Szeretném jelezni a rész elején, hogy ez a rész tartalmaz nagykorúaknak való tartalmat! Nincs az aktusról részletbe menő leírás, csak felszínesen van érintve, de csak az olvassa el azokat a részeket, aki vállalja a felelősséget. A biztonság kedvéért teszek majd a bekezdés elé jeltést "(!!!)", hogy honnan kezdődik, valamint mikor van vége, hogy biztosítsam a nyugodt olvasás élményét. 

Már egy hét eltelt, s a dolgok rendeződni látszódtak. Bokuto igyekezett minden nap valahogy tudatni a lánnyal, hogy milyen gyönyörű. Persze [Név] arca mindig vörösre váltott egy-egy bók után, de nem hagyhatta, hogy túlságosan levegye őt a lábáról a fiú -pedig már teljesen sikerült neki valójában-, hisz csak szívfájdalom lett volna az eredmény. Hiába csókolta meg őt majdnem, bizonyítéknak még mindig ott volt Akaashi: elvégre nem szakítottak azóta sem, továbbra is együtt voltak. Nem tudta a lány, hogy kínjában nevessen-e vagy inkább sírjon. Mondjuk nem csodálkozott, úgysem volt soha senki életében első helyen, nem lepődött meg, hogy ismét mást választottak helyette. Legalább már nem volt teljesen egyedül, hogy a gondolatai a bőre mélyére kúszhassanak, s felemésszék, mert ott volt neki a jó barátja, Tetsuro, aki viszont mindent elkövetett, hogy amíg a lány közelében volt, minél többször csaljon mosolyt az arcára.

[Név] legnagyobb meglepetésére a napok szinte elrepültek, észre sem vette, hogy már megint péntek van. Persze ennek csak örült, ki nem örülne a hétvégének? Igaz, hogy szombaton is délig tanítás volt, de az már meg sem kottyant neki, szinte már szabadságnak könyvelte el a dolgot. Persze szünetekben mindig volt, ki boldogítsa: néha Shino jött át, de legtöbbször a fekete hajú colos volt látható az osztálytermükben. Eleinte hatalmas nyüzsgés volt körülötte, elvégre rengetegen bálványozták, de ekkorra már a legtöbben hozzászoktak, hogy a barna hajú lányhoz jön be beszélgetni, nem pedig új barátnőt jön keresni magának az újak közül. 

- Holnap este lesz egy buli, egy jó barátom tartja. Gyere te is. Nagyon fasza lesz a hangulat, nála mindig csak jó és minőségi bulik vannak. Persze nyilván van alkohol is, de mást ott nem találsz, amitől jól érezhetné magát az ember. Vigyázni fogok rád, ha emiatt mondanál nemet.

- Eh, nem tudom Tetsu..- húzta a száját a lány. Nagyon nem szerette a tömeget, és hiába érezte már komfortosan magát a csapatban, a buli nagyon más tészta. Nem lesz több hete megszokni a fiúkat, ráadásul teljesen új arcok is lesznek, és nem volt biztos abban, hogy mindenki olyan tárt karokkal fogadná, mint a Nekoma csapata. Persze tudta, hogy amúgy is lesznek olyan emberek ott, akik rá sem fognak hederíteni, mert kellően jól elvannak a saját társaságukkal.

- Ugyan már! Ígérem, hogy végig melletted leszek, hogy távol tartsam a seggfejeket. Kérlek.

- Kisujj eskü, hogy nem hagysz egyedül?- tartotta fel legkisebbik ujját felé, mire a fiú felnevetve összekulcsolta sajátjával.

- Kisujj eskü, hogy így lesz.

- Akkor jó - mosolyodott el a lány.

Egész nap a bulin gondolkodott utána [Név]. Mit kellene felvennie? Kisminkelje magát? Ha igen, mennyire legyen elegáns vagy mennyire mutasson sokat magából? Nem mintha túl sok olyan ruhája lett volna, ami a testéből nagy részt hagyott szabadon. Magassarkút erőltessen a lábára, vagy jó lesz a sportcipő is? Ha őszinte akart lenni, legszívesebben a meleg ellenére is pulcsit vett volna fel és melegítőnadrágot, egy régi, agyonhasznált cipővel. De nem tartotta helyén valónak ezt az öltözéket, biztos volt abban, hogy megbámulnák őt - és nem azért, mert tetszik nekik az öltözéke.

=====

Bokuto áthívta magához barátját délutánra. Úgy érezte, ha aznap együtt lesznek, talán nem fog akkora nagy gondot jelenteni neki, hogy ő is megy a buliba, amiről szintúgy Tetsurotól hallott, mint [Név] is. Azt nem akarta bevallani, hogy nagyrészt csak a lány miatt megy, hogy láthassa. Az nem hangzana túl jól senki számára, még önmagának is furcsa szájízt hagyott vele. 

Kivételesen egy ideje nem volt veszekedés a két fiú között, aminek az idősebbik örült a legjobban. Végre nem energia lehúzással járt találkoznia párjával. Igaz, hogy a barna hajú lány még mindig több energiával árasztotta el, de már azzal is meg volt elégedve a fiú, hogy legalább nyugodtan meg tudtak lenni egymás mellett, hosszú idő után először. Amint átértek a harmadéves fiú házába, be is vetették magukat az ágyba. Mindketten fáradtak voltak, a tanítás teljesen lehúzta az agyi kapacitásukat, így csak egymás karjaiban fekve töltődtek. Bokuto majdnem el is aludt, ahogy Keiji cirógatni kezdte mellkasát. Régen nem érezte magát ennyire ellazultan a másik fiú közelében, úgyhogy ezeket a perceket igyekezett megbecsülni. Ki tudja, mikor robban újra a fiatalabbik?

Észre sem vették, de rájuk sötétedett, s a szülők is hazaértek. A fiú testvére aznap inkább barátjánál aludt, így meg sem lepődött, hogy csak egy női hangott hallott egész nap otthon, ami pedig nyilvánvalóan az édesanyjához tartozott. Még köszönni sem mentek ki, a szülőpárnak kellett benyitnia a szobába, hogy lássák egyszem fiukat barátjával, s köszönhessenek. Egyiküket sem zavarta, hogy ennyire lelassult a két fiú, tisztában voltak vele, hogy az iskolában és az edzéseken is mennyire lefáradnak a hét végére. 

- Öltözzünk át pizsamába?- kérdezte csendesen Keiji, mikor ránézett a digitális órára a velük szemben lévő polcon, s az fél tizenegyet mutatott. 

- Nem lenne rossz ötlet..- nyújtózkodott Kotaro, elnyomva egy ásítást.- Anya nemrég mosta ki a cuccaid, frissen be vannak hajtva a szekrényembe.

- Remek - biccentett, majd mielőtt kimászott volna, adott egy puszit párja arcára. Bokuto csak figyelte, ahogy átöltözik előtte iskolai egyenruhából otthoni alvós szettjébe. 

Eszébe jutott, hogy régen mennyire odáig volt a látványért, amit a fiú ilyenkor nyújtott. De most? Semmit nem érzett. Csak üveges tekintettel nézte őt. Semmi különöset nem fedezett fel, amiért régen ölt volna; a fiú vékony, mégis izmos combjai, a feneke, csupasz mellkasa, s édes hasa, szépen kirajzolódó kulcscsontja. Ezekért mind megveszett a kapcsolatuk elején, fel akarta térképezni újra, és újra, és újra Keiji egész testét. Be sem tudott telni vele. De mi változhatott meg ennyire?

Fejét csóválva kelt fel végül ő is a ruganyos matracról, s öltözött át. Megint ugyanaz történt, mint mindig, amikor barátja előtt levette a ruháit: Akaashi epekedve figyelte minden egyes mozdulatát, s belepirult arccal, szégyentelenül figyelte a testét. Persze ez így normális egy kapcsolatban, nem? Most valahogy enyhe frusztrációval töltötte meg Bokutot. Azt kívánta, bárcsak ne Ő nézte volna ilyen tekintettel az arcán, hanem valaki más. Valaki, aki nem ő, de nem is akárki. Csak a barna hajú, [szín] szemű, édes mosolyú lány jutott eszébe, akinek ezt a pillantását sosem tudná megunni. 

~ Hülye Kotaro... - gondolta. [...]

(!!!) Vacsora után lefeküdtek aludni. Hamarabb elaludt, mint Keiji, ki még egy órán keresztül forgolódott, s nézte inkább a bekapcsolva hagyott tévét. Kotaro viszont megébredt az éjszaka közepén. Az óra ekkor hajnal két óra negyvenhármat mutatott, ami halk morgást váltott ki a fiúból. Elméje ismét végigpörgette az álmot, amire felébredt: [Név] és ő voltak benne, a lány édesen piros arccal és vággyal teli szemekkel nyöszörgött, ahogy meglovagolta őt. Az emléktől beharapta alsó ajkát, s a takaró alá nézett. Ahogy sejtette, a kis katonája már készen állt, megváltásért könyörögve az alsónadrágjában. 

- Az istenit..- sóhajtott fel, ahogy lehúzta magáról az anyagot. Persze mindezt a lehető leghalkabban és legóvatosabban csinálta, nehogy felkeljen rá a másik. Már csak az hiányzott volna neki. Ahogy megérintette felfelé ágaskodó tagját, még a lélegzete is elállt. Rég nem érzett ekkora vágyat felgyülemleni a testében, így úgy érezte, hogy mindent többszörösen érez és él meg. 

Lassan, szemeit behunyva kezdte el kezét mozgatni fel-le, néha kissé gyorsabban, majd lelassítva, miközben arra gondolt, hogy éppen a lányban jár. Kicsit szorosabban tartotta ujjait pénisze körül, hiszen eszébe jutott, hogy a lány még senkivel sem járt, így valószínűleg szűk lehet odalent. A gyönyörűségtől felmorrant. Ahogy egyre inkább a végéhez közeledett, úgy volt nehezebb hangját és lihegését is visszatartania. Nem tetszett neki, hogy vissza kellett fognia magát, dehát csak nem kezdhette el halkan a lány nevét nyögni, miközben barátja mellette aludt. 

- Oh, te jó ég..- sóhajtotta, s egy nagyobb nyögést engedett ki ajkai közül. A hangra mocorogni kezdett mellette Keiji, de nem foglalkozott azzal, hogy valószínűleg felkeltette párját, csak a lány arca lebegett szeme előtt, ez az egy dolog érdekelte. Csak akkor tűnt fel neki, hogy a fiú végig nézte, ahogy elélvezik, mikor pihegés közben megérezte a fiú vékony, hosszú ujjait hasfalán egyre lentebb siklani. Ekkor rá kapta tekintetét, s szembe találta magát a lágyan mosolygó Akaashival.

- Felkelthettél volna. Ha erről van szó, nem haragszom. Úgyis régen csináltuk, hiányzol..

Bokutoban enyhe, kellemetlen irritáció ébredt. Úgy beszélt a fiú, mint valami kiéhezett, érintésért esdeklő lány. Tudta, hogy valószínűleg azért, mert jóideje valóban nem ért már hozzá így, ilyesmi szándékkal, de akkor is soknak tartotta. Megfogta a fiú kezét, s elemelte magától, amivel kissé meglepte őt. 

- Megyek, letusolok. Lehet a mosást is el kéne indítanom, hogy reggel teregetni tudjak, kicsit összepiszkoltam - azzal kelt volna ki az ágyból, ha nem kapja el a fekete hajú fiú a karját.

- Mehetek veled?

- Nekem mindegy..- vont vállat, de igyekezett a saját fürdőszobájába inkább. A folyosón lévő közösbe nem akart menni, ahhoz fel kellett volna vennie valamit, amihez semmi kedve nem volt. Ahogy beért, az ajtót becsukta, s inkább kulcsra is zárta. Arca égett a szégyentől. Hisz épp az előbb verte ki valaki másra, a barátja meg azt hiszi, hogy rá izgult fel és most szeretkezni akar! De neki semmi kedve nem volt hozzá. Nem volt kedve Keijihez. 

Levette a pólót, ami még egyedül rajta volt, s miután megpaskolta arcát, beállt a zuhanykabinba, s megnyitotta a hideg vizet. Le kellett hűtenie magát, mert ez így nem lesz jó. Félt, hogy túlzásba viszi a lányra való gondolást, s mikor legközelebb találkoznak, látványos jelét mutatja majd vonzalmának. Az pedig nem lett volna jó, hiszen megijedhet a lány, s akár minden kapcsolatot is megszakíthat. Ettől félt a legjobban. El lett volna ő azzal, hogy csak barátok, s otthon, titokban gondol rá. De akkor meg betegnek tűnik, amit szintén nem akart. Fenébe!

- Bokuto-san?- hallotta meg párja hangját tompán az ajtó túloldaláról. Leállította a vizet, hogy jobban hallja, s ne verje fel az egész házat.

- Igen?- kinyitotta a kabin ajtaját is inkább, de a törülközőre még nem lépett ki.

- Bezártad?- Keiji összevonta szemöldökét, ahogy a kezét figyelte a kilincsen.- Azt hittem, neked mindegy, hogy megyek-e veled. Beálltam volna melléd tusolni.. Miért zártad akkor be?

- Bocs, de nincs kedvem most ehhez. Nagyon fáradt vagyok, Akaashi...- ásított egyet. Persze ez nem volt igaz, teljesen ébren volt. Sőt, azon kattogott az agya, hogy mégis, hogy a fészkes fenébe fog egyáltalán visszaaludni. 

- Ne csináld már, ha arra volt energiád, hogy magadhoz nyúlj, egy menetbe nem halnál bele. Mindig élvezni szoktad...- kezdett ideges lenni a kizárt fiú. Nem értette, hiszen olyan jól mentek a dolgaik újra. Bokuto lenézett a már összébb ment tagjára, s kelletlenül felsóhajtott. Ezt már csak két dolog tudja feléleszteni: az Isten akarata, valamint [Név].

- Történetesen már itt is mindjárt elalszom. Akaashi, nem halaszthatnánk el? Feküdjünk vissza aludni..

- Olyan gyenge érveid vannak, minek mentegetőzől? Ha nem akarod, csak mondd ki. Mondd, hogy nem kívánsz. Hozzászoktam, hogy mással töltöd az időd, majd keresek vigaszt én is más karjaiban, ha ennyire nem szeretnéd - ütött egy aprót az ajtóba, amitől felment a pumpa a csurom vizes fiúban. Olyan gyerekes hisztinek érezte, ahogy próbált bűntudatot kelteni benne, na meg féltékenységet ébreszteni, csak azt nem tudta, hogy elkésett vele. Már nem érzett féltékenységet, nem érdekelte volna, ha egy nap a fiú bejelenti, hogy lefeküdt valakivel. Vagy esetleg, hogy más faszi nemiszervére élvezkedik otthon. Elege volt már abból, hogy zsarolni akarta őt az érzéseivel. Csak azt akarta, hogy végre maradjon csendben és hagyja ezzel a faszsággal békén. Így inkább kirontott, nem érdekelte, hogy egy merő víz még a haja, s teste is. Kinyitotta az ajtót, s a meglepett Keiji ajkait letámadva lökte az ágyra. 

- Azért igyekezz csendben lenni - mormogta, miközben a nyakát kezdte el csókokkal behinteni.

Akaashi azt sem tudta, mi történik nagy hirtelen, de élvezte. Némán bólogatott, s szemei is fennakadtak, olyan jól esett neki, hogy végre így ért hozzá Bokuto. Noha, ha megtudta volna, hogy végig a lányt képzelte oda, s csak azért sikerült ismét hasznát vennie a szerszámának, biztosan nagyon megharagudott volna a fiúra. Talán még helyben szakított is volna vele. De nem tudott erről, eszébe sem jutott, hogy a párja esetleg másra gondoljon, miközben szapora tempóval jár benne, s közben kényezteti kezével is Akaashit. Az egyetlen dolog, ami ellepte elméjét, az a vágy és élvezet mámorítóan sűrű ködje volt. Sokszor sikított volna fel legszívesebben a hirtelen rá-rátörő kéjtől, de nem tette meg, elvégre Bokuto kérte, inkább parancsolta, hogy maradjon csendben. Neki sem lett volna kedve úgy kimenni reggel az étkezőbe, hogy szégyenkezik, amiért felkeltette a családot. 

Így hát, amint végeztek, teljesen kielégülve vonta csókba kedvesét. Bokutonak ugyan nem volt túlzottan ínyére, de úgy volt vele: ha eddig kibírta, ez már nem jelenthet gondot neki. Szóval játszotta a boldog barátot, s visszacsókolta. Végül kidobta a kotont a szemetesbe, s megkönnyebbülve feküdt vissza. Talán így már egy időre békén fogja őt hagyni, legalábbis remélte. Tudta, hogy egyre inkább süllyed, s egyre jobban lesz szörnyű párja a fiúnak, ami nagyon is zavarta őt, de nem tudta mit tegyen. Akaashi szereti őt, de az ő szíve már máshoz húzza, aki viszont azt hiszi, nem elég fontos, mivel nem válsztotta még őt. (!!!)

Másnap, az iskola után minden diák sietett a dolgára. Így természetesen [Név] sem tett másként: hazarohant, hogy legyen ideje eldönteni, hogyan is nézzen ki az este hatkor kezdődő bulira. Igaz, Tora nem éppen volt oda a tényért, hogy kishúga máshol tölti az éjszakát, de megbízott benne is, ahogy csapatkapitányában is, így kevésbé vetette szét az ideg. Még segített is húgának a ruhaválasztásban, amit a középső gyerek nagyon is nagyra értékelt. Örült annak, hogy bátyja támogatja -persze a legalább fél órás szent beszédje után-, s nem pedig egyenesen megtiltja neki, hogy ilyesmiben vegyen részt. Akane, a kishúga pedig segédkezett a hajával. Úgyis tudta, hogy húga imád fodrászosat játszani, így kétsége sem volt afelől, hogy kit fog megkérni erre a feladatra. 

Ahogy a tükörbe nézett öt óra után pár perccel, ahogy készen lett, teljesen elámult. Még sosem érezte magát annyira gyönyörűnek, mint akkor. A ruhája nem volt túlságosan kihívó, szinte el is feledkezett a felsőről és szoknyáról, amit még húga és anyja vásárolt, neki pedig nem volt szíve kidobni vagy odaadni másnak. De örült, hogy végül megtartotta, mivel nagyon csinosan mutatott benne. Lábán igaz, hogy így is sportcipő volt, de pont így illett hozzá a szett. Nem viselt sok ékszert, csak egy hosszabb nyaklánc lógott mellei előtt, valamint felvett pár gyűrűt is. Haját szoros copfba fogta fel testvére, elől kicsit kihúzva, hogy keretet adjon az arcának, majd a tincseit hullámosra csinálta kedvenc hajvasalójával. Sminkje sem volt a legnagyobb szám, de azért adott magára. Természetes színekkel dolgozott, melyek kiemelték szeme színét, így szinte rikítottak íriszei. Még Taketora is teljesen lesokkolt, mikor meglátta őt. [...]

Bokuto is készülődött, mikor kopogtattak az ajtaján. Nem értette, hogy ki lehetett, ugyanis minden családtagja szívesebben rontott be kopogás nélkül, mintha nem ismernék a személyes tér és magánszféra fogalmát. Barátaival sem az lett megbeszélve, hogy náluk fognak összefutni, így teljesen értetlenül nézte az ajtót a tükörből. 

- Szabad - mondta azért fennhangon, hogy biztosan lehessen hallani az ő hangját is a zene mellett, amit hangosan játszott a telefonjáról. Az ajtó nyitódott, s Akaashi fekete tincseit pillantotta meg elsőnek.- Szia.

- Szia - lépett be a szobába a fiú, becsukva maga mögött a nyílászárót.- Hova készülődsz? Gondoltam benézek, hátha lesz kedved filmet nézni, de ahogy elnézem, programod lehet.

- Oh, igen..- igazította meg a haját, mivel a póló felvétele igencsak szénakazallá változtatta.- Lesz egy buli, szóval kicsit megyek szórakozni a srácokkal.

- Kik lesznek ott?- tette fel Akaashi az ártatlannak tűnő kérdést, mégis mindketten tisztában voltak vele, hogy burkoltan azt akarta tudni, hogy a lány is jelen lesz-e.

- Csak a környék gimnáziumaiból emberek, a csapatunk fele is jön, szóval nem hagyhatom ki.

- Na és [Név]?- na tessék, kibújt a szög a zsákból. Habár Bokuto nem gondolta volna, hogy ennyire nyersen szóba hozza, ilyen hamar. 

- Elvileg ő is jön - hangja ugyan nem mutatott különösebb érzelmeket, mégis azzal a mozdulatával, hogy végigszántott ujjaival haján, hogy tökéletesen álljanak a tincsei, elárulta magát. Ki nem mondta volna, hogy nagyon izgult az újabb találkozás véget. Ráadásul ez egy buli. Kíváncsi volt, hogy vajon mennyire csípi ki magát a lány. Látni akarta elegánsabb öltözékben is.

- Gondolom ő győzött meg, hogy menj te is. Kicsit kettesben is lehettek majd talán - Keiji hangjából csöpögött a megvetés. Nem is akarta leplezni ellenszenvét. 

- Mivan?- ráncolta össze a homlokát, s ellépett a tükörtől, szembe fordulva párjával.

- Hallottad - Akaashi állta a fiú tekintetét. Szentül meg volt győződve az igazáról, abba bele sem gondolt, hogy esetleg bartátja csak ki akarja engedni a gőzt és jól érezni magát egy kicsit. Persze a lány is az okai között volt, de akkor is elment volna, ha ő nem jön. Egyszerűen csak szerette az ilyesmiket, feltöltötte, ha emberek között lehetett.- Csak miatta mész, igazam van?- vonta fel szépen szedett szemöldökeit.- Csak meghallottad a nevét, te pedig máris ugrottál, hogy menj.

- Istenem..- masszírozta idegesen orrnyergét az idősebbik.- Persze, hogy örülök, ha ott lesz, mert jóban vagyunk. De jesszusom, nem csak miatta megyek! Tudok létezni nélküle is, tudod?- nem volt teljesen igaz, amit mondott, hiszen ha a lány egyszer csak benyögné, hogy többet nem akarja látni, teljesen összetörne. De már szinte hozzászokott a hazugságokhoz, így könnyen csúszott ki ez is ajkai közül. 

- Szóval tényleg miatta mész el!- csattant fel Akaashi, idegesen felkelve az ágyról, amire időközben leült.

- Te nem hallod azt, amit mondtam?- nevetett fel idegességében Kotaro, ahogy karjait szélesre kitárta.- Egyik füleden bemegy, amit mondok neked, a másikon meg ki, vagy mi a fészkes fene van veled?

- Még engem vádolsz? Te csalsz meg, az istenért!- vágta hozzá a kezében szorongatott telefont. Szemei fátyolosak voltak a bent tartott könnyektől.- Hogy tehetsz ilyet velem? Ha?!- nem fogta vissza a hangját, szabályosan ordított vele.- Azt hittem, hogy szeretsz! De te már csak arra a lányra tudsz gondolni! Rosszul vagyok attól, ahogy ránézel! Mi vagyunk együtt, nem pedig ti! Nem tehetsz ilyet velem! Nem tennéd!

- Menj haza..!- hangja csendes volt, de érezhetően ideges. Szinte vágott az él a hangjában. Ahogy Akaashi könnyes szemekkel, teljesen lefagyva meredt rá, csak megemelte a szemöldökét.- Menj haza, és higgadj le. Nem vagyok hajlandó ezt hallgatni tovább Akaashi.

- Legyen..- szólalt meg csendesen, teljesen összetörve. Felszedte a telefonját a földről, s elindult kifelé a házból. 

A veszekedést legnagyobb bánatukra végighallgatta a szülőpár és a nővére is, akik teljesen ledöbbentek. Pár perc múlva Kotaro édesanyja nyitott be fia szobájába, hogy megnézze, hogy van. A fiú idegesen ült az ágyon, hajába túrva és szemeit összeszorítva játszotta le magában újra és újra a jelenetet.

- Tudok segíteni?- tette anyja a hátára a kezét, mire megrezdült. Nagyon aggódott gyermekéért, ritkán látta ennyire feldúltnak. 

- Csak hagyjatok most egyedül..- mormogta maga elé.- Lehet ma haza sem jövök, úgyis későig lesz a buli, majd ott alszom.

- Biztos? Tudod, hogy velem beszélhetsz..

- Tudom anya, csak... majd később - sóhajtott fel.- Kimennél, kérlek?

- Rendben. De vigyázz magadra, Kotaro. Szeretünk téged - nyomott fia tincsei közé egy puszit, majd az ajtót maga után halkan becsukva visszament a többiekhez. [...]

A buliba az elsők között volt a Fukurodani röplabda csapat vezetője, így korábban elkezdett inni. Várta, hogy legalább legjobb barátja, Tetsuro megérkezzen, de látszólag késett. Mikor viszont meglátta belépni az ajtón, oldalán a barna hajú lánnyal, elállt a lélegzete is. Csak pislogott és pislogott, ahogy szemügyre vette a személyt, akitől a szíve hevesebb tempót vert. Igaz, hogy az iskolai egyenruhája is tartalmazott szoknyát, de ez más volt. Sokkal jobban állt neki, amit ekkor viselt. Úgy érezte, mintha nem is a valóságban lenne, s egy angyalt látna. Igaz, ekkorra már nagy volt a tömeg, így nem látta meg őt a lány, csak feszengve követte a colos, fekete hajút, aki mosolyogva vetette át karját a lány vállán. Kezdte magát kissé féltékenynek érezni, így inkább csak bedobott még pár italt. 

[Név]-nek kellett jó pár perc, mire valamelyest megszokta a tömeget. Nem volt olyan rossz, mint amilyenre számított. Mindenki csak szórakozott s jól érezte magát a többiek társaságában. Pár ismerős arc odaköszönt neki, amit mosolyogva viszonzott, de ideje nagyrészét Kuroon csüngve töltötte. Persze ezt a fiú csak élvezte, hiszen olyan csodálatosan nézett ki a lány, hogy nem is lett volna képes otthagyni. Minden alkalommal, amikor felkelt a székről, hogy hozzon italt maguknak, a lány szemei tágra nyíltak és összehúzta magát, amit nagyon aranyosnak vélt. Nameg büszke volt arra, hogy ő lehetett a lány számára a biztos pont. Azonban másfél óra elteltével már szabadabbul mozgott [Név] is. Az alkohol kezdett dolgozni a szervezetében, így felbátorodott. Már mert egyedül menni az italos asztalhoz, ahogy nyugodt szívvel bontott fel egy új csomag csipszet is, amit az egyik polcból szedett elő mindenki. 

- Téged is látni?- szólította meg egy ismerős hang, amikor épp egy újabb poharat töltött magának. Megfordult, s arcára széles mosoly került, ahogy meglátta Bokutot. 

- Szia!- ölelte meg azonnal. Boldog volt, hogy újra láthatta, már hiányzott neki a fiú. 

- Mi jót iszol?

- Nem tudom pontosan, Tetsu mutatta meg ezt a kombinációt, és valami isteni! Kérsz?

- Miért is ne?- vont vállat vigyorogva Bokuto. Már el is felejtette, milyen ideges volt, mikor megérkezett a házba. Csak a lány édes aromája volt az agyában, a mosolya, a szemeiben a csillogás és a számára tökéletesnek vélt mosolya, a nevetése és a hangja... Minden gondolatát [Név] Yamamoto töltötte ki. 

Lecsúszott pár kör az italból, ahogy néhány feles is. Egyre jobban részegedtek le, de még tudtak arról, hogy kik ők és mit csinálnak. Csak élvezték egymás társaságát, így el is vonultak egy csendesebb sarokba a házban. Nagyokat nevetve beszélgettek, igazán jól érezték magukat. [Név] talán még az életben nem érezte magát annyira felszabadultnak és boldognak. Nem rágódott azon, hogy mennyi kalóriát vitt be a szervezetébe, hogy mennyire láthatják szélesnek a combját, derekát vagy csípőjét. Csak megélte a pillanatot és kiélvezett minden percet. Talán egy kicsit túlságosan is. 

(!!!) Tudatában voltak annak, hogy mikor indultak útnak, s el tudták játszani a józant akkor is, amikor kivettek egy szobát egy éjszakára, hogy senkit ne zavarjanak. Tudták mit csinálnak, amikor beérve a szobába egymás ajkainak estek. Tisztában voltak mindennel, csak már nem érdekelte őket az, hogy kicsit sem helyes az, amit tesznek. Csak csókolták egymást, mintha nem lenne holnap. Bokuto óvatosan, vigyázva a lányra, végig döntötte őt az ágyon, miközben el sem vált tőle. Túlságosan is élvezte, hogy végre megérintheti, így nem parancsolt megálljt magának. Na meg [Név] sem ellenzett semmit, így ezt egy beleegyezésnek vette, pláne, hogy olyan szorosan húzta őt közel magához a lány, hogy teljesen beleremegett a boldogságba. 

Lassan csókolta végig a fiú a fiatalabbik arcát, állvonalát, nyakát, amitől apró sóhajokat engedett ki magából [Név]. Lassan elkezdte levetkőztetni őt, csak szépen fokozatosan. Figyelt rá, minden rezdülésére. Nem akart még ilyen állapotában sem hülyeséget csinálni. Ha kicsit zaklatottabbnak tűnt a lány, megállt, s végigcsókolta a szabad felületeket rajta. Amikor alsóneműben volt már alatta, [Név] felült, és felbátorodva ő is elkezdte leszedni a fiúról a ruhadarabokat. Nem leplezte, hogy mennyire tetszik neki a látvány, amitől csak fokozódott a fiúban a vágy. Minden alkalommal megremegett vagy reszketegen felsóhajtott, mikor a lány puha ujjai végig simították a testét. 

Nem kellett sok idő nekik, teljesen levetkőztették egymást. A lány igaz, még ekkor is zavarban volt, de Bokuto biztosította róla, hogy gyönyörűen néz ki és semmi takarni valója nincs. Ha pedig nem érzné magát eléggé komfortosan, nyugodtan leállíthatja. Persze a lány csak pár pillanatig habozott, inkább átfonta karjait Kotaro nyaka körül, s megcsókolta. 

Végül elérkezett a pillanat, amikor [Név] elvesztette a szüzességét. Nem hitte volna, hogy ebben a korban fog bekövetkezni, de nem bánta. A gyönyör olyan fajtája járta át a testét folyamatosan, amilyet még sosem érzett azelőtt. Hangját sem tudta magába fojtani, bele sem gondolt, hogy hány ember nem aludhatott miatta. De bele sem akart gondolni, csak élvezte, ahogy Bokuto kényeztette. Eleinte, amikor még kissé félt, a fiú ellazításképp nyelvével s ujjaival okozott neki mámoros perceket, de mikor már felbátorodtak mindketten, előkerült az óvszer is. Ahogy a fiú betolta lassan tagját, mindketten hangosat nyögtek. Bokuto is szinte úgy érezte, ekkor veszítette el a lánnyal együtt. Sokkal jobb volt ez az együttlét, mint akármelyik, amelyet átélt. 

Végül lihegve, leizzadva, de mérhetetlenül boldogan feküdtek egymás mellett, szorosan a másikhoz bújva. [Név] és Kotaro szíve is egyaránt hevesen vert mellkasuk fogságában. Mivel teljesen izzadtak voltak, úgy döntöttek vesznek egy fürdőt is. Persze együtt álltak a zuhany alatt, s újabb csókcsatát vívtak, ahogy a víz forró cseppekben hullt rájuk. Nem tudtak betelni egymással most, hogy végre semmi nem szabott gátat az érzelmeiknek. (!!!)

=====

Mindeközben Akaashi odahaza teljesen önemésztő üzemmódba került. Ki sem akart mozdulni, csak a sötét szobájában, az ágyában kuksolt magzat pózban. Megtalálta Bokuto egyik otthagyott pólóját, így azt magához szorítva, mintha csak magát a fiút tartaná karjaiban, ölelte. Könnyei hullámokban törtek elő, ahogy azon kattogott az agya, hogy mennyire elcseszték ezt a kapcsolatot. Nem akarta elveszíteni a fiút, mivel nagyon fontos volt neki, de úgy érezte, szinte menthetetlen már a helyzet. Annak ellenére, hogy a kapcsolatuk elején mennyire meg volt győződve arról, hogy velük soha, semmi rossz nem fog előfordulni, jelenleg nem látott semmi olyan megoldást, amitől ne törne össze a szíve. 

=====

Reggel mérhetetlen fejfájásra ébredt a lány. Azt sem tudta, hol áll a feje, ahogy azt sem, hogy hol volt jelenleg. Kellett neki két-három másodperc, mire realizálódott benne, hogy hogyan és miért került ebbe a szobába, ráadásul kivel. A takaró túlvégén, mellette Bokuto még szuszogott, mély álomban volt. Nagyot nyelve benézett a takaró alá, s égő fejjel realizálta, hogy a tegnapi estét nem csupán álmodta, hanem át is élte. A fülében csengett a fiú hangja, ahogy édes dolgokat búgott a fülébe, ahogy a saját, de Bokuto nyögéseinek hangja is. Legszívesebben elásta volna magát szégyenében. 

- Ez nem lehet igaz...- túrt a hajába, ami addigra már kibontva volt, a hajguminak pedig nyomát sem látta. Nem értette, hogyan történhetett mindez meg. Élvezte, s legszívesebben újra átélte volna, legalább kétszázszor, de felfoghatatlannak tartotta, hogy a fiú szemében kívánatos volt. A vágy, amivel ránézett, szinte égett a szemeiben, erre emlékezett a legtisztábban. De mindezt mégis hogyan érhette el? Biztos az alkohol volt. Igyekezte ezt bebeszélni magának.- Bokuto!- bökdöste meg pánikolva a fiút, aki nagy ásítás után fordult meg, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, egy csókot lehelt ajkaira.- Bokuto!- hőkölt hátra, mire tágra nyílt a fiú szeme is.

- Yamma-chan?- arca hirtelen váltott élénk vörösre mindkettőnek. Nem tudta megállítani magát, végignézett a lány testének azon részein, amelyeket nem fedett a takaró. Persze, amint ezt [Név] észlelte, nyakig bebugyolálta magát.- Akkor nem csak egy iszonyatosan jól sikerült álom volt...

- Jól sikerült?- szökött magasba a hangja.- Jézusom, mi lefeküdtünk! Hogy történhetett meg?

- Technikailag ittunk, aztán végre nem állítottál meg a csóknál, se semmi másnál. Te jó ég...- ekkor tudatosult benne ténylegesen, hogy mi zajlott le az elmúlt éjszaka.- Szexeltünk!- mintha épp megvilágosult volna, olyan döbbenettel mondta ki.

- Nem mondod Sherlock... Szent ég... Nem lett volna szabad. Tudtuk, hogy nem helyes.

- De remek volt. Ugye? Ugye nem csináltam semmi olyat, amitől fáj bármid is? Rendben vagy?- nyúlt a lány felé, de ő elhúzódott.

- Neked ott van Akaashi...- hangja megtört volt.- Nem tehetjük ezt vele. Nem akarlak elszakítani tőle.

- Akkor mi legyen..?- döntötte oldalra a fejét. Kicsit csalódott volt, de tudta, hogy csak magának köszönheti a helyzetet.

- Vagy engem választasz, amit erősen kétlek, vagy pedig elfelejtjük ezt az egészet. Soha többet ne beszéljünk róla, mintha meg sem történt volna. 

- Kaphatok gondolkodási időt?

- Időt..- suttogta maga elé a lány. Úgy érezte, mintha egy tőrt döftek volna a szívébe. De nem is várt mást. A szíve mélyén tudta, hogy ez fog bekövetkezni.- Rendben - bólintott.- Kérlek, ne nézz rám, amíg felöltözök, jó?- szegte le tekintetét. A fiú szíve majd' megszakadt érte. Egyre biztosabb volt afelől, hogy a lányt választja, de meg akarta ezt beszélni előtte Akaashival. Szerette volna tisztességesen elmondani neki a dolgokat, ahogy azt is, hogy miért hozza meg ezt a döntést. De ehhez a beszélgetéshez valóban szüksége volt időre, hogy higgadtan tudjanak beszélni, s össze tudja szedni a gondolatait.

- Ahogy szeretnéd - azzal magára húzta a takarót, hogy véletlen se veszítse el a fejét és lesse meg. Szerette volna elmondani a lánynak, hogy azért kért időt, mert a fiú nagyon feldúlt és jó ideig nem fog vele szóba állni. Nem pedig azért, mert nem biztos az iránta táplált érzéseiben, pláne az este után. [...]

Ahogy teltek a napok, úgy nehezedett egyre jobban mindhárom fél élete. [Név] teljesen felemésztette magát; még annyit sem evett, mint addig, s minden étvágya elment, ráadásul egyre gyakrabban hánytatta meg magát, amitől minden energiája el is ment. Bokuto agya folyamatosan kattogott; igyekezett összeszedni minden gondolatát az üggyel kapcsolatban, hogy minden lehetséges reakcióra legyen válasza, és ne torkolljon az egész üvöltözésbe. Akaashi pedig kerülte párját; akart egy kis időt egyedül, rá sem bírt nézni szinte az ászra, ahhoz túlságosan nagy fájdalmat okozott neki. 

Kotaro és [Név] sem beszéltek az elmúlt napok alatt. A fiú párszor kereste, írt neki, de a lány inkább nem reagált. Fájt a szíve és felejteni szeretett volna. Abban a helyzetben legszívesebben elfeledte volna a fiúval való minden emlékét. Akárhányszor csak rágondolt, elfogta a sírhatnék, de csak este, egyedül a szobájában engedte át magát a sötétségnek. Szerette volna, ha szeretik. Volt egy apró remény-szikra benne a reggelen, de végül az is elaludt benne. Feladta. Elfogadta, hogy többet már nem lehetnek többek, mint barátok.