Határozott léptekkel megindultam előre, aztán ez a bátorság egészen addig tartott, míg bele nem botlottam az egyik falusiba. A faszomba! Kétségbeesetten kerestem Vandert a tekintetemmel, de se jobbra, se balra nem volt. Aztán elnéztem hátra, és totál lenyugodtam.

A faszi ott ácsorogott tökre nyugodtan, majd előrébb lépett, mikor meglátta a velem szemező idegent. Megkerült engem, hogy beálljon a haláli bűzt árasztó testem elé, készen egy jó dumcsizásra.

– Hellóka! – köszönt oda a göndör, én meg hüledeztem, próbáltam elbújni mögötte.

Ez nem bizonyult túl nagy melónak, a csávó óriási! Konkrétan szerintem csak a lábam látszott ki, az sem túl durván, tehát nyugodtabban figyelhettem meg Vandi hátának a közepét, ami rendkívül szexi látszatot keltett.

– Mi ez a szag? – kérdezte a csajszi, én meg összehúztam a habtestem.

– Ez bonyolult ügy. Voltunk mi, a levegőben, én sárkány formámban, ő egy fingadozó pegakornis hátán, aztán hirtelen, hát... szarba került.

– Gusztustalan!

– Főleg a pegakornisok, amik hagyták! – mutatott hátra Vander, mire lassan előléptem.

– Öhm... szia.

– Szióka! Komolyan beleestél egy kupac ürülékbe?

– Sajna igen, mert valaki a dagadt, csúszós sárkány testével szarul landolt!

– Senki sem olyan szerencsétlen, hogy az egyetlen adagba csússzon az egész mezőn!

– Kikérem magamnak, estem, úgy megizzadtál, te állat!

– Elég! – szólt közbe a nőci, amitől abbahagytuk a vádaskodást, és odafordultunk felé. – Gyertek nyugodtan, lemosakodhattok mind a ketten, utána étellel is szolgálunk!

– Köszönjük!

– Igen, köszike – hálálkodtam.

Követtük a szőke hajú, kék szemű csajt, aki zsenge virágszál volt, hogy a három farok egyikét idézzem. A nyomában jártunk, annyira nem hatotta meg ez a szag, szépen elvezényelt minket, nem kérdezett, mi meg nem rosszalkodtunk.

Minden a maga módján tökéletesnek tűnt, a faszom se tiltakozott pillanatnyilag semmi ellen, pedig én aztán nem bírom a társaságot. Egyenesen kivagyok tőle! Kivéve a barna hajú testétől, de ezt már mindenki tudja! Odáig vagyok érte!

Lassacskán bejutottunk az egyik házba, vagyis az én szopatósom, sajnos valami okból kifolyólag, bebaszták előttem az ajtót. Vagyis a szél volt az. Én meg hülyén arra gondoltam, biztosan Vandi farka lehetett, de rá kellett jönnöm, kurvára nem.

Hamarosan, fél perc duma után, ismét kitárták. Addig én kiskutya szemekkel meredtem rá, gondoltam, megkaparászom a körmömmel, ha más nem. Még mindig csöpögött belőlem a faszom víz, így megértettem a döntésüket.

Aztán megjelentek, magukkal pedig valami dézsát cipeltek, ami kicseszett nehéznek tűnt, ezért örültem, amiért hozzá sem kellett nyúlnom. Végignéztem, amint lebasszák kicsit távolabb a háztól, jó, gyakorlatilag a kert végébe, a bokrok közé. Ott már senki sem láthatta, micsoda szaros került hozzájuk.

Egy büdös szó nélkül követtem őket, hiszen, ha a szavaim nem is árasztanak megemésztett fos szagot, én biztosan. Nemsokára ledobták a cuccot, míg én a nőci dagadó izmokkal borított karját néztem. Elgondolkodtam rajta: nekem miért nem lehet ilyen?

– Na, így, lehet fürdeni, csak vizet kell ho-

– Megvan! – szólalt meg Vander, mire a fekete szemébe bambultam, utána a méretes dézsára.

– Ezt hogy csináltad?

– Varázslat, az erőm.

– Tehát azt mondod, komolyan nem kellett volna várnom rád?!

– Azt. Csak szopattalak, a melletted lévő erdőben bujkáltam – mosolyodott el hamiskásan a pali.

– Aha, aha, kamuzol, baszki, tudom ám!

– Az lehet... vagy mégsem?

Miután megpróbált kétségeket ébreszteni bennem, kedvesen megmutattam neki a középső ujjam, hogy fogja, mennyire felbasz. Elkezdtem ledobálni a ruháim, amik undorítónak érződtek, egyedül a lényeg maradt meg nálam, a két nyaklánc.

Pucér seggel, a szégyenlősködést rohadt gyorsan mellőzve, Vandernek menőztem, aztán bepattantam a vízbe. Azt hittem, lefagy a tököm, a golyóim csak úgy repedeztek a hidegtől.

– Bocsi, elfelejtettem megmelegíteni! – közölte velem a barna hajú, majd hirtelen kellemes meleg áradt szét a dézsában. – Te bunkó, amúgy elfelejtettél mondani valamit!

– Kérek valami kefét?

– Nem, baszd meg! Én neveljelek még az anyád helyett is?

– Akár, ha akarsz, nyugodtan.

– Hihetetlen.... Polkani, légy szíves, kaphat valamit, amivel megtakaríthatja magát a kis hisztis?

– Igen, persze! – egyezett bele aranyosan a csaj, mire én megint meglepődtem, ez a faszkalap ennek szintén kiderítette a nevét, ráadásul azzal a flörtölős tekintetével bámult rá, Polkini vagy mi a faszom a neve, meg teljesen elalélt tőle!

Kezdem azt gyanítani, hogy Vander mindenkit képes lenne felszedni ebben a rohadt univerzumban, ha nagyon akarná. De nagyon úgy tűnik, senkit sem baszott meg útközben. Vagyis én tutira nem láttam, ha így történt volna, azok az emberek, elfek, vérfarkasok, mind kitekert nyakkal hevernének valahol.

Mondjuk simán el tudom képzelni, hogy elvonultak a kicsikével, aztán durván megdöngette. Tutifix lazán elérné a gyors orgazmust a picsa, ő meg azután is állna. Legalábbis remélem, nem téves az állításom, hanem faszán beletaláltam, kivéve a farok dugdosós részével.

– Itt van! – adta át nagy lelkesen a kefét Vandernek, míg én a dézsa közepén vártam a tisztogatást.

– Köszi, gyors voltál!

– Igen, igyekeztem, de már megyek is vissza, hogy ne zavarjalak!

– Aranyos csaj, nem? – kérdezte, miután elhúzott a házba.

– Nem, eléggé nyal neked.

– Pont ezért mondom, nagyon édes, ahogyan próbálkozik. Tény és való, kurva szánalmas, viszont nevetségesen könnyű volt rábírni arra, hogy kapkodja magát.

– Szépfiú vagy azt tudom, mégis ennyire kihasználni mások érdeklődését...

– Ez van – rántotta meg a vállát, a cuccot a vízbe mártotta, és sikálni kezdte a hátam.

A mennyei teremtők nálam kevésbé szaros testére mondom, a faszi érti a dolgát! Nem tudhatja meg, ennyitől felállt a farkam! Ja, egész nap kőkemény, akkor mindegy. Ő meg természetesen tudja, hiszen nem valami utolsó idióta. Én vagyok az.

Egy gyenge szerencsétlen, aki a megkaphatatlan csávóra vágyik... csodálatos. Egy dolgot reméltem, a szar hamar lejön rólam. Mondjuk attól függetlenül itt ülök majd az undorító vízben, ami kicsit sem tetszik. A faszba már, sosem leszek igazán tiszta?!

– Szerinted fostól mentes leszek még ebben az életben?

– Miért ne lennél? – értetlenkedett, míg én feltekintettem a fekete szemébe.

– Hát, ezt lesikálod, majd itt ülök az undorító vízben,

– Elpárologtatom, és újra feltöltöm, nyugodj meg! Tiszta leszel. Ha nagyon zavarna, ott az a növény, szedhetek neked!

– Abból mi a faszom hasznom lenne? Kenjem a heréimre, hogy kellemesen felfrissüljenek?

– Mentának néz ki ez neked? – érdeklődött durcin. Úgy látszik, a növényes kérdésekkel kellően fel lehet baszni. Fegyver megjegyezve. – Tisztító hatású cucc.

– Ja, akkor kérem!

Egy szép, klisékkel teli napon, még jól jöhet ez az eszköz, ha Vander szintén ilyen dühre izgulós. Az a fajta, aki megbasz, miután rendesen felkúrták az agyát, mivel nem tudja kezelni a haragját, csak némi szex segítségével.

Miután ezen kellemesen eltöprengtem, hátradőltem, hagytam munkálkodni. Úgyis lusta paraszt... vagy az én vagyok? Ki tudja, sokszor keverem a neveket. Szerintem Asterius Renewal lehet az, az örök álmodozó.

– Ez az, csutakoljál le, mint egy nyakig sáros pegakornist! A megevésemre, arra ne is gondolj!