Továbbmentünk, emeltük a lábunkat, ahogy a profik, mert amúgy így kell járni, máshogy nem működik, közben pedig örültem annak, hogy az előző hülyeséget legalább túléltük. A faszom kivan ettől a helytől! Ártatlan, csak mérsékelten perverz herceg vagyok, nem akarok még meghalni!

Ó, viszont, ha Vander azzal a nagy – feltehetőleg – farkával halálra baszna, akkor bármibe beleegyeznék, de még mennyire! Nem kellene többé a szüzességem elvesztésére vágynom, helyette a napi dugás gondolata járna a fejemben. Hiszi bárki, hogy egyszer feladom?

Nem, én sem, pont ezért nem tettem, hanem toltam a seggem a boszorkány kunyhójának irányába, ami ki tudja, merre kapott helyet. Tökre nyugtalanul császkáltam, nézelődtem, a nap már egészen magasan volt ahhoz képest, mennyire korai időpontot választottunk az idióta vásárlásra.

Amúgy, tévedtem a lustasággal kapcsolatosan. Hiszen ezek a faszom árusok már mindenestül kipakoltak ide egy kisebb tömegnek való készletet, én pedig még próbálok nem pofára esni minden buckában, habár az mindennapi kötelességem, ugyanis nem éppen a profizmusomról vagyok ismert.

Elesni annál jobban tudok, egyenesen tökéletesen, büszke vagyok magamra, amiért ennyire értek az elesés művészetéhez! Gyógyulni legalább tudok, ha mást nem, mondjuk azóta sem derült ki, hogy a gecis csillámos unikornis faszban megy ez, mégis örülök a fejemnek, ha tudok valamit!

Apropó képességek, hova a faszomba sétálgatunk? Nem azt mondta Vander, a basznivaló, hogy ő valami dagadt tehénhez hasonlatos sárkánnyá tud alakulni? Én meg itt koptatom a lábam és a nyelvem, mikor végig hazarepíthetett volna?

Eleve, kurva erős a csávó, nem értem a tetteit, semmit sem értek! Mert hülye vagy, fiam, annyi eszed sincs, mint egy gilisztának, mondaná apám, én pedig némán helyeselnék, hiszen ki vagyok én, ha nem hülye?

Tehát, természetesen némán elfogadtam, hogy sajnos csak átvitt értelemben, de tövig beszoptam a faszt. Komolyan mondom, a fekete szemű, titokzatos, morálisan szürke srácét én bármikor bevenném, megnyalogatnám, kiverném neki és egyebek. Totálisan jól szórakoznék, ebben biztos vagyok!

– Áll a farkad, tudsz róla? – Hogy micsoda? Ki árulta el neki, hogy sejtette meg egyáltalán? Ja, bassza meg, hát ez tényleg áll, mint a cövek! De az ő gatyája mintha szintén dudorodna, habár nem látom annyira, az övé nem ennyire szexi feszülős, akárcsak, ami rajtam van.

– Igen, néha előfordul, hogy ezt teszi, ha jól rémlik, az ágyban a tiéd is produkált hasonlót.

– Az tök más, viszont ez...

Ó, de cuki, kibaszottul megilletődött! Ő, a halál kemény, kigyúrt, megelevenedett Cassien manifesztáció, a klisé király, csak fogta, aztán elpirult, mert utaltam rá, hogy éreztem, ez milyen állat már! Ezek szerint nem egy végtelenül magabiztos emberkéről van szó, hiszen morálisan szürke, kamus, azonban neki is vannak gyengéi, például az álló kolbászának tudomásul vétele.

– Viszont ez?

– A te esetedben másféle helyzet áll fenn – válaszolta szégyenlősen, a fejét pedig lehajtotta. Komolyan nem bírja, ha ő kerül a középpontba, immár lesz mivel megleckéztetnem!

– Mennyivel másabb? Az én gatyám nem takarja olyan hatékonyan, ahogyan éppen a tiéd teszi a te merevedéseddel? Nem vagyok vaksi, hiába hiszed, te fasz, baszni akarsz valakivel, de nagyon, ne tagadd! – nevettem fel, míg ő megkínzottan bámult engem.

– Ahelyett, hogy butaságokkal foglalkoznál, nem lehetne inkább a boszorkánnyal törődni?

– Nem tudom, hol van, mit akarsz tőle, tehát nekem tök mindegy idáig, mi van. Szerezd meg a mozsarad, amivel lezúzod a világ összes növényét, és menjünk!

– Nem elég a mozsár, útmutatás kell! – Útmutatás? Tehát ezért nem repkedtünk, kurvára nem találunk haza! Vagy a sárkány dologról és az erejéről is kamuzott, ezért nem mutogatja egyiket sem.

– Mert nem találunk egy térképet valahol, ahelyett, hogy mindenféle boszikkal kéne dumcsiznunk? Vagy annyira dagadt a másik formád, inkább nem mutogatod?

– Majd mutogatom, megnézheted!

– Tudod, én mást néznék meg, de mindegy.

– Te most... ugye nem arról beszélsz, mint amire gondolok?

– A farkadra? – rántottam meg a vállam, aztán rávigyorogtam. Bizony, milyen szégyenlős, tegnap még nem volt ilyen!

– Igen, a-arra.

– Természetesen, mint már mondtam, bárkinek aláfeküdnék, kivéve annak a három fószernek, ja, azt, akitől a fegyvereket vetted, azt is kihagynám – dumáltam, miközben megpaskoltam az oldalamon lógó, csecse kis kardot. – De nem arról van szó...

– Hanem?

– Mint mondtam, mindegy.

– Te titkolsz előlem valamit!

– Húha, miből jöttél rá, elmondták neked a sötét haverjaid? – kérdeztem morcin, miután így rám szólt. Nekem aztán egy hazug ne izéljen itt, én a herceg vagyok, nem a putriban lévő boszi, akit keresnünk kéne! Egyébként is elraboltak, ez a fasz meg még vásárolgat!

– Asterius, figyelj... én nem értem, pillanatnyilag mi bajod van, de muszáj lesz megértened, őszintének kell lennünk egymással, ha együtt akarunk működni!

A barna hajú séta közben hirtelen annyira finoman szólt hozzám, hogy megdobbant a szívem, gyanúsan erősen, az a tutira szerelmes vagyok a szexi hangúba dolog, na, az olyan erővel tért vissza, mint amilyen durva szaga van egy mindenevő disznó kulájának.

Közben felhúztam magam a mondandóján, akármennyire cukin hangzott, hiszen nem vagyok én akkora idióta, rájöttem már, hazudik nekem, mint a vízfolyás, vagyis valószínűleg ezt teszi, nem tudhatom, nem értek az emberekhez, elfekhez, kurvákhoz, senkihez sajna egy kicsit sem.

Igazi szociális nyomorék vagyok, a világ meg egy retkes szar, ahol az ilyeneknek, mint én, nincs helye, hanem egy szobában kell kuksolnunk, remélve, senki nem szól hozzánk egész nap, különben kibaszott kínos szituk alakulnak ki, például lezabáljuk magunkat, mikor a leginkább figyelni szeretnénk rá, hogy a Brendinhez hasonló, bejövős testőrök ne tartsanak minket teljesen szerencsétlennek.

Ezért olvasok, akkor annyira nem szar, inkább olyan buli, legalábbis egészen az, elmegyek valami fos világba, keresek magamnak egy vonzó pasi karaktert – aki természetesen tiszta klisé –, majd semmire sem gondolva, kiverem magamnak, hátha egy napig nem visz el az önutálat.

– Azt szeretném, ha te is őszinte lennél. Tudom, nem vagy az, csak nem értem, miért nem. Tudod, én rohadtul próbállak megérteni, de nem megy! Látod, nem ártok neked, akkor mégis mi a fasz bajod van velem? – bökdöstem a saját mellkasom, a sétát meg abbahagytam. – Büdös vagyok, nem tetszik a képem, idegesítelek, mondj már valamit, baszd meg, ne állj itt némán, és hagyj kétségek között!

– Hát rájöttél...

– Igen, rájöttem, nem vagyok teljesen idióta, hiába nézel annak. Fáj, amiért én próbálom önmagam adni, annak ellenére, hogy tudd, a teremtők faszára már, nem szeretném, mert akárhányszor megteszem, rosszabb lesz a helyzet!

– Ezt érzed?

– Ezt. Tudod, mit érzek még? Hogy engem baromira átversz most, az egyetlen mázlid, hajlandó vagyok megbízni benned ennek ellenére is, mert reménykedem, lesz egy barátom a saját testvéremen és Brendinen kívül, ugyanis, hiszed vagy sem, azóta nem volt senki, akivel igazán jóban lettem volna!

Ezen a ponton már a képébe üvöltöztem, ő pedig úgy nézett, ahogy azok szoktak, akik előtt éppen elővettek valami irdatlanul menőt, esetleg egy óriási dorongot. Kurvára felhúztam magam, minden kijött belőlem, és totálisan könnyeztem. Aztán a srác olyat tett, amitől totálisan elhűltem: megölelt.

Teljesen elhűltem attól, ahogyan a forró mellkasához húzott, a szíve pedig kibaszott gyorsan vert. Abbahagytam tőle a kölyök módjára bőgést, és erősen kapaszkodtam belé, míg megsimogatta a hátam. Olyan édes, el sem hiszem!

Megbocsájtok neki, ha így ölelget, bárkivel megteszem ezt, hiszen nagyon állat vagyok, de legfőképp naiv! Komolyan megfektethetne, ha akarna, mégsem teszi. Ilyen állapotomban, mikor éppen gusztustalan módon sírok, az orromból pedig folyik a takony, bárki megtehetné velem!

– Sajnálom – bökte ki, a szexi mély hangján, a lehelete meg a fülemet érte. Ó, tehát suttog! Ügyesen rájöttem, csodálatos megfigyelés, mondhatom! – A hazugságot is. Még nem mondhatom el az igazat, de remélem elhiszed, amikor eljön az ideje, megteszem.

– Oké, megállapodtunk! Most ölelkezzünk még egy percig, mert annyira jó, aztán menjünk tovább a boszihoz!

Nem kell tovább keresgélnetek, már megtaláltatok –hallottam meg egy női hangot magam mögött, mire egyből hátrakaptam a fejem.