A nevem Samuel Walker. Nemrégiben sima járőr voltam, tegnap léptettek elő nyonozóvá. 27 éves vagyok. Van egy menyasszonyom, ő Barbara. Chicago-ban  éltem, de áthelyeztek New Yorkba. Az életem szinte mesébe illő volt...Volt egy csodás munkahelyem, lakásom, barátaim, mindenem. De örültem az áthelyezésnek. Új hely, új kihívások. Sokan nagyon őszinte, igazságos embernek tartanak. Sok volt a barátom, mindig volt programom. Van egy testvérem, Debra. Mindenkivel jó volt a kapcsolatom. A gyerekkorom gyors volt, boldog. Édesapám hatására vágtam bele a rendőri karriernek. Ő maga is nyomozó volt. Nagyon szerették, ő volt a megtestesült jó..De nyugdíjba vonult, és élvezi az életét.
Apával mindig volt egy jó programom..Pecázás a tónál, elmenni bicajozni, futni, focizni. Persze csak akkor mikor otthon volt. Sokszor ért haza èjjel, és ment be korán, de nagyon jó apa. Anyával rengeteget voltam. Egyszerűen imádom őt is. Vele nem volt sok közös program, ő inkább Debbel volt, de nagyon szeretem. Igazi tökéletes család. A nagyapám korán meghalt, sajnos nemismertem. Állítólag, rá ütöttem..Arcra, belsőre, mindenbe. Nagyon jó emberek vettek körül..De mindig van valami rossz mindenki életében. Engem az iskolai szekálások kaptak el. Mindig meg fog maradni, hogy mikor ötödikes voltam, begyűrtek a szekrénybe a végzősök. Nagyon sok rosszat tettek velem. Csúfoltak, utáltak. De itthon mindent elmondhattam, és segítettek a gondjaimon..
-Talán jobb is, hogy mindez megtörtént..Ki tudja, hol lennék most..?