KiHyun feküdve az ágyán, nézte a plafont és elmerengett a történteken, mondottakon és magán a nőn, kinek szinte nyíltan szerelmet vallott. Lelke egyben szabadon szárnyallt, akár a szabad madár, ahogy gondolatait és eddig nem tapasztalt érzelmeit elmondta Lilinek, de egyben mellkasa szorított, melyet nem értett hogy miért. Elgondolkozott azon, ami a múltban történt vele és a volt párjával, s lehet attól tartott, hogy ugyan az fog történni itt is, bár tudta hogy a lány nem ilyen. De egy tényező szúrta az oldalát... HoSeok. Szinte kihívásnak vette a lépéseit afelé a személy felé akit ő kedvelt, s ezzel arra buzdította, hogy ő is nagyobb lépéseket tegyen Lili felé, noha tudta hogy a mostani helyzetében veszélyes és kockázatos, de versengő énje nem akarta nyerni hagyni a másikat. Most életében először érezte az általa "gondolt" féltékenységet, melynek sem az érzetét, sem a keserű ízét nem kedvelte. Akárhogy is gondolkodott, így bezárva, szinte semmi esélye nem volt arra, hogy a másik férfit eltávolítsa a képből. Idegesítette a tudat, hogy HoSeok-nak több esélye van mint neki, és emiatt gyűlölete nagyobb és erősebb lett iránta. Szabad akart lenni  és azt tenni amit ő akar, anélkül hogy bárki is beleszólna. 

Egy nónap múlva, mikor lesz a tárgyalása, és nem ítélik el, szabad az útja a lány felé. Úgy vélte, s érezte, hogy miatta felhagyna mindennel amit a világ rossznak vél, csak hogy Lili az ővé legyen. 

...

- Be kell vallanom valamit kisasszony - kezdett bele, mire Lili érdeklődő szempárral várta, hogy a másik folytassa. A férfi megnyalva kiszáradt ajkait, szólalt meg újfent - Ártatlan vagyok - a lány nem számítva erre a mondatra, hirtelen azt sem tudta hogy mit gondoljon, és szinte értetlenkedve és egy csipetnyi felháborodással tette fel kérdését.

- Miért játszol velem KiHyun? - tette fel kérdését a férfi felé, ki mélyen a szemébe nézve hallgatott egy darabig, várva hogy a nő befejezze mondatát, mert látta hogy ajkán maradtak a szavak - Ártatlannak mutatod magad, de közben olyan dolgokat mondasz el a gyilkosságokról amiket a rendőrök nem is igazán fejtettek ki. Tehát, hogy is van ez? - tette fel a nagy kérdését.

- Ilyen részleteket bárki elmondhat. Lehet hogy csak egy-két dolgot tudok, de ki is tudom őket egészíteni úgy, hogy passzolhatna a bűntényhez. Nem kell más, mint képzelőerő - magyarázta.

- Ha ártatlannak gondolod magad, akkor miért nem tiltakozol mindez ellen? Miért nem próbálod elhitetni velük és velem, hogy ártatlan vagy?

- Ha túlságosan is erőltetném az igazságot, az lenne a gyanús. Mi volna az izgalmas, ha nem ezt tenném? És olyan jó beszélgetőtársat, mint a kisasszony, nem igazán szeretném untatni. A gyilkosságokról kérdeztél, én pedig elmondtam dolgokat. A tényeket kiszíneztem, és egy történetet raktam köré. Látom, a kisaszony elgondolkodott az igazságon, melyet oly sokáig keresett. Bármit teszek, bármit mondok, rajtuk áll, hogy elhiszik vagy sem. De ártatlan vagyok, ezt elhiheted - erősítette meg magát - Azokat a bűnöket nem én követtem el, és a rendőrök úgy csűrték-csavarták az egészet, hogy végül rám illjenek a jelek. Mi értelme volna ellenkezni és ellenállni, ha már az elejétől fogva elítélnek?

-  Mit gondolsz, mi lesz a végkimentele az egésznek?

- Van olyan szerencsém hogy nem ítélnek el - rántotta meg vállait lezserül - De bármi megtörténhet. Addig azt az időt kibírom. De ha bezárnak, akkor lesz ott a probléma a számukra... Na de kisasszony - nyalta meg ajkait, témát váltva. Gondolni sem akart a bíróságra, csak a lányra akart fókuszáni. Mikor vele beszélt, úgy érezte, hogy azok a vastag betonfalak nem is állnak körülötte - Ha nem ítélnek el, remélem még akkor is élvezhetem a társsaságod. Felettébb jó volna ha a falakon kívül, egy kávé mellett tudnánk folytatni a kis beszélgetéseinket. Már nem kötne minket a beteg-orvos kapcsolat dolog. Mit szólsz hozzá?

- Elég érdekes és kecsegtető ötlet, de elfoglalt ember vagyok - mondta, valahogy kihúzva magát a téma alól, de ez a válasz nagyon zavarta a férfit.

- HoSeok miatt olyan elfoglalt a kisasszony? - hangneme mély lett, és vészjósló a féltékenységtől - Csak nem vagytok máris együtt? - kérdéseire Lilit leverte a víz, de próbálva leplezni, zárta le a témát.

- Nem tartozik rád, hogy kivel milyen fajta kapcsolatban vagyok. De miből gondolod, hogy pont vele?

- Érezni rajtad a szagát... - morogta orra latt, ahogy irritálta őt a számára erős férfi szag, mely körbelengte a lány finom, egyedi illatát - Meg HoSeok nem igazán tudja leplezni az érzelmeit, sem a tekintetét. Látszik rajta, hogy szerelmes a kisasszonyba - hangja szinte gúnyos hangsúlyba váltott, ahogy undorodott még ennek a gondolatától is.

- Féltékeny vagy? - húzta fel egyik szemöldökét.

-  Változtatna bármin is ez az érzés?

- Ki tudja. Senki sem tudhatja, KiHyun - lágy hangja egy pillanat alatt nyugtatta le a férfi idegeit - Vannak érzelmek, melyeket ha kimondunk, változásokat tudnak hozni.

- Szerintem meg sokszor a cselekedeteink hozhatnak igazi változást - jegyezte meg, majd felálva az ágyról, sétált a berácsozott ablakhoz, mely homályos fényt vetett arcára. Lili akkor vette észre először, hogy milyen magas is a férfi. Tartása a fegyelmezettséget és a kifinomultságot tükrözte.

- Ha kiengednek, mi lesz az első dolog, amit meg fogsz tenni? - tette fel kérdését, mire KiHyun megfordulva, nézett végig rajta, akár egy vad a zsákmányán. Ártatlan és gyanútlan nyulat látott maga előtt, s belső tigrise megnyalva száját, kezdett el felé közeledni, becserkészve az áldozatát. Megállva közel mellette, nézett le rá, és mélyen a tiszta, kék szemekbe nézve válaszolt egy kérdéssel.

- Ha most elmondom, a kisasszony nem mondja el senkinek? - tette fel kérdését sejtelmesen.

- Nem fogom KiHyun. Emiatt nem kell aggódnod - erősítette meg magát, és kíváncsian várta a másik személy válaszát.

A férfi lehajolva a lány szintjére, közelebb téve arcát, egy másodpercre  sem szakították félbe a szemkontaktust. KiHyun megnyalva egyszeriben kiszáradt ajkait, vett erőt, és mondta ki gondolatát őszintén.

- Elviszem egy randevúra a kisasszonyt - válaszolt, és azon nyomban Lili ajkaira tapadt, ki még fel sem fogva a mondatot, ízlelte meg KiHyun puha, édes ajkait.