Örök forgás. Az emlék azt mondja: aludj! A pillanat azt mondja: ébredj!

~Karinthy Frigyes

-Örülök, hogy a humorod még a régi - rázta fejét hitetlenkedve Bastian, majd nagyot sóhajtva nézett végig rajtunk - Szóval. Bemutatsz új barátaidnak? - kérdezte barátságosan, amibe Elin boldogan egyezett bele.

Elin POV:

-Bastian - kezdtem a párosra mutatva - Ő So-Young, a kezelőorvosom egyben barátnőm, mellette Yoongi, ő pedig TaeHyung - mosolyogtam az értetlen arcú fiúra, aki még mindig oldalamon ült és fogta jobb kezem, majd ismét az érkezettre néztem - Srácok, ő itt a legjobb barátom, Sebastian.

-Hál' Isten! - hallottam ekkor egy megkönnyebbült sóhajt.

-So-Young? - kérdeztem furcsán nézve a lányra.

-Oh, semmi - mosolyodott el - Nagyon örülök Sebastian - lépett előre és rázott kezet vele, majd ugyanezt tette a másik két fiú is, ám fenntartásokkal teli arcuk elárulta, még nem nyerte el a bizalmukat. 

-Nagyon örülök a találkozásnak - szólalt meg ekkor Sebastian koreaiul, amitől a többieknek teljesen leesett az álla.

-Te beszéled a nyelvünket? - pislogott nagyokat Yoongi.

-Igen - felelte lazán, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon - Nagyon sok nyelvet beszélek, köztük két ázsiai nyelvet is. Koreait és japánt. Már kínaiul is elkezdtem, de azzal kicsit lassan haladok.

-Ejha - bólogatott So-Young teljesen lenyűgözve. Nem igazán tudtam leolvasni arcáról mi jár a fejében, de valami más volt rajta az biztos.

-Honnan ismeritek egymást? - tette fel a kérdést Yoongi, mire mindenki rám szegezte kíváncsi tekintetét.

-Születésünk óta ismerem Elint - válaszolt helyettem Bastian - A családjaink jó barátságban állnak és egy városban is nőttünk fel. 

-Együtt jártuk végig a sulit is - mosolyogtam rá. Még mindig nem fogtam fel, hogy eljött idáig miattam. 

-És átrepülted a fél világot, csak hogy lásd őt újra? - kérdezte So-Young megenyhült arccal. Mintha kicsit könnyes is lett volna a szeme.. Mi baja van ennek a nőnek?

-Igen - vett mély levegőt, majd kissé szúrós szemekkel illetett engem, amire inkább elkaptam a fejem és a paplanom kezdtem birizgálni. Tae eközben kétes szemekkel figyelte Bastian minden mozdulatát és még közelebb húzódott hozzám székével.

-Sajnálom - nyögtem ki végül, közben igyekeztem lenyelni könnyeim.

-Elin - lépett közelebb Bastian, ám ekkor So-Young közbeavatkozott.

-Pihennie kell. Ahogyan neked is - nézett rá jelentőségteljes szemekkel.

-Igazad van - bólintott feladva, hogy választ kapjon a kérdésére - Bejelentkezem egy közeli hotelba. Holnap meglátogathatlak? - kérdezte rám nézve.

So-Youngra néztem, aki csak vállat vont. Yoongi pedig már rég az ajtóban állt, várva, hogy kimehessen. 

TaeHyungra emeltem szemeim. Ő csak nagyot sóhajtva simított végig kézfejemen, majd ajkát beharapva bólintott.

-Persze - válaszoltam végül Bastiannak - De előtte mindenképp szólj So-Youngnak.

-Rendben - mosolygott rám, majd kisebb hezitálás után megfogta bal kezem és gyengében megsimította hüvelykujjával - Hiányoztál - mondta még kissé elérzékenyülve, majd elköszönt és kiment a többiekkel.

Egyedül Tae maradt bent velem, de sajnos nem vágott éppen boldog arcot.

-Ne aggódj - szorítottam meg a kezét, hogy rám figyeljen. Lassan rám emelte szomorú szemeit, amitől rögtön keserű gombóc nőtt a torkomba - Ő tényleg csak egy barát. Egy nagyon közeli barátom. Olyan nekem mint a bátyám és ő is a húgának tekint engem. 

-Van barátnője? - kérdezte gyanakvó arccal.

-Honnan tudjam? - nevettem fel halkan - Egy éve nem találkoztam vele.

-Akkor volt neki?

-Nem - sóhajtottam - Tae, kérlek bízz bennem.

-Benned bízom - bólintott - Benne nem - mutatott az ajtó felé, amerre távoztak.

-Majd fogsz - mosolyogtam rá - Ne haragudj, de nagyon elfáradtam.

-Persze - állt fel és igazította meg a párnáimat, majd leoltotta a villanyt, behúzta a függönyöket, és rám parancsolt, hogy aludjak.

Én pedig örömmel hunytam le szemeim, miközben el nem engedtem Tae hatalmas, puha kezét.

So-Young POV:

-Nos - álltam meg Bastiannal szemben a folyosón.

Ártatlan szemekkel várta mit akarok mondani. Őszintén ezzel a tekintetével arra a robotra emlékeztetett az Are you human too sorozatból. Meglepően megnyugtató tekintete volt.

-Öm - szedtem gyorsan össze magam - Megadom a számom - nyújtottam ki kezem, mire ő észbe kapva vette elő telefonját, én pedig beleírtam a számom - Holnap mindenképp hívj, mielőtt bejönnél hozzá.

-Rendben - mentette el a számom, majd telefonját elrakva hezitált egy pillanatig, majd mély levegőt véve kibökte - Hogy van Elin?

Ekkor esett le, hogy ő még mindig semmit sem tud a állapotáról. Elin egy éve elszökött, egy búcsúlevelet hagyva maga után, amiben lehet nem írta le részletesen mi baja is van.

-Nos - gondolkoztam a számat rágva, ugyanis nem az én reszortom volt elmondani neki. Vagy mégis? Hisz én vagyok Elin orvosa, ez a férfi pedig egy veszély rizikó. Könnyen kihozhatja Elint a sodrából, amivel újabb rohamot idézhet elő.

-Kérlek - nézett rám könyörgő szemekkel - Amikor elment csak annyit hagyott maga után, hogy ő is elkapta azt, amibe belehaltak a szülei - szorult el a torka és látszott rajta, hogy nagyon aggódik a lány miatt.

Megsajnáltam. Ezért a folyosó szélén lévő székekre mutattam, majd hárman helyet foglaltunk.

-Yoongi - kezdtem felé fordulva - Elin akarta elmondani nektek, de nem akarlak most elküldeni, szeretném ha te is hallanád.

Ő csak bólintott, majd kezemet megszorítva várta, hogy belekezdjek mondandómba.

Vettem egy mély levegőt, miközben megpróbáltam összeszedni gondolataim.

-Amennyit eddig tudok az nem a teljes sztori - kezdtem - De a műtét után az orvos azt mondta, hogy Elin betegsége fiatalon gyógyítható, és hogy az ő szülei azért haltak bele, mert már idősek voltak.

-Igen - bólintott Bastian - Voltak már kb 35 évesek, mire Elin megszületett.

-Elin - folytattam - elkapta ugyanazt a szívfertőzést, amibe a szülei belehaltak - néztem Yoongira, aki ajkát beharapva, szomorú szemekkel hallgatta Elin történetét - 17 évesen elvesztette a szüleit és 18 éves korában tudta meg, hogy ő is ugyanabban szenved. A norvég orvosa szerint feladta a küzdelmet. Nem akart többé élni - sóhajtottam elszomorodva - Ezért mondta az itteni doki, hogy egyébként gyógyítható a betegsége, de ha elvesztette az életkedvét, akkor a gyógyszerek sem tudják meggyógyítani, mert ahhoz neki is akarnia kell. De ő megszökött otthonról, hogy másoknak ne kelljen végignézniük, ahogyan meghal. Azonban a kezelések nélkül nagyon sokat rosszabbodott az állapota. Tegnap csináltattunk neki vértesztet, aminek ma reggel kaptuk meg az eredményeit. Azok alapján Elinnek éppen annyit rosszabbodott az állapota, amennyit a norvég orvosa megjósolt. Elin emiatt nem tudta eldönteni mit tegyen. Utána kapott rohamot, de a gyógyszere nem hatott. Ezért mentőt hívtunk. Kezelések nélkül a fertőzés megerősödött. Meg kellett műteni, hogy ne terjedjen tovább más szerveire. És most itt vagyunk - sóhajtottam gondterhelten, ahogyan újra eszembe jutottak a megoldatlan kérdések.

-Te jó ég - suttogta Yoongi letaglózva - Nem csoda, hogy nem akarta, hogy tudjunk róla.

-Későn jöttünk rá, hogy túl közel került hozzátok - húztam el a számat sajnálkozva - Nem számítottunk rá, hogy ez lesz. De ami nagyon fontos az az, hogy nem érheti stressz -néztem Bastianra, aki lehajtott fejjel hallgatta szavaim - Kímélni kell a rossz hírektől, nem szabad felzaklatni. Úgyhogy kérlek ehhez tartsátok magatokat.

Bastiant annyira megrendítették a hallottak, hogy megszólalni sem tudott. Csak térdeire támaszkodva ült ott, előre meredt szemekkel, mozdulatlanul.

Ismét megsajnáltam, ezért gyengéden hátára simítottam.

-Tudom, hogy nehéz - kezdtem - De Elinnek szüksége van most ránk. Mindannyiunkra.

Bastian ekkor ráharapott öklére. Erősen próbálta könnyeit  visszatartani. Ekkor hirtelen felállt és oda-vissza járt a folyosón, mint egy ketrecbe zárt, tehetetlen vad. Nagyokat lépett, kezével hol haját túrta, hol arcát dörzsölte. Idegesen kapkodta fejét miközben ajkait már majdnem véresre harapta. Nagyon rossz volt nézni szenvedését. Biztosan magát is hibáztatta a történtekért. Egy évig élt teljes tudatlanságban. Azt se tudta hol van Elin, vagy él-e még egyáltalán.

Ekkor nyílt Elin szobájának ajtaja és TeaHyung lépett ki rajta. Egy pillanatra Tae és Bastian farkasszemet nézett egymással, majd mindketten elkapták a fejüket. Tae bezárta maga mögött az ajtót, majd hozzánk sétált és leült Yoongi mellé.

-Jól vagy haver? - kérdezte Yoongi.

-Nem - rázta meg fejét.

-Alszik? - kérdeztem tőle gyengéden.

-Igen.

-Menjünk haza - álltam fel - Össze kell szednünk neki néhány holmit, utána valaki visszajöhet hozzá éjszakára.

-Én vele maradok - közölte TaeHyung.

-Neked is pihenned kell kicsit.

-Nem akarok - felelte, majd felállt és visszament Elin szobájába.

Fáradtan sóhajtottam. 

-Beszélj vele kérlek - néztem Yoongira - Nem lenne jó, ha valaki felismerné.

-Oké - felelte, majd ő is bement Elin szobájába.

-Felismerik? - kérdezte Bastian értetlen tekintettel. 

-Oh, basszus - húztam el a számat. Nem titkolhattam előle. Muszáj volt a titoktartását kérnem. Elin miatt pedig megbíztam benne.

-Mi az? - kérdezte - Talán híres?

-Igen - feleltem, majd közelebb lépve vettem lejjebb a hangerőm - De előtte meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek.

-Ígérem.

Beavattam őt a részletekbe. Elmondtam neki, hogy a fiúk egy híres Kpop banda tagjai és épp felgyógyulóban vannak egy balesetből, ezért inkognitóban vannak itt. 

-Kérlek légy velük megértő - mondtam még - Többjüket trauma érte, köztük Tae-t is. Érzelmileg nem stabilak még.

-Értem - bólintott - Oda fogok figyelni. Pszichiáter vagyok, tudom hogy kell velük bánni.

Döbbenten bámultam rá. Beszél koreaiul és még ráadásul pszichiáter is?? Ki találta ki ezt az embert?!

-Nahát - nevettem fel hitetlenkedve - Van még valami, amit tudnom kéne rólad?

Bastian elgondolkozva nézett oldalra, majd pár másodperc múlva ismét rám.

-Sokáig maradok.

-Tessék?

-Nem megyek el, amíg Elin meg nem gyógyul - felelte egy fokkal határozottabban - Megkeresem a legjobb orvost, és ha kell a világ másik végéről is iderángatom.

Köpni-nyelni nem tudtam. Egyszerre döbbenetes és mégis hihetetlenül megnyugtatóak voltak szavai. De még mindig nem tudtam hova tenni a személyiségét. Bár ha Elinből indulok ki, akkor minden norvég furcsa..

-Nos - nyeltem nagyot, miközben a megfelelő szavakat kerestem - Örülök, hogy te is bízol a gyógyulás lehetőségében - bólintottam - De kérlek egyeztess velem is, mielőtt még bárkit is "iderángatnál".

-Megegyeztünk - bólintott mosolyogva - De csak közlöm, hogy nálam nem létezik más opció. Elin egy harcos. Túl fogja élni.

Erre már végkép nem tudtam mit mondani, ezért csak ráhagyóan bólintottam, majd más témára tértem át.

-Kérnék tőled még egy szívességet.

-Bármit - felelte érdeklődve.

-El tudnád intézni, hogy ne legyen több váratlan vendégünk? - rágtam a szám idegesen a kényes kérés miatt - Most egy nyugodt környezetre van szüksége, nem aggódó rokonokra. 

-Természetesen - mosolyodott el - Örülök, hogy Elin ilyen jó emberekkel találkozott - húzta szomorú mosolyra száját - Az elmúlt időben csak azért imádkoztam, hogy minden rendben legyen vele. Köszönöm, hogy gondjaitokba vettétek őt - hajolt meg kissé esetlenül.

-Igen - mosolyodtam el az emlékek hatására - Majd mesélek neked. Sok minden történt amióta nálunk lakik.

-Elin körül sosem unatkozik az ember - nevetett fel halkan - Kész szórakoztató cirkusz.

-És nagyon jó lelki orvos - bólintottam mosolyogva.

-Ezek szerint itt sem tétlenkedett - rázta meg a fejét.

Ekkor Yoongi és Tae jöttek ki a szobából. Örültem, hogy sikerült rávennie jöjjön velünk haza.

-Induljunk - mutattam a kijárat irányába - Ne aggódjatok, a nővérek figyelni fognak rá. Hamarabb visszaérünk, minthogy felébredne. Téged pedig elviszünk a szomszédos hotelbe - mondtam Bastiannak, aki megköszönte, majd a nővérpultnál hagyott bőröndjét megragadva indultunk el együtt.

Bastian megjelenésével magabiztosabbnak éreztem magam. Ha ők ketten ennyire szoros barátságot ápolnak, akkor Elin könnyebben fogja átvészelni ezt a nehéz időszakot. És a gyógyulására is nagyobb esély van.

Végre, hetek óta először éreztem úgy, hogy van remény. A Nap kibújt a felhők mögül, és megnyugtatóan lemosolygott ránk.

Sziasztok!

Elnézést, hogy így megvárakoztattalak titeket! 

Nagyon zsúfolt évem volt, és még mindig nincsen vége sajnos. Viszont nem akarlak kínozni titeket, ezért most elhoztam ezt a fejezetet, remélem tetszett nektek <3 

Mostantól kicsit fel fogom pörgetni az eseményeket, szeretném lassan lezárni ezt a történetet, hogy senkit se várakoztassak meg. 

De nem ígérek semmit. Viszont igyekezni fogok.

Vigyázzatok magatokra! <3