Az álmosság ismét nagyobb erővel tört rám, de nem engedhettem meg magamnak az ásítást, ugyanis egy egész falunyi ember figyelte minden tettemet - bár jobban mondva, inkább Apámét.

Éppen, minden vasárnapi miséjét tartotta, s már egy jó ideje megkövetelte, hogy mellette állva vegyek részt ezeken az eseményeken, hiszen már születésem óta arra készítgetett, hogy egyszer majd én veszem át a helyét, s én leszek a falu papja.

- Isten megteremtette Ádámot, s neki Évát, hogy ne legyen magányos. Megteremtette, hogy népesítsék be a földet, párosodjanak, mert ez így helyes. - az utolsó néhány szavát hevesen gesztikulálva ejtette ki, miközben tekintetét végig vezette a hívőkön. Természetesen, mindenki helyeslően bólogatott, teljes ámulatban hallgatva Apám szavait, kivéve, egy embert.

Jung Hoseok.

A harmadik sorban ült a szülei mellett - de velük ellentétben - nem inget, s nyakkendőt választott erre a "szent" helyre. Izmos lábain fekete, szaggatott farmer pihent, pólója szürke volt, s kissé bő - ezzel tökéletesen megmutatva vonzó kulcscsontját -, felsőjén pedig egy fekete, szögecsekkel díszített bőrdzseki feszült.

Telefonját nyomkodta - tudomást sem véve Apámról, vagy a prédikációjáról -, de amint végig vezettem rajta tekintetem - mintha csak megérezte volna -, fejét felemelte a készülékről, s vigyorogva nézett szemeimbe.

A pír egy erősebb fajtája lepte el hirtelenjében arcomat, s amint végig vezette tekintetét reverendába bújtatott testemen - alsó ajkát végig beharapva tartva -, még a szemeim is többszörösükre guvadtak ki.

Minden vasárnap eljátszotta ezt, minden vasárnap zavarba hozott puszta lényével és nézésével, és minden vasárnap elérte, hogy Isten igéje helyett inkább az ő kéjenc tekintetére figyeljek.

- A homoszexualitás bűn, emberek! - apám hangos szavai hoznak vissza elmélázásaimból, s rémülten kapom rá szemeimet. Íriszei dühösen s szenvedélyesen csillognak, miközben hevesen gesztikulál, s tarkóján verejtékcseppek gyöngyöződnek.

- Isten elítéli a melegeket, s mindazon embereket, kik nem az ellenkező nemből választanak maguknak párt! A homoszexuálisak az ördög gyermekei! - kezeit az ég felé emeli, íriszei felakadnak, s úgy érzem magam, mint valami sátánista szertartáson. - Istenem, oh Istenem! Pusztítsd el a homoszexuális ördögi lényeket a világunkból! - szavai fájnak, szívem hevesebben kezd el dobogni, s lesápadva pillantok Hoseok felé.

Telefonja már zsebében pihen, eddigi kacér mosolya lefagyott arcáról, ehelyett idegesen tekint pilláimba.

- Semmi gond, baby. - bár csak tátog, szavait így is megértem, s hirtelen megnyugvás lesz rajtam úrrá - még annak ellenére is, hogy a becenevem okán a pír ismét erősebb színben szökik fel orcámra.

- A két férfi közti bármiféle nemi kapcsolat, undorító és elítélendő! - apám egyre artikulátlanabbul beszél, de a hívők még így is csodálattal hallgatják minden szavát, néha egy-egy "Éljen!"-t is közbe vetve.

Zavar amit mond, zavar, ahogy mondja, de nem tehetek ellene semmit. Hihetetlenül fáj, hogy valóban így gondolja, és az is, hogy titkolózom előtte, de egyszerűen képtelen lennék valaha is a szemébe mondani.

- Jézus is azt mondta: Asszonynak az Úrnál a helye, az Úrnak pedig az Asszonya mellett! Nem pedig két férfinek egymás mellett, vagy két nőnek! Ez helytelen, undorító és a sátán műve! - Hoseokon tartom tekintetem, akinek ajkaira csak egy gúnyos mosoly ül ki. Tudom, hogy gyűlöli az Apámat, s az ajkai által kiejtett összes szót is. Minden vasárnap eljön ugyan, de csak a szülei kedvéért, és azért, hogy szemmel tartson.

Képtelen vagyok rejtegetni előle, hogy amíg látom, Apám szavai sem érintenek meg túlzottan.

Amikor látom, amikor vele vagyok, semmi más nem érdekel.

- Nem szabad hagynunk, hogy gyermekeink olyanokkal érintkezzenek! - akkora undorral ejti ki ajkai közt az "olyan" szót, hogy íriszeimbe könnyek szöknek, még szerencse, hogy senki sem figyel rám - Hoseokot leszámítva.

Látom, hogy kezei ökölbe szorulnak, s szemei szikrákat vetnek Apám felé, ezért egy biztató mosolyt küldök felé.

- Minden rendben. - tátogok, mire csak rosszallóan megrázza fejét.

- A homoszexuálisoknak máglyán a helyük! Mindnek el kéne égnie elevenen, mert Isten is úgy akarja! - Apám hangja, mint a tajtékzó tenger, a csodálói pedig, mint Mózes népe, mikor az aranyborjú előtt lejtettek dicsőítő táncot.

Szemöldököm összeráncolom, szemeimet pedig egy pár pillanat erejéig összeszorítom. Könnyeim égetik íriszeimet, s hatalmas önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne kezdjek itt, mindenki előtt hangos zokogásba.

Hirtelenjében gyűlölöm magam, gyűlölöm apámat, gyűlölöm Istent és még Hoseokot is, gyűlölöm.

- Elég. Hagyd már abba! - motyogom Apám felé fordulva, de nem hallja meg szavaimat, továbbra is hevesen gesztikulálva magyaráz, nálam pedig kezd betelni a pohár.

Hoseok felé kapom pilláimat, aki lágyan rám mosolyog, de én csak dühösen meredek rá.

Ő tehet róla! Miatta lettem olyan, amilyen! Miatta fog Apám is kitagadni, ha megtudja, milyen is vagyok.

- Tegyük össze kezeinket, s imádkozzunk gyülekezettagok! Imádkozzunk ez egészségért, a békességért, hogy jövőhéten is összetudjunk gyűlni, s imádkozzunk - itt kissé elhallgat, s minden jelenlevő szemébe belenéz, jelentőség teljesen, velőig látóan -, imádkozzunk a homoszexualitás pusztulásért!

********************

Fáradtan rogyok le az első padsorba, miközben pilláimat lecsukom. Végül, kibírtam az egész misét, s még az azutáni kézfogós elköszönést is.

Apám már elindult a Hoseokék családjánál tartandó, össznépi, vasárnapi parti felé, én azonban képtelen vagyok megmozdulni, és nem is nagyon vágyok társaságra.

Apám szavai kegyetlen tőrökként döfődtek szívembe, s ezen, nehezen tudom túltenni magam.

Patakokban folyó könnyeimmel dőlök el a kemény, kissé mér rozoga fapadon, miközben szemeimet szorosabban zárom össze, mintha csak attól elfelejthetném az elmúlt másfél óra történéseit.

-Hé, baby! - hallom meg magam mellől rekedtes, mély hangját, mitől akaratlanul is libabőr fut végig karomon.

Nedves pilláimat felnyitva, aggódó tekintetével találom szembe magam.

- Hagyj most, kérlek! - állok fel, még mielőtt kezével arcomra simíthatna, s idegesen kerülöm ki, az oltárszék felé indulva.

- Most meg mégis mi a fasz bajod van? - hallom, hogy ideges, de nem merek ránézni, csak egy rosszalló sóhajt engedek meg kiszökni ajkaim közül.

- Ne káromkodj, amikor Isten házában vagy! Meg úgy, amúgy se. - teszem hozzá kissé halkabban, miközben az oltáron heverő terítőt kezdem el igazgatni, mintha csak, bármi igazgatni való lenne.

- Apád szavai miatt vagy ilyen, igaz? - kérésemet figyelem nélkül hagyja, s hallom, hogy bakancsa koppan a márványozott járólapon.

Izmos mellkasa hátamnak préselődik, hosszú ujjait pedig derekamra vezeti.

- Hoseok, azt mondtam, hogy most hagyj! - ingerültségemet képtelen vagyok leplezni, és dühösen fordulnék meg karjai közt, hogy eltoljam magamtól, de testemet az asztalhoz préseli, karjaival pedig annak szélében kapaszkodik meg, ezzel semmiféle kiutat sem hagyva számomra.

- Hoseok, khérlek! - hangom elhaló sóhajba fullad, amint megérzem ajkait nyakamnak súrolódni.

- Nem hagyom, hogy apád idióta beszéde befolyásoljon, Kicsim! -becézésétől pír szökik fel arcomra, de szerencsére ő ezt nem láthatja.

- Engedj el! - szedem magam össze végül, ficánkolva karjai közt.

- Nem, amíg el nem mondod, hogy mi bajod van! - egyre idegesebbé válik, ujjaival is görcsösebben markolja az asztal sarkát.

- Hoseok, azt mondtam, hogy engedj el! - dühösen vonyítok fel, mire hasamat az asztal falapjára nyomja, teljes felsőtestével rám nehezedve.

- Yoongi, nem mondom el még egyszer! - megrémiszt, hogy valódi nevemen hív, ilyet csak akkor tesz, ha rossz fát teszek a tűzre.

Még egy ideig ficánkolok, de nem enged szorításából, s a könnyek újra szemembe szöknek. Nem csinálhatjuk ezt, nem szabad!

- Engedj már el! - zokogok fel kétségbe esetten, mire érzem, hogy teste felettem megfeszül, majd hátrébb lép tőlem, s szembe fordít magával.

- Baby - motyogja zavartan, de nem hagyom, hogy végig mondja, szavába vágok.

- Hoseok, Apámnak igaza van. Ez nem helyes, nagyon nem. - suttogom el mondandóm végét, s a könnyek - mint a negyven napig tartó esőzés Noé idejében -, potyognak lefelé szemeimből.

- Yoongi, tudom, hogy ezt te sem gondolod komolyan! - lép hozzám közelebb, ujjaival állam alá nyúlva, ezzel kényszerítve, hogy átható, sárgás színű íriszeire vezessem tekintetem.

- De tényleg nem szabadna. - motyogom megzavarodottan, miközben ajkaival finoman érinti felhevült bőröm, s lecsókolja arcomról sós könnyeimet.

- És ezt ugyan ki mondja? - húzza huncut mosolyra ajkait, miközben egyik keze fenekemre vándorol, s erősen belemarkol.

Nyelvét végig húzza nyakamon át - egészen államig, majd a nedves területet aprócska csókokkal kezdi el behinteti.

Ajkaimat halk sóhajok hagyják el, miközben combom alá nyúlva ültet fel a miseasztalra.

Lábaim közé férkőzik, s egy huncut mosoly kíséretében kezd el ajkaim felé hajolni, de még időben neki támasztom kezeimet mellkasának.

- Ezt nem szabad. - nyelek egy nagyot, miközben végig vezetem tekintetem lélegzet elállítóan helyes arcán, kócos, szőkés tincsein, s halvány rózsaszín, duzzadt ajkain. - Jézus figyel minket. - motyogom zavartan, a fejem mögött álló Jézus szobor felé intve, mire Hoseok ajkait édes kuncogás hagyja el.

- Ugyan már, baby! Legalább 150 éve itt áll, és még aligha látott bármi izgalmasat. Legalább, mi most szolgáltatunk neki egy kis műsort! - kacsint rám perverz mosollyal az arcán, majd újra ajkaim felé hajol, de ezúttal nem lököm el magamtól, hanem nyakába csimpaszkodva marok rá kívánatos ajkaira, miközben magamra húzva dőlünk végig az asztalon, ezzel ráfeküdve Apám Bibliájára is.

Tudod Apa, azt hiszem, még sem olyan rossz az, ha valaki a Sátán gyermeke!

Jézus rá a tanúm, hogy azon a vasárnapon, Jung Hoseok végérvényesen megrontott, magával rántva engem a Pokolba, a tiltott szerelem, keserédes és izgató poklába.

*************
*hibák javítása miatt újra publikálva*
Szépséges Estét!!
Ha már a többi könyvemmel képtelen vagyok haladni, akkor legalább ezzel!😅
Ma hajnalban keltem fel megírni - ami eléggé meg is látszik rajta szerintem😅-, de nagyon remélem, hogy azért elnyerte a tetszéseteket!!❤️❤️

Egyébként, kinek, hogy tetszik az új MV?😏❤️ Örömmel olvasnám véleményeteket!😁