Jó olvasást!

3028. június 17.

Reggel 5 órakor keltünk, hogy időben el tudjunk indulni. Mikor elhagytuk a sziklás részt, ahol a tábor volt, megpillantottuk a Kornaz erdőt. Azon keresztül fogunk menni, majd visszafelé pedig egy darabig a Pelargir-folyó mentén.

A reggel hűvös és deres volt, pedig már nyár van. Ilyenkor már enyhülni szokott az idő. Szinte érezni lehetett már a levegőben a sosem múló rosszindulatot és félelmet, ami Mordor felől jön..

Az úton először az erdőben álltunk meg. Már javában elértünk a sűrű, belső részéhez. Nem mondom, hogy kevés fény volt, de sok se. Néhol több jutott be, néhol pedig kevesebb a lombkorona miatt. Egy hűvösebb helyen álltunk meg, hisz eléggé meleg volt.

- Miért van ilyen meleg? – kérdezte Gapron.

- Nem mindegy? Úgy sem tudsz neki mit csinálni.. – válaszolt Zilion, majd vitába kezdtek. Csak úgy zengett tőlük az erdő..

- NEM TUDNÁTOK VÉGRE ABBA HAGYNI? – kérdeztem hangosan és dühösen. Uram miért?? Mond, miért veszekednek állandóan??... – majd akkorra tartalékoljátok a hangotokat, ha ránk támad egy ork sereg, mert nem tudtok csendben maradni!

- Bocs Bori.. – utálom, amikor így hívnak.. Olyan lányos.. chh.. Egyébként szerintem Gapronnak tetszik Zilion, vagy fordítva. Mindig veszekednek, de olyan cukin. Szinte látni lehet rajtuk. Majd kifaggatom Gapront.

***

3028. június 18.

Semmi érdekes. Csak meleg van.

3028. június 19.

Élve meg fogunk sülni..

3028. június 20.

Az este én őrködtem, szóval elég fáradt vagyok. Hosszú volt az éjszaka, de legalább el tudtam gondolkozni Liliomon. Azon, hogy talán én többet érzek iránta, mint puszta barátság. Ki kellene derítenem, hogy ő hogyan érez irántam. DE van egy ötletem. Elhívom valahová. De hogy hova és mikor és mit mondjak neki azt még nem tudom.

Na szóval. Térjünk a lényegre. Arra, hogy mi is történt ma.

Reggel szépen lassan elindultunk. (Mert ezek Eruért sem voltak hajlanók felkelni.. azt mondták fáradtak. Na és szerintük én nem vagyok az???)

- Bírjátok ki, már az út felén túl vagyunk. Még két napot kell előrehaladni, aztán elindulunk vissza. – nyugtattam őket.

- Most hol vagyunk? – Kérdezte Axi.

- Most valahol Cair Andros földjén lehetünk.

- Értem. Akkor Nindalf-ig megyünk?

- Igen. Ha megpillantunk egy dombos vidéket, akkor fordulunk vissza.

Így haladtunk előre, néha holt csendben, néha pedig egy kicsit beszélgettünk. Egyszer csak zajt hallottunk. Mintha valakik beszélgetnének.

- Megnézem mi az, Galantol gyere velem, ti pedig bújjatok el a sziklák mögé. – adtam ki a parancsot.

- Lassan Haladtunk előre, hogy ne hallják a lépteinket. Ekkor megpillantottunk néhány orkot. Az érzésem bebizonyosult. Körülnéztünk, hogy hányan vannak. Szerencsére csak egy fegyverszállítmány és nem egy sereg. Gyorsan visszasiettünk a többiekhez.

- Na, mi az? – kérdezték.

- Csak egy fegyverszállítmány. Kb 20 ork lehet velük. Ennyivel könnyen elbírunk. Kerítsük be őket. Zilion és Axi, ti mentek északról, Merlin te menj kelet felől, Galantol te Gapronnal nyugatra én pedig délről támadok. Érthető?

- Igen. – szólt a magabiztos válasz.

Mindenki elfoglalta a helyét. Csak a jelre vártak. Megadtam. Gyorsan előugrottunk, látszott, hogy váratlanul érte őket. Még csak ellentámadásba sem tudtak lendülni. Az egyik ork felgyújtotta a szekereket, ami rossz hír, mert így nem tudjuk meg, hogy hova vitték és honnan. Pedig fontos lett volna.. A jó hír pedig az, hogy csak cserjék és néhány fa volt a közelben, így nem égett le a közeli erdő. A halott orkokat a tűzbe dobtuk, majd szétnéztünk a közelben, nem-e vannak még többen. Szerencsére nem voltak.

3028. június 25. Minas Thirithben

Nagy nehezen VÉGRE visszaértünk és ugye be kellet számolnom apámnak a történtekről. Hát mit is mondjak, nem nagyon örült neki. Na mindegy. De legalább most kaptam 1 hét kimenők és a barátaim is. Így egyhangúan úgy döntöttünk, holnap kimegyünk a folyóhoz. Előtte viszont még elhívom Farát. Remélem, beleegyezik. Mondjuk miért is ne?

Sziasztok!  Remélem tetszett, további szép napot! :)