Lili egy percre sem tudva lehunyni kék szemeit, leste az elé tárulkozó izmos mellkast, mely most egyenletesen mozgott, jelezve hogy a férfi elaludt. Szíve a torkában dobogott és az értetlenségtől mozdulni sem tudott. Ez az aprócska csók és ennek a férfinak a közeledése, így meggyengítette volna erős mivoltját?... Feje már nem fájt, s leginkább hevesen dobogó, értetlen szíve zakatolt egyfolytában. A férfi testéből olyan hő és illat áradt, mely remegő tagjait le tudta valamilyen szinten nyugtatni. Bőre perszelt ott, ahol a másik hozzáért. HoSeok a fejét a lányénak döntötte, s hajába egy édes puszit nyomott, majd egy nagy levegőt véve, szippantva egy nagyot a másik illatából, aludt vissza, de karjaival jobban magához szorította, s lábát átvetette a vékonyka végtagokon. Lili már egy nagyobb plüssnek érezte magát, ahogy az a hatalmas test körbeölelte. Nem tudta mit kéne tennie, hogyan kéne viszopnyulnia a férfihoz ezek után. Kedvelte őt barátságos, pozitív, segítőkész, kedvessége miatt, de nem volt abban biztos, hogy készen állnak-e egy kapcsolatra. Túl korainak és elhamarkodottnak vélte, s amiatt mert hirtelen történt, tanácstalan volt. Számára a tanulmányai mindig fontosabbak voltak mint egy kapcsolatnál, így nem is volt neki eddig még egy sem. De mindettől függetlenül, kedvelte a férfit. Jó embernek tartotta, de sosem gondolkozott el azon, hogy valaha is szerelmi kapcsolatba fognak kerülni.

 Óvatosan próbált megfordulni tengelye körül, hogy friss levegőhöz jusson, s próbált úgy mozdulni, hogy nehogy felkeltse HoSeok-ot. De szerencsétlenségére a férfi is mozgolódni kezdett, így az izmos kéz átöltlte derekát, s  lábaival és karjával magához szorította úgy, hogy nemessége Lili fenekéhez préselődött, mely a nőt azonnal zavarba hozta. Szinte már a levegőjét kapkodva feküdt ott, miközben azért imádkozott, hogy szíve nehogy kiugorjon a helyéről.

...

- Jó reggelt! - hallatszott Lili hangja, ki a portásnak köszönve, leadta táskályát, majd tovább sétálva lépett oda HoSeok-hoz. Minél közelebb ért hozzá, annál jobban zavarba jött, ahogy szemei elé kerültek a tegnap történt  dolgok képei.

- Jó reggelt - köszönt neki a férfi lágy hangon, s mosollyal az ajkain.

- Jó reggelt - mondta határozottan, s mégis kedvesen, mire felemelte a fejét és mélyen a fekete, mahdulaszemekbe nézett.

- Jobban vagy?

- Igen. És te?

- Ezt örömmel hallom - tette rá kezét a másik felkarjára, ahogy közelebb akarta vonni magához, hogy egy köszöntő, édes csókot nyomjon a nő ajkaira. Párnácskái hirtelenjében kiszáradtak, s megnyalva őket, válaszolt - Én is jól vagyok. Jól éreztem magam veled ebben a két napban. De... Remélem nem haragszol a ... - kezdett volna bele, de az épületben szétszórt vörös jelzőlámpák világítani kezdtek, s a hangszórókon kerszetül egy férfi hangját lehetett hallani.

- Egy beteg kiszökött és a bejárat fele tart! Ismételtem! Egy rab kiszökött és a bejárat fele tart! - amint befejezte, HoSeok azonnal körbezézett, figyelve, a beteg melyik irányból fog jönni. Izmai megfeszültek és tekintete komyollyá s komorrá vált. Lili, szemeit nem tudta levenni a férfiról, kinek alakja már egy vadászó párducéra emlékeztette.

Egy hatalmas, hirtelen feltörő üvöltés hallottak a lányhoz közel lévő folyosóról, s mire odakapták volna a fejüket, a férfi aki szökésnek indult, egy késsel a kezei között, Lili felé futott. A penge gyorsan mondult, s majdnem elérte a nő szívét, de  HoSeok ellökve a beteget, ölelte át a lányt, teljes tetével őt védve. Sötét, vészjósló, éjfeketze szemeit nem vette le az elmebeteg férfiról, aki egy pillanatra megijedt az őr íriszeitől. De újra lendületet véve ugrott az őrnek, aki felemelve a jobb karját, fogta fel az éles kés vágását, s ezzel a mozdulattal egész végig Lili-t védte, nem érdekelve a saját testi épsége. A penge, mint kés a vajat, úgy vágta alkarját, melyből az éltető, vörös, meleg vér azonnal folyni kezdett, ezzel összepiszkolva mindent ami a közelében volt. Mikor a fehér ruhás beteg az utolsó, nagy csapást akarta bemérni, az őrök nekirohanva terítették le a földre. HoSeok azonnal eltávolodva Lilitől, azonnal végigmérte, reménykedve abban, hogy nem sérült meg. Még ép kezével a nő egyik orcáját megfogva, s mélyen a szemibe nézve szólalt meg.

- Ugye jól vagy?... Nincs semmi baj.. od?... - hangja kába és erőtlen volt, s laposan pislogott, miközben szemei olykor-olykor fennakadtak.

- HoSeok! A karod! - nézett rá az említett tagra, s szemei azonnal kikerekedtek - Orvost! - ordította torka szakadtából, és az egyik éppen álló őr felé fordult, könnybelábadt szemekkel - Segítsenek már! - aggodalom érződött hangján, mely az idegesség miatt megremegett. HoSeok szemei végleg fent akadtak, és testéből az erő elszállva, dőlt a padlóra, melyet vére terített be. Lili azonnal visszafordítva fejét, esett pánikba, s rázogatni kedzte a férfi testét, próbálva felébreszteni - HoSeok! HoSeok! Kelj fel! HoSeok - szólongatta, mire hatalmas fekete bakancsokat látott meg a test mellett.

- Álljon hátrébb - parancsoltak rá - Gyorsan hívják az orvost! - egy őr letérdelveegy törölközővel, kezdte el elszorítani HoSeok már vörösre festett karját, megakadályozva, hogy több vér távozzon belőle, s kezeivel bróbálta leszorítani a sebet - ChangKyun! - szólította meg a másikat, aki azonnal oda is lépett.

-Igen Uram? - állt mellé.

- Maga lesz beosztva a kisasszony mellé, amíg Shin jobban nem lesz. Akinek meg nincs itt semmi keresnivalója, az menjen a dolgára - mondta a körülötte lévő felesleges embereknek.

- Kérem jöjjön - szólította meg ChangKyun a nőt, aki még a sokk hatása alatt volt, de nem sokkal később feleszmélve, felállt a földről  és az őrt kövezze az ebédlőbe. Lili szinte rá esett a székre, ahogy lábai nem bírták megtartani saját súlyát.

- Gondolom még nem látott ilyet - jelentette ki a férfi, aki egy nagy pohár hideg vízzel tért vissza, s leült a nővel szemben, kinek íriszei üvegesen csillogtak - Nem kell HoSeok-ot félteni. Élt már át rosszabbat is.

- Csak felvételeken és fotókon láttam ilyet... - mondta - De féltem őt... - szólalt meg megtörten - Gyakori az ilyen? Ha szabad kérdeznem.

- Sajnos igen, de... Ez a munkánk - ahogy ezt kimondta, Lili felnézett rá - Amikor egy ember ide jelentkezik dolgozni, számítania kell rá, hogy fog valami történni.  Mind tudjuk hogy veszélyes. Az itt lévő betegek kiszámíthatatlanok - magyarázta.

- Hm... Értem - motyogta maga elé - Tudtam hogy történnek ilyenek...

- Kérem vigyázzon jobban magára. Ha HoSeok nincs, akkor talán már nem lenne ön köztünk. Legyen éber ebben az épületben. Sosem tudhatja mi lesz a következő lépés.

...

Lili belépve a kicsiny szobába, pillantott az ágyon ülő KiHyun-ra.

- Jó reggelt - köszönt először a nő.

- Jó reggelt - mondta - Hallottam a riadót. Gondolom sikerült megfékezni. De meséljen el mindent - kíváncsiskodott, s ujjait összefűzve, hajtotta rá fejét.

- A beteg aki megszökött, rátámadt egy késsel egy őrre - válaszolt, miközben leült az ágy elé kikészített székre.

- És mi lett az ő... - kezdett volna bele, de orrába kúszott egy ismerős férfi illat, mely a lányból áradt. Szíve hevesen vert és most, egy eddig nem igazá tapasztalt érzés kerítette hatalmába, melyre azt gondolta, hogy az emberek ezt nevezik "féltékenységnek". Gondolkozott azon, hogy honnan lehet számára ismerős az illat, de pár másodperc után rájött, hogy kié. Szúrós pillantásokat vetett az előtte ülőre, aki nem értette eme pillantásokat. Lilit szinte kirázta a hideg ahogy azokba az éjfekete íriszekbe pillantott - A kisasszony, csak nem összemelegedett Shin HoSeok-al? - tette fel kérdését undorodva, miközben összekulcsolt ujjait összeszorította.

- Miért kérded? - emelte fel egyik szemöldökét, miközbenjeges maszkját egy pillanatra sem vette le. De belül teljesen zavarbajött e szavak hallatán.

- Érzem rajtad a szagát - morogta hangosan. Legbelül azt érezte, mintha a nő megcsalta volna, de igazából a lányhoz nem ért volna hozzá egy rossz ujjal sem. Csak a férft akarta bántani, aki ezt a reakciót váltotta ki belőle, melyet cseppet sem élvezett - Lefeküdtek? - kérdezett rá semmi kertelés nélkül.

- Már mondtam. Nem rád tartozik a szexuális életem - válaszolt ridegen, de KiHyun látta szemeiben a választ. Nem. Mát-Mát tisztán tudott olvasni Lili testbeszédéről, mely nagy előny volt számára. 

- Talán - motyogta maga elé - Van fontos személy az életedben?

- Mindenkinek van - válaszolt röviden.

- Ki az? - kíváncsiskodott.

- A cicám.

- Van macskád? Mi a neve?

- Fufu -  név hallatán majdnem elnevette magát a férfi.

- Hol van ez a Fufu?

- A szállásomon.

- Elhozta ide?

- Nem volt aki vigyázzon rá otthon - válaszolt - És magának?

- Hm... - gondolkozott el, miközben nyakát megtekerte s csigolyái sorban kiroppantak, mely bezengte a kis szobát, majd újra a nő szemibe nézett és mély hangján megszólalt egy apró mosollyal az ajkain - A kisasszony...