Aika amint elhagyta a külvárost, lassított. A bekötőutakat messze elkerülve megindult egy kopár, sziklás mezőn. Nem hagyhatta, hogy Kenji emberek között érje utol. Tompán bár, de már hallotta maga mögött a jellegzetes, monoton szívdobbanásokat. Belföld felé, a dombok irányába tartott.

Már nem sírt. Kenji előtt nem szabadott sírnia. Finoman megérintette a szemét fedő fehér textilt, amin ott virított a vörös kis virág. Katsuki erőt adott neki, és ahogy a többiekre gondolt, már nem félt annyira a haláltól. Persze Kenjitől még mindig rettegett. De elhatározta; előbb hal meg, mintsem hagyja, hogy az az őrült bárkinek ártani merjen a szerettei közül.

Ahogy elérte az első emelkedőt megállt, és kifújta magát. A szívdobbanások egyre hangosabbak lettek, majd hirtelen elhallgattak. Ugyanaz a kongó süketség furakodott a fejébe, ami a yakuza felszámolásának végén. Most azonban nem érkezett morze. Most nem a megijesztésére ment ki a játék.

Helyette a távolban egy egyre növekvő, fekete pont jelent meg. Aika mozdulatlanul nézte, ahogy nagybátyja könnyedén hasítva az eget közeledik felé. Akkor sem tett semmit, mikor Kenji elegánsan landolt előtte. 

A férfi szinte semmit se változott, mióta utoljára látta. Sápadt bőre élettelen, mintha egy hulláé lenne. Vörös szemeiben azonban annál inkább ragyogott az élet. Nyurga, izmos testével modellnek is elmehetett volna, fekete, szerteálló haja akárcsak a bátyjáé. Vékony szája széles mosolyra húzódott.

– Rég beszéltünk, Aika-chan. Hogy vagy mostanában?

– Mióta apa börtönbe került, egész jól. Tudod, közönséges emberhez méltó életet éltem, iskolába jártam, bekerültem egy másik családba, csupa egyszerű dolog. Élveztem.

– Jó hosszú szabadságot kaptál.

– Majdnem egy év.

– És beszélsz. Bevallom, ez érdekes fejlemény. Szép hangod van.

– Mit akarsz tőlem? Nem volt szép dolog, hogy Midoriya Izukunak előkarácsonyt tartottál.

– Ugyan, a családok ilyenkor összejönnek! – tárta szét a karját Kenji.

– Tehát vissza akarsz vinni apához – sóhajtott Aika.

– A helyzet az – emelte fel a kezét Kenji megálljt parancsolva a gondolatmenetnek –, hogy nem tervezek beugrani a bátyámhoz. Téged pedig végképp nem akarlak kidobni nála.

Aika megdermedt.

– Akkor mit akarsz tőlem? – kérdezte remegő hangon.

– Van számodra egy létfontosságú feladatom.

Aika tett egy lépést hátra, mire Kenji arcán még szélesebbre kúszott a mosoly.

– Ugye tudod, hogy nem tudsz menekülni előlem? Azt hittem, ezt megjegyezted a közös tanulásunk alatt egy életre.

Aika nem válaszolt. Torkára fagyott minden szó. Mit tervez vele ez az elmebeteg?

– Ugyan, nem kell félned – nevetett Kenji. – Viszont még azelőtt... van egy munkáltatóm, aki visszavágót követel tőled.

– Hogy micsoda?

– Touya Todoroki... tudod. A legidősebb unokatestvéred.

Aika a fejét rázta.

– Őt Yuudainak hívják.

– Aika-chan, nem róla beszélek. Ő a második. Azt hitted, a Todorokik csak négyen vannak testvérek? – kuncogott Kenji. – Várj. Mondd valamit neked az álnév: Dabi?

Aikának tátva maradt a szája.

– Dabi? – suttogta.

– Dabi. Utánanéztem, és kemény fél órámba került kideríteni, ki is valójában. Jól rejtőzködött, meg kell hagyni. A legidősebb Todoroki testvér, Enji elsőszülött fia. Elmenekült, mikor az apja miatt ránehezedett nyomás hatására belülről majdnem felégette magát a saját tüzével.

Aika a fejét rázta. Két ilyen súlyos személyazonosság kissé sok volt neki egy napra.

– Ez nem igaz... – suttogta.

– Nagyon jól tudod, hogy az Akagurok sosem hazudnak egymásnak – mondta komoran Kenji. – Szeretnék még ma végezni vele és a fura kis szervezetével, úgyhogy ne késlekedjünk.

Azzal egy szempillantás alatt Aika előtt termett, s megragadta a lány karját. Aikának esélye sem volt visszatámadni, Kenji ugyanis megnyomta a gombot azon a fura kis szerkezeten, amivel megszüntette a halláshoz való képességét, s a dobhártyája a következő pillanatban mintha be akart volna szakadni. A fájdalom megvakította, és ő felsikoltott, Kenji pedig egy jó ég tudja honnan szerzett képességgel elteleportálta magukat.

Shoto szemszöge:

Bakugo, ő és Izuku látszólag komolyan kezdték kikészíteni a rendőrség embereit és a hősöket. Aika lassan két órája tűnt el nyomtalanul, de Bakugo és Izuku összerakták a kirakós két elemét. Mindhárman tudták, hogy Aika az iskolát védve menekült el tőlük minél messzebbre. Azonban ahhoz, hogy Kenji nagyobb valószínűséggel hagyja őket békén, tartaniuk kellett a szájukat.

Shotonak sikerült egyet telefonálni is.

– Shoto? – Fuyumi vette fel a telefont.

– Fuyumi, figyelj. Egyszer mondom el, és könyörgök, Aika életének érdekében tegyetek úgy, ahogy mondom.

A vonal másik felén döbbent csend állt be, majd nővére halálosan komoly hangon válaszolt:

– Hallgatlak.

– Maradjatok a házban és semmiképp ne érintkezzetek apánkkal, amíg Aika haza nem jut épségben. A húgunk élete jelenleg komoly veszélyben van, amibe mindannyian belekeveredhetünk, ha rossz lépést teszünk. A legnagyobb esélyt a túlélésre most akkor kapja meg, ha csak én és az apánk folyunk bele ebbe az ügybe, és mi is a lehető legkisebb mértékben. Többet szintén ezen okból nem mondhatok.

– Rendben – Fuyumi hangja jól hallhatóan remegett. –Shoto... nagyon vigyázz magadra... és hozd haza Aika-chant épségben.

– Értettem. Mindent bele fogunk adni.

Tsukauchi a tekintetéből ítélve közel állt az idegösszeomláshoz.

– Valami nyomot adjatok, amin elindulhatunk! – könyörgött a három fiúnak.

– Nyomot? – csattant fel Izuku. – NYOMOT?! Aika éppen az életét kockáztatja mindannyiunkért, és maga nyomot kér három tizenhat éves gyerektől?!

– Tizenhat és kétharmad...

– Kacchan, te aztán végképp fogd be a szád! – Bakugo döbbenten meghátrált, ahogy Izuku nekitámadt. – Nem bírod kinyögni szerencsétlen lánynak, hogy szereted, összeveszel vele, aztán még el is engeded, hogy torokkal ugorjon a késnek! Ha nem ismernélek eléggé, hogy tudjam, ezt csak azért sikerült összehoznod, mert egy idióta vagy, itt helyben agyonvernélek!

Izukunak kibuggyantak a könnyei, és reszketve tenyereibe temette az arcát.

– Mi meg állunk itt, mint a kuka, miközben ki tudja, mit csinál Aikával az az őrült!

Bakugo tőle eddig nem látott riadtsággal nézett Shotora. Shoto nem tudott többet nála, így csak viszonozni tudta a pillantást. Izuku még sosem produkált ilyesmit. Még dél se volt, de már mindent a pokolba kivántak.

Bakugo úgy nézett körbe a teremben, mintha megoldást találna a problémájukra. Tekintete átsiklott a jelenlévő rendőrökön, a hősökön, végül Aizawán állapodott meg.

Nagyot sóhajtva a férfihez lépett.

– Sensei...

– Nem Bakugo, nem fogok segédkezni nektek Akaguro megtalálásában, bármiről is van szó, amit nem vagytok hajlandók kinyögni.

Bakugo erre prüszkölve felnevetett.

– Hogy... hogy micsoda? – vigyorgott eszelősen. – Neeem, sensei, korántsem. Csupán annyit akartam mondani: Elnézést!

Ezzel a felkiáltással Aizawa képébe robbantott.

Shoto azonnal kapcsolt. Bakugonak terve volt, s belekezdett. Azonnal jégbe fagyasztotta a rendőröket és a hősöket. Izuku egyetlen rúgással a falnak repítette Midnightot, aki szabad bőrfelületén keresztül megpróbálta elgázosítani őket.

– Nyomás! – kiáltotta Bakugo és feltépte az ablakot.

Izuku a hátára kapta Shotot, és Bakugo után ugrott, aki az elrablása után bemutatott robbanás ötszörösét produkálta. A tekintetét látva Shoto nem kételkedett benne többet: Bakugo szerelmes Aikába. Szemeiben eddig sosem égett ennyire az őrület és az akarat tüze.

Shoto erein végigszáguldott az adrenalin, ahogy átrepültek az iskola fala felett. Ők hárman képesek lehetnek arra, amire a képzett hősök nem: Megmenteni és épségben visszahozni Aikát, mielőtt túl késő lenne.

– Kacchan, merre tartunk? – kiáltott az előttük haladóra Izuku.

– Gondolkozzatok! Aika elhagyta a várost és a néptelen területeket vehette célba, ami azt jelenti, hogy a hegyek felé ment. 

Shoto szorosan Izukuba kapaszkodott és imádkozott azért, hogy időben érjenek Aikához – bármerre is van most. De mind tudták: úgy kapaszkodnak Aika és Kenji észjárásának halvány ismertébe, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba.

Yahho, mindenki! Tudom, tudom, rövid rész. Azonban a következőnek muszáj szépen egyben lennie. Ezzel a felvezetéssel pedig nagyon ömlesztettnek érzem, ezért különveszem őket. A következő részig minden jót! Esküszöm, idén végre lezárom ezt a sztorit!