FIGYELEM!
A történet megrázóbb és véresebb, valamint szexuális jeleneteket is tartalmazhat. Aki az ilyet nem bírja ( na meg a bénaságomat:')), kérem, ezt a történetet; inkább ne olvassa!

Hoseok, egy igen fontos lépés előtt állt életében, s izgalmát, ha akarta volna sem lett volna képes elrejteni. A munkában is sokkal szét szórtabb volt, gyakran botladozott, a kezében lévő tálcák többször is megremegtek, de még ez sem szegte kedvét - eltökélt volt és szerelmes, úgy vélte, semmi nem tudja őt ki zökkenteni mámorosan izgatott állapotából.

- Nagyon gyanús vagy ma nekem Hobie! Történt valami? - Jimin már évek óta legjobb barátja volt Hoseoknak, s az iskola mellett, munkát is együtt vállaltak - egy hangulatos kis kávézóban, az egyetemtől nem messze.

- Végre eltökéltem magam. - széles vigyorra húzta ajkait, úgy figyelve fiatalabb barátját, akinek ezen néhány szó is elég volt ahhoz, hogy tudja - mire érti ezt a társa.

Jimin sosem tartotta egészségesnek azt a párkapcsolatnak semmiképpen sem nevezhető viszonyt, amibe Hoseok lassan már egy éve belekeveredett.  Aggódott, mert nem érezte, hogy bármi jó is kisülhetne ebből az egészből, de gondolatainak hiába próbált bármikor is hangot adni, abból mindig csak sértődés lett - Hoseok részéről.

- Tehát, szerelmet akarsz neki vallani? - Jimin leplezni sem akarta az ajkai tövében meghúzódó fintort, miközben gunyoros kérdése, elhagyta ajkait. Igazán bosszantotta, hogy Hoseok nem hallgatott rá, és az is, hogy most egy ilyen komoly dolog megtételére készül. Egyszerűen, nem hagyták nyugodni baljós érzései.

- Jimin, ne csináld már ezt! Te rinyáltál eddig, hogy ami közöttünk van, az nem egészséges viszony, én pedig most tenni akarok azért, hogy ez az egész ne így legyen! Szerelmes vagyok belé, és szerintem, szóval úgy érzem, ő is szeret engem. Tudod, ő nem a szavak embere, így nekem kell megtennem ezt a lépést. - az alacsonyabbik csodálta barátja határozottságát, de egyben - rendkívül naivnak is tartotta őt.

- Hoseok, vak vagy. Azonban tudd, hogy ha nem úgy sül el ez az egész, ahogy tervezted, ne is merj kopogtatni az ajtómon! Én figyelmeztettelek. - Jimin morcosan kapta le magáról a kötényét, hogy átvehesse utcai öltözékét.

- És még te nevezed magadat legjobb barátomnak? Ahelyett, hogy örülnél a szerelmi életemnek, egy éve mást sem hallok, csak hogy szapulod őt! Miért nem érted meg, hogy szeretem őt, és úgy vélem, ő is engem?! - Hoseok ingerülten csapta be a szekrény ajtót, melyre eddig támaszkodott, s egy ingerült sóhaj kíséretében meredt az alacsony termetű barátja irányába.

- Hát nem veszed észre, hogy mindezt miért teszem? Aggódom érted, de te figyelembe sem veszed az érzéseimet! Most már rohadtul elegem van belőled, és nincs kedvem tovább hallgatni az idegesítő beszédedet! Ég veled! - amint kiejtette elköszönő szavait barátja felé, valami furcsa, kellemetlen érzés száguldott végig mellkasán, de nem igen törődött vele, csak dühösen csapta be maga után az öltöző ajtaját, hogy minél sietősebben, haza felé vehesse az irányát.

Hoseok egyedül maradt a helyiségben, s néhány pillanatig, csak sértetten meredt maga elé. Bántották őt Jimin durva szavai, s nem tudta mire vélni barátja stílusát. Egy pillanat erejéig átfutott agyán, hogy utána megy - felelősségre vonni viselkedéséért, de amint az óra felé pillantott, idegesen kezdett el szedelődzködni, hogy minél hamarabb hazaérhessen - el is felejtkezett barátjáról.

Mert Hoseok szörnyen vak volt.

**********

Jimin idegesen járkálgatott fel - s alá a szobájában, ujjait idegesen futtatva narancs fürtjei közé. Íriszeivel az ágyán heverő telefont figyelte, s minden másodpercben arra várt, hogy mikor szólal már meg végre. Rossz előérzése volt, nagyon aggódott Hoseokért, de makacs is volt -, nem akart beszélni barátjával, úgy vélte, most ő lenne a soron, neki kéne bocsánatot kérnie.

Mert Jimin szörnyen makacs volt.

**********

Hoseok, mindeközben a fürdőszobája tükre előtt álldogált, s gondosan fésülgette haját, hogy minél jobban nézhessen ki, mire barátja megérkezik hozzá.

Szíve, mintha csak torkában dobogott volna, füle zúgott, kezei remegtek - tekintete idegesen cikázott a tükör, s az aprócska helyiség különböző pontjai között. A délutáni határozottsága kezdett megszűnni, bátorsága elillant, s legszívesebben felhívta volna Jimint, hogy szavaival lenyugtassa őt - mint mindig, mikor Hoseok ideges volt -, ám túl gőgös és dacos volt ő ahhoz, hogy ezt megtegye.

Éppen az inge felső gombjaival bíbelődött - nem tudta, hogy mellkasát szabadon hagyja-e, vagy inkább maradjon a szolidabb megjelenésnél -, mikor is, csöngettek a bejárati ajtón, s Hoseok, minden nemű cselekedetében megállt.

Korábban jött. - konstatálta magában, miközben az ajtó felé igyekezett. Szíve oly' hevesen dobogott, hogy majd kiszakadt helyéről, légzése egyenletlen volt, a pillangók felröppentek gyomrában. - Így érezte magát, miközben a kulcsot elfordította a zárban, ezzel beengedve otthonába az ördögöt.

- Namjoon. - lágy mosoly futott fel ajkaira, mikor megpillantotta Szerelmét, s azonnal hajolt is volna hozzá egy kedveskedő csókra, ám az gyorsabb volt, s erőszakosan lökte félre az útból barátját, hogy belépvén a lakásba, rögtön az ajtóhoz szoríthassa.

- Akarlak. - suttogta Namjoon Hoseok nyakára érzékien - mire amaz megremegett, s egy reszketeg sóhajt hallatott. Azonban, nem akart meghátrálni eredeti céljától - így kissé eltolta magától Szerelmét, hogy kótyagos íriszeibe pillanthasson.

- Mi lenne, ha előtte beszélgetnénk egy kicsit? - szeretet teljesen beszélt párjához, ám az - mintha meg sem hallotta volna szavait - erőszakosan szakította le Hoseokról az inget, hogy aztán mellkasát kezdhesse el ostromolni marcangoló fogaival.

Hoseok felnyögött fájdalmában - még sosem tapasztalt a fiatalabbtól ekkora hevességet, s agressziót -, ez pedig megrémisztette.

Namjoon felhajolt ajkaihoz, s durván kezdte el őket tépni, nyalogatni, harapdálni - így megérezte Hoseok az alkohol ízt, ami a másik ajkait jellemezte.

- Nam, álljunk le kérlek! Részeg vagy, ez, ehz - nem tudta végig mondani, amit akart, mert az előtte álló erőszakosan harapott párnácskáiba - mitől kiserkent a vére.

Érezte azt a jellegzetes, fémes ízt a szájában, érezte a tomboló félelmet testében - s könyörögve kérlelte barátját, hogy álljon le, mielőtt még jobban elfajulnának a dolgok.

**********

Jimin elméjében csak az az utolsó két szó lebegett, melyet barátjának mondott, mielőtt dühösen ott hagyta volna őt munkahelyükön.

"Ég veled!"

Akaratlanul is kirázta a hideg a kellemetlen érzésre, ami ismételten végig hasított mellkasán - ám, most nem hagyta figyelmen kívül, úgy, mint néhány órával ezelőtt.

Úgy érezte, valami rossz dolog fog történni és félt, borzasztóan aggódott barátjáért. Tudta jól, hogy milyen ember Namjoon, hallott már a sötét ügyeiről, arról, hogy többször is megjárta a börtönt - de Hoseok mindig csak azt mondogatta: Ő már megbánta, amit tett. Ő már nem olyan.

Jimin kezei az emlék hatására ökölbe szorultak, s idegesen vert bele a falba kezét. Barátja naivitása s vaksága a Világ felé - mindennél jobban zavarta, ám azt nem vette észre, hogy a saját makacssága is közre játszó ok lesz majd vesztükben.

**********

Namjoon élvezettel nyögött fel, ahogy a szűk, tágítatlan, forró lyukba hatolt bele - ám ezzel egy időben, Hoseok zokogása is felerősödött, s keservesen sikoltozott, vergődve bántalmazója alatt.

- Fogd már be! Meghallanak a szomszédok! - az élvezkedő fiú dühödten húzta fel a szenvedőt magához - hajánál fogva -, hogy aztán egy pofonnal elhallgattassa.

Hoseok nem mert megmukkanni, némán sírt tovább, nyála, könnyei és vére - összefolytak, tincsei csapzottan tapadtak homlokára, szemeit erősen összezárta.

Bízott benne, hogy ez az egész csak egy rémálom, hogy a fájdalma nem valós, hogy a feltette élvezkedő Szerelme csak az álma rossz démonja - de mikor Namjoon erősebben lökődött szűk testébe, minden reménye elillant, s kétségbe esettebben markolta a lepedőt - mint eddig.

Már a ficánkolással, meneküléssel is felhagyott. - Namjoon sokkal erősebbnek bizonyult nála, ráadásul, akárhányszor megszólalt, vagy megmozdult, a fiatalabb csak feldühödve ütötte meg őt - ahol éppen érte.

- Ugyan már! Mit sírsz ribanc? Látom én, hogy élvezed! - Namjoon gúnyosan nevetett fel, egyik kezével az alatta levő farkára szorítva agresszívan - ám szavaiban egy csepp igazság sem volt.

Hoseoknak sem a teste, sem a lelke nem élvezte a kínzást, minél előbb szabadulni akart, meghalni, véget venni ennek az egész borzalomnak.

Mindeközben, a konyhában is elaludtak már a romantikus összhatás kedvéért meggyújtott gyertyák, a rózsák is lekókadtak már, s az ágy köré szórt szirmokkal sem foglalkozott egyikük sem.

Hoseok csak szerelmet akart vallani Namjoonnak, el akarta mondani, hogy mennyire reménytelenül beleszeretett a fiatalabba, komolyabb szintre akarta emelni kapcsolatukat. Most mégis -,

Megalázottan feküdt saját izzadtságában, vérében s könnyei között szorongatta a lepedőt - egyre erőtlenebbül -, miközben az Élete Szerelmének hitt Démon egyre gyorsabb tempóval csapódott testébe.

A mély, állatias hörgések és az elhaló, szenvedő nyöszörgések töltötték meg az éjszaka csöndjét - megpecsételve ezzel annak; sötét, undorító, világi mocskát.

**********

Jimin nem bírt tovább várni. Idegesen kapta telefonját kezei közé, és rögtön barátját kezdte el hívni.

Kisípolt.

Újra megpróbálta, miközben azzal hitegette magát -, biztos nem hallotta.

Újra kisípolt.

Jimin még egyszer próbálkozott, de mikor a készülék ismételten kisípolt, a földhöz csapta azt, s kabátját felvéve vágtatott ki lakásából, egyenesen Hoseok felé véve az irányt.

Szíve őrülten verdesett, könnyek marták az íriszeit, s továbbra is csak az a két darab szócska lebegett gondolatai között.

" Ég veled! "

Nem lehetett ez a búcsú. Nem lehetett ez az utolsó elköszönésük. Jimin szemei előtt több ezer rémkép lebegett, s megszaporázva lépteit, irdatlan tempót diktálva loholt az éjszakai utcák halvány fénye alatt.

**********

Namjoon elégedetten húzódott ki a meggyötört testből, majd egy eszelős vigyorral a képén sétált ki a szobából. A konyha felé vette az irányt, s meg sem lepődött azon, amit látni vélt ott. Tudta, hogy Hoseok szerelmes belé, s ezt ki is használta. Egészen érdekes játékszernek tartotta őt. Közel egy évig, nem vált számára unalmassá - tetszett neki a naivitása az élet felé -, de most eldöntötte, véget vet a közöttük levő "kapcsolatnak".

Egy - még viszonylag élettel telibb - rózsát húzott ki a vázából, majd visszasétált a szobába, s miután végig simított a félájult Hoseok meggyötört arcán, felkapkodta magára ruháit.

- Tudod Hobie, igazán élveztem a veled töltött hónapokat. Te sosem erőltettél rám semmit, nem kellett szex közben olyanokat mondanom neked, hogy "szeretlek". Nem kérted, hogy randira vigyelek, s nem jöttél ez érzelgős dumákkal. De tudod, most már más húsra éhezem. - gúnyosan felröhögött, majd egy apró csókot lehelt a meggyötört ajkakra.

Hoseok döbbenten meredt rá - könnyei is alább hagyták néhány pillanatra -, s szótlanul pislogott fel Namjoonra. A szíve, a lelke, a teste - egyszerűen mindene; borzasztóan fájt, elviselhetetlenül, de képtelen volt megszólalni.

Hallgatagon végig nézte, amint Namjoon kiveszi a pénztárcájából az összes megtakarított pénzét, s azt is csöndben tűrte, hogy a szívtelen fiú ráköpjön egyet a közös fényképükre.

Namjoon még utoljára visszafordult az ágyban haldokló fiú felé, s gunyoros mosollyal az ajkain, ismét megszólalt:

- Ha nem gond, a következő játékomnak, nem mondom, hogy honnan van a rózsa. Remélem, örülni fog neki. Emlékszel? Mint te másfél évvel ezelőtt abban a kocsmában. Szegény Jinie, mennyit szenvedett akkor! - felnevetett, ezzel a vérében fekvő Hoseokból egy erősebb remegést kiváltva - Tudod, tizenöt szál rózsát vett nekem, de ebből tizennégyet feldugtam neki! Az utolsót pedig, te kaptad meg! - őrült kacaja betöltötte a lakás nyomorba borult csendjét.

Még egy utolsót intett a félholt fiú irányába, majd a Sátán, úgy távozott a lakásból, mint ahogyan érkezett; gyorsan és kíméletlenül.

**********

Jimin, akárcsak egy őrült - verte Hoseok lakásának az ajtaját, de mind hiába. A szomszédok felkeltek a nagy ricsajra, s idegesen jöttek ki a folyosóra, a sírva kiabáló Jimint figyelve.

- Kérem! Kérem, segítsenek! Hívják a gondnokot! Be kell jutnom a barátomhoz, kérem! - a narancssárga hajú fiú lecsúszott az ajtó mentén, s egyre erőtlenebbül csapkodta azt.

Az egyik férfi - aki a folyosón álldogált -, rögtön szaladt is a gondnokért, de Jimin még is úgy érezte, mintha órák teltek volna el.

- Hoseok! Kérlek, mondd, hogy minden rendben van veled!

Hoseok nem felelt. Hallotta Jimint, hallotta az ijedt szomszédok jajveszékelő hangját - de már semmi sem érdekelte. A Nappali szőnyegén feküdt, remegve s vérben ázva, markában egy kést szorongatva.

Már nem sírt, nem zokogott, nem kiabált. A fájdalom és a sokk, mely elérte őt - annyira felemésztette, hogy eldöntötte; befejezi, amit Namjoon elkezdett.

A kést szépen, lassan emelte csuklójához, majd egy hirtelen mozdulattal, végig szántotta az éles tárgyat bőrén, s hagyta, hogy vörös nedűje végig folyjon a fehér szőnyegen.

Egyre homályosabban látott, gondolatai egyre lassultak, körülötte a Világ is egyre csak lassult. Tompán hallotta Jimint, majd az ajtó előtte kinyílt, több rémült szempár is szegeződött rá.

Már nem érezte szégyenkezve magát. Meztelenül, meggyalázva feküdt a saját otthonában, a saját vérében -, s figyelte, ahogy a narancssárga hajú barátja magához szorítja őt, hangosan sírva és zokogva.

Megérezte hajában Jimin ajkait, amint aprócska csókokat lehelt tincsei közé, majd érezte a fiú könnyeit is - melyek sajátjával keveredve csöppentek bele a vértócsába.

Látta, hogy Jimin mond neki valamit, de hallani már nem hallotta. Bánatos mosollyal az ajkán figyelte barátját, majd hirtelen, minden elsötétült előtte, s már nem látott semmit, mi e világi.

Csak annyit tudott;

A pokolban fog kikötni, mert mindennek ellenére, Ő még mindig azt a kegyetlen Sátánt szereti.

Ég veled!

**********
Elég kétes érzéseim vannak most ezzel a történettel kapcsolatban.
Ez az eddigi leghosszabb OS-om itt, valamint most írtam először ilyen jellegű történetet.
Szeretnék fejlődni és még bőven van is hova, szóval építő jellegű kommenteknek, mi nem tetszett/mi tetszett - véleményeknek, most nagyon tudnék örülni!❤️
Ha esetleg valakinek zavaros valami a történetben, az is nyugodtan írhat - simán előfordulhat, hogy az egész egy kukába való katyvasz lett végül. :')