True Roberti idegesen pillantott végig a kikötői kavalkádon. Fogalma sem volt, hogy a sűrűn elfoglalt leszálló helyeken álló űrhajók miféle lényeket hurcoltak ide a Norlára. Jobb az óvatosság egy magafajta kamasznak. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy meg tudná védeni magát. Abban viszont igen, hogy nincs itt olyan hely, ahol biztonságban elbújhatna és megvárhatná Kratowt. Bár, inkább előle kéne elbújnia.

  Baljával beleborzolt aszimmetrikusan tépett, fiús hajába, vékony ujjait egészen a tarkójáig tolta lassan, de nem lett a mozdulattól okosabb. Behúzta a nyakát és a vállait felemelve kissé előregörnyesztette a szorongás. Hirtelen a lapockájába és a karjába nyilalló, éles fájdalomtól eltorzult arccal igyekezett kiegyenesedni, amennyire bírt.

  – A Kalózok Urára! Nyomorult csibor, hogy vinne el a digipestis! Rohadna szét a memóriád! Hullanának ki a csápjaid az elektronikus leprától! Hogy pusztulnál meg!

  Maga sem tudta, hogy a lebukás veszélye, az idegenektől való félelem vagy a fájdalom nyúzza-e ennyire, hogy így kiborul s hangosan kifakad, de tudta, hogy nem fordulhat elő többet. A Nerhol egész területét bekamerázott rendszerekkel figyelik, ez a föderációs módi. Bármikor lebukhat, ha nem erőlteti meg magát.

  Muszáj volt mégis bemennie a bázisra, és keresni egy orvosi szobát, ahol szerez valami gyógyszert és rögzítést a vállára. Kötszer sem ártana, meg fertőtlenítőszerek, mert a kapitány hanyagsága miatt már hetek óta csak pálinkát tudott a sebeire tenni orvosi alkohol helyett. Nem szerette a helyzetet, sem újonnan szerzett sérüléseit. Kiskorától megszokta, hogy sebekkel és hegekkel teli van a teste, de ez a mostani komolyabb kezelésre szorult. Bánta, hogy Kratow kapitány nincs abban az állapotban, hogy foglalkozzon vele. Két napja fekszik a kabinjában a túra után, ami piáról és drogokról szólt. True hiába várta, hogy magához térjen, teljesen ki volt ütve.

  Hirtelen kiszélesedtek a terek, ahogy átment a leszállópályák mögötti kapun, és ugyanilyen hirtelen ostobaságnak tűntek a gondolatai a kapitánya felől. Hiszen mikor is foglalkozott a sebeivel komolyabban Kratow? Csak ha nem volt alkalma bezárni őt és eltüntetni a külvilág elől a lábadozásai idejére. Annál többet foglalkozott vele akkor, amikor ezeket a sebeket csinálta.

  – Barátom – mondta neki Aingmaren, a független elosztó, aki ellátta digitális alkatrészekkel a Nerholt, többek között a navigációhoz –, ne bántsd a gyereket! Ha meglátja a No.Fa, hogy bánsz vele, elveszik tőled! Összetörik mindkét karodat és tesznek róla, hogy soha többé ne érhess hozzá.

  – A No.Fa csoport a szolgálataimból húzta fel a Gritt erődöt, és az az erőd adja meg nekik azt a hatalmat, amiért a Vörös Némber egyáltalán hajlandó velük szóba állni. Tekintve, hogy a Báró uralja az egyetlen átjárót, és a Gritt az eddigi legnagyobb független áttörés.

  Mindenesetre lehetett valami ebben, mert Kratow gondoskodott róla, hogy többet Aingmaren ne mondjon ilyeneket a jelenlétedben.

  Aingmaren koros, 20-as férfi létére nagyon türelmes volt Kratowval évekig, de láttad, True, hogy hozzád mindig tisztelettel szólt, és szépen bevont a számítógépek beállításába. Ja, mint egy egyenrangú felet. Szabadnak érezted magad mellette, akárcsak a Ködben navigálva, amikor elfeledkeztél mindenről, mert úgy dolgozott össze veled, mintha az lenne a világ rendje.

  – Ez természetes, True! – mondta egyszer, pár éve, amikor kettesben ültetek az irányító műszerfalnál – Nincs semmi, amitől jobban érezném magam, ez az igazság. Tudom, nem hangzik túl jól, de hidd el, egyenes vagyok veled! És igen, bevallom, magamat nyugtatom vele, hogy segítek neked, mert te sokkal többet érdemelsz... ennél. Ez itt nem az élet! Bárki megbecsülne! Jól bánnának veled, csak azért, hogy kitarts és megmaradj nekik a végsőkig, ameddig csak az életed engedi. Sose bántalmaznának... ennyit legalábbis.

  – Sohase mond, hogy sose! – válaszoltad akkor hosszan a férfi összehúzott szemébe nézve – Te is tudod, hogy lehetne sokkal rosszabb is! Kratow csak akkor olyan velem, amikor be van szívva.

  – Látom, hogy nézel ki! Látom a sebeidet, a zúzódásokat a karodon és a lábadon valahányszor jövök. Látom, hogy sose nevetsz. Még mosolyogni se láttalak. A gyerekek sokat nevetnek és játszanak, True. Akkor is így van, ha nem valami boldogok. Neked pedig pihentetned is kell néha az agyadat. Sokat dolgozol, Csokiszemű! Tudod, hogy sokakat ismerek. Hallottam, hogyan emlegetnek. A neved fogalom a Ködben. A legjobb navigátorok is tisztelnek így ismeretlenül. Vannak helyek, ahol csak halkan mernek beszélni rólad, nehogy feldühítsék a munkaadóikat, akik görcsösen igyekeznek csak fele olyan jó navigátort bérelni, mint amilyen te vagy. Van, ahol a Nerholt se lehet szóba hozni, ha el akarjuk kerülni a parázs vitákat, amiket elszabadítasz. Kratow meg úgy tart itt téged, mint a legutolsó kikötői patkányt. Vigyáz, hogy ki ne kerülj a markából, mert ő is tudja, mennyit érsz. Kurva sokat hoztál neki.

  – Tudom, hogy ez az igazság, nagyon sok múlik rajtam az üzletén. De... Tényleg megvédene engem valaki? Te is csak jössz meg mész. Egyszer majd nem jössz vissza, mint a többi. A kapitány megtalálja a módját, hogy elfelejts. Neked is jobb lenne. Nem vagyok én senki, és sose leszek senki. Nem születtem sehova, de legalább nem tartozom senkinek.

  Ahogy Aingmaren akkor elveszett a szembogaradban, mindjárt tudtad, hogy igazságtalan vagy vele. Sose fog elfelejteni. Nem szánalmat láttál az arcán, mint a többiekén, akik veled éreztek, hanem valami ismeretlen érzelmet, ami elképesztően mélyről jött fel. Valamit, amit akkor is érezhet az egyik ember a másik iránt, ha az már rég elhagyta a világ anyagi szegletét, és talán a Kalózok Urával lakomázik. Valamit, aminek sosem értetted a lényegét, és azóta is úgy viszket belülről, valahányszor eszedbe jut, hogy legszívesebben lyukat vájnál a szívedbe. Egyszer éreznéd, amit ő! Egyszer viszonozhatnád, akkor talán nem marna szét, de az is lehet, hogy olyan erős érzelem, ami örökre magához rántana, mint egy éhes ragadozó. S mindig fájna, ha nem lehetnél azzal, akit így szeretsz.

  True rájött, hogy valójában nincs mitől félnie. Ennél rosszabb nem jöhet. Igazából a Nerholra visszamenni a nagy kihívás. Megborzongott. Számára természetes volt ott az élet, alig emlékezett másra. Voltak villanásnyi képei egy egészen kis gyerekről, aki ő volt a Tadorius nevű rabszolgatartó és kereskedő bázison, a Ködön túl. Aki képtelennek bizonyult megvédeni magát, és alkalmatlannak arra, hogy bármilyen rábízott feladatot maradéktalanul elvégezzen. Haron, a Hentes csúfnevű ember átpasszolta Sogornak, a Birtokosnak. – Munkakerülő kis aljadék. Jobb lett volna kihajítani az űrbe, amikor csecsszopó volt. Most meg még arra se elég, hogy jól lakjon vele egy ketrecharcos dúvadja. Egy stricit se találtam, akinek kéne.

  Haron durván lökdöste és a pipaszár karjánál fogva forgatta meg Sogor előtt, akinek szinte minden a Tadoriuson megforduló kereskedő el volt adósodva. Sogor mégis rendesen kifizette Haront a kislányért. Tehát a Birtokos vette a szárnyai alá. Ő volt az egyetlen, aki tudott vele mit kezdeni. Addig méricskélte a jellegtelen, vékonydongájú, kisfiús külsejű gyereket, amíg eszébe nem jutott megcsináltatni vele egy tesztet. Az Utazók tesztjét. Akkor bekattant neki valami. Meglátta az éles eszét és a tehetségét, a rendkívüli tájékozódáshoz szükséges adottságait. Ám a Tadoriuson fizikai munkára adták-vették a rabszolgákat, és igazából a véletlenen múlott, hogy csakhamar sikerült túladnia a gyereken.

  Lenard von Kratow, a Nerhol kapitánya vette meg, aki valójában egy mindenes kisegítőt keresett a naszádjára, és Birtokos elmondta neki szellemi képességeire vonatkozó felmérését, bogarat ültetve a fülébe. Még így is jóval ár alá alkudta az amúgy egészséges, életerős gyereket, mondván, a kicsikkel még nagyon sok baj van, mire betanítják és felnevelik őket. A Nerhol egy csempészhajó, Kratow pedig egy sunyi és garasos csempész, aki a Kalóz királyságban, és a szabad kalózok törvényen kívüli klánjaiban is üzletelt. Nagy tervei voltak, melyekhez True tehetségét használta fel. Tanítókat és mentorokat is szerzett neki, meglepő módon nem vont el egy fillért sem a neveltetésétől.

  A kislány hamarosan a Nerhol navigátorává lépett elő, de mindenféle mocskos munkát is neki kellett elvégeznie a nagy naszádon. 5 éven belül már híre ment, és a Nerhol navigátorát rengetegen keresték. Kratow neve ismertté vált, ami az üzletének rendkívül jól jövedelmezett.

  Megbecsülését viszont nem mutatta ki True felé, sőt! Minden alkalmat megragadott, hogy megalázza és megkínozza. Gyakran olyan feladatokat bízott rá, melyek törékeny kis embertestét meggyötörték, néha pedig egészen komoly veréseknek és zaklatásoknak tette ki. Truenak pedig fogalma sem volt arról, hogy lehetne másként is.

  16 éves elmúlt, immár a Koláni-ködön át irányította a hajót, még olyan nehéz helyzetekben is, melyekben ilyen lomha naszádok, mint ez a delta+, egyáltalán nem is próbálkoznak, inkább csak kisebb testű, karcsú alfa, béta jelű vadászok és naszádok, amik könnyű szerkezetesek, és fürge irányváltásokra képesek. Cserébe viszont kisebb a rakterük, és így alkalmanként tömegesen kell átvezetni őket a Ködön, s ugyanilyen tömegesen pusztulnak el egy-egy rosszul irányított átkelésen, vagy a Tű Fokának aktív, kiszámíthatatlan kilökődései miatt, és mert ezek a kicsi és könnyű hajók az átlagosnál is sérülékenyebbek.

  A Tű Foka a galaxis egyik fekete lyuka volt, a másik, amiről senki sem tudta azt, hogy ennek a párja-e, a galaxis kétkarú spiráljának középpontjában egy hagyományos fekete lyuk volt, ami évmilliók során fokozatosan magába szippant mindent. Míg ez itt az egyik spirálkar végében, a Perem Ködében megbújva, egy anti fekete lyuk, amilyet egyet se fedeztek még fel máshol a világegyetemben, és ami rendszertelenül köpköd kifele magából mindenféle anyagokat és dolgokat. Még olyan szóbeszéd is járta, hogy egyszer egy egész lakott bolygót öklendezett ki magából. A Koláni-köd valójában ezeknek a dolgoknak a kusza halmaza volt, ami állandóan, néha bizony elég hirtelen változott, minden fizikai együtthatójával együtt.

  Így érthető, hogy a Nerhol csempészhajót navigáló True jó híre hamar szárnyra kelt. Kratow pedig egyre másra fogadhatta az Univerziádé területeire vezető megbízásait a kalózoktól. Át meg átszelve a Ködöt, egész szép vagyont zsebelt be True segítségével, az ő tehetségét használva fel.

  True visszapillantott a kikötőbe. Jól kiemelkedett a Köd környékére jellemző kis hajók tömegéből a Nerhol. Csak egy nagyobb hajó volt, bár az hozzá képest inkább hatalmas, és egy teljes szélső szektort elfoglalt a dokkolásnál. Furcsa, néhol gömbölyded, máshol nyúlványokra emlékeztető formája idegenül hatott, érdekes kiszögelései pedig a lány szerint nagyobb ágyúkat és felszíni fegyverrendszereket is takarhattak. Legalább a delta+-ról elvonta a figyelmet. Utasai most szálltak ki a szektort a központtal összekötő liftből, pont az orra előtt. Kénytelen a keskeny rámpa becsatlakozásánál kikerülni őket. Szerencsére humanoidok, két iszony magas, aranyló bőrű grizótát leszámítva - akik közül az egyik félelmetes izomkolosszus - emberek voltak. Azért a torkába ugrott a szíve kalimpálni, ahogy észrevétlenül elhaladt mellettük. Vagyis elhaladt volna.

  Bármennyire igyekezett kerülni a feltűnést, a nagydarab grizóta váratlanul megpördült, egyenesen a szemébe nézve, és ormótlan lábfeje megakasztotta csendes léptét. Elveszítette az egyensúlyát. A férfi megfogta a jobb felkarját és elkapta, mielőtt orra eshetett volna, vagy lezuhan a korlát nélküli rámpáról egy másik szintre.

  – Vigyázzon! Elnézést kisasszony! – szólalt meg az idegen tökéletes nemzetközivel – Nem volt szándékos.

  True sikoltott, ahogy villámként végigcikázott rajta a vállából az éles fájdalom. Belerázkódott. Ennél feltűnőbb akarva se lehetett volna.

  Szerencse, hogy jól kitanította Kratow a galaxis ember lakta területeinek közös nyelvéből, ami valami ősi terrai nyelvből alakult ki, és azok a népek, akik komolyabb kapcsolatban álltak velük, át is vették. Nem vagy te kisasszony! Mit gondol ez? Hangosan csak annyit mondott:

  – Nincs baj, uram! Elengedhet...

  A grizóta finoman enyhített a fogáson, alaposan megnézte a nála majd egy méterrel alacsonyabb gyereket, és csak azután engedte el. True szedte a lábát, majd a válla felett hátra pillantva mondott köszönetet. Gyorsan vissza is fordult, mert majdnem mind őt nézték és ez a fickó tartotta szóval őket, mintha róla beszélne. Akkor is érezte a tarkóján a férfi pillantását, amikor elnyelte a kapu előtti keskeny, félig zárt csarnok, ami a bázis bejáratait rejtette a kikötőt körbefogó lengőfolyosóként. Hiába, bent is tovább érezte ott hátul azt a pillantást. Sőt, egész mélyen, benne a tarkójában. Te jó Tű! Mintha az agyadban kaparászna. Ez egy nyamvadt telepata! Egy nyamvadt szabad telepata! És te még hiszel a meséknek, hogy csak egymás között tudnak így beszélni! Áh! A Kalózok Urára ez... fáj! Ebben a pillanatban abba maradt, mintha sosem ért volna hozzá.

  Találkozott már grizótával, de a kalózok egy speciális technikával blokkolták a telepatikus képességeiket. Egytől-egyig mind a befolyásuk alatt volt. Ez meg csak úgy flangál és garázdálkodik itt. Látszik, micsoda nyápicok a föderációs népek! Még ezeket se bírják kordában tartani!

  Ha nem kéne újra elmennie mellettük, legszívesebben visszaszaladt volna a hajóra, mint egy ijedt kisgyerek, aki kriptalakókat látott. Ehelyett a hideg falhoz lapult egy pillanatra, mintha így csillapodhatna a szívverése.

  Kicsit eljátszott a gondolattal, hogy nem megy vissza többet a Nerholra, hiszen lehet, hogy Aingmarennek volt igaza és jobb élete lehetne, de esélyét se látta, hogyan szökhetne meg Kratowtól, aki ráadásul a törvények alapján a tulajdonosa, és minden irata meg volt a Föderáció törvényei alapján is rabszolgatartásra. Igaz, True tudta, hogy azok hamisak.

  Agyába villant, mint egy jelzőfény a Köd sűrűjében, hogy igazából fel is adhatná, itt az alkalom, hogy lebuktassa a kapitányt és megszabaduljon tőle. Az idegen galaxisi Föderáció azonban félelmetesen vette körül, mint ismeretlen, szöges kalitka, amiben mozdulni se merne. A cyselot sárkányok gyakran tartottak rabszolgákat, és abból kiindulva, amit a Föderációt megrövidítő kalandoroktól hallott róluk, soha nem akarta megtudni, miféle kegyetlenkedésekre lennének képesek vele, ha a kezükbe kerülne egy ilyen kis bosszantó, friss kalóz hús.

  Vállat vont volna, ha nem hasogatna a jobb válla, de így csak biggyesztett ajakkal, cseppet bizonytalan léptekkel haladt tovább.

  A válla akkor ugrott ki, amikor azt hitte, mindent bevetett már a takarításban. A csibor volt az utolsó, amit beküldött maga elé a keskeny résbe. Hajlékony testén zsenge nőiességének nyomait fájóan szorította magába a cső. A ruhája megint elszakadt, és a bőrét kidörzsölte és lenyúzta a szűk helyen. Az égő fájdalom azonban semmiség ahhoz képest, ami várhat rá, ha nem sikerül befejeznie ezt a munkát, mire Kratow felébred. A csibor azonban váratlanul elveszítette a tapadását. Megfordult és pörögve, forogva, a kürtő egyik oldaláról a másikhoz ütődve zuhant egyenesen felé, olyan sebesen, amit másfél méternyi előnye ellenére se bírt volna legyőzni True. Nem akarta, hogy a fején koppanjon. Kikapcsolta hát ruhája mágnesességét magán és kizuhant a robot előtt a nyílásból a peronra. Utálta ezt. Ennél jobban már csak az kedvetlenítette volna el, ha valamilyen vizes vagy szennyes blokkot kell takarítaniuk együtt, és ott történik hasonló. A csibor praktikus volt, kicsi és kétéltű, mágneses csápokkal és lábakkal, de megbízhatatlan, és pontatlanságát nehéz volt kiküszöbölni egyszerű agya miatt.

  A lány tudta, hogy a bejáratok a kikötőből a Norlára fertőtlenítő helyiségeken és orvosi központokon vezetnek át, így nem lesz nehéz bejutnia egy orvosi szobába, ahol segítséget talál megszüntetni a fájdalmait. Nem átkozta Kratowt, simán csak örült, hogy nyugta van tőle. Sok olyan gazdáról halott, akik módszeres kínzásaikkal kiölték a lelket a rabszolgáikból, vagy meg is gyilkolták őket. A kalóz királyság jogfosztási és úgynevezett pária-törvényei nagyban kedveztek ennek. Közel fél évszázada nem változtatták meg őket.

...