Reggel mikor felébredtem Rivaille még mindig aludt, végre szemügyre tudtam venni. Annyira, hogy fel kell ébresztenem olyan békésen aludt. Kisepertem a szemébe logó tincseket, de még mindig semmi. Kaján mosoly szaladt keresztül az arcomon és a takarót lentebb húzva elkezdtem a mellkasát csókkal beborítani így haladtam egész lefelé. Mikor a csípőjénél végig nyaltam a boxere pereme mentén éreztem, hogy lüktet a kemény tagja. Belekapaszkodtam a boxerébe, de a keze az enyémen csattant és felhúzott.

-Jó reggelt Rivaille.

Doromboltam az enyhén komás szempárba, ami ennek ellenére éhesen csillogtak.

-Tch...kölyök nem gondolod, hogy felébreszthettél volna? Mégis mennyi az idő?

-Épp elég ahhoz amit egyenlőre szerettem volna.

Mondtam lassan miközben a tagjához dörgöltem magam. Élesen szívta be a levegőt, már kínzóan szoríthatta a boxer.

-Amint lesz egy kis időnk én is játszok veled valamit.

Elengedte a kezeim én pedig az ágyékánál voltam ismét, gyors lehúztam a boxerét és a kezembe vettem. Finoman húzogattam a bőrt és minden milliméterét végig nyaltam akár a nyalókát.

-Ne játssz velem. Agh. Vedd a szádba Amy.

A hangja olyan szexi volt, hogy alul tocsogtam a saját nedvemtől. Még nem izgultam fel azért mert szophatok. Az egészet a számba vettem és határozott mozdulattal jártam rajta, a kezeit a hajamba túrta. Néha fel-fel pillantottam, hogy lássam az arcát. Iszonyat dögös volt.

-Agh elfogok.

Nem érkezte befejezni mert a következő pillanatban a szám megtöltötte a magjával. Kicsit még szuszogott, én a szám töröltem meg. Odahajoltam a füléhez.

-Nagyon finom vagy.

Marokra fogta a hajam és keményen megcsókolt.

-Esküszöm Amy holnap nem kell felkelned ezért a merényletért. Bár nem volt még ilyen kielégítő ébresztőm, most pedig öltözz.

Mosolyogtunk, bár nem értem ezt az egyről kettőre megint hivatalos vagyok dolgot. Kiléptünk a szobából és Hanji vigyorgó fejével találtuk szembe magunkat.

-Jó reggelt emberek. Hogy "aludtatok"?

-Kuss pápaszem!

Én csak inteni tudtam olyan zavarba voltam, de azért valami mégis bökte az oldalam. Végül már lovagoltunk vissza így megkérdeztem.

-Mégis mióta álltál ott Hanji?

Erre a kérdésre Rivaille is figyelt, míg Hanji vigyorgott.

-Nyugi csak az elejétől fogva. Erwin üzent, hogy hamarabb menjünk végül nem akartam zavarni.

-TCH!

Na basszus ezért lehet tényleg kapok ha Erwin pipa lesz ránk a késé miatt, de totál megérte.Nyaltam meg az alsó ajkam Rivaille nézve aki látszólag szemmel próbált nevelni. 

...

-Erwin tudod legalább előttem levehetnéd az álarcod.

-Mike te mindent kiszagolsz mi ?

-Nagy kár, hogy neked nincs semmilyen szagod.

-Hm majd egyszer ígérem beavatlak. Addig is Mike szerinted van esélyem Amy Kirsteinnél?

-Hó Amynél? Most megleptél Erwin.

-Tudod tegnap megmondta egy az egyben amit gondol, nem kerülgette a lényeget. Én pedig kicsit letámadtam.

-Hogy reagált?

-Levi megzavart, látszólag pedig fellélegzett a jelenlététől.

-Szinte biztos vagyok benne, hogy volt köztük valami. Mivel Levi nem épp a kötöttségek híve. Kétlem, hogy sokáig tartana. Bár ki tudja.

-Biztosan voltak együtt, de ettől még akarom ezt a nőt Mike.

-Akarod mi? Meséld el mi lett a vége.

Veregette meg Mike Erwin vállát majd elment, meredten nézett a csukódó ajtó felé, majd sejtelmes mosoly virított az arcán.

...

-Szerintem menjetek azonnal Erwinhez, én majd elintézem a lovakat és egyből megyek utánatok.

Mondta Hanji és mi sietősre fogtuk, amint beléptünk az ajtón Erwin semmit mondó kristály kék szemei villantak fel.

-Levi már azt hittem nem értek ide, üljetek le. Este levelet kaptam, hogy a 57. felderítő utat előrehozták.

-Tch...meglett indokolva? Az újoncoknak nem ártott volna az a másfél hónap.

-Mivel a Trosti helyzetet megfelelően kezelték így határoztak.

-Bocsánat Ezredes, de pontosan mikor indulnánk?

Muszáj beszélnem, olyan kínos ez az egész velük egy szobában a tegnapiak után.

-Három nap múlva. De Amy téged ebből legszívesebben kihagynálak.

-Miről beszélsz Erwin?Tökéletesek a képességei.

Villantak meg Rivaille acélkék szemei, míg én igazából fel sem fogtam. Mi az, hogy nem vinne.

-Levi a te harci tapasztalatod páratlan, és igaz Amy sem maradt el melletted. Viszont aggaszt, hogy a hatékonyságotok rámenne tekintve az aktuális viszonyotokat.

Teljesen bevörösödtem, míg Rivaille nyugodtan kifújta a levegőt majd felém nyúlt és levette a sálam, majd vissza fordult Erwinhez. Ha jól láttam egy pillanatra megrebbent a szeme mikor Rivaille a már csak enyhén lilás fognyomokat mutogatta.

-Legyen jöhet, de Levi nem vállalom a felelősséget ha baja esne. Magunkra hagynál Amy.

-Természetesen, de ezredes én nem dísznek jelentkeztem az felderítő egységhez hanem, hogy segítsek az emberiség előrelépésében.

Szalutáltam majd elhagytam a szobát és elindultam kicsit edzeni, szükségem volt egy kis stressz levezetésre

Mi az, hogy aktuális viszony? Ezt egy olyan ember mondja aki csak úgy letámad mondván, hogy kiscicám?

-Ne röhögtess!

Üvöltöttem miközben a fák között gyakoroltam a vágásokat. Végül az istállóba indultam Ravehez a lovamhoz. Már vagy négy órája, hogy ott hagytam őket. Igazán érdekelne mit beszéltek.

-Amy!

Sarkon fordultam és Jean már szaladt is hozzám, felkapott és szorosan megölelt.

-Mi a helyzet pacim?

Kezdtem csipkelődni, egész közel hajolt az orrunk össze ért majd bevillanhatott mind a kettőnknek, a maga fontos személye. Kicsit zavarba jöttünk, végül is rokonok vagyunk csak bonyolít a dolgon ami volt.

-Ez erős volt még tőled is Amy, de hol hagytad a törpét?

-Jean! Nem mond így. Azt hiszem még mindig Erwin ezredesnél van.

-Azt pletykálják, hogy ti...Érted.

Vakargatta zavartan a fejét, mire aprót bólintottam.

-Ez titok Jean. A pletykák túlnyomó többsége amúgy is kamu, ha bárki kérdezné.

Még egyszer megöleltük egymást és vissza ment a többiekhez. Én is elindultam a lakrészem felé és meglepettségemre Erwin állt az ajtómmal szembeni ablaknál.

-Erwin ezredes?!

-Amy, szeretném ha átgondolnád ezt az egészet. Eltekintve a tegnapiaktól. Ebben a világban ostobaság lenne hagyni, hogy befolyásoljanak az érzéseink. Ha Levi tényleg fontos neked akkor ne hagyd, hogy az ideiglenes fellángolásotok veszélybe sodorja. Ő kétségtelenül profi, de ettől még ő is csak egy ember.

Komolyan erről akar velem beszélni. Éreztem ahogy a csaknem fekete íriszeim lángolnak a dühtől.

-A tegnapitól eltekintve Erwin? Ez most komolyan mondja? Mert bölcsebb lenne talán magát veszélyeztetni?

Kicsit merészen tettem felé egy lépést majd megdöntöttem a fejem és ártatlanul néztem. Kicsit újra felfedeztem azt a valamit a szemeiben mint tegnap, majd kicsit elmosolyodott.

-Ne legyél meggondolatlan Amy a felettesed vagyok, de első soron férfi és erősebb is vagyok nálad. Itt helyben elvehetném amit akarok.

Amilyen gyorsan ledobta az álarcát én olyan hamar visszatértem önmagamhoz.

-Erwin mondja meg végre egyenesen mit akar.

-Téged cicám. A tegnapi után elég egyértelműnek érzem.

-Kétlem, hogy valaha is megtörténik ha rajtam múlik. Rivaille fontos nekem.

-Meglátjuk, de ne felejtsd elmesélni Levinek, ami Jeannal való afférodról az istállóban.

Mondta miközben ellépet mellettem lágyan végig simította a kézfejem, amitől kirázott a hideg.

-Nincs mit elmondanom neki.

Beléptem a szobába, meredten néztem magam elé majd kivágódtam az ajtón és rohantam Rivaille szobája felé. Sajna üres volt, egyből  elindultam Hanjihoz mikor megpillantottam.

-Hanji hol van Levi azonnal beszélnem kell vele.

-Amy nyugalom szerintem lent van a folyó mellett, ha valami baja van oda megy.

-Hanji én szeretem őt!

Ezt miért mondtam, de ez a cserfes kis nő vigyorgott és mutatta, hogy menjek. Már az istállóban felpattantam Ravenre és elindultam a folyó felé, Mike mellém ért Lip hátán.

-Hova ez a sietség Amy?

-Rivaillehoz. Nem érdekel ki mit gondol nekem szükségem van rá.

Mike egyáltalán nem volt meglepve mosolygott és ott hagyott. Megvagy!

Lendületből ugrottam le Ravenről és sietve indultam el felé.

-Rivaille!

Az acélkék szempár teljes kétségbe esés közepette tekintett rám, bizonytalanság. Mit mondott neki Erwin. Oda értem megfogtam a kezeit és a bal oldalt a mellkasomra szorítottam és vártam mit mond.

-Tch... Amy nem bocsátanám meg magamnak ha miattam sérülnél vagy halnál meg. Én azért nem kerestem sohase kötöttséget mert nem akartam olyan fájdalmat érezni mint mikor a 23. felderítő expedíción...

Annyira elkomorodott ez az emlék nagyon fájdalmas és nem akarom feltépni ezeket a régi sebeket.

-Rivaille mi akik a szabadság szárnyait felöltjük, vállaljuk ezzel együtt a kockázatot. Ellökhetsz magadtól, de ha meghallok a részeddé lettem már. A hiányom így úgy, de érezni fogod.

Ahogy rám nézett nem örömmel, de igazat adott én pedig folytattam.

-Szeretlek. Eddig azt hangoztattam, hogy az emberiség miatt vagyok itt. Ez a három nap mióta az életembe csöppentél azóta úgy érzem, hogy alapjaiban változtam meg. Én érted...értünk vagyok.

Sóhajtott majd halvány mosollyal húzott magához, éreztük egymás bódító vonzását.

-Tch...csak mi lehetünk ennyire felelőtlenek.

A mellkasán terítette ki a jobb tenyerem, a szíve olyan hevesen vert.

-Én is szeretlek.

Megakart csókolni, de a szabad kezem a szájára tettem amit nem értett.

-Jean és én beszélgetünk az istállóba és sokáig ölelkeztünk, jobb ha tőlem tudod és ne felejtsd el Ő az unokabátyám.

Kacsintottam rá, mire elmosolyodott.

-Tch...gondolom te már nem így halottad vissza.

Újra közel hajolt, és lágyan összeforrtak az ajkaink. Elmélyedtünk egymásban egész addig míg nem volt levegőre szükségünk.

-Rivaille akarlak.

Mondtam levegő után kapkodva. El sem hiszem, hogy csak a csókja ilyen hatással van rám.

-Tch igaz is a reggeli akciód miatt még nem kaptál semmit.

A romra terítette a kabátot és helyet cseréltünk, újra csókcsatába kezdtünk. Átkaroltam és lerúgtam a csizmáimat, nem vesztegette az idejét mert a nadrágom már a térdemnél volt. Felültetett és lehúzta rólam, a combom belső részét kezdte puszilgatni. Halkan sóhajtoztam a nevét.

-Amy ha szeretnél szólíts Levinek.

-De utálod ha így hívnak nem?

Most belegondolva kb mindenki így hívja.

-Ha te mondod biztosan megszerettem. Most pedig feküdj hanyatt.

Felébredt a domináns énje, imádom ezt. Villám csapásként ért az öröm mikor ott kezdett csókolni, ívbe feszült a hátam. Hangosan sóhajtoztam, szerencse, hogy nincs erre senki.

-Lhevi...istenem.

Olyan hamar és olyan közel voltam a csúcshoz, de abba hagyta és gonoszul mosolygott. Kicsatolta a nadrágját én pedig szélesen terpeszkedtem neki. Elhelyezkedett a lábaim között, felnyögtem ahogy a csiklómhoz dörzsölte a tagját.

-Mehet?

Súgta a számba és az egyik kezével a melleimet masszírozta.

-Lhevi kérlek.

Gyöngéd egyben határozottsággal merült el bennem, mire felsikoltottam a gyönyörtől ahogy magamban éreztem őt. Mikor már közel jártunk a nyakamba temette magát majd a ködös acélkék szempár a kéjes arcom fürkészte.

-Ad meg nekem Amy.

Párszor eltalálta az a pontomat ami után a nevem is homályos lett.

-Lhevi...ott még.

Bevette az ajkaim és ahogy utoljára belém hatolt egyszerre élveztünk. Pihegve szedtük a levegőt próbálva vissza térni ebbe a véres valóságba.

-Tch...nem felejtettem ám el.

Mosolygott rám csapzott szexiséggel.

-Hm mégis mit?

Beharapta az alsó ajkam aztán egy gyors csókot kaptam.

-A fenekelést. Amint időnk engedi.

-Ó Levi alig várom.

Búgtam, ő pedig elégedetten szemlélte, hogy kellően megdolgozott. Visszatértünk a várba és csatlakoztunk az ebédhez. Jean, Mikasa, Eren, Armin, Christa,Ymir egy asztalnál ültek össze integettünk.

-Ha gondolod menj oda nyugodtan.

-És hadjalak egyedül Erwinnel? Inkább nem.

Ő Mikevel, Petrával és Hanjival ültek egy asztalnál. Ymir hirtelen felénk üvöltött.

-Amy! Igaz a pletyka, hogy te és hadnagy külön is ''edzetek''? A sok retardált csak magyaráz, de gyávák egyenesen megkérdezni. Jean pedig mindent tagad.

Basszus most mit...a gondolat menet megszakadt mert Levi a derekamnál döntött meg és szenvedélyesen csókolni kezdett, én pedig szorosan magamhoz öleltem. A külvilág megszűnt, pár pillanat múlva elváltunk.

-TCH. Most már mindenki tudja! Aki továbbra is ezzel foglalkozik azt kinyírom.

Ymir elégedetten szalutált miközben végignézett a meglepett egység tagjain.

Ahogy az asztalhoz értünk Erwin távozott Mike pedig kicsit később utána ment. Petra a sértődöttségét taglalta, hogy nem tudta. Hanji pörgött a dolgon és büszke volt arra, hogy felvállaltuk, Ő különösebben az " éj a mának, de ésszel" címszóval takarózik sok esettbe. Én boldog voltam ahogy Levi az asztal alatt a kezem fogta nem is kérhettem volna többet. Még két nap van az 57. felderítő expedícióig.