"Never forget your pain,
In your heart. Sweety"

(Sose felejtsd a fájdalmat,
A szívedben. Édesem)

Sokan nem gondolnák, mikor a Pokol mélyére kerülnek, hogy képes a hűs szellő fújni. Sőt, azt sem hinné el senki, hogy létezik éjszaka, és nappal. Talán nem úgy, mint a Földön, vagy a Mennyországban, mégis létezik.
Charlie igazán jól érezte magát mindig is ebben a közegben, sose bánta, hogy nem lehet olyan fényes és fehér minden, mint amilyet ő megérdemelne. Már pedig egy hercegnő csak a legjobbat érdemli.
Miután a mai napon elhívta egy randevúra Alastor nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy ez lesz a legjobban várt pillanat.
Hiszen ebből még lehet valami. Talán Vaggie nem fogja jó szemmel nézni, és talán tényleg dühös lesz, amiért elmegy az "ősellenségével" egy randira, mikor elvileg ők ketten egy "pár". Azonban a Pokol hercegnője azzal kavar, akivel akar.
Nem szólhat bele egy jött-ment démon cafka az ő dolgaiba.

Charlie megrázta a fejét és a rózsaszín párnába fúrta az arcát.
Ha ilyen ostoba gondolatai támadnak még a végén bajba kerül... Felfedezhetik, hogy ő még sem olyan bájos.

Mikor az a kurva nagy riporter csaj a képébe vágta, hogy buzikkal nem fog kezet nem sok híja volt, hogy kikaparja a szemét és hozzá vágja, hogy akkor ne is nézzen rá, de ne zavarja, hogy ő biszex.

Arrogáns ribanc - morogta az orra alatt. Szinte minden álló nap hatalmi harc folyik a bensőjében, hogy az a kedves arc kedves maradjon és ne legyen olyan álca, mint amit a legtöbb démon visel.

Felsóhajtva ült fel az ágyban, mikor néhány perc múlva felfogta, hogy egy szemernyi esélye sincs az alvásra. Folyamatosan maga előtt látta az ő úriember Rádió démonját. Valahogy sokkal inkább megmelengette a gondolat, miszerint akarja őt ez a férfi, mint maga a hatalom utáni mesterkedés.
Mezítláb, egy szál hálóingben indult neki a csendes és veszélyesnek tetsző folyosóknak. Nesztelen léptekkel szelte az utat, amely közte és Alastor között húzódott. Nem tudta még ő maga sem, hogy arra a kihalt folyosószakaszra viszi majd a lába, ami a vágyott személy lakrészét rejti. Csak a gondolatai vezették.
Az ábránd, miszerint a pusztulása a mostani Pokolnak közel van. Hogy olyan lehet az Infernó, amelynek ő akarja látni. Engedelmes pincsik tömkelege...

Mikor már csak öt lépés választotta el az ajtótól, hirtelen eszmélt rá, hogy ezzel a furcsa démonnal akarja ezt az álmot. Vele akarja megosztani egyedül a természetének igazi énjét. Hogy miért? Mert ez a démon átlátja a habos-édes külső minden hamisságát, amit az évek során próbált az igazi önmagává tenni.
Charlie megrázta fejét, ezzel szalmaszőke haja úszott a levegőben. Olyan volt, akár az aratás utáni kócos bála, mellyel otromba játékot űz a szél.

Vetett egy lemondó pillantást az ajtóra, úgy döntött, nem kockáztat meg egy konfliktust az imádottjával. Helyette levetette magát az ajtóval szemben a fal mellett. Kicsire húzta magát és dúdolva ringatta jobbra-balra a fejét. De szeme végig egy pontot figyelt a durva, sötét ajtón.

-🎼🎵 Éjjel kel a sötét erő,
Amely egyre csak nő.
Ne félj tőlem, kedvesem,
Ez csak egy altató, neked.

Vérben fürdik már a táj,
Nevetésed zengi a ház,
Az udvarban csontok hevernek,
Mutatják bájos természeted.

Hullócsillag száll az égen tova,
Ezzel hullik alá minden ostoba.
Én fogom majd a kezed az úton,
Hiszen ez a kövezet, maga a Pokol. 🎶

Charlie egy alattomos mosolyt csalt arcára, ahogy a dalban egy pillanatra megállt. Egyre csak azt akarta tudni, milyen mikor az igazi énjét is szeretik.

- Aludj drágám, mélyen,
Én vagyok az álmod hozója.
A kezed fogom, vezetlek,
S egyre csak függőm vagy. 🎵

Halkan felnevetett, miközben lassan felkelve indult vissza a szobájába. Ujjait végig vezette a hideg falon, és csak arra tudott gondolni, hogy a kemény felület helyett puha meleg bőrt tapint.

Mindeközben a vágyott démon nyitott szemekkel nézett a plafonra. Egész előadás alatt ébren volt. Hallgatta a neki szóló muzsikát. Lélegezni is elfelejtett, annyira a rabja lett ennek a selymes és lágy hangnak. Nem akart egy pillanatot sem elszalasztani, mert ezt a hangot ritkán fogja hallani. Amíg a lány nem képes elengedni ezt a bájos csillogást, és elnyomja saját magát... Addig csak ezek a lopott pillanatok léteznek majd.

Mikor Charlie betért a szobájába, hogy lepihenjen furcsa érzés fogta el. Mintha valaki, vagy valami figyelné. De ezt az érzést egy fej rázással kiűzte elméjéből, miközben most már sokkal fáradtabban kucorodott be a paplan alá.
Hiszen ki akarná meglesni, ahogy a szobájában alszik?

Ezzel szemben valóban megbújt egy kósza árny, egy apró lepke a falhoz simulva. Szemei szinte szikrát hánytak.

***

Vaggie - morogva az orra alatt, spanyolul káromkodva - ült az ágyán, keresztbe tett kézzel.
Egyszerűen nem fért a fejébe, hogyan hagyhatja el ennyire magát Charlie? Már az első pillanatban is aggódásra adott okot a rádiós démon megjelenése, de ezek után nem tudta mit tegyen.
Túl jól haladt eddig a hercegnő szívéhez. Túlságosan is minden a tervei szerint ment, de legalább akkor nem volt ilyen riválisa.

Sejtette, hogy az a szörnyeteg azért megy bele ebbe az egészbe, mert tartogat a számára valamit. Valami olyat, amitől ő már régen rosszul van. A fogadás még akkor jónak tűnt, mikor csak egy ostoba bolondnak tartotta azt a görényt. Azonban ez a görény sokkal jobban keveri a lapokat, mint számított rá. Egy ravasz szarvas.

Vaggie ingerülten tépte szét azt a szarvas szerű játékot, amit régebben kapott Charlie-tól. Akkoriban még szerette, legalábbis fontos volt a véleménye. Számított valamit a lánynak. De mostanában egyre furcsább. Talán a férfi tényleg elérte, hogy őt szeresse, ne pedig azt a lányt, aki régóta vele van?

- Nem fogom ezt annyiban hagyni, te kegyetlen démon!
A hangja remegett. Olyan mérhetetlen dühöt és vágyat érzett az eltakarítása miatt, hogy azt szavakba sem tudta önteni.

***

Charlie egy bájos ruhát vett fel. Nem a megszokott uniformisa volt rajta, hanem egy fekete darabot. Felül csipkés volt, alul pedig tüll anyag rúgta ki a szoknyát, hogy egy enyhe habos-babos hatást adjon neki.

Alig lépett ki mosolyogva a folyosóra valaki a falnak lökte és szó szerint ledugta a nyelvét a torkán.

Döbbenten, lefagyva állt az eset előtt. Alig ismerte fel Vaggiet... De végül hagyta magát. Ha a lány ilyen birtoklási vágyban ég... Kicsit hagyja, hogy szórakozzon. Ráér később veszekedni vele.