A kínos beszélgetés után elindultunk vissza az őrse.. Persze az ebédszünet az nem ártott meg senkinek. Joey-val megálltunk egy hamburgeresnél..
-Nézd csak! Ott a világ legjobb Hotdog árusa!-mondta nekem izgatottan..
-Tényleg? Nem ártana vissza menni az irodába?-kérdeztem, feszülten
-Nem! Ezt kóstold meg, jobban fogod szeretni mint Barbarát!
-Rendben..-De akkor gyorsan.
A nagyon finom Hotdog után elindultunk vissza a tetthelyre. Kerestük a nyomokat, körbenéztünk..
-Ott egy rajz a falon!! -kiáltottam fel izgatottan.
-Biztos csak egy falfirka, mindenhol vannak..Bár egész különös..

A rajz az nagyon különleges volt, hiszen ott volt rajta két kör, bennük 1-1 x. 
Bementünk az őrsre, és megkaptuk azt amire vártunk. Joey drága kis spiclije, hívta, hogy megvan az emberünk.. Azonnal elindultunk, kértünk erősítést. 

A megkapott címre felmentünk Joey-val. Minden izgalmas volt, nem akartuk hogy elfusson a rohadék. Tudtam, hogy nem öncélúan csinálta, hanem felbérelték. Az emberünk egy 47 éves 2 gyermekes apa. Régen lecsukták rablásért, és bűnrészességért.
- Amint ránéztem, éreztem, nem tűnt gyilkosnak, nem olyan volt mint ahogy Peter mesélte..  Nem volt magas, átlagos hang. De amint mondtuk, hogy kik vagyunk, azonnal megijedt, és a társamat kiütötte majd futni kezdett..
-Elindult a hajsza..
-Álljon meg! -le se szarta mit mondok neki.. -HEY! Álljon meg vagy lövök!
Felértünk a tetőre, de a tűzlépcsőn lefutott. Utána mentem, de nyoma veszett a sikátorba..
-Fegyveremet szorítottam, közbe jobbra-balra tekintettem..Nem tudtam hol lehet. Majd egy sötét fal mellől megindult egy késsel a kezében!
-Megvágta a vállam, és dulakodtunk. Nagyon erős ember, az biztos, de elvette a fegyveremet..Én a földön hevertem, és próbáltam felállni..De szét rúgta a bordámat..Folyt a vér a kezemből, a szívem kalapált. Szerencsére Joey odaért, és lelőtte. 
-Örök hála, Barátom!-mondtam neki, és utána felsegített.

Az őrsön mindenki ünnepelt minket, hiszen lezártuk a Hammington ügyet..
Nem éreztem annyira nagy sikernek, de a városnak adtunk egy pici reményt. Nem nagyon élveztem, mert tudtam van valami..A rajzok, a jelek, a köd.. Mindenki csak gratulált nekünk, hogy ilyen gyorsan, ilyen bonyolult ügyet ilyen gyorsan lezárni..

Az este hazamentem. 
-Bekullogtam a szobába, majd ledőltem az ágyra..
-Barbara hozzám bújt, eközben felnyögtem a fájdalomtól. Rám nézett mosolyogva..Majd feltette a kérdést:
-Minden rendben..?
-Válaszul csak könnyen válaszoltam..-Igen mostmár minden, olyan amilyennek kell lennie. 
-Hiányoztál Barbara! -majd ledőltünk és beszélgettünk...