A Roxfort csodálatos. Fenséges de mégis olyan... nem tudom hogy mondjam. Azt sem tudom mit  csináljak. Vajon az elsősökkel fognak beosztani vagy külön? Éppen a bejárati csarnokban áldogálunk mikor odalép hozzám egy sápadt sovány tanár. A szeme kigúvad és valószínű futott mert liheg.

- Ön lenne Denem kisasszony?- kérdezi mire én bólintok.- Az igazgató asszony várja az irodájában. Felkísérem a kisasszonyt.

- Köszönöm szépen...

- McDale, Ronald McDale. Átváltoztatástant tanítok - segít ki a professzor.  Hát kíváncsi vagyok Ronald McDale  óráira.  Megérzésem szerint elég katyvaszosak lehetnek.

- Igen köszönöm szépen McDale professzor - biccentek Katenek és elindulok McDale nyomában a végtelen folyosókon. Ezek tényleg végtelen folyosók! Már vagy tíz perce megyünk és minden alig változik. Talán csak a festmények. Egyszer csak a professzor megáll egy kőszörny előtt. McDale rám néz majd elfordul és súg valamit a kő szörnynek. Gondolom a jelszót. Kinyílik elöttünk az út az igazgatói szobához. Nagyon szép szoba azt meg kell hagyni. A falakon sok-sok régi igazgató képe függ. Ezt a Mágia Történetében olvastam, sok mindenre jó az a könyv! 

- Jó estét Denem kisasszony.- köszön a tanárnő.

- Jó estét igazgató asszony.- köszönök én is de a hangomból tuti ki lehet hallani mennyire félek.

- Üljön le kérem- mutat McGalagony egy kis háromlábú székre.- Hozom a teszlek süveget csak egy pillanat.

Bólintok és leülök a székre. Annyira izgulok! Szeretnék együtt lenni Katetel de közben Jamesszel is, de a kettő egyszerre sajna nem megy. Megérkezik Mcgalagony kezében egy kopott régi süveggel.

-  A Teszlek Süveg  majd dönt arról, hogy melyik házba kerül.

Bólogattam. Valószínű nem elég érthetően mert a professzor újra elmondta.

- Csak a fejére teszem a süveget és az majd megmondja, hogy melyik házba való.

Serényen bólogatok mert hang nem jön ki a torkomon. A tanárnő a fejemre teszi a süveget. Ekkor kis hangot hallok (a fejemből?).

- Jövőbe látok Emily Denem,

És azt is tudom ismered a nevem.

Választásomtól most még tartasz,

De tudom, hogy majd sok hasznot hajtasz,

 Későn érkeztél, de bajt ez nem jelent, 

Inkább érdekes ez semmint, hogy selejtes.

Fejeden vagyok hangomat csak te hallod,

Bár most még csak gondolod,

Nagy dolgokra vagy te még hivatott.

de a választás végül mégis a tiéd lessz, 

Csak azt ne feledd:

Ne mond soha: A hatalom mindenek felett.

Őrizd meg önmagad még ha ez nehéz is,

te jó ember vagy legbelül tudod ezt te is.

Hugrabug, Hollóhát, Griffendél vagy mardekár?

Ez itt a kérdés kislány!

Legyen talááán,

MARDEKÁR!

Fejezte be végül süveg. Mardekár rendben. Nem James hanem Kate. Az is jó. McGalagony leveszi a fejemről a süveget és visszarakja egy polcra.Furcsán (ellenségesen?) méreget. Aztán színtelen hangon megszólal.

- McDale professzor majd visszakíséri a nagyterembe- biccent a sápadt tanár felé.- És mivel két év lemaradása van hetente egyszer különórára járhat hozzám. Gondolkozzon ezen.

- Köszönöm szépen elgondolkozom rajta.

- Akkor viszlát Denem kisasszony - bólint McGalagony.

- Viszont látásra McGalagony professzor. -  Köszönök el és McDale nyomában kilépek az ajtón. Mardekár. Hm Mardekár. Ez... fura! Nem is tudom mit érzek igazából. Na mindegy.

                              𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Juj, de jó- sikkant fel Kate a hírem hallatán. Lehuppanok mellé a nagyteremben(ami mellesleg nagyon szép). Kate mellet egy tejföl szőke hajú lány ül. Szép finom arca van. Talán kicsit gőgös. Szürke szemével engem méreget. Én meg őt. A Kate észreveszi,hogy őt nézem ezért bemutatja.

- Pandora Malfoy, a szobatársam és a barátnőm is. Biztosan ti is jóban lesztek- néz rám bizakodóan.

- Igen, biztos. Emily Denem, helló.- köszönök a lánynak. Ő is kicsit megdöbben a nevemtől de ügyesen leplezi.

- Hát szia Emily. Hogyhogy ilyen későn jöttél? Vagyis két évvel később?- jogos kérdés. Kezdhetek megint magyarázni az őrült szüleimről! Na kezdjük!

- A szüleim miatt van. nem engedtek el ide. Igazából eddig azt se tudtam,hogy boszorkány vagyok. Elég fura, hogy a saját szüleim tették ezt velem. Nem is tudom miért, nem kérdeztem. Az az igazság, hogy megszöktem úgyhogy nem is tudják, hogy most hol vagyok. De nem is érdekel. Nem érdekelnek ők sem. Azok után amit tettek... - fejezem be keserűen. A Malfoy lány arcán megdöbbenés tükröződik. Mondjuk ez tényleg egy nem mindennapi sztori!

- Megértelek - mondja Pandora.- Amúgy hívj csak Pannak.

- Oké, Pan- válaszolok mosolyogva. Úgy látszik most már két barátnőm is van. De szupiii! Eddig egy sem volt szóval ez most haladás! 

                            𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

 A Mardekár klubbhelyiségébe menet egy kezet érzek  a vállamon. Hátrafordulok: James az, hát persze! Furán néz, nagyon furán. Egy ideig csak engem méreget aztán megszólal.

- Nem hittem, hogy mardekáros leszel - mondja elég furán.

- Pedig megtörtént elhiheted- vágok vissza.

- Igen megtörtént. Sajnos, megtörtént- mondja keserűen.

- Megtudhatnám mi a bajod a Mardekárral?- kérdezem ingerülten.

- Hát nem is tudom- feleli gúnyosan.- Gondolkozz már Emily! Mardekár! - James szinte már ordít.

- Oké figyelj tudom, hogy ez most fura attól még lehetünk jóban mert mardekáros vagyok. Vagy nem?

- De, végül is igen- feleli elgondokozva.- Bocsi, hogy kiabáltam.

- Ne baj. Kijöttél a sodrodból megértem. De ezentúl ne csúfolj a Mardekár miatt. Oké?

- Persze. Igen. Szia.- James zavarodottan néz rám aztán elfordul és eltűnik a tömegben. Jót beszélgettünk. De Katék fogalmam sincs, hogy hol vannak. Találomra elindulok egy népes folyosón. És csak bolyongok. Nagyon sokáig bolyongok. A folyosókon a portrék mind utánam fordulnak ezért kezdem úgy érezni magam mint egy modell. Suttognak ( gondolom rólam) és a festett szemük tágra nyílik.  Az egyik pápaszemes ősöreg varázsló megszólít.

- Mi a neved diák?- kérdezi elég undokan. - Válaszolj! - Jó, jó különben mi lesz? Mindegy...

- Emily Merope Denem. Jó estét kívánok.

- Ő az...- suttogta a festménylakó. - Hagyjál minket, jó? Menjél innen most! -kiált rám.

- Oké ,oké már itt sem vagyok -vajon a Roxfortban minden festmény ilyen undok? Miért is akarnám bántani a festményeket? Ezt nem értem. És nem is fogom érteni soha...

 Sokáig sétálok még és keresem a klub helyiséget, bár ezt elég nehéz úgy csinálni, hogy nem is tudom mit keresek igazából. Az utam során majdnem minden festmény gyanakvóan méreget. Hogy mi bajuk van ezeknek! Ekkor lépéseket ( inkább dobogást ) hallok a hátam mögül. Hátrafordulok és előveszem  pálcámat. És a dobogóóó... Kate!

- Kate!- szakad ki belőlem.- De jó, hogy itt vagy. Annyit kerestelek már!

- Hello Emily mi is sokat kerestünk... te jó ég!!! - mutat a pálcámra. - A pálcád! 

- Mi van vele? - lenézek a pálcámra és tök normálisan néz ki.

-Ez, ez a pálca... ez ...nem lehet! - suttogja. Az arca már falfehér.

- Mi van vele Kate? - na jó most már kezdek aggódni.

- Ez tudjukki pálcája Emily! Hogy kerül ez hozzád?

- Dehogy Kate ez az én pálcám engem választott, Ollivandernél vettem.

-Tiszafa, főnixtoll igaz? - kérdezi nyugtalanul Kate.

- Igaz - suttogom. - Ez nem lehet Kate ez lehetetlen! Ollivander azt mondta, hogy ez a pálca már valakié volt. Én vagyok a második gazdája. Igaz, ez Voldemort pálcája...

- Ne mond ki a nevet - suttogja Kate.

- Ezt nem mondjuk el senkinek. Oké Kate? Kérlek Kate! - ha ezt a többiek megtudják nem szólnak majd hozzám vagy tudom is én mit csinálnak!

- Rendben. Ez titok - mondja a barátnőm. - Induljunk!

                           𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Mikor beérünk a szobánkba már teljesen másról beszélgetünk és nem is gondolunk a pálcámra.  A szobánkba Panon kívül egy másik rózsaszín hajú lány ül az ágyán. Kék szeme van és úgy egy arasszal alacsonyabb nálam.

- Na, megjöttünk - a lány kérdőn rám néz. - Ó, igen ő Emily Denem. Emily ő Miranda Tonks. Ismerkedjetek meg, nem tudom mit szokás ilyenkor csinálni.

 Egy kicsit bután állok mert én sem tudom mit szokás csinálni ilyenkor. Végül Miranda feláll az ágyról és odalép hozzám. Most látszik csak igazán, hogy milyen alacsony.

- Hát hello. Szereted a maracuját?

- Nem.

- Hm, kedvenc szín?

- Nincs.

- Kedvenc állat?

- Macska.

- Kedvenc kviddics csapat?

- Ő, még nincs.

- Kedvenc kaja?

- Hát, a pizza a palacsinta, a bolognai spagetti és a...

- Jó ennyi elég. Hívj csak Mirinek.  Bocs , de ezek létfontosságú kérdések. Vagyis válaszok.

- Rendi. Hello. Melyik az én ágyam?- nézek rá kérdő szemekkel.

- Az ott mutat- Miri a sarokban álló baldahinos ágyra.

- Köszi. 

 Még nagyon sokáig beszélgettünk új barátnőimmel mire végre már ágyban vagyok. Hát nehéz nap volt az tuti. Még sokáig forgolódok az ágyban mire végre elalszom. Akkor még nem tudhattam, hogy nem is lessz ez olyan nyugodt éjszaka...