsú, hosszú nyakú és farkú lény száll, fején szarvai mintha koronát formáznának. A jelenlévők számára olvashatatlan vörös-arany betűkkel, kézírással gravírozva, feliratozva. Mintha valaki nagy becsben álló személyt vártak volna ezzel a terítékkel.

  Az asztal hosszú oldalain a vendégek foglaltak helyet, méghozzá úgy, hogy a nő balja felől a vele utazó két, láthatóan fontos férfiú: a grizóta Dor Faian'l és az emberi származású Sir Lord George Lance Talenarn, valamint Vord Telehei M'l a sérült fregatt grizóta parancsnoka foglaltak helyet Arnaysh mellett közvetlenül, ebben a sorrendben távolodva. A szemközti oldalon ugyanezt a fontossági sorrendet követve a fregatt személyzete, tehát első tiszt, Cseng Latang a műszakis, az utasuk, egy bizonyos Ferngail D. Pool író és Daniela Kosha őrmester foglalt helyet, akik egytől-egyig emberek voltak.

  Az utas kivételével mindannyian űrhajós egyenruhában voltak, mely teljesen testhez álló, rugalmas anyagból készült, csupán a színeik voltak mások és mások. Volt köztük bordó-ezüst, és krómezüstösen fénylő is. Az író ruhája is elasztikus anyagú volt, egy korábbi divat szerinti, kétrészes öltönynek felelt meg. Egyszerű szabásvonalú, matt szürke ruha, felül fényes szaténgallérral, mely a hasfaláig nyitott vonalat kellő eleganciával tette visszafogottá, miközben kibukkant a férfi ritkás, göndör, sötét mellszőrzete. Dor elképesztő méreteit és tömör izmait szelíddé ellensúlyozta a kobaltkék egyenruha, mely Arnayéhoz is illett. Pasztell sárga grizóta bőre pedig belesimult. Arnaysh egyenruhája színarany színű volt. Láthatatlan csillámok lehettek rajta, mert valahányszor megmozdult, itt-ott felragyogott. Olyan benyomást keltett, mintha folyamatosan ragyogna, valami földöntúli, halvány fénnyel, amit lehetetlen volt nem észrevenni, mégis úgy tűnt, mintha nem is létezne. Ha direkt figyeled, nem látod. Talán kevéske varázslatot használt ehhez. Mozicsillagokat idézett egész megjelenése. Haja dús, természetes hullámokban, kibontva omlott vállain át nőies melleire és a háta közepére. Felül pár tincs rafinált, finom fonással karikába fűzve a feje tetején, mint egy diadém, vagy korona. A férfiak pillantását ellenállhatatlanul vonzotta a rubint mély ragyogásával.

  - Sajnálom, hogy nem sikerült elhárítanunk a hibát.

  - Tehát mindent összegezve: segítséget kaphatunk- mélázott a vékony, fekete bajsza alatt az Fi4-es kapitánya.

  - Természetesen- válaszolt lágy hangján Arnaysh-. A chipek érvényességét nézik csupán. Továbbá más, a Koláni-ködhöz közeli bázissal ellentétben nem kérnek feltétlenül készpénzt. Ugyanúgy kezelnek minden idegent. A föderációs jelzés hitelessége érdekli őket és kész.

  - Az Univerziádé hatalmas. Én már bejártam a Fészektől a Ködig az egész ismert Galaxist és mondhatni mindenütt ott vagyunk - jegyezte meg elismerően, komótosan felhörpintve a vörös ital maradékát az ötvenes éveiben járó űrhajósnő, Kosha. - Az Univerziádéra!

  Arnaysh intett a rá pillantó asztalszolgáknak, hogy az elfogyasztott ital után kínáljanak mindenkinek. Aki nem kért, az elől elvették és tálcára helyezték a kis poharakat.

  - Badarság! - Csattant fel D. Pool, keskeny ajka harcias görbületet vett, hangja ugyan megvetés nélkül volt, mégis láthatóan megütközött a feltételezésen. - A Kormány keze sem ér el mindenhova. Nem kell messze menni, mennyi kiaknázott, vagy éppen gazdaságilag értéktelen minősítésű bolygó és rendszer van az Univerziádé szívében, amin azt sem tudjuk, pontosan mi zajlik. Akkor még nem láttunk be a cyselot határok mögé, és hát... Nézzenek ki az ablakon! Itt vagyunk a Perem határán. Valójában fogalmunk sincs, mi mindent rejt a Galaxisunk- fogalmazta meg a nyilvánvalót a férfi, miközben teátrálisan körbemutatott.-. Sokan úgy vélik, hogy legalább a cyselot hatalom gyengült. Csak gazdasági nyomást gyakorolnak, ami viszont az előző két évszázad során elengedhetetlenné vált az Univerziádé lélegzéséhez. Azt senki nem vitatja, hogy a kereskedelem és a gazdaság egyik tám pillére a cyselotoké. Megkockáztatom, hogy a fő pillére... Ha azonban ez igaz, akkor már nem is beszélhetünk gyönge hatalomról cyselot oldalról. Ugye? De hogy katonai erőt nem vonultatnak fel, ez azért érdekes, több okból is. Nem gondolják?

  A figyelem immáron teljesen Ferngailre szegeződött. Dor szólította meg:

  - Úgy vélem, nem csak a saját nevemben beszélek, érdeklődve hallgatom!

  Közben a két egyforma ezüst tálról lekerült az egyszerű díszes fedő. A kiborg szolgák egyöntetű enyhe derékból való meghajlással hátráltak pár lépést az asztaltól, hallgatásba és szoborszerű mozdulatlanságba burkolódzva.

  - Jó étvágyat! A leves a pomnei, a közeli Kardonia roton halászainak találmánya, az emberi íz világ helyesli. Sokat fogyasztva főételnek is megállja a helyét, vitaminokkal, és mindannyiunk ásványi szükségletét is nagyrészt kielégíti- mondta egyszerűen Arnaysh, majd kedves mosollyal az íróhoz fordult: - Mr. Pool, kápráztasson el! Mit gondol, mi rejlik a cyselot erőben valójában?

  Pool szedett a tányérjára a közelebbi tálból és cingár arcán elégedettséget mutatva nyugtázta az érdeklődés jelenlétét az asztal körül. Érdemes hát folytatni, igaz, túl mélyen nem akar belemenni a téma feszegetésébe az idegenek előtt, pedig ő maga biztosan élvezné.

  - Nos, az, hogy színleg sem vonultatnak fel katonai erőt, mit is eredményez most? Először is, az Univerziádé közössége csupán akkor lehet biztos, hogy egy esetleges és nem lehetetlen katonai esemény alkalmával mellette áll a cyselot birodalom, ha erősen eskü alatt elpecsételt megállapodásaik vannak érvényben. Ebből én ma vajmi keveset látok. Túlságosan bízunk az évszázadokkal ezelőtti Háború utáni béke-egyezségekben, melyek az utolsó cyselot uralkodó szaván alapulnak, akit megkötésük után orvul meggyilkoltak. A másik dolog is igen figyelemreméltó: gyakorlatilag csak saját jelentéseikre támaszkodhatunk, ha fel kívánjuk mérni a haderejüket. Én egyetlen efféle jelentésről sem tudok. Mindezek fényében a Kreátor szerepe és rátermettsége is erőst megkérdőjelezhető. - Pool pillanatnyi csendet generált mondandója közben, s mintegy a közvélemény számára egyszerűsítve, demonstrálva, kacagott egyet reszelős, vékony hangján. - Áh, nehéz ügy ez, de eszembe jutott egy rongyosra csépelt vicc. Két barát beszélget: „Szerinted mennyi cyselot kell ahhoz, hogy a császári palotában kicseréljenek egy légszűrő betétet?" „Természetesen csak egy, de a Háború előtt még 25 ugrott, hogy megcsinálja."

  A fregatt legénysége jóízűen nevetett a valóban régi viccen. Csak grizóta parancsnokuk burkolózott valami különös bénultságba. Pool hamar elkapta a tekintetét, és követve azt, a háziasszonyra kúszott a pillantása, még mindig felszabadultan nevetve.

 Arnaysh megmerevedett az éppen kiszedett főétel fölött, kezében a késsel és a villával. Lassan kihúzta magát, az elé tett sötét rózsaszín steak húst megszegte a késével, erővel beleszúrta a villáját és eltolta magától az asztalon. Arckifejezése rideg lett, ajka szigorúan összezárult.

  - Nem értem magát, Ferngail! Direkt csinálja? - Törte meg a fokozatosan beállt csendet halkan Vord Telehei parancsnok. - Maga körül nézett itt? Ez egy cyselot hajó!

  Minden szem a háziasszonyra tekintett. Arnaysh nyelt egyet és egészen visszafogott hangnemben, szemrebbenés nélkül szólalt meg, Vord Teleheire nézve:

  - Ez valóban az. Egy cyselot rombolón vagyunk, parancsnok úr! - A pillantása gyorsan végigsiklott az asztalon, majd az asztal körül ülőkön. Végül a parancsnokra visszatekintve komoly arccal folytatta. - Van egy láthatatlan különbség köztünk: én ismerem az Önök tréfáit és gondolkodását, önök pedig az enyémet nem. Nos, hadd meséljek én is egy történetet, hogy megértsenek. Édesapám mesélte, hogy egyik nagybátyámat a Háború alatt sikerült beszorítani egy barlangrendszerbe a Koruion. Az emberek elvágták az élelmiszer utánpótlástól, és próbálták beljebb szorítani a hegy gyomrába, hogy kifüstöljék. Lassan haladtak az események. Sokáig nem lehetett tudni melyik fél irányít, a fronthelyzet miatt külső segítség nem érkezett. Egy nap apám megkérdezte crollon, hogy van-e jól muníciójuk? Bírják-e az ostromot? A nagybátyám így felelt: „Igen, bírjuk. Ne aggódj! Ma megettem 5 embert is és jól laktam." Másnap ismét felhívta őt apám és megint megkérdezte, hogy van-e még elég muníciójuk? Bírják-e az ostromot? A következő válasz érkezett: „Igen, még bírjuk! Ne aggódj! Ma megettem 10 embert is és jól laktam." A harmadik napon megismétlődtek apám kérdései. Van-e még elég muníciójuk? Bírják-e az ostromot?" Ezúttal a nagybátyám gondterhelten válaszolt: " Jó lesz, ha végre áttörtök Korui felé, mert már nem bírjuk, feladni kényszerülünk! Ma megettem 20 embert, de éhes maradtam.

  A helyiségben csend honolt. Ferngail D. Pool pislogva meredt a vörös hajú asszonyra, egyik szájszéle meg-megrándult. Az elsőtiszt idegesen köhintett egyet az asztalkendőbe törölgetve a száját, leplezetlenül a kapitányát nézve, talán azt várta, ő majd kisegíti őket a kényelmetlen helyzetből. Dor hatalmas lapát tenyerét ráfektette Arnays finom baljára az asztalon. Asszonya bezárni készült a kínos témát:

  - Kívánja valamelyikük a népeink számszerűségeit firtatni a továbbiakban? Mert, ha nem, akkor elkezdhetnénk élvezni a vacsorát. Hölgyem! Uraim! Valóban tekintsenek ki körbe a nagykupolán! Egységben vagyunk, és vagy egységet mutat az erőnk, vagy elveszik az Univerziádé.

  - Megkérdezhetem, ha meg nem haragszik, hogy ki az ön édesapja? Esetleg ismerhetjük az ő, vagy nagybátyja nevét a Galaktika történelemből? - Kérdezte hirtelen elszántsággal Berg Cholins.

   Az igazat megvallva amióta a hajóval felvették a kapcsolatot több jelét látta, hogy igen előkelő körökben mozgó utasokat szállít a romboló, ám eddig csak ízlelgetni merte a kérdését.

  Arnaysh lassan formálta a szavakat, mintha maga sem tudná, mit válaszoljon:

  - A nagybátyám egyike volt a háború alatt megsérült maroknyi cyselotnak. Ő Taswenor. Az édesapám pedig...- Lehet, hogy Dor markának enyhe szorítására, és lehet, hogy saját megfontolásából, de végül így fejezte be: - Nos, ő az egyik legismertebb cyselot személyiség, aki a galaxisban valaha is élt.