Nagy szeretettel hoztam el nektek ezt a kis fejezetet. ❤️😇
Ezt a részt szeretném HNori1 nek ajánlani, főleg mert ő ihlette a fejezet elejére íródott kis szösszenetet. Jobban mondva, nála nagyon megtetszett a Ladriennél. De amúgy is. Mindig segít, szóval ez most az ő fejezete.

"Don't fear in the darkness,
Because I will lead you out."

(Ne félj a Sötétségben,
Mert úgyis kivezetlek.)

Alastor sokáig gondolkodott volna még az ajtó közelében, ha nem zavarja meg benne egy idegtépő hang. Ami, így belegondolva, igazán halk volt.

- Te is mozdulj, vagy seggbe rúglak! - vicsorgott rá Vaggie.

Mímelt szomorúsággal biggyedt le egy pillanatra az ajka, hogy utána újra ördögi, széles vigyora vegye át az uralmat az arcán.

- Nehogy azt gondold, Vagatha kedves, hogy én félek tőled. Ha sokáig így beszélsz velem egyszer megtalállak ölni. Akkor pedig a beleidnél fogva foglak fellógatni.
Hangja sejtelmes és csendes volt. Pizsamában azonban nem tűnt sajnálatos módon olyan ijesztőnek. Epres pizsamában...

Vaggie gúnyos fintorral az arcán mérte végig, majd hátat fordított, és lassú, undorító mód ringatva csípőjét hagyta hátra versenytársát.

Alastor csendben sóhajtott, és még a fejét is rázta. Igazán nem akarta ezt az émelygést előidéző látványt látni. Szereti a szépet, hiába ilyen pöcegödör az Infernó. De ez sajnos, sajnos minden volt csak szép, vagy égbe emelő nem.

Még vetett egy pillantást az ajtó felé, majd enyhe csalódottság érzésével az amúgy üres mellkasában távozott.
Szobája igazi felfordulásnak tűnhetett egy avatatlan szempár számára. Ugyanis amíg a ruhák katonás rendben sorakoztak szekrénye polcain, fogasain, addig a papírok, könyvek és egyéb csecsebecsék szétszórtan hevertek asztalon és földön egyaránt.

Alastor nem tartotta ezt rendetlenségnek. Ez az ő furcsa módon beváló és sajátos rendszere volt. Sokan nem tudták róla, de minden papír és dokumentum egy momentuma a Pokol történetének, amit ő leírt. Mindenről feljegyzést vezetett és mindenkiről volt némi szaftos információ elrejtve a többi között.

Ezeket gyakran elővette unalmas órái során és alaposan kielemezte ezeket. Elgondolkodva pillantott most arra a halomra, ahol Charlotte Magne anyagai rejtőztek el. Lusta mosoly jelent meg az arcán, ahogy arra gondolt, mennyire sértve érezné magát bárki, ha ilyen terhelő ismeretekkel bírna valaki. Főleg, mert ez a sötét titka a hercegnőnek.

Az ágyán heveredve el a rádiós démon csak arra tudott gondolni, hogy a mindig patika kedves és rendezett örökös ma igazán bájosan mutatta ki a romlott részét. Ez vonzó. Ezek az apró kis hibák teszik ezt a lányt a számára tökéletes partnerré.
Mikre nem gondol? Partner? Számára? Lehetetlen. Talán meg akarja szerezni a lány szerelmét, hogy ezt később Vaggie orra alá nyomhassa, de vajon ez már azt is jelentené, hogy partnert keres?

Valószínűleg igen. Unaloműző játéknak indult, de talán egyre inkább a kapzsi oldala irányítja a tetteit. Bár mit neki Gehennai fennsíkok uralma, hogy ha ezt osztani kell bárkivel is?

Vigyorogva fordult az oldalára és beleharapott karjába, olyan erősen, hogy fogai azonnal átharapták a bőrt és a húst is. Érezte a vére ízét. Ezt a keserű, romlott ízt. Izgalomba hozta. Más ezt téves mód szexuális izgalomnak nevezte volna, de ez...
Ez sokkal csodálatosabb érzés volt annál, mint amit az a felhevült állapot biztosítani tudott.

Mikor már nem kaphatott spontán módon nevetőgörcsöt, újra a hátára fordult és a plafon sajátos, de ormótlan csúnya mintáit szemlélte meg.

Kezdte bosszantani, hogy a hercegnő megmérgezte minden egyes gondolatát, és lélegzetvételét.
Annyira a függője lett, mint Angel a drogoknak. Ez pedig a számára ijesztő, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan boldogság járta át a testét, hogy valakire gondolhatott. Valakire olyan hatást gyakorolhatott, mint amilyen hatással a hercegnő puha lelkére és érzései volt.

Előbb-utóbb bele fog ebbe a kettős érzésbe betegedni, mentális értelemben. Mégis csábító volt a gondolat. Nem olyan őrült ő, mint most sokan gondolják.

Alastor csendben merengett még a szobájában, hogy utána álomtalan alvásba kezdjen. Nem aludt ő sose mélyen, mindenre neszre ki volt hegyezve az érzékszerve. Pontosan ezt a célt szolgálta a sok papír az ajtaja előtt, meg a padlón.
Ha bárki betért volna szerény birodalmába, akkor a papírzörgés felébreszti és az idegen már csak képzeletben létezik.

Másnap reggel felvette szokásos vörös zakóját, nadrágját, még az elmaradhatatlan szíjakat is a mellénye alá rejtette. Amint kezébe került botja, elmosolyodott. Hiszen nem lehet teljes az öltözet egy tökéletes mosoly nélkül.

Lassú, megfontolt léptekkel hagyta el szobáját, ügyelve rá nehogy egy irat is megsérüljön a lába alatt. Szinte dúdolva szelte át a folyosókat. Minden cselekedetét végig akart gondolni, hogy könnyebben tudjon a kis örökös kegyeibe férkőzni.

Alig fordult le a lépcsők felé, már bele is botlott hőn várt alanyába. Vigyora, ha lehetséges, akkor még szélesebbé vált, szokatlan, de szíve őrült mód verni kezdte bordáit. Izgalmi állapota belül nem tűrt halasztást. Ebből azonban a fiatal hercegnő semmit nem vett észre.

Charlie arcán is egy bájos mosoly jelent meg, mely láttatni engedte hegyes szemfogait.

- Jó reggelt, Alastor! - köszönt megelőzve a rádióst.

- Kedvesem, ma reggel talán még elbűvölőbben nézel ki, mint tegnap.

- Köszönöm - jött egy kicsit zavarba a bóktól. - Te is csodásan festesz, mint mindig.
Kicsit esetlenre sikeredett a viszonzás, de minden nem lehet tökéletes!

- Köszönöm a bókot, igyekszem a legjobb formám hozni neked - ennél a mondatnál sokkal lágyabb, halványabb lett az a bizonyos mosoly.
Ez pedig nagy örömmel töltötte el Charlie mellkasát. Úgy érezte egy hatalmas melegség hullám árad szét az ereiben.

- Nem tudsz csalódást okozni.

- Ez igazán kedves tőled, Kedvesem. Közben azért kérlek induljunk meg az étkező felé - kérte a férfi, miközben terelni is kezdte a kicsit ábrándjaiba merült leányzót.

- Természetesen, a reggeli fontos.

- Ahogy mondod, ahogy mondod! Apropó, ha már szóba került egy étkezés. Két hét múlva nem lesz időm itt maradni. Fontos pokoli ügyeim akadtak. Nem is untatlak az aprócseprő részletekkel. Nem lenne jó előtte kettesben vacsorázni? Csak mi ketten? Akár a Hotellel kapcsolatos kérdéseket is megválaszolhatjuk - emelte meg kissé szemöldökét Alastor. Ez tökéletes jele volt idegességének, ezt azonban valahogy a beszéd partnere nem értette meg.

Charlie arca újra egy paradicsom színét próbálta leutánozni, hogy zavarát kifejezze. Égett mindene, még a füle is! Ez egy randevú akarna lenni? Ugye randevú?

- Természetesen vacsorázom veled. Szívesen töltöm a szabad perceim a közeledben.

- Ezt igazán nagy örömmel hallom - csillantak fel a férfi szemei. Tett egy lépést a trónörökös felé, és közelebb is hajolt. Szinte összeért az orruk.

Magne olyan zavart tapasztalt gondolataiban attól a szempártól, amit nem ismert. Minden épeszű gondolat elszállt fejéből, hogy helyét átadja valami rózsaszín, ragacsos-szirupos masszának. Térdei megremegtek az intenzív pillantástól.

Ezzel szemben pedig Alastor koponyája is megtelt valami hasonló péppel, de ő seperc alatt elvigyorodott ezen.

- Akkor két hét múlva, randevút tartunk - közölte nyugodtan, pajkos fénnyel a szemeiben. Igaz, közben a vére vad vágtát tartott az ereiben, mégis ez volt a legkevesebb ezekért a szemekért.
Alastor egy pillanat múlva már el is lépett hölgy mellett.

Két hét múlva az enyém lesz a szíve. Vaggie pedig könnyes búcsút vesz!