Nézegettem a tájat, szépen, lazán, ahogy azt kell, viszont közben kurvára féltettem az életem, ugyanis ez a Vander tényleg egy kibaszott dagadt tehénhez volt hasonlatos, ami vadul repkedett az égben, jó, lassan, eléggé szarul, pont ezért nem akartam elhalálozni rajta.

Ráadásul el sem hiszem, milyen előnytelen tud lenni egy ekkora farkú csávó, mikor én annyira bírom őt! Konkrétan időközben valami nedves trutyit árasztott a pikkelyei közül, én meg csúsztam lefelé, szóval nagyon erősen fogtam a szarvát.

– Baszki, te eléggé csöpögős leszel itt! Felizgultál, mi? Áll a húsos sárkány dorongod, míg én ártatlanul itt vagyok? – kezdtem el pofázni, hátha némileg összeszedem magam a kapaszkodáshoz. – Lassan lecsúszom a hájas nyakadról, de ne zavarjon!

– Felizgult a tudod kid! Neked áll a faszod még mindig, pedig már jó ideje nem változtam vissza, ezt megtiszteltetésnek veszem!

– Ki mondta, hogy rád izgultam fel? Lehet spontán a levegőre szoktam, tudod, én már csak ilyen kis izgulós vagyok!

– Én meg egy kétméteres fasz, ami csokit lő ki minden irányba!

– Jó, elég a kamu dumából, beszéljünk, mint férfi a férfival! – visítottam rendkívül magas hangon, hiszen már konkrétan tartottam magam. – Tegyél le, különben húspép lesz Princetop hercegéből!

– Baszki, te itt csüngsz?

– A kurva életbe, ne rángasd már a fejed, lelöksz!

Ott repültünk a süvítő szélben, ez a fasz meg még mellé kínzott azzal, hogy nézegetett jobbra meg balra. Épphogy tartottam a testem, örültem ennek a kitartásnak, erős testtartásnak és állattartásnak, nem sejtettem, egyáltalán képes vagyok ilyesmire. Próbáltam megkapaszkodni Vander dagadt tehénhez hasonló testében és a lucskos pikkelyeiben. Most komolyan, fúj!

– Tegyél le valahová, mielőtt megdöglök, egyébként meg mit repkedünk?

– Nem te akartál annyira szállingózni, mint gólyafos a levegőben?

– A teremtők spermájára, nem! Most már nem szeretnék, elég volt belőled, rohadt rossz itt lenni a világmindenség felett! – szóltam igen nyűgösen, miután sikerült feltennem a lábam az egyik pikkelyre, de újra lecsúsztam róla. – Ereszkedj, légyszi, tedd már meg! Bármit megteszek érte, akár le is szoplak, csak tegyél le!

– Rendben, leteszlek, ha már ilyen bőszen ígérgetsz fűt-fát, mélytorkozást!

– Ezzel a mondattal ereszkedni kezdett, én pedig az üvöltésemmel próbáltam lebegni, viszont hamarosan kiderült számomra, a hangszálaknak kurvára semmi köze sincs a repüléshez. Az utolsó két métert már zuhanva tettem meg, aztán telibe egy zöld mezőbe csapódtam.

– Á... ó...

– Az egész betűkészletünk elmondod még? – kérdezte Vander visszaalakulva, mire fel akartam pattanni a földről.

– Túléltem.

– Igen, ez történt, bizony, nagyon okos kis elf vagy!

– De a francba is, miért sikerült egyenesen egy kupac szarba tenned?! – mutattam neki az undorító mocsokkal bevont kezem, majd elgondolkodtam rajta, bőgjek-e egy kicsit.

– Hát... éppenséggel így jött össze, annyira nem nagy cucc! Majd lemosod valahol, esetleg lenyalhatod az ujjadról, mondjuk abban az esetben kénytelen leszek kihagyni az alapos szopás lehetőségét. Hm... mit is tegyek veled? – töprengett a csávó, mire megpróbáltam nekivágni egy adagot.

Na, bassza meg! Úgy elégette a levegőben, mint más a fingot, brutális volt, ahogyan porrá vált, tényleg tud varázsolni! A teremtők szőrös farpofáira, miért pont ilyenkor kell tiszta undorítónak lennem? Amúgy már rávetettem volna magam, azt a szopást meg komolyan felajánlottam neki, és képes viccelődni vele ez a bunkó!

– Példának okáért, segíts, faszfej!

– Talán segítek, de akár így hagyhatlak, valaki biztosan megtalálna, lehet be is fogadna, az a része nem biztos. Elnézve, milyen szar szagot árasztasz magadból... – töprengett tovább, mire én kezdtem a sírás határára kerülni. Miért nem segít, mikor ekkora szükségem van rá? – Jó, megoldom, csak el ne kezdj nekem pityeregni, nem vagy te gyerek!

– Én meg azt hittem, te nem vagy dagadt sárkány, közben mégis!

– Figyelj, maradj itt, elrepülök, aztán hamarosan visszatérek, hátha lemoshatlak valamivel!

– Azzal a trutyival, ami a hátadból szivárgott, na, azzal tutifix lemosdathattál volna! Úgy folyt, mint elélvezés után a geci, látod, kishíján megöltél vele! – panaszoltam, aztán leseggeltem.

– Ne bánts, izzadós vagyok kicsikét, mindenkivel megesik az ilyesmi

– Izzadós sárkány, na ne mondd! Kibaszottul bírnod kéne a tüzet, nem pedig folyóvá duzzadnod!

– Bírom a tüzet, csak izzadok, ha süti a nap a hátam, különben könnyedén legénék!

– Én komolyan nem tudom megérteni a fajtádat, de legyen így! Legközelebb viszont nem utazok rajtad! Most meg hozzál valami szartól menteset, amennyiben lehetséges, sok-sok vizet, és takaríts meg, most rögtön! – zaklattam tovább, mivel kurvára nem tetszett a bűzös kupac, amivé alakultam miatta.

Erre ez a faszkalap egy büdös szó nélkül visszaalakult, felröppent, majd elhagyott! Nézegettem a mezőt inkább, a napsugarak miatt teljesen kimelegedtem, nem éppen jött be az idő. Nem olyan messze egy erdőt lehetett találni, azonban nekem a rohadt mező kellős közepére kellett esnem!

Reméltem, elkúszhatok oda, aztán rájöttem, a szarcsík húzása még előnytelenebb lenne. Teljes kétségbeesésben vártam vissza Vandert és a szexi testét, közben kémleltem a kék eget, bámultam a bárányfelhőket, hátha meglátom őt. Közben a célommá tettem a fasz alak keresését, hogy némileg önmagamhoz hű maradjak.

Amint megláttam az első erre emlékeztető felhőt, elmosolyodtam, Cassienre gondoltam először, aztán a pasira, aki az ő manifesztációja lehet. Elképzeltem, amint tiszta vagyok, nem pedig tiszta szar, aztán a göndör éppen hátulról basz valami jó ház szép hálójában.

Igen, várom azt a szépséges pillanatot, ami tutifix megtörténik, hiszen a pasas jobban bukik a fiúkra, mint a csajokra! Szerencsére ezt egy közlékenyebb pillanatában elmondta, ezért van lehetőségem a kihasználására! Ha sikerül valahol újra aludnunk, én biztosan rábukom a farkára, aztán el sem engedem, amíg el nem végzi a kötelességét!

Legalább fél óráig tespedtem a napon, azt hittem, beájulok a rettenetes bűztől, a szar meg már kezdett megszáradni rajtam. Inkább végig Vanderről fantáziáltam, néha a mezőn lévő virágokat vizslattam, aztán észrevettem valamit a távolban. Egy unikornis!

És ott volt a sok társa, mellé hirtelen még pegazusokat is láttam, ahogyan pár pegakornist úgyszintén. Nem tudtam, mit kezdjek, nagyon csábítgatott a dolog, hiszen lenne végre valamivel repülnöm.

Hamarosan meg minden reményem elillant, mikor rohadt nagy árnyék közeledett, ami nem csupán hatalmas, hanem konkrétan dagadt tehénhez hasonlatos volt, én pedig egyből felismertem. A nagyfarkú végre megérkezett, el sem hiszem!

Kimásztam a kupacból, odamentem hozzá, míg ő elsüvített felettem és... a szájából nyakon locsolt egy rohadt nagy adag vízzel. Az minden gecit lemosott rólam, habár továbbra sem mondtam magam éppen tisztának, de egészen tűrhető lettem, csak saras. A pali ezután sikeresen landolt mellettem, visszaalakult rohadt szexi Vanderré, és beállt elém napellenzőnek.

– Na, milyen volt?

– Valamennyire megtisztultam, mégsem eléggé.

– Ó, hogy neked semmi sem jó! – durcizott az elf, én meg felálltam a sártócsából, amibe estem, miután rám eresztett egy kisebb folyót.

– Nem kereshetnénk valami szállást?

– De, csak a legközelebbi hely is még messzire van, ahhoz repülnöm kell, azonban úgy látszott, szeretsz lepottyanni a magasból.

– Nem baj, láttam pegakornisokat, egyet elcsórhatnánk!

– Ha hajlandó veled menni, semmi akadálya – rántotta meg a vállát, aztán körülnézett, hátha megtalálja a sok állatot. – Egyébként, te nem kívánod meg ettől az unikornis húst?

– Anyád, gusztustalan vagy! Ezek szegény állatok, amik tök csillogósak, nem bánthatod őket!

– Kár, úgy ettem volna egy jó pegakornis pörit!

– Majd zabálunk később, most menjünk, keressünk valami szálláshelyet, ahol megmosakodhatok végre! Utazom az egyik dög hátán, az megfelel a célnak, utána azt főzöl, vagy sütsz belőle, amit csak akarsz! – ajánlottam fel nagylelkűen, mire Vander elégedetten bólogatni kezdett.

– Azt mondod, lesz husika? A tartozásod meg...

– Na, várjál, miféle tartozás?

– Tudod te jól, miféle! Arra gondoltam, beváltanám!

– Ja, kezdem sejteni! Oké, bármikor beválthatod! – ajánlottam fel nagylelkűen, hiszen már a leszopásától elélveznék szerintem.

Az óriási lelkesedéstől rögtön megindultam a sokféle lófasz felé, aztán finoman megközelítettem őket. Habár sosem voltak éppen beszari cuccok, csak reméltem, nem menekülnek el előlem, vagy rúgnak mértéktelen tökön.

Egyből szétváltak, kivéve egyet, az maradt. Odasétáltam hozzá, aztán hagyta, hogy a saját szaruktól bűzlő kézzel, sarasan, megsimogassam a csillámos sörényét meg a fehér szőrét. Mélyen meghajoltam előtte, hiszen elvárják ezek a kis faszok a tiszteletet, majd ő szintén megtette ezt velem.

Elégedetten mosolyogtam, hátrapillantottam Vander bika testére, ő mindössze meglepődve bámulta a szelídítő akcióm. Biztosan bejött neki a pegakornis hódítási kísérletem, ez igen sikeresnek bizonyult. Ugyanis felengedett a hátára, aztán hagyta, hogy irányítgassam, menjek vele ide-oda, amoda... kaloda.

Nagy levegőt vettem, aztán határozottan megindultam vele előre, míg olyannyira kurva gyorsan nem mentünk, úgy érezte, ideje felszállnunk. Az én szexim a zöldsárkány formájában jött mellettem, én meg nevettem, ahogyan a levegőben szálltam, de végre stabilabban.

– Tök jó ez a pegakornulás!

– Hogy micsodulás?

– Pegalogologolás?

– Nem értelek, inkább repessz előre, ne szórakozz velem! – utasított a srác, aztán együtt szeltük a levegőt.

Viszont a nagy szelésből szellentés lett, mikor a pegakornis jól az orrom alá fingott. Nem olyan finoman, rendesen, hangosan tette, akárcsak valami szörnyeteg! Ha titokban lett volna, még elfogadom, ne, de így... megbocsájthatatlan bűn!

– Ez most komolyan fingott?

– Úgy látszik, igen! Ezek szerint lelkitársak vagyunk, tökéletesen összeillünk, ő a másik felem, a kiegészítésem – hadováltam, hiszen büszke voltam erre a repülő marhára.

– Le se tojik téged, nekem úgy látszik! Arra repül, amerre akar, mi meg idióták módjára követjük!

– Kuss, biztos tudja, merre akar menni, ne zavarj bele a komoly gondolataiba!

– Nem hiszem, hogy vannak neki olyanok, de rendben! – gyorsított tovább Vander, mire én is követtem.

A fickóból már jócskán folyt a lé, megint szétcsepegtetett mindent, azt hihették az alá kerülő lények, esik az eső, úgy izzadt ez az állat. Mázlimra nekem már nem kellett tovább tűrnöm a folyamatos csúszkálást, így mosolyogva, a fingadozó paripám hátán húztam el a messzeségbe.