Már legalább egy hónapja baszakodtam a kiképzéssel vagy mi a picsával, mindenféle erdőben járkáltunk, hegyre mászkáltunk, akárcsak valami idióta kalandorok. A faszi csak nem engedett haza.

Valójában csupán azért maradtam, mert kurvára érdekelt az a próba, amiről az elmúlt időszakban dumált nekem, pedig baromira nem akartam még meghalni. Természetesen az is közrejátszott, miszerint meg akartam kaparintani a faszikámat.

Szeretném a farkát magamba, amíg meg nem szán engem. Addig a nyakán fogok csüngeni, mint egy kölyök az anyján, de én próbálok egy jóval lentebbi, rúdhoz jobban hasonlító testrészt becélozni.

Ha őszinte szeretnék lenni – márpedig miért ne szeretnék –, akkor kénytelen vagyok bevallani, hogy anya, apu és Damus is kurvára hiányoznak, azonban, ha megtudnák, buzi vagyok... lenne itt baj, nem is kevés.

Gondolom, hamar nem engednének mások közé, nehogy egy ilyen hibbant elszólja magát. Vagyis, szinte biztosra veszem, ilyesmiket gondolnának. Ez pedig egyenértékűvé válna azzal a kiadós szopással, amire azóta sem lettem kötelezve, bármennyire is vágytam rá.

– Hol a faszomban voltál? – kérdeztem meg Vandit enyhén idegesem, miután az egész rohadt környéket felkutattam utána.

– Csak megnéztem, készen állsz-e a próbára, és a próba helyszíne készen áll-e rád.

– Öhm... fasza?

– Gondolom, habár lehet, összeszarod magad, így én a helyedben felvenném a barna gatyám.

– Tudod, haza is mehetnék, igaz? Valószínűleg az egész rohadt birodalom keres – jelentettem ki, finoman jelezve neki, bármikor elhúzhatok innen.

– Szerinted közel egy hónap után nem nyilvánítottak halottnak?

– A herceg vagyok, Princetop hercege, már miért ne keresnének tovább?

Kezdtem feszültté válni, ugyanis igen erősen próbáltam keresni az indokokat, miért ne szarjanak le. Aztán hamar rájöttem, egy király másodszülött fia nem igazán fog érdekelni senkit, főleg nem a kibaszott népet. Vajon az apám kerestet?

– Na, látod, ezért! – mosolyodott el határozottan, amíg én nagyban nem értettem, most mi a jó lófasz van. – Szerintem magad is rájöttél az okokra.

– Sajnos igen. Okos vagy, te fasz.

– Az biztos, ha már sikerült ennyi gyakorlatot szerezned, mikor nem éppen vagy könnyű eset.

– Kapd be, Vandi!

– Nem, te tartozol vele nekem! – utalt vissza a szopásos ígéretemre.

– Ez igaz, ettől függetlenül vagy dumálj arról a hülye próbáról, vagy vigyél haza! Tökre nem értem, mi a halál rühes faszáért csinálod ezt, mikor hamarabb szép summát kapnál az apámtól, ha elvinnél Princetopra!

Én komolyan nem tudtam ép ésszel felfogni a fekete szemű nyakatekert logikáját, aminek semmi értelme nem volt. Valamit tervezett, az tuti, viszont azóta sem jöttem rá, miért ilyen buzgómócsing a srác. Lehet, a maga módján akar meghódítani magának, hogy aztán egy gyönyörűséges napon kíméletlenül megbasszon.

Az egyetlen problémám, innentől nem tudom, milyen klisé jellemezné a jelenlegi helyzetet. Cassien lovag ehhez hasonló faszságot tutira nem csinálna! Talán maradnom kellett volna nála, legalább őt ismerem, ráadásul a fiktív pasik nem haragudnak meg, ha a farkukat verik rájuk, akár bármi másra.

– Én szóltam előre, ezt jegyezd meg: beszarsz félelmedben!

– Okés, csak menjünk már, baszki! – követeltem az izombogyótól a dolgot.

Igen, bogyó, akkor is, ha nyurga, kábé két méter magas és kicsit sem cuki! Mondjuk Vander eléggé édi a göndör hajával. Bejön. Mondjuk nekem szinte mindegy lenne, ki, merről, hányszor basz meg, amíg valami bátor jelentkező megteszi.

– Rendben, menjünk.

Miután beleegyezett, felpakoltuk minden cuccunk, amit mostanra összegyűjtöttünk, és levadásztunk, majd útra keltünk. Már Princetop déli része felé közeledtünk, legalábbis azt hiszem, a faszom tud tájékozódni, itt majdnem minden ugyanolyan. Vannak a birodalomban király mezők, amik általában zöldek, napsütés, bazi nagy erdők, szexi bárányfelhők, de mást nem igazán találni nálunk.

Ennél kurvákból is többféle van, ráadásul eleve, más királyságokba még életemben nem látogattam el, pedig némelyikük érdekesnek tűnt, mégis apa féltette a pulyáját, vagyis engem, ezért soha nem utazhattam ki innen.

Egész út közben nézelődtem, Vandi hátán utaztam, most különösen erősen kapaszkodtam belé, ráadásul megtanultam, a nyakán kell elhelyezkedni, nem a hátán, onnan lecsúszom a gecibe. Ezzel a módszerrel is majdnem sikerült, de azért normálisabban tartottam magam.

– Na, mondjad, klisékirály, merre megyünk?

– Majd meglátod.

– Faszomba már, tudni szeretném!

– Azt elhiszem, viszont így sokkal nagyobbat üt! – mondta a gondolataimba, mire puffogva ültem tovább, keresztbe tettem a karom, amitől majdnem lezuhantam, tehát baromi gyorsan újra megkapaszkodtam a nyálkás, dagadt tehénsárkányban.

Inkább nem szóltam hozzá, hiszen éppen mélyen duzzogtam, de legbelül már a szívem áruló módon remegett, meg görcsölt, vagy mi a faszt is csinált éppen, amikor ideges voltam, a seggem táján pedig enyhe fosási inger jelentkezett. Állati... előre félek.

Hamarosan ereszkedni kezdtünk, közben olyan szinten rettegtem, mint még az egész rohadt életemben nem. Azt hittem, menten lebasz a menetszél, hogy egy tollpihe képes lenne bepisilésig megijeszteni, ugyanis Vander tutira valami nagy dolgot vár el tőlem, az egyszer fix!

Főleg, mikor leszálltunk valami mezőn, jött rám a beszarásos hangulat, mivel rohadt nagy üvöltés hallatszott a távolban. Szépen, profin leesve, sikerült túlélnem a faszi hátán való menetet, miközben végigszitkozódtam a leszállást.

– Drága, Vander – kezdtem a neki szánt szófosásom –, mégis mi a tengeris telibekúrt búzaföldet keresünk itt? Milyen elbaszott dög üvöltözik a távolban?

– Egy sárkány.

– Ó, az édes faszom meg a halál vigyen el, hát meg szeretnél ölni?

– Túléled, hercegem – jelentette ki higgadtan, mire feltehetőleg úgy néztem rá, ahogy a fingó pónikra szokás: hitetlenkedve.

– Ezt fix nem. Légyszi, valami pozitívat válassz nekem sírfeliratnak, az egy gyereke, önfejű, idióta kis pöcs volt, az nem ebbe a kategóriába tartozik!

– Öcsém, szedd már össze magad! – rázogatott meg dumálás közben a bongyorka. – Melletted leszek végig, elcsórunk alóla valamit!

– Miért is?

– Látod, milyen sárkány ez?

– Princetopi nagy faszú mezei sárkány? – tippeltem.

– Hát... legalább nem tud megsértődni rád. Vigyázz arra a virágra, baszki!

– Mi... miért, mérgező? Kiütéses lesz tőle a seggem?

– Nem, csak szép, te meg különössen béna, így emellett döntöttem.

– Csak egy gaz, vagy túléli vagy nem!

– Szeretnél magadban harcolni a sárkánnyal?

– Kösz, de nem jól jönne, ha ott lennél! Na, várjunk... te most éppen... basszus, komolyan felhúztalak a gyommal! Nevetséges vagy – röhögtem ki kedvesen.

– Akkor egyedül.

– Nem lépek a virágodra, csak gyere már! Egyáltalán mi a jó franc lesz a feladatom?

– Feledékeny vagy. Megfogod, elnézel arra, remélem látod azt a kurva nagy cuccot.

– Mármint, ahol kipusztult kábé minden?

– Igen, ott. Bemész a fészekbe, benyúlsz a tojás alá, aztán gyönyörűen kiszeded onnan a pikkelyeket.

– Minek? – kérdeztem befosva, baromira nem vágtam, miféle melót készül a nyakamba sózni.

– Eladni, ruhának, páncélnak, akármi. Esetünkben nem ártana némi pénz, mert elnézve a helyzetet, nem elég változatos az étrendünk, jól lefogytál.

– Jól van, okoska, induljunk!

– Ennyi? Semmi félórás rinya, kanos megjegyzés?

– Nem, úgyis muszáj leszek túlesni rajta, különben jössz a tökös szöveggel.

– Igaz, szóval engedelmeskedj, aztán kövess! – intett nekem.

– Azért, ha óriási szarba keveredem, nem hagysz meghalni, ugye?

– Azt biztosan nem.

– Hű, akkor jó.

Kissé összeszedettebben indultam meg a faszi után, legbelül mindenféle istenséghez fohászkodtam, hátha megmentenek, hogy eljussak az első baszásomig. Ennek a gondolata olyan hamar kiürült a fejemből, mint kaja a gyomorrontás idején.

Magam alatt éreztem a talaj keménységét, néhol a csúszósságát, a kavicsokat. Felettem virított a nap, az égen bárányfelhők úsztak, ahogyan mindig, míg az erdő növények illatától telített levegőjét szívtam be a tüdőmbe.

Kurvára meghalunk. Mégis továbbmentem a sikamlós, néhol kövekkel teli emelkedőn lefelé, míg egyik lábam a másik után tettem, hátha nem tanyálok el. Elég meredeknek tűnt a dolog, így reméltem, ha finoman, oldalasan teszem le a talpam, sikerülhet az élve lejutás.

Meglepően gyorsan leértem onnan, fellélegeztem, mikor rájöttem, a faszom stresszelés felesleges volt. A következő pillanatban totálisan lefagytam, mikor megéreztem valamit a hajamban. Ösztönösen odanyúltam, kiszedtem, olyasmi, mint egy száraz falevél.

Mikor elengedtem, akkor jött az igazi beszaratás, ugyanis rájöttem, darazsat tartottam a kezemben. Mázlimra nem csípett meg, inkább messzire repült, a fejem pedig akaratlanul is markolásztam további ijesztő cuccok után kutatva, amik hátha lebukdácsolva a fákról, megtelepedtek a kócok között.

Néztem a zöld lombkoronákat, hallgattam a madarak csicsergését, míg elbámultam a távolba, ahol a sárkány erőteljes üvöltése hallatszott. Igen fosatós élményben volt részem, viszont minden erőm és bátorságom összekaparva, magamban pozitív hülyeségeket motyogtam, ezért sétáltam még előre.

Arrafelé kopár terep látszott, a növények illatával keveredett a füsté, az a dög tutira tüzet gyújt néha magának. Ha jól rémlik, ezek a behemótok így melegítik a tojásaikat, tehát nem kis kihívás lesz a megfogása. Ráadásul baromira remélem, nem éppen most fog kikelni. Ahogyan magamat ismerem, de.

– Vandi, te nem félsz?

– Te összefostad magad, azt látom. Remegsz, mint a nyárfalevél. – Cukin megsimogatta a vállam a kezével, aztán röviden magához húzott.

Elöntött tőle a forróság, ilyen picikétől. Tényleg szánalmas farok vagyok! Mégis annyira élveztem, mert megtette, szárnyaltam a boldogságtól, a belsőmben dübörgő szívem pedig lassabb tempót vett fel. Imádom az érintését!

Nemsokára összeszedtem magam, főleg, mivel a tenyerét a hátam közepén tartotta, és kellően melegített vele. Természetesen kussban hagytam, nehogy elrontsam ezt a pillanatot. A faszomba... erre elrontottam a gondolataimmal is. A kicseszett kurva életbe!

– Add a kardot! – mondta Vandi, de igazából kérdés nélkül kihúzta az oldalamon csüngő pengét.

– Hé, csak úgy elkobzod, micsoda bunkó!

– Meg szeretnéd élni te még a holnapot...

– He? Ja, igen, akarom, megmentheted a seggem!

Miután beleegyeztem a nagylelkű ajánlatba, miszerint védeni fog, továbbra is lassan császkáltam előrefelé. Sajnos azonban a barna hajú néha kedvesen elkapott, aztán faszán megrántott, miszerint takarodjak előre, de kurva gyorsan. Olyankor spuriztam, majd megint megpróbáltam lelassulni, hátha eltanyálok rendesen, vagy sikerül késleltetnem a szarságot.

– A teremtőkre, meddig tervezel még itt csoszogni? – vont kérdőre a bongyor, addig én tüntetően az eget bámultam. Közben természetesen vertem a port, és hangyafasznyi léptekkel haladtam előre.

– Nem akarok menni!

– Ez nem kérés volt!

– Akkor húzz el! – tettem le a seggem a földre az egyik fa tövébe, míg a karom keresztbe.

– Jaj, Asti, ne hisztizz! Annyira nem lesz nehéz, megmozdítod azt a szép feneked, kimész velem, futsz valamennyit, elcsórod a pikkelyeket és kész!

– Nem vágyom rá.

– Totálisan be vagy tojva, milyen édes! – huppant le mellém, a kardot pedig a jobb oldalára fektette. Egészen szexin... jó, kurva vonzó módon, letámasztotta az állát a vállamra, úgy bámulta az arcom.

– Vander... Most mi a fasz van?

– Várunk.

– Mire?

– Amíg el nem sülsz a gatyádban – mondta szarkasztikusan. Habár közel állt az igazsághoz, eléggé megterhelte az idegeim ezzel a viselkedéssel. – Csak hamarabb kinyírnak minket, ha rettegsz, tehát maradok, hogy összeszedd magad.

Ó, az unikornis fing létrehozóinak spermával töltött torkára mondom, ez csodálatos! Főleg a lehelete a nyakamon, a kugli feje a vállamon, az a tekintet meg, elképesztő! Konkrétan állatira ellazult, ahogy elnézem, cuki kis pofija van.

Jobban megnézve, nagyon szép az orra. A füle kicsit szétáll, viszont elf, így többnek tűnik, mint ami. Az álla szerencsére nem olyanra sikerült, akárcsak két here, az olyat ki nem állhatom. Azt a félhosszú, göndör haját rohadtul szeretem! Biztosan eszméletlen puha! Vajon az? Túrjak bele?

Megtettem, tényleg az! Ráadásul behunyta a szemét, a jó isten bassza meg! Mi a fenétől lehet ennyire király illata, miközben egy erdőben rohadunk? Tuti virágokban hempereg vagy valami, különben hozzám hasonlóan gaz szagúnak kéne lennie, mégsem az.

– Nem vagyok kisállat, ne tévessz össze vele! – emelte rám az éjfekete tekintetét, mire megforgattam a szemem.

– De, az én gombóckám vagy. Mindjárt azt mondom, hogy ül, aztán megteheted.

– A gombóckád?

– Az, még lakhatásért sem kell fizetned, ellátlak itt minden jóval, beszélgetéssel, kalanddal...

– Faszos viccekkel és cifra, káromkodós kifejezésekkel – egészítette ki a srác, én meg bólogattam.

– Azokkal is!

Még egy kicsit ott seggeltem, élveztem Vandi baba, tehén sárkány társaságát, simogattam a haját meg a pofiját, mivel valamilyen csoda folytán hagyta, és végül totálisan megnyugodtam. Tökre rendben volt minden, kivéve a gatyámban, ott éppen abnormális mértékű hegységképződés folyt, de ez mellékes.

– Na, jól van, itt az ideje menni! Látom, lecsihadtál már – emelkedett guggolásba a barna hajú srác, aztán bal kezével a fenekem alá nyúlt, a jobban pedig a combom fogta meg.

Teljesen bezsongtam, miután felállított a földről. Közel ácsorgott hozzám, kurva közel, izgatóan, amit rendesen megérzett a szervezetem, ugyanis nagy levegőket vettem, várva a klisés baszást, legalábbis ilyen jelenetekben ezt illik tenni.

– Hű...

– Ja, hű, most már kapkodjad a bulád, gyerünk, menjünk sárkánytojást és pikkelyeket lopni!

– Eddig nem csak az utóbbiról volt szó? – kérdeztem kissé ködös aggyal, ebből látszott, zseni vagyok, hiszen ilyen állapotban is képes vagyok a komplex visszaemlékezés folyamatára.

– Igen, viszont amondó vagyok, csórjuk el a tojást is, ha lehetőségünk nyílik rá.

– Hát, oké, csórjuk. Vagyis te, én tuti nem megyek oda!

– Jó, akkor megszerzem, hogy ne sírjon a szád! – pördült meg Vandi, míg a mély hangú hangja, mi más, még mindig zengett.

Némán beleegyeztem, majd követtem a faszit egy ideig, egészen az erdő határáig, ahonnan megfelelő rálátásom nyílt a sárkány fészkére és szétégetett, hamuval fedett otthonára. A nagy dög pedig ott őrizte a tojását, míg meg nem látta az én gombóckámat a közelébe lépni. Akkor felemelkedett a levegőbe, hogy onnan lefújja a tűzzel, én pedig pánikolni kezdtem. Nehogy baja legyen már!

A göndör bevetődött az egyik homokos kupac mögé, amiket a bazi nagy állat emelt, így nem igazán vette észre őt. Addig kirohantam a fák biztonságából, üvöltözve, a másik irányból megközelítve a hatalmas, vöröses szörnyeteget.

A talpam alatt besüppedt a talaj, a levegőben szállt a por, alig láttam néha, azt hittem, megfulladok, ráadásul természetesen a szemembe szintén beleszökött, hogy órákkal később se tudjam majd kitakarítani onnan.

– Sárkány anyu, ide gyere, te fasz! – kiabáltam a rohadt nagy állatnak, ami hamarosan baromira megfordult, remélve, beszari herceg lesz a vacsi.

– Asterius, mi a fenét művelsz?

– Megmentem a segged!

– Menekülj! – szólt nekem Vandi, míg ő tűzgömböt formált az erejével, aztán megküldte vele a dögöt.

Én a parancsára azt tettem, amit mondott, a szürkés homokdűnék között szerencsétlenkedtem, egyszer megcsúsztam az egyiken, majd homokot nyeltem. Végig figyeltem Vander mozgását is, aki úgy látszott, tökéletesen elboldogul a sárkánnyal.

– Vedd el a tojását!

– Okés!

Ahogy parancsolta, mentem a tojásért. Rohantam, mint az őrült, hogy összeszedjem a pikkelyekkel együtt. Kurva szerencsétlennek bizonyultam a mozgás terén, viszont mázliból jeles vagyok. Legalább kétszázötven méter távolságra lehetett a meg nem született kölyke, amit igyekeztem minél gyorsabban elérni, mielőtt a gombóckám kipurcan.

Összeszedve minden kitartásom, arra gondoltam, már nem kell sok, meg lehet, Vander megszán némi szexszel, ha ügyesen teljesítek. Szerencsére a kitartó futás meghozta az eredményét, míg a csávó a felbőszült anyukával csatározott, akit megsértett egy másik kölyök, addig én odajutottam a tojáshoz.

A klisékirály éppen átalakulva, zöld pikkelyes alakjában repkedett körülötte, egyre fentebb terelve a tűzokádót, ami spirálban kanyarodva követte. Rá sem jött, mennyire átbaszták. A kezem már a fekete-piros tojásra emeltem, megtapogattam, de azonnal sikítva vettem el a tenyerem, tekintve, kurvára megégetett, szerintem érthető.

Inkább okosabb utat választottam, kérdés nélkül lekaptam a felsőm, abba bugyoláltam az annyira nem is óriási tojást, míg a lehullott pikkelyeket a zsebembe vágtam. A dombok mögött bujkálva haladtam végig a terepen, azonban rohadt nagy üvöltést hallottam, ez pedig nem Vandi lucskos tehéntestű sárkányához tartozott.

A nap erősen tűzött a szemembe, rekkenő hőség volt, elérkezett a nyár. Az égben mégis megláttam a vörös testet, ahogyan annak állati nagy, igen unszimpatikus árnyékát, ami éppen tüzet okádott, rendkívül bizalomgerjesztően. Na, de az a bűz, az a szájszag, kérem szépen! Ez az állat már egy ideje nem öblítette ki a száját! Felháborító, hogy ezzel fújja le a bongyor babát!

– Megvan a tojás és a pikkelyek is, viszont nem haladok túl gyorsan! – kiabáltam oda a srácnak, hátha meghalja, mire ő is felém vette az irányt.

Szerencsére dagadt teste ellenére gyorsabbnak bizonyult az anyucinál – biztosan, fingot használt üzemanyag gyanánt –, ezért magára kapott. Megint tiszta trutyi, mégis erősen kapaszkodtam belé a megmaradt kezemmel, a lábam az egyik szarva köré fontam, remélve, nem fogok lepottyanni a tojással, hogy a hölgyike megperzseljen, aztán megsüssön a picinyének.

– Hú, köszike! – hálálkodtam lihegve, míg ő a fák sűrűjében cikázva, lazán lehagyta a nála sokkal nagyobb dögöt. – Ez durva volt! – töröltem meg a homlokom, miután katasztrofálisan bevertem a herém lefelé, és a földön fetrengtem a kugli gyerekkel a karomban.

– Na, összejött! Mondtam én, nem kell beszarinak lenni, megcsinálod te!

– Csak azért, mert féltettelek! Mihez kezdek nélküled, Vandi gombóc?

– Hát, én nem tudom. De ezzel teljesítetted a próbát, így szerintem visszaviszlek Princetopra, amiért tökösen viselkedtél.

– Hurrá!