- Tehát azt mondod, hogy nincs itt Xavér.

- Nincs - rázta meg a fejét Félix. - Három napja távozott, azóta semmi hír róla. Azt mondta, én felelek az ügyeiért a távollétében.

- Pedig annyi mondanivalóm van neki! - a gyíkember mérgesen dobolt ujjaival az asztalon. Ő, Chvet, Xavér legfőbb informátora, kulcsfontosságú dolgokat nyomozott ki, és Sandoval még azzal sem méltatja, hogy személyesen beszéljen vele!

- Valaki vigyáz Xavérra? Hol hagytad a társaidat?

- Pernauban, a guillotine alatt - viccelődött Chvet. - Tudhatnád, hogy nem hagyom Xavért felügyelet nélkül. Magnus Pilácson, Hellruiz Fumejben, Adira pedig Artézban figyeli, hogy épségben megérkezik-e a félszemű. Ennyi elegendő, vagy szeretnél még egy-két páncélos őrt mellé?

Félix elismerően hümmögött, majd megnyálazta ujját, és lapozott egyet a kódexben, amit olvasott. A Kontinens ősi nemesi családjairól szólt, és már napok óta nem tudta letenni - És milyen dolgokat tudtál meg kiruccanásod során?

- Az csak Xavérra tartozik - vont vállat Chvet, és már indult volna a kijárat felé, amikor Félix becsapta a könyvet, sietve felállt, és elkapta a kezét.

- Nana, nem táncolsz ki a kérdéseim elől ilyen egyszerűen! Én vagyok a jobbkeze. A távollétében én felelek minden...

- Matthiasról van szó. Életben van.

Félix egy pillanatra megdermedt, elengedte a lány kezét, és visszahuppant a székre. Vett egy mély lélegzetet, de a hangja még így is remegett, amikor válaszolt.

- Akkor meg pláne nem szabadna neki elmondanod. Tudod milyen jelenetet rendezne le nekünk, ha megtudná, hogy a halottnak hitt öccse még él? - suttogta rémülten. - Először sírna örömében, utána tombolna, utána mély depresszióba esne, hogy miért nem volt jobb nagytestvér, és azt óbégatná, hogy az ő hibájából történt minden, és Matthias sosem fog neki megbocsátani, utána...

- Nem kell folytatnod. Értem a gondolatmenetedet!

Félix intett a gyíknak, hogy üljön le a mellette lévő székre, és kezdje el beszámolóját. Áldotta szerencséjét, hogy most az egyszer Xavér nincs a Gárdában. Végre beszélhetett Chvettel arról az egy emberről négyszemközt, akiről tudta, hogy Xavér múltjában fontos szerepet játszott! - Hol találkoztál vele? Mi történt vele?

- Nem beszéltünk sokat - vont vállat Chvet. - Eléggé sietős volt a dolga. Éppen egy lázadó csapatot szöktetett meg a Földalattiból.

- A Földalattiból?

- Egy pernaui börtön. Nem fontos részleteznem, ahogy azt sem, hogyan kerültünk oda a többiekkel - vont vállat a lány. - Úgy tűnik, a drága öcsike lázadónak állt, és meg akarja buktatni a királyi családot.

- Jesszusom - Félix elborzadt. Nem erre számított. Túl sok meghökkentő tényt közölt Chvet egyszerre: még azt sem fogta fel teljesen, hogyan élhet Matthias, de egyből ezután megtudta, hogy nyakig benne van a Pernau királya ellen szőtt konspirációban. Hideg zuhanyként érték a hírek, le is állította Chvetet. - Ez nekem túl sok. Tudnál várni még egy-két napot, mielőtt elém tárod az egyéb részleteket?

A gyíkember vállat vont - Ahogy kívánod, főnök.

Félix ezért az egy dologért tisztelte a lányt: a legszörnyűbb helyzetben is higgadt tudott maradni. Xavér annak idején az igazságszolgáltatás karmából mentette ki, és Chvet azóta neki dolgozik, mint hírszerző. Ha kell kémkedik, lop, besurran, és bármilyen veszélyes munkát ad neki Xavér, azt mindig sikeresen teljesíti. A mágus furcsállta, hogy a Légió, a Kontinenst átszövő kémhálózat még nem fogadta soraiba a tehetséges gyíkot.

Gondolataiból egy kicsapódó ajtó ébresztette fel. Rozsdás, az egyik takarító tántorgott be a könyvtárba. Félix elsőre nem sok figyelmet tulajdonított neki. Utána észrevette, hogy egy tőr áll ki a hátából.

- A maszkos...- mormolta Rozsdás. - ... Sandoval úr...

És összeesett. Félix a földön fekvőhöz rohant, és letérdelt mellé.

- Csinálj valamit! - Chvet karba tett kézzel bámulta. Sokat láthatott elvérző embereket korábban, elvégre bűnözőként ő is hagyott egyet-kettőt maga mögött. - Nem mágus vagy, Félix?

- Öt évet tanultam a nyolcból! - Félix rémülten kereste a megoldást, a keze már csupa vér volt. - Fogalmam sincs, hogyan kell feltámasztani!

- Az ég szerelmére, még nem halott! - Chvet maga is Rozsdás mellé térdelt. - Valaki ért a Gárdában az orvosláshoz?- a válasz néma csend volt.

- Az orvosunk nem olyan régen tűnt el... - az öregember, aki a könyvtárért felelt, feltette szemüvegét, hogy láthassa, mi történik. Chvet felsóhajtott, majd kötszerért, és a seb lekezeléséhez szükséges eszközökért szalajtotta a könyvtárost.

Félix számára minden művelet egy kész örökkévalóság volt. A gyíkember munkája nem volt a legtisztább, és az öltései is ferdére sikeredtek.

- Remélem megéli a holnapot. Nem vagyok szakember, de lehet hívnotok kellene valakit, aki szebben összevarrja, és jobban ránéz a sebre.

- Sokszor láttál el másokat? - Félix boldogan állapította meg, hogy Rozsdás még életben van.

- Éppen elégszer - bólintott Chvet. - És most segíts! Óvatosan emeljük fel, és fektessük le valahova!

A valahova végül Xavér irodája lett. Ott volt a legközelebb ágy, és így nem verték nagy dobra a történteket. A gárdisták nem szokták csak úgy, minden ok nélkül leszúrni egymást. Valaki meg akarhatta ölni Rozsdást valamiért. Félix elgondolkodott. A fiú, mielőtt elvesztette az eszméletét, emlegetett valami maszkost, és a Sandoval úrral feltehetően Xavérra célzott. 

Csak most nézett jobban körül főnöke irodájában, és tudatosult benne, hogy a szokásosnál nagyobb rend van. Az ablak mellett álló íróasztalhoz sétált, és megvizsgálta a fiókokat - a legalsó zárja fel volt törve, és az iratok tökéletes rendben voltak benne rendszerezve. Ez nem Xavérra vallott.

Már éppen szólt volna Chvetnek a felfedezéséről, amikor a lány megszólalt:

- Téged kidobtak a varázslóiskolából, vagy te léptél ki?

- Kidobtak - felelte Félix.

- Egyből gondoltam, amikor felvetetted Rozsdás feltámasztását. Jól tudom, hogy az tiltott mágia? - Chvet óvatosan betakarta a takarítót, és párnát tett a feje alá.

- Tiltott bizony! - motyogta a mágus. - Rosszkor és rossz helyen helyen kutattam a sötét tanokban, és megláttak a tanáraim.

- Tragikus hátterekben büszkélkedik itt mindenki a Gárdában... kellene versenyt tartanotok, kinek szörnyűbb az élete- Chvet egy hangos kacajjal törte meg a komor hangulatot. Félix is nevetett, de inkább szánalmában, mint örömében. Túl élesen éltek benne kicsapatásának emlékei.

Emlékezett, ahogy a Tanok Tornyának kupolatermében ült, és a kopott könyvet olvasgatta, amit a könyvtár egyik rejtett zugában talált. Először nem gondolta, hogy veszélyes lenne. Utána magába szippantotta az ősi szöveg, és képtelen volt letenni. Már akkor is sokkal többet tudott a fekete mágiáról, mint amennyit egy hozzá hasonló tanoncnak szabadott volna.

Emlékezett arra, mennyit kutakodott esténként a könyvtárban a nagyobb hatalom után. Olvasott a Felperzselt Földön élő elfek káoszmágiájáról, ami képes elorozni mások erejét. Olvasott hatalmas mágusokról, akiket a köznép sötét varázslóknak, és hullagyalázó nekromantáknak könyvelt el. Olvasott démonokról, és hatalmas, túlvilági urakról.

Emlékezett a napra, amikor hataloméhsége kiteljesedett, és arra vetemedett, hogy megidézzen egy ilyen lényt. Aznap csapták ki, amikor először találkozott azzal, aki Márkinak nevezte magát.

Nevetése rémisztővé vált. Lehanyatlott a fal mellé, arcát kezeibe temette, hogy Chvet ne láthassa milyen gyenge is valójában, és hogy hullatja a könnyeit.