Elin POV:

-És íme a híres Norvég almatorta Barstad módra - tettem az asztalra mosolyogva az édességet.

-Ez pedig a kedvenc csoki tortátok - helyezte Jin is az asztalra az ő művét, majd elégedetten foglalt helyet velem szembe.

Igaz még kellett várnunk egy kis időt, amíg kihűltek a megfelelő hőmérsékletre, de azt kell mondjam megérte.

Tae is köztünk ült a hatalmas asztalnál, köztem és Jimin között.

-Már nagyon ki vagyok éhezve egy jó kis Jin hyung féle csoki tortára - vett el egy szeletet Jungkook, amit a legidősebb vágott neki.

-Én viszont kíváncsi vagyok erre az almatortára - vette el tőlem a tányért Jimin, amire már ráhelyeztem egy szeletet.

So-Young és Taehyung Jin tortájából kértek, Yoongi mindkettőből, Namjoon és Hoseok pedig az enyémből.

Jungkook már örömmel falatozta a maga szeletét, amikor Yoongi és Namjoon döbbenten nyelte a falatot a tortámból.

-Azt a... - mondta Yoongi - Mi van ebben? - nézett le döbbenten a sütire.

-Miért? - kérdezte Hoseok, majd ő is megkóstolta a maga adagját.

Pár másodpercnyi rágás után szemei kikerekedtek, majd nagy nehezen lenyelte.

Yoongi és Namjoon élvezettel ették tovább, miközben a csoki pártiak is már befalták az ízletes ennivalót.

-Na jó - dőlt hátra Namjoon elégedetten három szeletnyi almatorta után - Áruld el. Mitől lett ez ilyen... Ilyen más?

Mielőtt megszólalhattam volna kiabálásra lettünk figyelmesek és dörömbölésre.

-O-o - kaptam mankóm után, majd Jimin kíséretében elindultunk a hang irányába.

A többiek is követtek, majd az ajtajó előtt megállva elforgattam a kulcsot.

A házvezetőnő, mint egy mérges pulyka bújt elő és kezdett máris a hangos leszidásba, ám ekkor So-Young megragadta a karját és intett nekünk, hogy majd ő elintézi, menjünk nyugodtan vissza.

Így is tettünk. Nem igazán volt most kedvem összeakasztani a bajuszom azzal a nővel.

-Nos Elin - kezdte Yoongi a nappali foteljébe leülve - Mi is volt abban a tortában? Elég erős volt.

-Hát tudjátok - kezdtem nevetve - Norvégiában a falvakban másképp csinálják az almatortát. Amit az éttermekben és cukrászdákban lehet kapni, az nem az igazi. Külföldiek szinte nem is ismerik. Nem tudom, hogy mondjuk koreaiul - fordultam Namjoonhoz, akiről még korábban kiderült, hogy beszél angolul. Neki mondtam el mit tettem még bele, mire először csak döbbenten nézett rám, majd elröhögte magát.

-Ne már Hyung! - panaszkodott Jimin - Áruld már el mit mondott!

Ugyanis a végére már mindenki megkóstolta mind a két tortát, így erős fejtörést okoztam nekik.

-Rumot - nevetett a leader, mire mindenki megrökönyödve bámult rám.

-Te komolyan rumot tettél bele?! - képedt el Yoongi, majd mosolyra húzta száját és hitetlenkedve elnevette magát - Na erre nem gondoltam.

-Családi hagyomány - vontam vállat, de mivel ezt is angolul mondtam, a leader fordította le nekik.

Nagyot csodálkoztak ugyan ezen, de végül mindenki elfogadta a tényt.

Jin valamiért ismét komor lett, és már fel is ötlött bennem, hogy a tortám sikere okozta ezt nála, így gyorsan ellensúlyoznom kellett.

-De én ennyire csokis csoki tortát még soha nem ettem - kezdtem bele Jinre nézve - Eddig akármilyet ettem mind egyhangú és száraz volt. De ez egyszerűen fenomenális volt - mosolyogtam rá - Majd kérem a receptet - kacsintottam.

-Az titok - rázta meg a fejét - elégedetten.

-Ne már, nekem kell az a receptet! - tátottam el a számat felháborodva.

-Így jártál - röhögött Jimin - Hyung soha nem osztja meg a receptjeit senkivel.

Megsemmisítő pillantást küldtem felé, mire mindenki röhögni kezdett.

-Micsoda jókedv - jött be ekkor So-Young mosolyogva - Elin mostantól lehet kerülnöd kéne a házvezetőnőt - foglalt helyet a földön - Elintéztem, hogy mostantól Jin is használhassa a konyhát - suttogta fülembe, mert épp mellém ült le.

-Köszönöm - suttogtam vissza hálásan.

Fáradtan sétált mindenki a szobájába, miután rendesen megtartották a srác születésnapját. Volt rengeteg játék, amiben ugyan nem mindenki vett részt, de ezek fölött eltekintve mindenki jól mulatott.

So-Young POV:

Este Yoongival mentem el aludni, majd zuhanyzás után fáradtan bújtam be mellé az ágyba.

Hátulról átölelve húzott magához, amitől máris jobban éreztem magam és kellemes érzés töltött el.

Tudtam, hogy látta a cikket, mégsem tettem szóvá. Hoseok arca eléggé árulkodó volt nekem. Még előttük fedeztem fel. Elszomorított ugyan és kezdtem félni attól, hogy ennyivel el tudnak választani Yoongitól, akivel a kapcsolatunk csak most kezdett el elmélyülni.

Erre a gondolatra mélyet sóhajtottam és szembefordultam vele.

Nem akartam, hogy gyötrődjön magában.

-Miért nem  hordozzuk együtt a terhet, ha már úgyis mindketten tudunk róla? - néztem szemeibe.

A gyenge kinti világítás fényében kevésbé láttam őt tisztán, de arca döbbenetről árulkodott, majd mély levegőt véve húzott még közelebb magához.

-Sajnálom - suttogta - Meg kellett volna bíznom benned - piszkálta hajamat bánatosan.

-Ugyan - fogtam meg kezét, majd adtam rá egy puszit - Nem vagyunk már tinédzserek. El tudom viselni. Csak...

-Csak? - nézett szemeimbe.

-Félek, hogy a cég azt mondja majd, hogy nincs tovább szükségük rám? - gyűltek rögtön könnyek a szemeimbe - Akkor nem láthatlak...

-Ne aggódj - hajolt közelebb és tűrte fülem mögé hajam, majd lágy csókot lehelt ajkaimra - Nem fogjuk engedni. Megmentetted az egész bandát. A lekötelezetteid. Nem szúrnának ki veled.

-Remélem igazad van - bújtam hozzá, mire átölelve kezdett vigasztalni.

-Írtam egy dalt - szólalt meg rövid hallgatás után.

-Tényleg? - kaptam rá tekintetem boldogan - Jaj úgy örülök - karoltam át nyakát és öleltem magamhoz - Végre legalább valaki már teljesen helyrejött - sóhajtottam.

-Majd ők is rendbe fognak - puszilta meg az arcom - Tudod... Nem szoktam senkinek sem megmutatni, amíg nincs teljesen kész, de... - piszkálgatta ujjait, majd rám nézett - Szeretném neked megmutatni egy részét.

-Komolyan? - döbbenten le teljesen. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ennyire megbízik bennem. Hihetetlenül jól esett és megmelengette szívemet.

Sose szerettem még senkit sem ennyire.

-Komolyan - felelte mosolyogva, majd a párnája alól kihúzott egy fekete füzetet és felülve kezdett lapozgatni benne.

Közben én is felültem, majd mikor megtalálta, amit keresett, egy sóhaj kíséretében átnyújtotta nekem.

-Biztos vagy benne? - kérdeztem mielőtt elvettem volna.

-Teljesen - bólintott szemeimbe nézve.

-Rendben - mosolyodtam el, majd ölembe vettem a füzetet - Megtiszteltetés.

-Na - intett fejével zavartan a kezemben lévő tárgy felé - Olvasd.

Nevetve emeltem fel és a halvány fényben először csak nehezen tudtam kivenni mi van odaírva, de minél többet értettem meg belőle, annál jobban ledöbbentem.

Add a kezed és ments meg, ments meg

Szükségem van rád mielőtt összeomlok

összeomlok

Add a kezed és ments meg, ments meg,

Szükségem van rád mielőtt összeomlok

összeomlok

Ma a hold fényesebben ragyog,

mint a fehér folt az emlékeimben

Felemészt engem ez az őrültség

Kérlek ments meg ma este

Kérlek ments meg ma este

Belül ez a gyerekes őrültség

Kérlek, akkor ma este ments meg.

Tudtam, hogy te vagy a megmentőm,

aki része az életemnek,

és az egyetlen segítő kéz,

mely átöleli fájdalmamat,

A legjobb részem számomra csak te vagy nekem

Kérlek emeld fel a hangod,

hogy újra nevethessek

Döbbenten bámultam a sorokat, amik mintha a mi történetünket mondanák el Yoongi szemszögéből. Az az éjszaka, amikor először találkoztunk, mikor Taehyung kiugrott az autóm elé segítséget kérni és Yoongi ott feküdt az autóban sérülten a többiekkel együtt...

Elérzékenyülve pillantottam a zavartan mosolygó fiúra, aki a tarkóját kezdte vakarni.

-Tudom kissé nyálas meg minden, de...

Nem engedtem, hogy folytassa, rögtön magamhoz öleltem és szipogva túrtam hajába miközben szorosan fontam köré karomat.

-Hé - mondta gyengéd hangon, majd kuncogva viszonozta ölelésem.

-Ez gyönyörű - suttogtam.

-Rólad szól - mondta halkan és szinte éreztem, ahogy elpirul.

Pár percig csak így ültünk, majd kissé elhajolva tőle néztem szemeibe.

Rám pillantott. A sötétben csak úgy csillogtak szemei és fehér arca is ragyogott a halvány lámpafényben. Szívem nagyot dobbant arckifejezése láttán.

Hirtelen közelebb hajolt, majd megcsókolt. De úgy igazán.

Ajkaim kissé eltátva engedtem utat nyelvének, mire fölém kerekedve fektetett  hátamra, és kezdte ajkaimat vadul csókolni.

Egyszer csak lihegve húzódott el, aminek nagyon nem örültem és ennek hangot is adtam, de ekkor kinyitottam szemeim és  ránéztem.

Haja arcába lógott, tekintete komolyan fürkészte enyémet, majd nagyot nyelt.

-Szeretlek - suttogta, amitől szívem kihagyott egy ütemet. Pár pillanatig levegő után kapkodva bámultam megigézve szemeit, majd lassan válaszoltam.

-Én is szeretlek.

Válaszom hallatán boldogan  elmosolyodott, majd ismét ajkaimnak esett.

Örömmel és ugyanolyan hévvel ízlelgettem én is, majd már testemet is simogatni kezdte, miközben jóleső nyögések hagyták el mindkettőnk ajkait.

Elin POV:

Másnap reggel fáradtan keltem. A rum kissé sok volt nekem.

Bementem a fürdőbe, majd bevettem a gyógyszerem.

Kicsit fájt ugyan, de ennek ellenére kimentem a konyhába, ahol egy lassú mozdulatokkal matató Jint találtam. Épp reggelit készített.

-Jó reggelt - köszöntem, mire megfordult és megeresztett egy halvány mosolyt.

-Neked is - mondta, majd már vissza is fordult.

A konyhát és a nappalit elválasztó pulthoz ültem, majd mankómat magam mellé támasztva kezdtem gondolkozni.

Tegnap egész sokat haladtam Taehyunggal, de hosszú még az út, ami előttünk áll. Egyelőre pontos tervem nem volt, inkább a spontaneitásra hagyatkoztam és a fantáziámra. Eddig is ez a kettő segített a haladásban...

Hatalmas csörömpölést hallottam magam mögül, mire Jin felé kaptam a tekintetem.

A földön ülve fogta a fejét, mellette szilánkokra törött tányér.

-Jin! - keltem fel a székről és bicegtem mellé - Jól vagy? Megvágtad magad?

Tagadólag megrázta a fejét, majd rekedten vett egy mély levegőt és előrehajolva kezdte el felszedegetni a darabokat.

A hangra a többiek is kijöttek, de heves kérdezősködéseikre Jin elrohant és bezárkózott a szobájukba.

-Mi ütött belé? - kérdezte tőlem So-Young.

-Elképzelésem sincs - ráztam meg a fejem - Megyek megnézem.

-Veled megyek - követett Namjoon.

Az ajtaja elé érve kopogtam, de nem kaptam választ. Semmi hang nem szűrődött ki. Kezdtem nagyon aggódni.

-Jin - szólt Namjoon - Bemehetünk?

Ismét mély csend.

A leader a kilincsre helyezve kezét nézett rám tanácsért.

Bólintottam, mire lenyomta azt és beljebb tolta az ajtót.

Reggeli napsütés hatolt át a félig lehúzott redőnyön keresztül, megvilágítva vele az ágyon ülő Jint, aki térdeit átkarolva szipogott.

-Hyung - sietett hozzá Namjoon, majd leülve mellé tette kezét a másik vállára.

-Ne - kiáltotta elhúzódva.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd közelebb bicegtem.

-Jin - szólítottam meg kedvesen tegnapi játszópajtásomat - Mi a baj?

-Minden - motyogta alig hallhatóan.

-Mondd el, hátha tudunk segíteni - kérte Namjoon.

Jin megrázta a fejét.

-Kétlem.

-Honnan tudod, ha még nem próbáltad? - kérdeztem, habár szerintem nem raktam össze helyesen a mondatot, de megértette. Még gyakorolnom kell ezt a nyelvet...

Erre Jin felemelte a fejét, majd állát térdeire támasztva gondolkozni kezdett.

Türelmesen vártunk, majd pár perc múlva Jin felegyenesedett és mosolyt erőltetett magára.

-Már nincs gond - nézett ránk - Jól vagyok.

-Egy frászt vagy te jól - ellenkezett Namjoon - Azzal nem vagyunk előrébb, ha titkolózol.

Jin rá emelte a tekintetét, majd megszólalt.

-Nem titok, hogy majdnem megöltem mindannyiónkat - suttogta fájdalmasan komoly arccal nézve Namjoon szemeibe, aki erre könnyes szemekkel nyelt nagyot, majd magához ölelte barátját.

Miről maradtam le?!

Nagyon sajnálom a hosszú kimaradást, majd egyszer elmondom miért nem hoztam részeket.

Mindenkinek kellemes hetet kívánok! ^^