A kiképzésünk végével egyetlen fontos döntést kellett meghoznunk, hogy hova megyünk. A Felderítő egységhez, a központba a Királyi rendőrséghez vagy a Rózsa őrséghez a falhoz. Bár én kiskorom óta tudom, hogy a Felderítő egységhez jelentkezem. Anyámék milyen nyugodtak és büszkék lennének ha a Sina fal mögé vonulnék, de nem feledhetjük hogy ami a Mária fallal történt az bárhol megismétlődhet. Nagyon elgondolkodtam épp a lakrészembe indultam vissza mikor valaki meleg kezét éreztem a karomon.

-Amy várj.

-Ó, csak Jean.

Forgattam meg huncutul a szemeim. Ő az unokatestvérem, egy évvel idősebb emiatt érzi kötelességének a védelmem.

-Hallom negyedikként végeztél, tehát akkor a Rendőrséghez jössz te is ugye?

Kérdezte enyhén pirultan ami nem lepett meg hiszen ő oda megy, mi pedig mindig is egymás mellett voltunk. Bár vérkötelék van közöttünk ettől függetlenül máshogy szeretjük egymást. Tudom hogy Mikasába lett szerelmes bár egyenlőre ez csak plátói.

-Nem, Jean én mindenképpen a Felderítő egységhez csatlakozom majd.

Mondtam nyugodtan, ő halkan felóhajtott. Apró mosollyal húzott be a szobájába. A nyakába karoltam és mohón rátapadtam a drága lófejűm édes ajkaira. Sokkal hasznosabbak így mikor nem jártatja. Nem volt sok időnk gyorsan legombolta a blúzom majd a többitől is megváltunk. Mikor már fáradtan dőltünk el az ágyon és szaporán pihegtünk akkor is a fülledt volt a szoba légtere. Nem szerelem volt csak szeretett utáni éhség, de csodás volt. Lassan elkezdtük összeszedni magunkat a pirkadat közeledtével.

-Tényleg igaz, hogy Bírósági döntés született arról hogy felügyelet alá kerülj?

Kérdezte Jean miközben a nadrágját igazgatta, én hangosan felnevettem.

-Bizony! Bár ha azt vesszük, hogy majdnem agyon vertem a helyettes kiképzőt. Nem is csodálom.

Jean a fejét csóválva nevetett és elindultunk a színpadhoz, Erwin ezredes és Rivaille hadnagy jön toboroztatni.

-Elég sokan visszaléptek, neked sem kellene ezt csinálnod Jean.

-Melletted maradok és kész.

Sóhajtottam majd meg akadt a szem Rivaille hadnagyon.

Jean az a savanyú törpe lenne az a híres hadnagy?

Néztem nagy szemekkel a kis termetű szikár férfit. Komor nem is fájdalmas arc, mély íriszek, vékony ajkak, kb 10 centivel lehetett magasabb nálam.

-Amy hangos vagy. Ahogy elnézem a hadnagy sem díjalja az megjegyzésed.

Igaza volt ahogy felnéztem egy összeszűkült haragos szempárral találkoztam. Ervin ezredes befejezte a tájékoztatót Rivaille pedig előre lépet.

-Kölyök! Melyikőtök Amy Kirstein?

Kérdezte közömbösen, mindenki rám nézett Jean pedig próbált nem röhögni. Előre léptem és szarútáltam.

-Igenis Hadnagy. Amy Kirstein szolgálatra.

Apám ez most kurvára gáz. Ő pedig egy gyors félmosoly után ismét komolyan nézett.

-Tch, kölyök enyém lett a megtiszteltetés, hogy felügyelhetlek nehogy kinyírj óriáson kívül bármi mást. Ha valami nem tetszik akkor egy az egyben végzek veled, kétlem hogy a fejeseket meghatná a dolog. Te már ma velünk jössz a többiek csak később. De mától mindenki Felderítő egység tagja.

Na baszki a törpe nem olyannak tűnik aki nagyítana. Annyi időm volt, hogy elköszönjek a többiektől és Jeantól loptam egy csókot. Ki tudja hogy látom e még valaha. A Felderítő egység tagjaival elindultunk a volt bázisukra ami jelenleg használatban van. Egy kart éreztem a vállamon az Erwin ezredes volt.

-Kérlek ne ijedj meg Ő kissé túl komoly, de jó ember.

-Erwin ezredes! Értem de nem ijedtem meg. Remélem meglesznek elégedve a képességeimmel.

-A kiképzők elégedettek voltak veled, még az is akit kis híján likvidáltál az élők közül. Bár Levi felszeretné mérni a képességeidet szóval a Csontok városánál ti annyi időre ott maradtok.

Mondta mosollyal.

-Ön nem marad?

Kár nyugodtabb lettem volna ha Ő is jelen van.

-Csak nyugalom, Levi nem harap.

Miután megérkeztünk a többiek tovább haladtak. Továbbra is olyan szúrósan nézett rám a törpe hadnagy.

-Tch, hogy ez is rám marad. Az ezredes megkért hogy mérjelek fel. A feladatod az lesz, hogy el kell kapnod 3D technikával. Megértetted kölyök?

-Igenis.

Mondtam de elég feszélyezve éreztem magam így kettesben. Mire kigondoltam már el is indult én pedig egyből utána. Eszméletlen gyorsan ment a technikája pedig teljesen rutinból jött. Nem véletlen lehet hadnagy ilyen hamar. Jóval tapasztaltabb, de nem veszíthetek...Már egy órája kergettem már felismertem azokat a tipikus mozgásokat mikor merre megy.

-Tch...mi az nem bírod a tempót?

Szólt hátra kicsit cinikusan. Egy hirtelen ötlettől mikor jobbra fordult volna egyszerűen hagytam lendületből, hogy rá essek. A tetőn landoltunk.

-Tch...baszki kölyök kifogytál az ötletekből?

Motyogta miközben még teljes testtel feküdtem rajta, de már nagyon kimerült voltam.

-Senpai...elkaptalak.

-Tch...igen kölyök el.

Lefordított magáról, ez volt az utolsó emlékem mikor éjjel felébredtem az egység ideiglenes szállásán. Szomjas voltam így elindultam a konyhába. Nem volt nehéz megtalálni egyedül ott volt fény, Rivaille-Senpai ott ült és olvasott.

-Tch...miért nem alszol?

-Mert maga talán alszik? Szomjas vagyok?

Forgattam a szemeim mikor leültem mellé, egy csészét tolt felém. Zöld tea talán, aprót belekortyoltam.

-Találékony vagy kölyök, de ha egy óra után beadod a törölközőt hamar meghalsz a terepen.

Kezdte osztani a fejem, kikaptam a könyvet a kezéből. Egy ideig csak néztük egymást.

-Bármikor megismételhetjük. Ember vagyok és éppen húzós napom volt.

Gúnyosan mosolyogni kezdett.

-Tch...húzós mi? Mármint a társaddal enyelegni? Jean Kirstein? Talán rokonod?

Teljes elpirulva csaptam el a fejem mire továbbra is gúnyosan mosolygott.

-Ma holnap talán hallott leszek, de én nem vonom meg magamtól azt ami jól esik Rivaille. Nem azon bukik el az emberiség, hogy az unokatestvéremmel bújok össze.

Csattantam fel, ő pedig szúrósan nézett. Elakartam menni, de vissza rántott a kezeimet lefogva.

-Kölyök a felettesed vagyok és nem a játszópajtásod. A felügyeleted alatt pedig csak én rendelkezek feletted.

A kezét végig húzta a melleimen majd erősen megmarkolta válaszul hangosan felnyögtem.

-Tch...kölyök tetszik a dolog? Neked ki vagyok?

Súgta a fülembe mialatt folyamatosan csipkedte a bimbóimat. Feszengtem alatta az ölem pedig forrni kezdett, elcsaptam a fejemet.

-Senpai!

Halkan kuncogott, és hirtelen elengedett.

-Menj feküdj le Amy, holnap Hanjinak segítesz a kísérletekkel.

-Tehát levegőt sem vehetek ha azt mondod?!

Tört ki belőlem miközben ziháltam. Az arcán róka vigyor terült el, a szemei sunyin csillogtak.

-Tch...ha úgy tetszik igen.

Vissza ült a székbe és könyökölve nézett.

-Mégis mire volt ez jó Senpai?

Masszíroztam meg kicsit a melleimet, a Senpait pedig cinikusan mondtam az ajkai gonosz mosolyra húzódtak.

-Kire gondolsz mikor éjjel magadhoz nyúlsz? Rám vagy arra a lófejűre?

Mégis kinek képzel ez magát, hogy meri.

-Bazd meg Rivaill!

Felrohantam a szobába kinyitottam az ablakot és vártam, a hűs levegő bejárja a szobát. Az ingem kivételével ledobtam a ruháimat. Alig telt el öt perc és megnyílt az ajtó Rivaill jött be. Mi a fenét akar.

-Senapi?

Mégis mit akar. Felém indult a tekintete sötét volt, hanyagul dobta el a kabátot és az inget magáról, kicsit hátra léptem. A látvány pedig sokkolóan jó volt, az a szikár test tökéletes volt a sápadt hold fénye alatt. Annyira elbambult hogy arra eszméletem, hogy az ágyra dobott.

-Szóval tetszik amit látsz kölyök?

Kuncogott és feltérdelt az ágyra.

-Senpai...várjon már kérem.

Hadartam zavartam, mire a lábaimnál fogva magához húzott és az ajkaimra tapadt. Egy ideig értetlenül néztem majd ahogy lehunytam a szemeim átadtam magam a csókjának. Olyan perzselően vad és birtokló volt, más mint Jean ő inkább érzéki és romantikus. Átkaroltam a kezeim pedig beletúrtam az selymes tincsek közé. Elvált és a fülemhez hajolt.

-Tch kölyök most megmutatom milyen egy igazi szerető akihez nem köt a véred.

Egyetlen gyors mozdulattal szabadult meg a nadrágjától.

-Rivaille...

Teljesen zavarba voltam, nekem Jeanon kívül más nem volt. Ráadásul alig fél napja ismerjük egymást, mégis vonz ennek a férfinek az egész lénye. Nem válaszolt újra az összeforrtak az ajkaink. Az ujjai villám gyorsasággal gombolták le az ingemet. Megszakította a csókból, a kipirult arcom fürkészte. A kezeivel közre fogta az arcom és megtámasztotta a homlokát az enyémen.

-Csak bízz bennem Amy, jó lesz neked is.

Olyan hipnotikusan súgta mégis azon gondolkodtam amit még Jean mondogatott.

„Sok ember leéli az életét úgy, hogy sose szeretett igazán senkit. Mi viszont legalább igazán szeretjük egymást."

De ez most nem számít Rivaille meglepetésére gyorsan magam alá fordítottam. Huncut mosollyal szemléltem, bár a szemem ködös volt. Mohón tapadtam az ajkaira, miközben ritmusosan próbáltam hozzá simulni. Belemordult a csókunkba erősen rámarkolt a csípőmre és újra alatta voltam. A kezeimet a fejem fölé fogta.

-Rivaille csináld. Kérlek.

Mondtam rekedten mire jól eső nevetésbe tört ki. Finoman masszírozni kezdte a melleim, ami jól eső sóhajokat csalt ki belőlem. A nyakamat harapdálta, puszilgatta. Éreztem ahogy alul már nedves vagyok és hogy ő egyre keményebb.

-Feküdj a hasadra.

Hezitáltam de végül követtem a "parancsát".

-Ez így olyan kínos.

Nem válaszolt, de éreztem ahogy mosolyog. Megemeltem neki a csípőmet a csiklómhoz dörzsölte a kemény tagját, éhesem borzongtam bele.

-Ne hogy azt mond, hogy még nem csináltátok így?

Kérdezte, finoman végig cirógatott majd játékosan rácsapott a fenekemre.

-Remélem jól szórakozol Levi.

Motyogtam zavartan mire erősen megragadta a csípőmet és mélyen elmerült bennem. Hangosan sikítottam fel.

-Amy nem tudom kitől hallottad ezt a becenevet, de utálom ha így hívnak! Ezt vésd az eszedbe.

Intenzíven járt bennem a testem körbe járta az extázis. Hangosan nyögtem az éjbe.

-Rivaille! Rivaille!

-Tch...jó szűk vagy kölyök.

-Ne mondj ilyet olyan zavarba ejtő.

Halkan kuncogott, egyre sűrűbben remegtem meg. Éreztem ahogy lüktet bennem. A nevét kiáltva járt át az orgazmus. Néhányszor még elmerült bennem, de nem élvezett belém. Mikor össze szedtem magam annyit láttam, hogy öltözik.

-Rivaille elmész?

Ültem fel nagy szemekkel. Vissza fordult róka vigyorral az arcán.

-Nem bonyolítsuk túl kölyök. Mindenesetre jó menet volt.

Eszméletlen sértő volt.

-Bazd meg.

Suttogtam, fél mosollyal fordult vissza az ajtóból.

-Tch... az már meg volt kölyök.

Vissza feküdtem az ágyra és a plafont bámultam addig amíg láttam a könnyeimtől.

Jean ugye jól vagy?

Reggel Hanji osztagvezető keltegetett, de én bebújtam a párnám alá. Hangosan nevetett.

-Amy ugyan már gyere tetszeni fog nagyon izgik a kísérletek.

Mondta és lerántotta a takarót rólam, álmosan ültem fel.

-Jó reggelt. Csak egy perc.

-Rendben lent várlak a konyhán, bepakolunk azért előtte.

Egy zöld selyem kendőt lobbált előttem és vigyorgott.

-Hát ez?

-Tudok titkot tartani csak kösd a nyakadra Amy.

Kacsingatott amit csak akkor értettem meg mikor a kis tükör elé álltam és szembesültem a kiharapdált, véraláfutásos nyakammal. Mérgelődve de gyorsan felöltöztem és elindultan a konyhába a többiekhez.

Amy Kirstein

18 éves

A felderítő egység tagja

Jean Kirstein unokahúga és szeretője

Jobb szó híján pedig Rivaille Ackerman kis játéka.