Reggel lassan nyitottam ki a szemem, tök jót aludtam. Miután Asterius abbahagyta a nyaggatásom, akármennyire is szerettem volna közelebb vonni, ellenálltam neki, most reggel pedig bambultam pár percet magam elé, majd úgy döntöttem, itt az ideje felkelteni a srácot, mivel minden bizonnyal állati nagy hétalvó.

– Asterius – tapogattam körbe a reggelre elszáradt virágszirmoknál, de semmi.

Totális pánikba estem, hol lehet ez a cula? Felpattantam, aztán még jobban körülnéztem. Kezdett túl gyorsan verni a szívem, mi a fasz lett vele?! Ugye, nem csatangolt el, és halt meg? Jaj, azt nagyon nem akarnám.

– Asterius! – szólítottam megint, mire mozgolódást hallottam meg felettem.

A fára pillantottam, amin ott gubbasztott a szőke herceg, és felém tartotta azt a ronda pofáját. Jó, igazából nem csúnya, erre rájöttem, egészen szép, hiába indultan neki ennek a küldetésnek szkeptikusan, be kell vallanom magamnak, bejövős a srác.

– Jó reggelt!

– Jó reggelt, te mi a fenét keresel odafent? – kérdeztem tőle a reggeli napfényt kitakarva a szememmel, hogy egyáltalán lássak is valamit.

– Ijesztő hangokat hallottam, így feltelepültem ide!

– Egész estére?

– Nem, néhány órája lehetek itt.

Hát... ez fasza. Szóval egy nyűgös királyi főméltósággal lesz dolgom, mert nem aludt, úgy beszart. Hihetetlen, nem csoda, miért kell tökösebbnek lennie. Habár, felmászni egy fára eléggé okos húzás, főleg, ha valaki ennyire nyámnyila, mint ő, kemény dolog a fára mászás.

Remélem, azért megalázhatom kicsit a reggeli kellemetlenségekért! Mondjuk a seggére csapok, amiért itt eltűnik a szemem elől! Vagy fennhagyom az ágon, szerintem lejönni már nem tudna magától. Ó, bizony, kezd kétségbeesni!

– Na, mi van, valaki nem tud lejönni?

– Gőzöm sincs, mit kéne csinálnom, Vandi! – kiabált le, hiszen egész magasra tette azt a formás kis seggét. – Segíts, légyszi!

– Oké, megpróbálkozom vele, de cserébe különösen hosszú szopással tartozol nekem!

– Rendben!

Hű, micsoda lelkesedés lett itt hirtelenjében! Elég neki a szopást emlegetni, máris az a buzi lesz, akiről előre szóltak, szánalmas. Az pedig főképp, hogy ténylegesen le akarom hozni onnan fentről, azt hiszem, élvezem a figyelmét.

Ja, mondjuk ennek ki nem örülne? Maga Princetop hercege bízza másra az életét, ráadásul egészen édes, ha nem éppen valami kibaszott kínos dolgot csinál, mondjuk álló farokkal közlekedik mindenfelé.

Míg neki az tökre természetes, nekem tabu az ilyesmi. Sosem úgy neveltek, mutogassam a merev faszomat mindenkinek, hanem takarjam el, ugyanis az szégyen. De úgy érzem, még valamennyi idő Astikával, elég, arra, hogy leszoktasson majd erről a hülyeségről.

– Hogy... a picsában küzdötted fel magad ide? – lihegtem, miután percekig másztam felfelé. Ez nem éppen gyerekjáték, mégis simán megcsinálta! Ahhoz képest, mennyire lenéztem, egészen ügyes idáig!

– Az úgy volt...

– Igen?

– Tudod, tökre beszari vagyok, így egyszerűen megijedtem, futottam, rájöttem, itt jobb, azóta itt csücsülök, és meresztem a seggem. Láttalak alvás közben, figyeltem, nehogy lenyalják a bőrt az arcodról a gonosz farkasok!

– Gondolom, a közelünkbe sem jöttek – jelentettem ki nyugodtan. Nem jellemző rájuk, hogy megtámadjanak bárkit, vagy egyáltalán a területükre merészkedjenek.

– Ja, nem történt semmi, vagyis láttam őket kurva messzire, elvonultak, felénk se pillantottak.

– Sejtettem.

– Legalább a kilátás jó, csak lejutni nem tudok, pedig akartam. Vártam, hogy felkelj.

– Mégis hagytál beszarni.

– Tudod, Vandi, édes a bosszú, mikor valami seggfej túlságosan távol tart magától! – panaszolta, mire röhöghetnékem támadt, az ujjaim meg az alkarja köré fontam.

– Eléggé ki vagy hűlve.

– Akkor melegíts fel!

A herceg türkizes, trópusi vizekre emlékeztető szeme, megint eltökélten csillogott, benne egy rakat huncutsággal. Bassza meg, megint a szexen gondolkodik, ezt nem hiszem el! Viszont tényleg nem ártana neki, tiszta hideg az a hűvös bőre, a falusiaktól kapott ruhával pedig nem megy túl sokra.

Vagyis... a melengetés, biztosan a szex sem ártana, egy forró éjszaka tutira felmelegítené ezt a szép virágszálat – nem tagadom, engem úgyszintén –, azonban nem vagyok alkalmas ilyen ösztönök vezérelte faszságokra. Főleg, mivel szűz vagyok, mint a még meg nem baszott olívaolaj.

– Inkább gyere, ma megnézném, túlélnél-e komolyabb dolgokat is!

– Ugye vágod... nem tudok lejönni! – nyögte ki végül, mire egyik kezemmel biztos módon magamhoz öleltem, a másikkal meg nagy nehezen, leszenvedtem magam a fáról.

– Tessék, lent vagy! Széthorzsoltam a kezem miattad!

– Hű, te aztán kurva erős vagy!

Ja, sejtettem, hogy ámulni fog, viszont csak muszáj volt lekapnom onnan szerencsétlent, különben pofával esik lefelé, sajnálnám, mikor elhalálozik a nagy izgalmak közepette. Ráadásul kurvára liheg, mintha legalább egy órája folyamatosan döngetnék, totálisan kivan.

Szerencsétlenségemben még mindig tartottam, ő pedig a mellkasomhoz bújt némi támaszért. Klassz érzés, de nem ezért jöttem! Nekem feladatom van a kis tökössel, nem szabad hagynom, hogy ez a holmi zsenge, kliséket imádó virágszál levegyen a lábamról! Ezért megpróbáltam eltolni...

Hiba volt. Hiányzott a teste, azt hiszem, hiába hűvös, akartam a közelségét. Bassza meg, teljesen eltévelyedek, pedig mindössze két napja ismerem! Vagyis... ez a harmadik, telik az idő, idáig nem tűnt ennyire gyorsnak. Fura.

Na, mindegy, még dolgom van! Nem gondolkodhatok azon folyamatosan, mit érzek, mit és hol rontottam el, mi a picsát csinálok éppen jól, vagy miért nem vagyok képes rávenni magam, hogy életemben először megdugjak valakit, mint egy kanos tini.

A tökéletesre vársz... Drága belső hang, addig kussolj be, amíg lehet! Ha elkezded sorolni a kétségeim, szakítok veled! Kikúrlak a fejemből, hogy új otthont keress magadnak, mert te itt állatira sokat bunkózol! Befogod, értetted?

– Te meg kibaszott gyáva – mosolyogtam rá a srácra, aki kishíján összeizgulta magát. Bevallom, jól esett a hízelgése, annyira édesen tudott viselkedni, kicsit kevésbé éreztem magam számkivetettnek.

– Tudom, de ne foglalkozz vele, Vandi baba!

Ne foglalkozzak vele?! Tudja, milyen vadító? Szerintem nem is sejti, feltehetőleg pont annyira gyűlöli magát, mint én. Valószínűleg egyikünk sem tud kiegyezni a tökéletlenségével, mikor hibátlanok sosem leszünk. Ez olyan, mintha Asterius fingadozó pegakornisát megkérném arra, hogy legyen szíves visszatartani a gázait.

– Akkor legyél majd tökösebb, Asti! – használtam újonnan kitalált becenevét. – Most pedig... további ismeretekre fogsz szert tenni!

– De muszáj? A faszomnak sincs kedve tüzet gyújtogatni, itt vagy mellettem, tegnap is elsőre összejött neked, baszki!

– Igen, muszáj! A tűzrakás fontos készség, míg a kanos hercegek megrakása kevésbé! – jelentettem ki, remélhetőleg az ellenállás apró csíráját is elfojtva.

– Jaj, ne már, nincs kedvem!

Édes faszom, nekem meg ezt a hisztit nincs! Mázlija van azzal a két szép, türkiz szemével, ami bocikhoz hasonlóan bámul folyton. Egyszerre basz fel, meg nyugtat le. Pedig már igazán kiérdemelne valakitől egy rohadt nagy pofont, más nem tűrné ennyire jól a szarságait.

– Leszarom! Akkor is kőkemény kis nyávogó faszt faragok belőled, ha tetszik, ha nem! Értetted?

– Igen, értettem, klisékirály!