Jimin POV:

Az esti filmezés után mindenki hamar kidőlt. Senki nem vette észre, hogy Elin vissza se jött a mosdóból. So-Young olyan fáradt volt, hogy még a film elején elaludt Yoongi Hyung vállán, mi többiek pedig csak akkor vettük észre, amikor már véget ért a film és mindenki indult aludni.

-Elin? - kérdezte Namjoon körbe fordulva - Hol vagy?

Nem kaptunk választ, így hát a keresésére indultunk, míg Hyung lefektette barátnőjét a szobájukban, mert nem akarta felkelteni.

Jin és Namjoon Hyung az udvart nézte át, az éppen ügyeletes ápolónk Hoseok Hyunggal ment megnézni a szobájában, Kook és én pedig az úszómedencénél és a tornateremnél néztük meg.

Már hallottuk is magunk mögül, ahogy az ápoló kiált, hogy a szobájában nincs, ezért megnézik a többiben. 

Kook a tornaterembe nyitott be, én pedig elindultam az úszómedencéhez.

-Itt nincsenek - hallottam magam mögül a maknae hangját, de ekkor én befordultam a sarkon és majdnem felestem két lábban.

-Elin - nyíltak tágra szemeim, majd gyorsan megállítottam a felénk igyekvő Kookot, nehogy felessen.

-Vége a filmnek? - törölte meg szemeit álmosan. Épp az imént ébredhetett fel. Azonban a póz elég meglepő volt, ahogyan találtam őket.

-Öm.. Elin - néztem végig rajtuk, mire ő is realizálta a helyzetet, majd felsóhajtott.

-Itt találtam rá - mondta halkan, nehogy Tae felébredjen - Olyan keservesen sírt itt a padlón, hogy nem akartam itt hagyni. Aztán valahogy elaludt én meg nem tudtam a szobájába vinni, ezért megvártam míg vége a filmnek. Segítenétek? - kérte.

Rögtön odaléptem hozzá és próbáltam minél óvatosabban lehámozni róla az erősen belé kapaszkodó csapattársamat, aki álmában próbált ellenkezni, de végül csak sikerült karjait Elin derekáról leszedni, majd ölembe kaptam őt és elindultam vele a szobájába. Közben Kook felsegítette az elgémberedett lányt.

-Ne haragudj Noona, hogy nem vettük észre eltűntél - hallottam Kook hangját.

-Jaj ne hívj így - nevetett fel - Azt hiszem egyidősek lehetünk.

-97-es vagy?

-Igen.

-Azt hittem idősebb vagy nálam.

-Sokan hisznek idősebbnek a koromnál.

Beértem a szobába, majd lassan az ágyára helyeztem az alvót.

-Kölök? - kérdeztem az éppen belépő párostól.

-Már régen ott hagyott minket.

-Tényleg - gondolkozott Kook - Filmezés közben odajött hozzám, aztán elment.

-Biztos egy sarokban alszik - legyintettem - Azért hagyjuk nyitva az ajtót éjszakára, hátha vissza akar jönni a gazdijához.

-Oké - bólintott a maknae.

-Akkor jó éjszakát - búcsúztunk el Elinnel, majd kiléptünk a nappaliba.

-Mi történt Taevel? - kérdeztem tőle mikor leültünk a kanapéra.

-Én sem tudom - rázta meg a fejét - Úgy találtam rá, hogy a padlón feküdt és sírt. De tudod nagyon durva volt. Nem láttam még felnőtt embert így sírni.

-Mi a csuda történhetett vele? - sóhajtottam fáradtan - Na jó. Lehet ezt inkább holnapra kéne hagyni. Biztos te is fáradt vagy.

-Eléggé - bólintott, majd ásított egy nagyot - Megyek aludni. Holnap elmondjuk So-Youngnak is és majd kitalálunk valamit.

-Rendben - bólintottam - Jó éjt!

-Neked is Jimin!

Miután elment úgy döntöttem kimegyek a teraszra. A csillagos ég alatt tücskök ciripelése közepette próbáltam gondolkodni. Nagyon aggódtam Taehyung miatt. Ő volt az egyik legjobb barátom és nem tudtam mi baja. Ez igencsak aggasztó volt és elkeserítő. Mégis hogyan szedjem ki belőle?!

-Jimin hajnali egy óra van! 

A hirtelen hangra ijedten rezzentem össze, majd döbbenten néztem magam mögé. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy elsőnek azt hittem Tae hangját hallom, de sajnos nem ő volt.

-Mit keresel kint ilyenkor? - ért mellém a dokinő, majd leült mellém.

-Te meg miért keltél fel? - kérdeztem homlok ráncolva. Olyan békésen aludt, azt hittem fel se ébred reggelig.

-Magyarországról hívtak és felébresztettek. Véletlenül rossz irányba számolták az időeltolódást, így azt hitték nálunk tegnap reggel van.

-Jaj - húztam el a szám - Legalább fontos dolog miatt hívtak?

-Nem - nevetett fel - De mivel rájöttem, hogy film közben elaludtam, kijöttem ellenőrizni a dolgokat, és lám milyen jól tettem - nézett rám rosszallóan.

-Jó bocsánat - emeltem fel kezeim nevetve, majd átkaroltam térdeim.

-Szóval? Mit keresel még mindig idekint?

-Gondolkozom - sóhajtottam a csillagokat bámulva - Tae egyre rosszabb állapotban van és képtelenek vagyunk rájönni mi baja. Nem bírom felfogni mi az ami ennyire bántja és ennyire nem mer a barátjainak, a családjának beszélni róla! - ráztam a fejem egyre elkeseredettebben. 

-Ez nem a te hibád - tette kezét vállamra - Csak meg kell találnunk a módját annak, hogy elmondja. Elin pedig segít ebben. Szerintem vele menni is fogunk valamire.

-Nagyon remélem - vettem egy mély levegőt, hogy visszatartsam könnyeim.

-Beszéljünk másról mielőtt elsírod magad - bökött belém nevetve.

-Fogd be - nyújtottam rá nyelvem.

-De gyerekes - rázta a fejét.

-Amúgy akartam neked mondani valamit - jutott hirtelen eszembe.

-És mit?

-Yoongiról.

-Ezt hogy érted? - váltott hangja rögtön komolyra.

-Nyugi - nevettem fel arckifejezésén - Jó dologról van szó.

-Akkor meg ne kertelj, bökd már ki - rázta a vállam türelmetlenül.

-Ne siettess hé! Máris mondom, csak hagyj békén.

-Oké - engedett el, majd szemeit rám szegezve várt.

-Nah - néztem rá elégedetten, majd már előre örültem milyen jól fognak esni neki szavaim - Tudom, hogy korábbról is ismered a bandát, így körülbelül tisztában vagy Yoongi problémáival.

-Hallottam ezt-azt és szokott mesélni is - bólintott szomorú mosollyal - De mit akarsz ezzel mondani?

-Azt, hogy amióta együtt vagytok megváltozott - ő ettől rögvest elpirult és félrenézett - Tudod, hogy milyen nehezen szocializálódik, de mikor Elin idekerült semmi problémája nem volt. Soha nem fogadott még embert ilyen könnyen és jól és biztos vagyok benne, hogy ez neked köszönhető.  Téged is nagyon hamar megszokott mikor megismertünk. Akkor kevesebbet szitkozódik, amit mindenki örömmel néz, hisz voltak idők, amikor képes volt káromkodva vergődni. Sokkal jobb most már a természete és az életkedve is. Öröm ránézni, hogy ilyen boldog - mosolyogtam rá a sötétség ellenére is jól láthatóan vörös lányra - Régóta szerettem volna ezt neked elmondani, mert nagyon jó hatással vagy rá. Szóval köszönöm. A banda nevében is - hajoltam meg egy picit, majd felnevettem - Még sosem láttalak zavarba jönni. Pont te vagy az, akit egyszer sem láttalak még így elvörösödni.

-M-mert... Váratlanul ért és... és nem tudom... Csak... Köszönöm, hogy elmondtad - nézett fel rám.

-Örömmel -bólintottam.

-Azt hiszem megyek - állt fel, de láttam, hogy lábai remegnek. Azért ennyire nem akartam zavarba hozni - Jó éjt Jimin! Te is igyekezz minél előbb lefeküdni.

-Igenis - nevettem, majd röviddel utána, én is bementem és egész hamar sikerült elaludnom.

Elin POV:

Reggel szinte minden tagom fájt. Alig vártam, hogy Minha visszajöjjön a szabadságáról és jól megmasszírozzon. So-Young küldte el, hogy töltsön el egy kis időt a férjével és tegyék rendbe a kapcsolatukat, majd jöjjön vissza egyedül. Kicsit sokan voltunk már azt hiszem...

Mankómmal bajlódva léptem ki a szobámból. Kezdett elegem lenni a gipszből, mint minden alkalommal, amikor már túl hosszú ideje boldogított engem. Úgyhogy nagy sóhajok kíséretében indultam el a konyhába.

De mielőtt odaértem volna hangokat hallottam az egyik szobából, majd észrevettem, hogy Kook és Tae ajtaja nyitva áll, én pedig kíváncsian közelebb mentem és bekukkantottam.

-Tae kérlek mond el mi bánt - hallottam So-Young hangját, aki a fiú ágya szélén ült, másik oldalon pedig Jimin.

-Tae akármi is az engedd, hogy segítsünk. Senki nem akar neked rosszat. A barátunk vagy, a testvérünk, együtt mindent megoldunk és nem hagyunk cserben. Csak áruld el mi baj, hogy valahogy segíthessünk.

Pislogva figyeltem mi fog történni, azonban a fiú csak ült tovább az ágy végébe húzódva és térdeit átölelve fektette homlokát térdére. Mozdulatlanul hallgatta őket, ahogy próbálnak a lelkére beszélni, de már ők ketten is kezdték érzékelni, hogy ha tovább erőltetik csak rosszabb lesz, azonban csak tanácstalanul ültek ott tovább.

Kölök hol van? - jutott hirtelen eszembe, amikor észrevettem, hogy hiányzik innen valami, majd körbenézve kezdtem keresni a kutyust, ám sehol sem láttam.

-Mit csinálsz Elin? - hallottam Jin hangját magam mögül, amitől szívem olyan nagyot dobbant örömében, hogy gyorsan fordultam felé és küldtem neki egy széles mosolyt.

-Jó reggelt Jin! Jól aludtál?

-Remekül - viszonozta mókásan mosolyom, majd ő is belesett a szobába és arca máris elkomorult.

-Bár tudnám mit kéne tennünk - sóhajtottam.

-Mindenki ezt kívánja mostanság - húzta el a száját, majd elhajolva az ajtóból indultunk el lassan a konyha felé, majd ott én felültem egy bárszékre és lábam kis zsámolyomra téve pihentettem. 

Addig Jin felkötötte kötényét, majd fütyörészve kezdett neki reggelit készíteni. A házvezetőnővel kiegyeztek, hogy mikor ki csinálja az ételt, így viszonylag béke honolt a konyhában, aminek az egész ház örült.

Figyeltem, ahogy előveszi a hozzávalókat, majd már sütötte is a tojást szalonnával. Úgy tűnik ma amerikai reggeli lesz. Nyami!

-Nézzétek kit találtam belegabalyodva a kertész madzagjai közé - jelent meg hirtelen az ajtóban Yoongi, ölében Kölököt simogatva.

-Te jó ég szegény - bújt elő a kutyusimádó énem, majd kezeimet kinyújtva vártam, hogy odahozza és átadja nekem - De kis koszos lettél, biztos nagyon megijedtél - simogattam puha bundáját, amiben sárfoltok virítottak.

-Jéé meglett Kölök? - érkezett meg Namjoon is - Tegnap este hallottam, hogy Jimin keresi, de aztán feladta.

-Te egész éjjel ott feküdtél egyedül? - fordítottam fejét magam felé és néztem Kölök nagy barna szemeibe - Miféle gazdik vagytok ti? - meredtem a fiúkra mérgesen.

-Megszoktuk, hogy mindig V-vel van - vont vállat Yoongi.

-Na gyere - álltam fel - Biztos már farkas éhes vagy.

-Hogyhogy most Elin babusgatja Kölköt és nem Taehyung? - érkezett meg Hoseok a telóján pötyögve.

-Tae-vel most So-Young és Jimin próbál beszélni, Kook pedig támogatja őket - adta tudtukra Jin a palacsinta tésztát keverve.

-Akkor el tudom képzelni mi lesz a vége - húzta el a száját Hoseok - Emlékezzetek mi volt legutóbb - ült le végül, majd rám nézett - Mivel nem tudod mire gondolok elmondom. A hegyen mikor síeltünk Jimin próbált beszélni vele, de annyira felhúzta, hogy nélkülünk indult el a lejtőn és végül összeütköztetek.

-Igen erről már hallottam valamit - bólintottam miközben szedtem Kölöknek a kutyakonzervből, amire rögtön rávetette magát - Jó étvágyat kis haspók - nevettem fel, majd eltéve a konzervet ültem vissza a helyemre Hoseok mellé - Nos már egy ideje bent vannak és Tae még mindig nem menekült el, szóval azt hiszem ez egy jó...

-Ne avatkozzatok bele, elég ha én tudom! - hallottuk kiáltását, majd erőteljes lépteit. Amint belépett a konyhába rögtön Kölköt kezdte keresni. Meglepve tapasztaltam, hogy ezt az oldalát még nem láttam. Arckifejezésétől rendesen megijedtem. Határozott volt és sötét. Fekete szemekkel pásztázta végig a helyiséget, átsuhanva mindannyiónkon, majd megállapodva Kölkön, aki még be se tudta fejezni reggelijét, gazdija felkapta majd ellenkezést nem tűrve kifordult a konyhából és szobájába trappolva becsapta maga mögött az ajtót.

Síri csendet hagyott maga után. Még a légy zümmögést is lehetett hallani. Hogy került ez be?

-Jin - szagolt Hoseok a levegőbe egy idő után - Azt hiszem ez a palacsinta.

-Aish! - ugrott oda az addig lefagyott szakácsunk, majd lekapta a serpenyőt a tűzhelyről és szitkozódva zárta el a lángot.

Ismét csend telepedett a társaságra, majd halk lépteket követően megjelent az ajtóban három kókadt fejű, tanácstalan társunk.

-Fel  a fejjel - küldött feléjük egy biztató mosolyt Jin - Semmi sem lehetetlen a Bangtan számára. Akkor sem, ha kétségbeejtő a helyzet. Előbb vagy utóbb, de meg fog oldódni.

-Köszi Jin - sóhajtott So-Young, majd homlokát dörzsölve ült másik oldalamra és fejét tenyerébe támasztva bámulta a pult lapját.

Jimin és Kook pedig az ajtónak támaszkodva szomorkodtak. A hangulat a mélypontra került. Jin volt az egyetlen, aki megmozdult. Lekaparta az odaégett palacsintát, majd egy másik serpenyőt elővéve öntött bele egy újabb adag tésztát. Az ő tevékenysége csapott egyedül zajt, ami most kivételesen nagyon jól estek füleimnek, ugyanis rühellem az ilyen csendeket. Főleg mivel ez nagyon sokáig tartott.

-Nem kéne így hagynunk, nem? - törtem meg a mély hallgatást, azonban választ nem kaptam - Lehet, hogy most zaklatott, de ha egyedül hagyjuk csak rosszabb lesz. Még jobban bezárkózik és nehezebb lesz kirángatni.

-Igazad van - suttogta So-Young, de látszott rajta, hogy neki elég volt ennyi mára.

-Nagyon fáradtnak tűnsz - közeledett hozzá Yoongi, de mikor a lány ráemelte tekintetét, a srác megállt ott ahol volt. Szomorúan szemlélte a lány arcát.

-So-Young - fordultam felé.

-Hm? - pillantott rám.

-Szerintem vegyétek ki a mai napot. Pihenjetek. Legyetek kicsit kettesben és próbáld meg egy kis időre elfelejteni a problémákat - tettem vállára kezemet, azonban ő csak felkapta rám döbbent és ijedt tekintetét, majd Yoongival összenéztek, végül mindketten rám.

-Te most mire célzol? - kérdezte gyanakodva - Úgy értem, rám meg kire?

-Yoongira - mutattam a szőkére, ám erre mindenki döbbenten pillantott rám.

-Te meg honnan tudsz róluk? - kérdezte Namjoon pislogva.

Most rajtam volt a sor, hogy csodálkozzam, de akárhogy is néztem meg mindenkit, az arcuk egyértelmű zavartságról árulkodtak.

-Hát... Elég egyértelmű... Nem? - pislogtam értetlenkedve.

-Hát ez szuper - vakarta Yoongi a tarkóját először idegesen, de végül csak szélesen elmosolyodott - Végre nem kell megjátszanom magam - kerülte meg a pultot, ami a konyha közepén helyezkedett el, majd barátnője mögé lépett és minden habozás nélkül, egyik kezével karját megragadva másik kezét nyakára téve csókolta meg So-Youngot.

-Jó reggelt barátnőm -mosolygott rá pimaszul, amire ő csak tágra nyílt szemekkel tudott reagálni, ám Yoongi hamar otthagyta. Fütyörészve lépett az egyik szekrényhez, majd vette ki barátnője bögréjét és kezdett neki teát csinálni.

A többiek pedig alig tudták visszatartani a nevetést, mindenki gyorsan nekikezdett a terítésnek, vagy besegített Jinnek. A lényeg, hogy eltereljék a figyelmüket és visszatartsák a kikívánkozó röhögést.

-Min Yoongi - tért vissza So-Young felháborodott hangja és már fel is pattant, ám mikor barátjához ért, ő csak orra elé tartott egy teafüves dobozt.

-Szagolj bele - utasította.

-Mi? - rázta a fejét értetlenkedve.

-Gyerünk! - mosolygott.

A lány végül gyanakodva, de beleszagolt.

-Hmm - vette el a kis dobozkát, majd orrát szinte teljesen beledugva hunyta le szemeit - Ez komolyan... Komolyan - szívott még egy mélyet, majd nevetve folytatta - Honnan szedtél rooibos teát?

-Valahonnan - vigyorgott Yoongi - Tudom, hogy a kedvenced.

-Köszönöm - állt lábujjhegyre, hogy adjon neki egy puszit, majd tovább szagolgatva szerzeményét ült vissza mellém.

-Azt hiszem Elin sokkot kapott - hallottam magam mellől Jin hangját - Szegényt ne akarjátok már megölni a nyáltengeretekkel.

-Nem, nem az tényleg - ébredtem fel a bambulásomból - De komolyan miattam voltatok ilyen... Ilyen hidegek egymással? Hisz a filmezésnél is Yoongi mellé ültél, sőt még rá is dőltél - mutattam rá, mire So-Young szemei kitágulva meredtek barátja lefagyott arcára - Hisz már az első napon tudtam, hogy együtt vagytok! 

-Basszus - lépett hozzánk Yoongi a bögre vörös színű teával, majd tolta barátnője elé, aki egy hálás mosollyal el is fogadta - SoYo, ha előtte lebuktunk, hogy fogunk mi azok után, hogy kikerültünk innen egymás mellett élni, nehogy rájöjjenek? - pillantott rá féltőn.

-Ne aggódj - mosolygott rá - Majd megoldjuk.

-Amúgy - kezdtem bele lassan, mert nem tudtam hogyan is fogalmazzak - Ha első nap nem láttalak volna titeket csókolózni a medencében - köhintettem félre nézve - Akkor talán nem jöttem volna rá. Csak Yoongi elég aggódó arcokat tud néha vágni, amikor fáradt vagy So-Young.

-Mi ez a becenév skacok? - vette a bátorságot Jimin a bejövetelre - SoYo? Nekem ez még új - nevetett.

-Akkor röhögj, amikor van kit becézgetned - vágott vissza az idősebb, mire Jimin arcáról rögtön lehervadt a vigyor.

-Hagyd a kisebbet - fenyegette meg Jin Yoongit egy fakanállal, majd megforgatta a palacsintát.

-Hyuuung! - pattant mellé Jimin, majd hyungját átölelve nyújtotta nyelvét Yoongira.

-Ez aztán az érett viselkedés, remélem a barátnőd értékelni fogja - ivott bele a maga teájába.

-Rád ragasztotta a teaimádatot? - kukkantott be Hoseok.

-Nem csak azt - felelte helyette Jin - Valami nagyon fura kaját is adott neki múltkor - nézett felénk eltorzult arccal - Azt mondta túró és csoki. Együtt!

-Mi van? - esett le az állam - Fúúj - borzongtam meg - Hogy lehet azt megenni?!

-Túró rudinak hívják és egy magyar édesség - nevetett fel - De Yoonginak ízlett.

-Vagy csak nem mert mást mondani - röhögött fel Jin jóízűen. 

-Először nem ízlett - vont vállat az említett - De aztán nem volt rossz.

-A többieknek nem ízlett - vont vállat So-Young - Adj neki egyet Yoongi.

-Jaaj nekem nem kell - álltam fel rögtön - Igazából egy csomó dolgom van, nem érek rá és még reggelizni sem reggeliztem és üres hasra nem eszünk édességet - mondtam miközben amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a veszélyes zónát, magam mögül azonban észveszejtően nagy röhögés hangzott fel.

Oké én is felkuncogtam, de közben tényleg volt egy kis dolgom. Bementem a takarítószertárba, ahol Kölöknek tartottuk a tisztító cuccait, majd egy kefét és egy kis ápoló sprayt felkapva indultam meg Tae szobája felé.

-Remélem nem küld el - sóhajtottam, majd mély levegőt véve bekopogtam.

Sziasztoook!

Bocsi, hogy pont itt hagyom abba, de már így is nagyon hosszú rész lett ez :'D Remélem tetszett, ha igen, akkor kommetnben várom a véleményeteket :3