So-Young POV:

Fájó fejjel jöttem ki Elin szobájából. Nekem ez túl sok információ volt egyszerre. Olyan dolgokat árult el nekem, amik nagyon megleptek és egyben el is szomorítottak. Szegény...

A nappaliba lépve csodálkozva vettem tudomásul, hogy a falon lévő óra szerint már nyolc óra van. Szeptember. Nem a kedvenc hónapom.

Csak Jimin, Hoseok és Kook volt a nappaliban és pókereztek.

-Többiek? - kérdeztem csodálkozva.

-Namjoon, Tae és Jin hyung elvonultak - mondta Kook szomorkásan.

-És Yoongi? - ráncoltam a homlokom.

-Lehet a szobájában - vont vállat Jimin és hatalmas vigyorral terítette ki lapjait, amire a másik kettő rögtön elégedetlenkedni kezdett. Gondolom jó lapjai voltak.

Nevetve indultam Yoongi szobájához, de mikor bekopogtam senki sem válaszolt, ezért óvatosan benyitottam.

Nem volt benn.

-Hol lehet? - törtem hangosan a fejem és megnéztem a tornateremben is, de ott nem volt.

Utoljára a medencéhez indultam. Ezt tartottam a legkevésbé valószínűleg. Azonban amikor beléptem rögtön mérges lettem.

-Min Yoongi azonnal gyere ki a vízből, nem szabad megerőltetned a karodat! - kiáltottam, de feje a víz alatt volt, így nem hallotta és csak úszott tovább.

Lerúgtam magamról fehér papucsomat és mivel csak egy nadrág és póló volt rajtam beugrottam és a még mindig békésen tempózó Yoongihoz úsztam, majd ép karját megragadva húztam fel.

Prüszkölve jött felszínre és zihálni kezdett. Haja vizesen tapadt arcához és fáradtan nézett rám, de mikor végigvezette rajtam tekintetét pimaszul elmosolyodott.

Ám nem engedtem szóhoz jutni.

-Min Yoongi ha még egyszer ilyesmit mersz csinálni kitekerem a nyakad - szidtam le - Nem szabad megerőltetned a karodat, majd Minha megtor...

Nem tudtam befejezni, ugyanis nemes egyszerűséggel felnevetett és közelebb lépve hallgattatott el szájával.

Nem mondom először ellenkezni akartam, de mikor ajkait lassan mozgatni kezdte minden haragom elszállt. Derekamra vezette kezét és picit közelebb húzott magához, én pedig átkaroltam a nyakát.

Nyelvével végigsimította alsó ajkamat, majd gyengéden bele harapott, amire elmosolyodtam.

-Játszani akarsz? - kérdeztem kihívóan nézve szemeibe.

-Te mondtad ki előbb - vigyorgott, majd lassan ismét lehajolt és megint megcsókolt.

A szívem már ezerrel vert és szaporán kezdtem venni a levegőt. Beletúrtam hajába, ő pedig már teljesen felém hajolt, így kezdtem hátradőlni. Hirtelen huncut ötletem támadt.

Egy mozdulattal könnyen kirúgtam alóla lábait és elléptem mellőle, így ő tágra nyílt szemekkel dőlt a vízbe.

Nevetés hangzott fel a bejárat felől, mire az éppen vízből felbukkanó Yoongi helyettem az ajtó felé fordult.

Hoseok, Jimin és Kook fütyültek meg nevettek.

-Hé Yoongi csak nem kifogott rajtad a nőd? - röhögött Jimin.

-Már elnézést, de mégis minek hívtál? - indultam meg felé, mire rémült képet vágott és a többiek vállát megpaskolva rohanni kezdtek.

Yoongi immár felhúzott szemöldökkel fordult felém, de én csak tovább kuncogtam.

-Csak az a szerencséd, hogy túl szexi vagy vizes hajjal és átázott fehér pólóban - nézett rajtam újra végig, mire leesett mit néz rajtam annyira.

Fehér póló! Én meg mégis hová tettem az eszemet?!

Gyorsan elfordultam, hisz azért a csipkés fekete melltartóm teljesen átlátszott és szinte meztelennek éreztem így magam.

Két kar karolt át hátulról, majd egy fej támaszkodott jobb vállamra. 

-Ne aggódj - suttogta fülembe, majd nyakamba puszilt - Eszméletlenül szép vagy.

Belepirultam bókjába, majd ismét felkuncogtam mikor gyengéden megint nyakamba hintett egy csókot, majd ezt megismételte még párszor.

Hevesen vettem a levegőt és felé fordultam, majd átkarolva a nyakát néztem mélyen csillogó szemeibe. Tekintetünk összeforrt, és kezeit ismét derekamon nyugtatta.

Hirtelen ajkai megint nekiestek az enyémnek és immár forró csókba invitált.

Elin POV:

Nem lehet igaz! Mit szerencsétlenkedek már megint?! Még azt a nyamvadt mankót sem érem el!

Nagy nehezen, de végre megszereztem a szekrénynek támasztott mankót. Alig tudtam felállni, de már rettenetesen szomjas voltam. 

Elbicegtem az ajtóig és kinyitottam azt.

Hangos röhögést hallottam, majd valaki érthetetlenül kiabált. Pislogva néztem a hang irányába, majd mikor futó lépteket hallottam gyorsan visszabicegtem a szobába és a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül kukucskáltam ki.

Három röhögő alak futott el ajtóm előtt, majd tűntek el a sarkon. Vártam, hogy üldözőjük is kövesse őket, de mikor ez nem következett be, kimerészkedtem.

Fogalmam sem volt melyik irányban lehet a konyha, így találomra elindultam abba az irányba, ahonnan a három fiú jött.

Lassan haladtam előre a mankóval, majd a sarkon befordulva vettem észre egy átlátszó ajtót a folyosó végén. A falak halványsárgára voltak festve és a kis polcokról futónövények lógtak le. Nagyon otthonos volt, ami mosolyt csalt arcomra. Benyitottam az egyik ajtón, de ott valami tornaterem féleség volt, így mentem tovább az átlátszó ajtóhoz, ami el volt húzva.

Bekukkantva a helyiségbe rögtön el is kaptam a tekintetem miközben fülig pirultam.

Két alak csókolózott a tükörsima vízben és láttam rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Mosolyogva figyeltem őket pár másodpercig, majd fejemet rázva indultam vissza. A dokinő nagyon aranyos volt velem és tudtam, hogy megbízhatok vele. Na de egy pácienssel! Ejnye - kuncogtam magamban.

Szeretem elnézni a szerelmes párokat. Igaz nekem ebben már biztosan nem lesz részem, de nem baj. Másoknak azért kijár a szerelem.

Gondolataimba mélyedve haladtam el ideiglenes szobám mellett, majd mentem tovább. Nem hallatszott más a csendes folyosón, csak mankóm és gipszem koppanásai a csempén.

Ahogy megint befordultam a sarkon belebotlottam az egyik srácba, akinek egy imádni való Golden retriever kölyök volt az ölében. Ő is gondolataiba mélyedve közeledett így nem vett észre, én pedig rögtön elé álltam és a kutyus bundájába futtattam ujjaim, amire a csöppség játékosan rám nézett, míg gazdája tekintetét nem láttam, mert az édes kis szőrmókot simogattam és gügyögtem neki, de észrevettem, hogy a srác úgy lecövekelt, hogy szinte éreztem, hogy még a szíve is megállt egy pillanatra.

-Jaj de kis édes itt valaki - simogattam még mindig, amit látszott nagy örömmel fogad és ujjaimat kezdte nyalogatni, amire felkuncogtam.

Nem értettem a fiú reakcióját, így felnéztem arcába, ám míg én kedvesen mosolyogtam, ő rémült arccal nézett rám.

Úgy döntöttem nem veszek tudomást ijedelméről. A kisgyerekekkel is mindig ezt csinálom. Azzal csak még jobban ráijesztek, ha rákérdezek aggódó tekintettel, hogy mi a baj.

-Hogy hívják? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Olyan aranyos volt a kis eb, hogy hihetetlen!

Tekintettem ismét a kiskutyán volt és vártam a fiú válaszát, de az nem jött meg, így kíváncsian néztem fel rá. Engem bámult, de már nem annyira rémült tekintettel, viszont továbbra sem szólalt meg. Úgy döntöttem nem faggatom tovább.

-Nagyon aranyos - mondtam inkább - Tiéd?

Végig őt néztem, hogy tudja figyelek rá és próbáltam szemeimbe némi bátorítást vinni, ami végül valószínűleg sikerült, mert nagyon lassan megrázta a fejét.

-Akkor kié? - csodálkoztam el.

-K-kö... közös - nyögte ki nagy nehezen, majd a kutyusra irányította minden figyelmét.

Nem akartam tolakodni, így csak mosolyogva bólintottam egyet, majd ismét mankómra támaszkodva indultam el, ám még akartam egy pillantást vetni rá, de az ő arca ismét szomorúvá és fájdalmassá vált. A mankómat bámulta erősen és görcsösen kapaszkodott a kiskutyába, aki hozzá dörgölőzött. A srác arca hirtelen nagyon feldúlt lett és szemeit összeszorítva kezdte egyre gyorsabban és gyorsabban venni a levegőt.

Azonnal odabicegtem és vállára tettem szabad kezem, ám ő elrántotta magát és elszaladt.

Döbbenten bámultam utána. Ennek vajon mi baja? Én csináltam valamit?

Hirtelen egy kezet éreztem vállamon, mire összerezzentem és hátrapillantottam. Egy másik srác állt mögöttem, barna hajjal és igen kedves, megértő szemekkel.

-Ne aggódj - mondta egy apró mosoly kíséretében - Majd rendbe jön.

-Én tettem valamit? - kérdeztem felé fordulva.

-Nem - rázta a fejét - Más baja van, bár senki nem tudja mi - sóhajtott abba az irányba nézve, amerre a srác eltűnt, majd immár mosolyogva nézett ismét rám, majd egy meghajlás kíséretében be is mutatkozott - Én Jung Hoseok vagyok, alias J-Hope, de hívhatsz nyugodtan Hobi-nak is vagy Hoseok-nak, ahogy tetszik - mosolygott.

-Elin - hajoltam meg - Elin Barstad.

-Üdv a fedélzeten - húzta el kezét viccesen a homlokánál, mint egy katona.

-Köszönöm - nevettem fel.

-Segíthetek esetleg valamit? - kérdezte hátrakulcsolva kezeit. Tiszta aranyos volt.

-A konyhát indultam keresni, de mindenbe akadtam, csak éppen egy konyhába nem - kuncogtam, amire elmosolyodott és a háta mögé mutatott.

-Erre van. Segítsek?

-Nem kell köszönöm - mosolyogtam rá hálásan, majd maga elé engedve indultam el - Van már benne gyakorlatom.

-Ez azt jelenti, hogy már többször is eltörted a lábad?

Többször is el kellett mondania, sőt mutogatnia is kellett, hogy megértsem mit akar kérdezni. Ahogy a lábát fogdosta meg ismételgette az ismeretlen koreai szót elkezdtem röhögni. Már a hasamat fogtam és le kellett ülnöm, de ő csak tovább "magyarázott".

-Mi ez a jókedv? - hallottam meg egy ismerős hangot és két éppen törülköző alak jelent meg a konyha küszöbén, majd csodálkozva néztek ránk.

-Elin - lépett gyorsan hozzám So-Young és ijedten nézett szemeimbe - Hagyd abba. Nehogy megint...

Rögtön abbahagytam a nevetést. Igaza van. Nem szabad terhelnem...

Szerencsére angolul beszélt, így csak két értetlenkedő fej nézett minket, mire So-Young csak legyintett egyet.

-Na min röhögtetek ennyire?

Hobi gyorsan vázolta a helyzetet, mire a másik kettő a fejét fogta.

-Hjaj - sóhajtott a dokinő, majd felém fordult - Azt kérdezte, hogy törted-e már el a lábad régebben is.

-Kétszer a jobbat, egyszer a balt és egyszer a bal karom - adtam meg a választ koreaiul, mire még levegőt is elfelejtettek venni döbbenetükben.

-Te valami... - tovább nem értettem így So-Young vállalta a tolmács szerepet.

-Te valami önpusztítógép vagy? - fordította le a szőke kérdését.

-Nem, csak sportoló - vontam vállat, mire kíváncsian ült le velem szembe a pult másik oldalára és kérte, hogy meséljek.

So-Young csak nevetve vett elő pár poharat és mindenkinek készített teát.

-Nos - kezdtem bele, miközben a dokinő a tűzhelynél szöszmötölt - Versenyszinten snowboard-ozok, és nem egyszer fordult már elő, hogy összetörtem magam - kuncogtam ijedt tekintetükön. 

-Tudtam, hogy veszélyes sport, de testközelből még nem tapasztaltam - mondta a szöszke, majd homlok ráncolva nézett rám - Hé én nem is tudom a neved.

-Én se a tiéd - vágtam rá, mire meglepve nevetett fel és felállva meghajolt, majd bemutatkozott.

-Min Yoongi a swag gyerek - pózolt be szerinte swag-esen.

Pislogva néztem rá.

-Mi van? - kérdezte sértetten.

-Ez nálad swag?

-Ez csak ízelítő volt - kacsintott, amire csak a szemeim forgattam - És benned kit tisztelhetek? - fektette egymásra karjait a pulton és kíváncsian nézett rám.

-Elin Barstad - mondtam, mire eltátotta száját. Ajaj... Ezek szerint ismeri a nevem...

-A norvég bajnok? Aki a világbajnokságon első részvételre negyedik lett?! 17 évesen?! - állt fel döbbenten majd mellém lépve megragadta kezemet és megszorongatta - Minden elismerésem! Láttam a döntőt! Eszméletlen, amit ott leműveltél! Az ellenfelei csupa húsz év feletti volt - engedte el kezem, majd a másik kettőnek kezdett magyarázni - 17 évesen! Értitek?! Junior bajnok! A világ negyedik legjobb snowboard-osa és korosztálya legjobbja! Tavalyelőtt már második lett a világbajnokságon! 18 évesen ugye? - kérdezte, mire bólintottam - Eszméletlen - mondta mosolyogva.

-Elég már nem bírom - temettem arcomat tenyerembe. 

-Oké oké - ült vissza nevetve, majd szerelmes pillantást küldött az éppen teát kiöntő dokinő felé.

Mosolyogva vettem kezembe a bögrét és fogtam meg meleg oldalát.

-Szóval ilyen profin sportolsz - bólogatott Hobi elismerően - És mióta?

-Ömm - gondolkoztam el - Azt hiszem három évesen volt először rajtam deszka, de csak öt évesen kezdhettem el tanulni, mert anyukám ragaszkodott hozzá, hogy balettozzak, de végül csak rájött, hogy én azt rühellem, így végül feladta és megengedte, hogy snowboard-ozni tanuljak - meséltem végig a bögrémbe nézve és próbáltam könnyeimet legyűrni.

-Mi a baj? - kérdezte Hobi ijedten.

-Semmi - töröltem meg szemeim, majd mosolyt erőltettem arcomra - Csak pár éve... - nem tudtam befejezni.

-Oh - értette meg rögtön Hobi - Részvétem.

-Köszönöm - motyogtam.

Kicsit feszült lett a légkör, de végül Hobi megtörte és végül jókat nevettünk még utána.

Miután megittam a finom teát elköszöntem és elmentem aludni.

So-Young elkísért és tájékoztatott, hogy szobatársam egy házaspár, mire rémülten néztem rá.

-Nyugi - nevetett - tudják, hogy te is ott leszel. Ne aggódj.

-Ha te mondod - húztam el a számat, majd bekopogtam, ugyanis nem akartam egy éppen öltözködő férfira nyitni.

Mindketten pizsamában voltak már, így miután bemutatkoztunk egymásnak bebújtam az ágyba és szerencsére hamar el is nyomott az álom.

Sziasztok! ^^

Nem akartam elhanyagolni So-Young és Yoongi kapcsolatát, így most ők is kaptak pár romantikus kis pillanatot, de közben Elin és Tae is haladnak a maguk göröngyös utain ^^

Remélem élveztétek :3 ^^

Jó éjszakát!

Yours forever:

Member