Eltartott még néhány óráig, mire elértük Princetopot, kiderült, nem császkáltunk tőle olyan messze. Nemsokára a fák mögül előbukkant a palota, aminek a tornyai most is pont olyan szépnek tűntek, mint mikor elhagytuk. Rögtön elmosolyodtam, mikor megláttam az otthonom, ahol már egészen hosszú ideje nem jártam.

A hintóban Vandi oldalának dőlve utaztam, egy ideig ott is aludtam. A srác arcán immár kevésbé borús kifejezés ült, viszont a kezét eléggé idegesen ropogtatta. Biztosan félt apu dühétől, ezért úgy gondoltam, majd kidumálom belőle a fatert, nem kell aggódnia.

– Nyugodj meg, beszélni fogok apával! – súgtam a fülébe, miközben még mindig a festői tájat néztem. Igen, a szüleimnek van érzéke a pompához.

– Köszönöm.

Hamarosan a szekér megállt a nagy kapunál, ahol két őr fogadott minket. Amint észrevették, hogy én is velük vagyok, egyből átengedték a bandánk, hogy aztán a kikövezett, két oldalt gyönyörű kerttel szegélyezett úton végigvezessenek minket egészen a palota előtti térig.

Már ismertem ezt az utat, a rózsák illatát, ami keveredett a többi virágéval és a nedves földével. Amint megláttam a jól ismert kertészünk, Secert, integetni kezdtem felé, mire hüledezve slattyogott ide hozzánk. Elvigyorodtam a csodálkozására, mindig is sokat érdeklődtem a munkájával kapcsolatosan, mégis leginkább a Brendin barátságában töltött idők miatt ismertem.

– Hát élsz még?

– Élek, biza! Jó újra itthon lenni – mondtam, majd ismét intettem neki, míg mi szépen eljutottunk oda, ahol a nemesek meg a küldöncök állnak meg a szirszar fiákerjeikkel.

Amint a lovak megtorpantak, Vandi baba kezéért nyúltam, és határozottan megmarkoltam azt. Egyből elfogadta, nem ellenkezett, hanem kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta. Bár előfordulhat, mert Damus tuti beköpi, hogy majdnem megdöglöttem.

Úgy vezettek minket végig a csicsás helyen, ami kellemesen megmelengette a szívem, míg máskor néha teljesen agyatlanul mászkáltam ezeken az üres folyosókon, a kis hálóingemben. Most azonban mindent végigmértem újra, mintha ezer éve nem látta volna, s örültem, amikor megpillantottam a trónterem ismerős ajtaját.

Nem tudom, miért van apámnak ez a mániája, hogy folyton ott szeretne tárgyalni velem, viszont úgy vagyok vele, csinálja csak, ha ennyire szeret villogni. Azonban ez a gondolatmenetem igen hamar megszakadt, ugyanis a minket kísérő őrök kitárták a nehéz nyílászárót, és megláttam az édesapám alakját.

Most is a trónon feszített, éppen anyával beszélgetett, mikor pedig meglátta, mi itt nagyon menőn megérkeztünk, eltátotta a száját. Ó, az öregnek senki se szólt! Tuti Damus bosszúja volt ez, amiért elküldte a tesókáját megtisztuló körútra.

– Asterius? – érkezett a kérdése, mire anyám egyből fasza kis sprintbe kezdett az elegáns ruhájában. Én már fix pofára estem volna.

Rögtön a karjába zárt, egy anyu felkiáltással fogadtam, és tökre odabújtam hozzá. Megéreztem az ismerős kamilla illatát, elöntött a szeretet. Jó, bírom ezeket az elfeket, ha seggfejek néha, akkor is.

– Örülök, hogy élsz még, fiam – puszilta meg az arcom, és jól megnézett magának.

– Mi van, csipás a szemem?

– Hé, ne légy faragatlan!

– Bocsika – hajtottam le a fejem, míg a szemem sarkából láttam, ahogy Nostredamust ölelgeti.

– Köszönöm, hogy elhoztad, drágám! Ha apádon múlik, talán egy év múlva sem kerül meg. Ki találta meg?

– Senki, ők futottak belém, véletlen egybeesés.

– Óriási klisé! Na, de menjünk a faterhoz, ki kell osztanom őt! – mondtam határozottan, aztán elindultam felé.

A kurva nagy teremben egy és fél percig is eltartott, mire odaértünk, az oldalamon Vander bébi feszengett, mint állat, az oldalán függő karddal babrált, immár nem fogtuk egymás kezét. Ahogyan megérkeztem apám elé, láttam az örömöt az arcán, hogy azért örül a viszontlátásnak, míg én összevontam a szemöldököm.

– Meg se szólalj, mert rohadt zabos vagyok! Elárultál. A saját fiad, baszki! – rinyáltam.

– Igen, tudom. De csak tökösebb lettél, nem?

– Igen, annyira tökös lettem, hogy összefeküdtem Vandival!

– Hogy micsoda?

– Jól hallottad! Nem tudsz megváltoztatni, ezt nem, te büdös fasz!

– Asterius hogy beszélsz az apáddal?

– Úgy, ahogy megérdemli! Tehát... Meleg vagyok, ezt el kell fogadnod! Tudod, vannak dolgok, amik nem fedhetők el, hiába próbálkozunk, mert az a mi részünk, az alappillérünk! Én a férfiakhoz vonzódom és kész, nem fogom elrejteni azt, ami igazából én vagyok!

– Rendben, megértem. Nem is tudom, mit feltételeztem. Ettől függetlenül remélem, nem vagy már annyira puhány, mint régen.

– Ez a nagy farok elvitt harcolni egy kibaszott sárkánnyal, hogy aztán megszerezzük a tojását, és eladjuk! Akkor ez a kis köcsög meg el akarta csórni a pénzt! Őrültek vesznek körül – rimánkodtam, mintha nem halnék meg mindkettőjükért –, kibaszott őrültek! De azért bírom őket, egész aranyosak. Ari nagyon ari, Vander meg... jól átbaszott és megbaszott engem.

– Én komolyan sajnálom.

– Jaj, gombóc, ne szomorkodj, minden tök jó! Itthon vagyok, már nincs rajtam egy bazi nagy lyuk sem, a karom is épp, szexeltem is, minden fasza!

– Lyuk? – kérdezte apa bután.

– Hát, egy kardot kicsit átszúrtak rajtam, mert összefutottunk a drága tesókáival, aztán lehet, kicsit megmurdáltak.

– És a seb?

– Meggyógyult, kiderült, vagyis ezt feltételezzük, a nyakláncom feltöltődik pozitív dolgokkal, aztán ha kell, visszatáplálja, de anélkül is működik, amennyiben szeretet kapok. Szóval ilyen bonyi dolog ez.

– Érdekes – tűnődött apám –, ezek szerint megvan az erőd?

– Igen, megvan! Na, én lépek a szobámba szundizni meg könyveket szagolgatni, aztán jövök! Gyere, Vandi baba! – fogtam meg a kezét, majd húztam volna magam felé, viszont hirtelen megállított, a faszikám nem mozdult.

– Még apáddal tárgyalok előtte, aztán majd hamarosan megyek, oké?

– Oké, várlak! – mondtam kissé lelombozva, és még megcsókoltam őt. Hevesen viszonozta a dolgot, de sajna elég hamar el kellett szakadnunk egymástól.

***

Mosolyogva léptem be a szobámba, ahol elégedetten tapasztaltam, senki sem ért hozzá a hőn szeretett cuccaimhoz. A könyveim szintén a helyükön találtam, mániákus módjára markoltam meg az elsőt, hogy aztán megszagoljam. Ó, fasza, olyan... könyves illata van, akármilyen is az. Igazán definiálni nem lehet.

Ezután kezembe vettem az egyiket, amiből még épp tizenöt oldal hiányzott. Szemétség, hogy így raboltak el, már faszom sem emlékszik rá. Azért elolvastam azt a kicsit, mondván, majd úgyis újra fogom kezdeni. Vagy nem.

Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam. Kinyitottam az erkély ajtaját, hogy lenézzek onnan a tájra. Szerettem ezt a tevékenységet. Csak bámulni ki a fejemből, gondolkodni a mindenségen, és Cassiennel szexelgetni. Most már van Vandim.

Mintha csak a sors akarta volna megcáfolni, az ismerős zöldszínű sárkány úgy tűnt fel a semmiből. A szárnyát csapkodta, a dagadt teste ott repült a levegőben. A szívem összefacsarodott. Vander elhagyott, elmegy.

Apám küldte el, esetleg Damus? Hová mész, gombóckám, mégsem kellek neked?

Csorogni kezdtek a könnyeim, bőgve álltam ott, egy másodperc alatt felejtettem el azt a kibaszott nagy örömöt, amit akkor éreztem, mikor megérkeztünk ide. Mert már nem számít. Az, akiért igazán itt akartam lenni, éppen ki tudja, merre tartott.

– Vander! – üvöltöttem utána, azonban már nem fordult vissza, ment egyenesen előre.

Hangosan sírtam, egyből az ágyhoz futottam, majd a párnába temettem a fejem, és üvöltöttem, ahogy bírtam. Nem tudom, már mióta feküdtem ott megkínzottan, arra gondolva, az élet az egyetlen igazán jót is el akarja venni tőlem, mikor kopogás érkezett az ajtóm túloldaláról. Ki lehet az?

– Asterius – érkezett Damus aggodalmaskodó hangja –, jól vagy?

– Jól?! Vandi elment, elment, baszki! Ott repült a sárkány formájában, örökre elveszítettem!

– Figyelj, öcsi, beszélek apával, hátha ő tud valamit, te addig próbálj megnyugodni, jó?

Erre már nem válaszoltam, de ő sem szólt többet. Egyszerűen feküdtem ott, miközben a fejemben pörögtek az emlékek, és mindegyikben ugyanaz a férfi szerepelt: az én gombóckám. Betakarózva, a sírástól reszketve vártam a halált, remélve, eljön értem. Vander elhagyott...

***

Kopogás hangjára keltem, elaludhattam. Ahogy felébredtem, egy pillanatig azt hittem, minden rendben, viszont hamar elöntött újra a szomorúság. Nem akartam látogatót, nem akartam senkit az ajtóm előtt.

– Hagyjál!

– Asti, Damus azt mondta, engem kerestél. – A nyílászáró mögül érkező hangra felkaptam a fejem, hirtelen végigvágtatott rajtam a boldogság, úgy rohantam oda kinyitni.

Amint kitártam a szépen faragott fadarabot, ott állt előtte álmaim klisés pasija, akiről azt hittem, nemrégiben elhagyott. Boldogan ugrottam a mega méretű csávó nyakába, és úgy szorítottam magamhoz, ahogy perverz pásztor a birkát, miközben bassza.

– Azt hittem, elmentél!

– El is mentem, csak nem véglegesen. Körbe akartam kicsit nézni, meg hoztam egy ilyet – tartottam elém a kezében lévő, vadvirágokból készült csokrot, amit kicsit lezúztam a hirtelen ugrásommal.

– Ó, gombóckám, ez gyönyörű! Én komolyan azt hittem... hogy... hogy már nem kellek neked.

– Már hogyne kellenél? Te vagy a legjobb, ami történt velem.

– Ko-komolyan? – kérdeztem meglepődve, a torkom immár a kurva nagy öröm miatt felgyűlt érzelemgombóc szorongatta.

– Komolyan a legjobb. Ha nem lennél az, akkor nem tartottam volna magam egy egész hónapig. Mert az azt jelentené, nem érsz annyit.

– Édesem, annyira cuki vagy!

Ismét erőnek erejével öleltem, szorítottam magamhoz, míg a testéből áradt a forróság. Szerencsére őt nem zavarta a „csontropogtató" ölelésem, hiszen akkorára nőtt, hogy simán eléldegél így egy ideig. Visszatért. Maradni akar. A teremtők lófaszára, velem akar lenni! Ennél jobb nem is történhet velem ebben a kicseszett világban!

– Azt ajánlom, menjünk be – közölte Vandi kissé hűvösen, amitől enyhén megijedtem, viszont hallgattam rá.

Miután zárt ajtó mögött voltunk, leheveredtünk az ágyba, a ruháink pedig lekapkodtuk. Úgy simult neki a hátam az én cukiságom klisésen kigyúrt mellkasához. Minden annyira tökéletes volt. A göndör, barna hajú meg szerintem megérezte valami fasza kis hatodik érzékkel, hogy mit érzek.

– Olyan jó most minden – búgta a fülembe.

– Tényleg az, minden annyira hibátlan. Köszönöm, hogy itt vagy velem. És idáig nem mondtam, de hálás vagyok mindenért, amit adtál, gombóckám.

– Én meg köszönöm a sok becenevet, hercegem.

– Nagyon szívesen adom őket! Nagyratörő álmaim vannak, a százat szeretném elérni!

– Ha így haladsz, hamar menni fog.

– Ugye? – nevettem fel, és megfordultam az ölelésében. Forró teste az enyémhez nyomódott, ez nem az az izzás volt, amit ma korábban tapasztaltam, hanem tiszta meghittség. – Szeretlek – motyogtam a hirtelen jövő gondolatom.

– Én is szeretlek.

– Akkor most, mi együtt nyomulunk? Átbasszuk magunkat a túlvilágba, vagy mi van?

– Átszeretkezzük.

– Akkor most együtt vagyunk?

– Igen, hercegem, együtt. Legalábbis, ha szeretnéd.

– Szeretném, nagyon is, baszki! Ekkora faszt nem mulaszthatok el!

Lelkesen megsimogattam az oldalát, legalább egy percig pedig azt a kútmély, itt feketének tűnő, egyébként gesztenyebarna szemét szuggeráltam. Azért ez a Vander nem kicsit jó faszi. Nagy megállapítások, Asti, nagyon nagyok... Annyira bírom a búráját!

– A reakcióm attól függ, milyen értelemben gondolod azt a faszt – huncutkodott Vandi baba, mire rácsaptam a kezére.

– Hé, itt most meghatott pillanat van, a szex csak utána következik, klisékirály! Nem tanulsz te a könyvekből? Szex mindig a megható jelenet után jön!

– Bocsánat, akkor beszélgessünk tovább!

– Helyes, főleg, mert morci leszek, miután olyan sokáig nem dugtál meg!

– Most meg itt lenne az alkalom, és elszalasztanád, ejnye, mivé lettél, Asterius Renewal?

– Bepasizottá. Egyébként... kérdezhetek valamit?

– Persze.

– Akkor most vesztettél?

– Mi van? – kérdezte értetlenül az én drága, nagydarab pasim.

– A hullálkodásom pillanata előtt elfogadtad, győztél, mert nem dugtál meg. Tehát most vesztettél.

– Jaj, ne nevess már ki! Hiszen győztem!

– Vander Sirvell, a kurva nagy csávó, az álompasi, klisékirály, gombóc, dagadt sárkány meg minden lófasz csávó győzött? Ez volna a harcos győzelme?

– Bizony, ez az. Egy nálam hét évvel fiatalabb, hebehurgya srác az, aki általában nem bír ki két percet sem szexuális gondolatok nélkül – nevetett fel.

– Nekem megfelel, hogy idősebb vagy kicsivel.

– Vén fasz vagyok, de hát, ha neked ez kell...

– Elmúlt a romantikus pillanat, jöjjön a szex! – parancsoltam rá a gombóckámra, aki lelkesen mászott közelebb.

– Máris, hercegem.

VÉGE
Köszönöm, hogy elolvastad!