Hogy a faszomban törhettem el ennyitől? Csak én vagyok az, aki képes erre, különös tehetségem van hozzá, bassza meg! Kicseszettül fáj, ráadásul Vander nem akar majd megdugni egy törött karú szerencsétlent!

– Ezt jól szétcseszted – nézegetett tovább, én pedig kezdtem egyre kínosabban érezni magam. – Tehát, a következő a terv: kifosztom őket, felkaplak, elviszlek, keresünk szállást, bekötözlek, azzal remélhetőleg kibírod holnapig, majd hátha meggyógyíthatom.

– Gyógyító vagy?

– Nem különösebben, de értek a gyógyfüvekhez, csak egy mozsár kéne meg néhány üvegcse. Ha szerzünk valami táskát, lesz mibe pakolnunk – ecsetelte, én meg ámuldoztam, mennyi mindent tud ez a pasi.

Ezután odament a kidőlt fickókhoz, majd kirámolta mindegyikük zsebét. Szerzett magának egy igen csecse tőrt, aminek fura, hullámos pengéje volt. Nem értettem, hol logikus, de rendben.

Hamarosan pedig Vander egy narancssárga köves gyűrűt lengetett előttem, amit valami fonálra fűztek fel. Gyönyörűszép, főleg az arannyal néz ki jól! Aztán rám mosolygott, azzal a szexi fogsorával, annyira menő srácos!

– Úgy látszik, tolvajokat fogtunk! Kéred?

– Komolyan ideadnád? – kérdeztem tőle hitetlenkedve, mire a kezembe eresztette, a kellemesen meleg fém pedig belesimult a tenyerembe.

– Persze, csak a tiéd!

– Köszönöm, ez gyönyörű! – hitetlenkedtem. Még lehet ebből valami, ha máris ékszerekkel bombáz! – Jól megy majd a másikhoz.

– Milyen másikhoz?

– Ehhez – nyúltam a nyakamban lévő, zöldes nyaklánchoz.

– Ja, tényleg nem rossz! Akkor hordjad egészséggel!

Tökre hálásan bámultam a srácra, örültem az ajándékomnak, tisztára jól éreztem magam tőle, csak a karom fájt, de kurvára. A barna hajú srác elvette tőlem a gyűrűt, majd odaakasztotta a nyakamba a másik mellé.

Egy pillanatra az a hosszú, szexi ujjakkal teli – öt is van neki – keze hozzáért a bőrömhöz, amitől azt hittem, másodpercek alatt forr össze a csont a karomban. De komolyan, mi a fasz? Gyógyul, bassza meg, már nem fáj annyira.

– Öhm... Vander.

– Mi az, Asterius, ha már így megnevezzük egymást?

– Megnéznéd a karom újra?

– Minek? – értetlenkedett a faszi, aztán csak hozzáért, és megfogdosta... rossz helyen, a farkam lentebb van, viszont így is elég csodálkozó képet vágott. – Ó...

– Ó, bizony, már nem olyan rossz, ugye?

– Tényleg nem az. Öngyógyító vagy?

– Nem tudom, milyen képességeim vannak, de jó lenne kideríteni. Te amúgy mit tudsz?

– Elemi cuccokat... inkább természethez közelieket. Ki tudok virágoztatni egy fát, akár bárkit vagy bármit.

– Ez kurva menő, tudod? – dumáltam őszintén, aztán hagytam, hogy felhúzzon, miután már nincs szükségem karban szállításra. Mondjuk bazi nagy baj, szeretnék ott utazni! – Nem tudok járni, úgy eltört a karom! Sajna vinned kell!

– Te kurva lusta herceg vagy, viszont ideje lesz mennünk, mielőtt felkelnek, szóval gyere!

– Király! Addig mesélhetsz a többi erődről!

– Ha hiszed, ha nem, van még, tűzhöz és vízhez is értek még kicsit, aztán sárkánnyá tudok alakulni.

– Azta... édes jó lószaros teremtő, ez nagyon állat! Egy kibaszott sárkány!

– Na, azért nem kell semmi durvára gondolni, olyan vagyok, mint valami dagadt tehén, méretben pedig nem tudom, nem kell óriásokra gondolni.

– Leszarom, akkor is tetszik! – bókoltam neki tovább.

Végül még a biztonság kedvéért belecsapott egyet-egyet a két pasiba, aztán a sok elvett cuccal a kezében és az újonnan harácsolt tőrrel az oldalán, elindult volna, viszont egyből hisztizni kezdtem.

Nagyot sóhajtott, a jó tenyerembe nyomta a cuccokat, majd a karjába kapott. Ez az! Rohadt boldog voltam, egyszerűen ilyen lehet a mi romantikus közeledős pillanatunk, mint a könyvekben. Á, igen, imádom a kliséket!

Még pár, aztán tökre levesz a lábamról, leborulok elé, a földön térdelve leszopom, míg elveszi a szüzességem, és teherbe basz! Legalábbis valami ilyesmi a terv, azt hiszem. Csak ahhoz meg kell simogatnia az arcom. Minden szexi fiú ezt csinálja, ha nem ajtókereteknél hajol előre erotikusan! Azt is megtehetné, majd megkérem rá!

– Köszönöm!

– Hihetetlen vagy, ugye tudod?

– Muszáj cipelned, így teljesíted be a fiktív karakter álmaim! Meg kell értened, hogy fontos nekem!

– Tessék? Vagyis kihasználsz itt mindenfélére?

– Igen, tökéletesen úgy nézel ki, mint Cassien a Lelkek kórnikájából!

– Nem ismerem azt a könyvet – válaszolta komoran, miközben sietősen cipelt, mint valami morálisan szürke, elzárkózós, sötét múlttal rendelkező karakter.

– Kár, pedig baromi jó, rengeteg szép éjszakám volt a főszereplővel!

– Remélem a képzeletedben, nem pedig kipattant onnan, aztán jól megrakott – nevetett fel Vander, miközben tovább keresgélt. – Amúgy, te fasz, olvasod egyáltalán a táblákat?

– Talán az kimaradt.

Kínos, nem figyeltem oda, basszus! Viszont utána egyből pótoltam a hiányosságom, ugyanis kurvára kezdett sötét lenni. Szerencsére pont most láttam meg egy fogadónak a cégérét, amire ez volt írva: Aranyfasz fogadó. Ja, nem, aranyhal, jó, csak hasonlít a két szó egymáshoz!

– Az ott, tökéletes! Már csak pénz kéne... Ó, bassza meg, az nincs, mi? – kérdeztem teljes pánikban, beszarásig feszült idegekkel.

– Van, nyughass, különben járnod is kell! Most szereztem tőlük, nincs miért félni!

Egyből hallgattam rá, aztán meresztettem a seggem a szexi, izmos és kibaszott Cassienes karjában, akárcsak valami lusta picsa. De nem az vagyok, hanem döglődő fasz! Az teljesen más, így jogom van ehhez, logikus, nem?

Ezután összekaptuk magunk, mint részeg ember, mikor ingyen piáért kell tenni, végül pedig letett az ajtó előtt. Felháborító! Viszont a törés... totál meggyógyult, el sem hiszem, tuti a képessége! Imádom ezt a Vandert, nem elég, hogy kurvára lovagolnék a farkán, tökéletes is!

Máris imádom minden porcikáját, basszus! Remélem, egy szobában alszunk, nincs több kiadó szobánk klisét szeretnék, kérem szépen, csak arra vágyom! Kell a farka!

– Kéne nekünk két kiadó szoba estére! – szólt azon a mély, bizsergető hangján a pultos faszinak.

– Sajnálom, csak egy áll rendelkezésre, a többi mind foglalt.

– Rendben, az is megfelel, köszönjük – egyezett bele a barna hajú, miközben én örömtáncot jártam fejben.

Bassza meg, klisés az életem a jó értelemben, imádom! Ráadásul meggyógyultam, innentől szabad préda vagyok. Amúgy... komolyan, hogyan történhetett ez? Azóta sem értem, mi okozza, a srác vagy én, ez itt a kérdés.

Az igazi kérdés inkább az, miért képes ennyi mindenre? Szerintem kurvára hazudott a szülei elküldték a redvába fizetség gyanánt dologgal, hiszen kész bérgyilkos. Csupán azt nem vágom, mi a fenéért teszi ezt velem, ha egyszer én semmit sem titkoltam előle idáig.

– Remélem, nem jut eszedbe hőbörögni, amiért egy szobában alszunk. Vagy netán teljesült az újabb álmod? – tűnődött Vander, miközben az a szépségesen vadító, vetkőztetésre alkalmas, aranylóan barna szeme, engem bámult. – Bizony, hogy ez történt, a képedből látszik.

Erre csak elmosolyodtam, hiszen annyira drága, ahogy felismeri, mit gondolok. Közben kurva ijesztő, főleg, tekintve, miképp harcolt azzal a csővel. Ráadásul használhatta volna az erejét, mégsem tette, ennyire menő arc lehet.

Vagy csak spórol az energiával, az se jár ingyen, nehéz időket élünk, az efféle információkat én tudom a legjobban. Szegénység... éhezés... ja, herceg vagyok, na és? Attól még elraboltak! Kegyetlen az élet, én mondom....

– Na, gyere, szedd a lábad, nem érünk rá lacafacázni! – szólt hátra Vander, mire megremegtem az örömtől. Remélem, ezzel a dugásra céloz!

Egyből megindultam utána, tökre lelkesen lépcsőztem, aztán kerestem meg vele a szobát. A bongyor megfogta a kapott kulcsot, kinyitotta az ajtót, ami kissé nyikorogva tárulkozott ki, és beléptünk.

Egyetlen ágy, alakulnak a dolgok! Minden rendben! Szentséges teremtő, ezt nem hiszem el! Bezárta azt a szart, most pedig közeledik felém! Annyira szexi, el fogok ájulni.