Ahogy a konyha felé mentem egyre lassabbá váltak a lépteim. Megálltam az ajtó előtt, sóhajtottam egyet néma kiáltás gyanánt. Mégis hogyan nézzek a szemébe, mintha mise történt volna?

-Tch...kölyök gyere már be.

-Basszus.

Suttogtam egy két szív kihagyás mellett amint meghallottam Rivaille hangját.

-Jó reggelt mindenkinek.

Köszöntem belépve a konyhába, Erwin ezredes, Rivaille, Mike és Hanji voltak jelen. Erwin a megszokott nyugodtságával érdeklődött egészen addig míg Hanji nem célozgatott a nyakamat körül ölelő kendőre.

-Pápaszem! Elég azt csináld amihez értesz.

Csattan fel Levi, Erwin csak csendben méregetett amitől kicsit zavarba jöttem. Hanji még mindig nevetett.

-Jaj Levi tudtam én, hogy a te műved.

Mutogatott felém Hanji, Erwin megköszörülte a torkát.

-Mégis micsoda Hanji?

Kérdezte Erwin most már tényleg kíváncsian.

-Ó a csak Levi papás-mamást játszott Amyvel!

-Tch pápaszem..

Csapot Rivaille az asztalra,de a folytatás előtt közbe szóltam és átkaroltam Hanjit

-A kísérletekkel kellene foglalkozni nem Hanji?

Az osztagvezető hároméves gyermeki mosollyal és csillogó szemekkel nézett rám.

-Amy amíg odaérünk mindenről részletesen tájékoztatlak. Pá pá, Levi ezt be fejezzük. Erwin ezredes.

Rivaille gyilkos tekintette eléggé megborzongatott, szalutáltam gyorsan és követtem Hanjit, aki hatalmas elmesélésbe kezdett. Az ezredest és a hadnagyot pedig ott hagytuk a konyhába.

-Levi figyelj nem szabhatom meg mit csinálj, de...

-Erwin ebben az ügyben Jean Kirsteint kellene megkérdezned ha megérkezik az újoncok között és nem engem.

Vágott bele a hadnagy, az ezredes sóhajtott majd elgondolkodva nézett.

-Kirstein?

-Igen az unokatestvére.

Erwin megköszörülte a torkát, a továbbiakban csak a belső és külső ügyekről beszéltek.

***

-Nem sokára ott vagyunk Amy.

-Hanji mond csak valamit érnek ezek a kísérletek?

Eléggé elkomolyodott Hanji ami meglepett, mármint az, hogy képes ilyenre.

-Muszáj próbálkoznunk az emberiségért. A baj az, hogy olyanok mint az emberek.

-Tessék?

-Úgy értem, hogy mindegyik más és más, nem igazán lehetne egy kalap alá venni .

-Ühüm...értem. Nagyon szenvedélyes vagy mi Hanji?

Mosolyogtam mire huncutúl rám nézett.

-Bizony az vagyok és Levi milyen?

-Hanji teljesen félre érted a dolgot hiszen mi nem...

-Ne szégyenlősködj Amy nincs baj tudod Levi elég tapasztalt sok mindenben. Nem baj ha kiélvezed a helyzetet.

Micsoda Rivaillenak tehát mindegy lenne hogy kivel ?

-Ezt mégis, hogy érted Hanji?

-Egyszer együtt voltunk beosztva és annyira felmérgeltem, hogy kínjába inkább megcsókolt. Úgy le sokkolt, hogy két napig kerültem a visszatérésünk után. Persze akkor tudtam meg, hogy épp valami kapcsolata van, tehát nem agyaltam többet rajta.

Csendben haladtunk tovább. A fenébe miért vagyok ennyire vizuális csak azon kattogok hogy ők smároltak.

Már majd nem a kapuba voltunk amikor észrevettük a hatalmas tömeget annyi hallatszodott ki, hogy azonnal tájékoztatni kell Hanji osztagvezetőt. Mikor beértünk a két óriás csontvázán kívűl nem volt más és már az is párologni kezdett.

-Bean! Sawney!

Sírva üvöltött Hanji majd térdre rogyott. Megpróbáltam közelebb menni mire valaki megfogta a vállam. Egy szőke borostás férfi hirtelen nem ismertem meg pedig már láttam Erwin ezredessel Ő Mike osztag vezető.

-Izé de Mike akkor mi legyen Hanjival?

-Nyugalom megfog nyugodni csak kell egy kis idő. Nem gondoltam, hogy emlékszel rám.

Mosolygott szelíden rám a férfi.

-Bocsáss meg, de nehéz lenne elfelejteni, hogy megszagoltál.

Kuncogtam, Mike pedig a hajába túrt.

-Igazság szerint Erwin küldött érted.

-Erwin ezredes? Hiszen alig két órája, hogy eljöttünk. Ha Rivaille hadnagy nem tudja akkor megüthettem a bokám, mivel Ő rendelkezik jelenleg felőlem.

Ironizáltam kicsit.

-Amy akkor induljunk, ne várassuk meg Erwint. Hanji miatt ne aggódj.

-Rendben.

Vissza indultunk Mikevel a szállásra, elég sietősek voltunk a gondolataim hol a kadét társaim hol Rivaille körül jártak. Most pedig Erwin ezrede is, mégis mit akarhat.

-Ez gyorsan ment pedig azt hittem letudlak hagyni.

Nevetettünk hangosan.

-Korábban kelj fel. Mike a többiek?

-Nem tudom, de nekem vissza kell mennem Hanjit összekaparni. Erwin a szobájában van.

Király egyedül az ezredessel, mégis mi lehetne ennél elkeserítőbb? Az ajtóhoz érve kissé hezitálva de kopogtam. Mikor beléptem Erwin a székben ült és valamin mosolygott, de mikor észrevett ismét felvette a megszokott maszkját.

-Ezredes miben segíthetek?

Kérdeztem szalutálás közben.

-Ne legyél ilyen feszült, gyere ülj le kérlek. Hogyan alakult Hanjival a kísérletezés?

-Sajnálatos módon a két óriást valaki meggyilkolta, de ez a rendőrséghez tartozik. Hanji nagyon kivan ami a belefektetett munkáját figyelembe véve nem csoda.

Leültem a mellette lévő székbe, sajnos nincs elég messze. Nagyon feszélyez, hogy ilyen közel van és rajtunk kívül egy lélek sincs itt.

-Ez valóban sajnálatos. Te mit gondolsz ki az ellenség?

Kérdezte elfilózva.

-Tessék?

-Nem számít.

Hirtelen megragadta a nyakamon lévő sálat és már a fedetlen nyakamat nézegette. Gyorsan a nyakamhoz emeltem a kezemet.

-Erwin ezredes, kérem adja vissza a sálamat.

-Csak kíváncsi vagyok ezek Levitől vagy Jeantól vannak? De megválaszolom magam, elég sokszor megfordultam a kiképzésetek alatt és egyetlen egy alkalommal nem volt bekötve a nyakad, emellett ezek túl frissek. Levi mindig is szerette megbillogozni ami az övé, ebben semmit sem változott.

Nagyon ideges vagy zavart, de talán inkább mérges voltam. Az egységre semmiképpen sem tartozik a magánéletem.

-Befejezte remélem ezredes.

Megint ez a fura mosoly, pont mint amikor beléptem az ajtón.

-Ahelyett, hogy a magán életemmel foglalkozik ezredes... Inkább vegye le az álarcát.

Felugrottam a sálamért, de megragadott a csuklómnál és egyenesen az ölébe kapott. Egyből elakartam tőle távolodni, de szorosan fogott.

-Rendben leveszem az álarcom ez egyszer neked kiscicám.

-Ezredes!

Lecsapott a nyakamra és ahol az éjjel Rivaille jobban megszívta ott erősen megharapta. Felsikoltottam a tompa fájdalomtól. Egy kezével fogta le az enyéimet a másikkal a tarkómnál fogva magához húzott. Rátapadt az ajkaimra és durván utat tört a nyelvének, a szám minden egyes zugát. Körbejárta a szám a vérem réz íze, a szememből előtörni készült egy egy könnycsepp. Kopogás szakította meg.

-Erwin itt vagy?

Rivaille hangja hallatán meglepetten szakadt el tőlem, én pedig ezt kihasználva ugrottam át a másik székbe és gyorsan vissza kötöttem a sálam.

-Gyere csak.

-Amy miért nem Hanjival vagy?!

Szakadt ki belőle.

-Én küldtem Miket érte. Közben jelentette nagyából Hanji óriásaival történteket.

-Legalább üzenhettél volna Erwin.

Mintha nyugodtabb lenne most már. Gyorsan felálltam.

-Ha nincs szükség már rám akkor nem is zavarnék.

-Persze menj csak.

Mondta Erwin, Rivaille leült a helyemre. Én az ajtóban szalutáltam aztán hatalmas léptekkel elindultam az udvarra első mozdulattal a fejem belenyomtam a hordó vízbe.

-A fenébe.

A fejemet fogtam mégis mi a franc van ezzel az egységgel. Legalább te lennél itt Jean.

-Tch...mégis miért vagy így kibukva?

-Rivaille! Miért nem Erwinnel vagy?

-Fáradt és mivel nincs teendője lepihent. Amy mégis mi baj?

Nem szabad elmondanom, ennél megalázóbb dolog még nem történt velem.

-Semmi bajom csak...

Még csak a szemébe sem tudok nézni. Már előttem állt és ellentmondást nem tűrően a sálamért nyúlt és elhúzta. Majd az ujjai Erwin fogai helyén köröztek, az eddig visszafogott könnycseppek most lassan napvilágra kerültek.

-Amy semmi baj.

Szorosan magához ölelt majd mikor rám nézett mintha elveszett volna a gondolataiba.

" -Mikasa mi a baj? Miért sírsz?

-Nem akarom, hogy elmenj. Levi-bátyó.

-Még ha nem is leszek itt én mindig megvédelek."

-Tch...megjöttek az újoncok. Nézd meg a rokonod.

Fordult el tőlem.

-Köszönöm Rivaille...senpai.

-Amy ez az egész maradjon köztünk.

Megmostam az arcom és a kapu felé szaladtam. Itt vannak, Armin, Mikasa, Eren, Jean is ott van. Teljes erőmből elindultam és a nyakába ugrottam. Úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta. Kicsit enyhébben viszonozta az ölelésem.

-Jean úgy hiányoztál.

-Te is. Amy képzeld Mikasa és én együtt vagyunk.

A szavai villámcsapásként értek, de nem haragudhattam hiszen Rivaille és én lefeküdtünk, ma pedig még ha nem akartam lesmárolt Erwin.

-Úgy örülök nektek.

A mosoly mögül megláttam Rivaillet aki indulni készült.

-Bocsássatok meg, de Rivaille hadnagy megkért, hogy legyek a kísérete. Tudom, hogy csak most jöttetek később találkozunk.

Nem értek szóval mert már szinte a hadnagy mellett voltam és belekapaszkodtam a köpenyébe.

-Rivaille hadnagy kérlek hadd menjek veled.

-Tch... Nem bánom gyere megnézzük a pápaszemest.

Gyorsan felnyergeltem a lovam és elindultunk, csak a mai nap harmadjára teszem meg ezt a távot de most bárhol jó csak ne legyek egy helyben.

-Köszönöm!

Üvöltöttem a hadnagynak aki értetlenül meredt rám én pedig hagytam hogy a hűs levegő átjárja a lényemet. Bár kavarogtak a gondolataim Jean körül. Kb fél órája lovagoltunk mikor a Csontok városánál megállított.

-Rivaille?

-Kölyök tudni szeretném, hogy Hanji mondott e neked bármit?

Bevillant a kép amit elképzeltem hogy csókolózhattak, meg hogy tapasztalt és nem tudtam rá nézni.

-Tch...Amy csak bökd ki mit mondott a pápaszemes.

-Sok nőd volt és ti is csókolóztatok.

Pirultam bele az egészbe.

-Tch...gondoltam, de azok nem jelentettek többet egy éjszakánál. Hanji pedig legalább nem fárasztott pár napig.

-Nem kell magyarázkodni ez a te életed, semmi közöm hozzá.

Tehát a tegnap is csak egy éjszaka volt.

-Amy!

Felé fordultam Ő pedig finoman birtokba vette az ajkaimat, engedelmesen engedtem utat neki. Lágyan kért fel egy lassú egyben intenzív táncra. Mikor elváltunk a mindig megszokott jeges, holló fekete íriszek most meleg őszinteséggel figyelték az arcomat.

-Rivaille ez most akkor...

-Több vagy mint egy éjszaka és nem hagyom még Erwinnek sem hogy ellopjon tőlem. Én rendelkezhetek feletted, senki más.

Halkan kuncogtam de valahogy ez ahogy birtokol nagyon tetszik.

-Nem sokára besötétedik talán indulnunk kellene.

-Tch...ott éjszakázunk.

Mikor megérkeztünk Hanji még mindig totál kész volt a rendőrség pedig megkezdte a nyomozást a két titán gyilkosát keresve. Rivaillet nem nagyon izgatta Hanji lelki válsága félre hívva közölte vele, hogy ha már jártatja a száját gondolkodjon el rajta meddig szeretne e élni. Mi pedig az ottani őrségnél kaptunk egy-egy szobát, de az álom mégsem akart megtalálni. Halkan át kopogtam hozzá már aludt de az asztalon egy gyertya éget. Gyors elfújtam és macska módjára bújtam be mellé, a hátán lévő tetoválást mértem fel.

-A szabadság szárnyai.

Suttogtam majd lágyan megcsókoltam a hátát és morcosan fordúlt meg.

-Tch...miért nem alszol?

-Épp most akartam.

-Azért ébresztettél fel mi. Ne nézz madárnak kölyök.

-Pedig még szárnyaid is vannak.

Kuncogtam, szorosan magához ölelt és mohón csókolt meg.

-Akár mennyire jó lenne reggel korán vissza kell mennünk.

-De veled alhatok Rivaille?

-Tch...igen.

A mellkasába fúrtam az arcom és a szíve zenéjére aludtam el.