A nevem Kate Black egy 16 éves árva lány Párizsból. 2 éves koromtól kezdve sinylődök itt az árvaházban, vagyis csak sinylődtem ugyanis három napja, hogy be töltöttem a 16-ik élet évem és egy fiatal nő jött be az árvaházba pár napja azzal a szándékkal, hogy magához vegyen. Ugyanis, mint megtudtam azon a napon, mégis vannak rokonaim. De ami igazán fura a számomra az az, hogy sem én sem ő nem tudott a másik létezéséről. A nőnek vagyis a nagynénémnek van egy lánya aki egy évvel idősebb nálam. És Londonban élnek. A nénikém vagyis Amanda Roberts ha jól emlékszem akkor valami divat gurú vagy mi lehet.

Szeptember 1-jén kezdem az új életem az új városban az új iskolában és az új családban. Szuper ugye. Főleg, hogy Szeptember 1-jén érkezem repülővel Londonba. Más szóval amint le szál a gépem, küld valakit a nagynéném és visz is a suliba.... Milyen kalsz, hogy mit ne mondjak....

Az idő csak úgy röpül, főleg ha nem akarjuk. Körülbelül egy órája búcsúztam el mindenkitől az árvaházban és már a repülőtéren is vagyok és várom, hogy végre felszáljon a gép...

Az út során nem történ semmi érdekes, legalábbis remélem. Ugyan is végig aludtam az egész utat. Jelenleg itt állok a cucaimmal a Londoni repülőtér parkolojában és várom, hogy az a valaki jöjjön értem. Ugye milyen jó, hogy azt sem tudom fiú e vagy lány aki jön értem?...

Már vagy húsz perce itt állok, mint egy darab fa mikor egy régi Ford parckor le mellettem egy kisebb szívrohamot hozva rám, ugyanis annyira el mélyedtem a gondolataimban, hogy csak akkor vettem észre a kocsit ami mellettem parkolt mikor vagy kétszer is rám dudált.

A kocsi a korához képest remek állapotban van. De még mielőtt mindenki azt hinné, hogy valami nagy autó-fan vagyok, jobb ha tudja, hogy a gép járművekre ki terjedő tudományom itt ki is fulladt. Amit tudok azt is az egyik árvaházi társamnak köszönhető. Ugyanis ő próbált bevezetni az autók csodálatos világába, de úgy bizonyult, hogy még az ő tudományát is meg haladja az a nehézség, hogy én meg is jegyezzek valamit ami nem is érdekel. Tán pont itt volt a probléma is, hogy egy cseppet sem érdekelnek az autók. Ha tud gurulni és nem áll meg öt perc múlva akkor nekem megfelel. Igazából azt sem tudom mi fán terem egy autó. Na jó, tudom, hogy nem fán terem, hanem emberek gyártják gépek segítségével, de értitek, hogy értem, ugye?

Na, de el tértem egy kicsit a tárgytól ugyanis már vagy öt perce csak üres tekintettel bámulom a kocsit. Kicsit sem gáz...

A sofőr inkább úgy dönt, hogy ki szál a gép járműből.

- Szerbus. Te vagy Kate Black?

Ez most hozzám beszél? Azt sem tudom ki ez a fickó,de azt várja, hogy erősítsem meg a kérdését miszerint jól tudja e, hogy ki is vagyok. Na azt lesheti. Angliában lukszus bemutatkozni?

- Tudsz angolul? Érted amit mondok?

Kérdezte megint. Felőlem jatszhatjuk ezt nap estig. Addig sem kell suliba mennem. Dehogy én addig egy kukkot nem mondok amíg nem lesz hajlandó bemutakozni az egyszer biztos.

A férfi gond tehetten meg vakarta a tarkoját, majd kezet nyújtott felém.

-Mr Oliver vagyok. Mrs Roberts kért meg, hogy jöjjek ki az unokahúgáért a reptérre, ugyan is ő ma egy fontos megbeszélen vesz részt.

Kelletlenül kezetfogok vele.

-Kate Black. Legközelebb kezdje ha lehet a bemutatkozással.

Mr Oliver hitetlenkedve néz rám, majd kínosan el mosolyodott .

Időközben föl nyalábóltam a földre hányt kisebb méretű bőröndöm és hátizsákom.

-  Megvan minden holmid?

Kérdezte Mr Oliver.

-Maga szerint egy árvaházban nött embernek mennyi cucca lehet?

Kérdeztem szarkazmussal a hangomban. Majd jött megint a tarkó vakarás és a kínos mosoly.

Bedobáltam a kocsiba a holmim majd magam is beszáltam a kocsiba. Mr Oliver is követte a példám. De mielőtt el indultunk volna hátra nyúlt az ülése mögé és egy fekete oldal táskát vett elő, majd egy kupac tankönyvet és füzeteket valamint egy toltartót.

-Ezeket a nagynénjéd küldi. Beszerezte a szükséges tankönyveket, és a többi iskolai felszerelést majd meg találod az iskolai szekrényedben. Itt a lakat kulcsa. Ha el hagyod a kulcsot az új lakat be szerzése a te feladatod.

Mondta és a kezembe nyomta az egész kupacot. A táskába bedobáltam mindent  majd a tele tömött táskát hátra dobtam. Mr Oliver be indította a kocsit és már indultunk is.

-Az övet csatold be!

Kelletlenül teljesítettem a parancsot, mint sem kérést és az Mp3 lejátszómon amit az árvaházi barátaimtól kaptam szülinapomra, be kapcsoltam valami zenét és max hangerőn kezdtem hallgatni. De nem élvezhettem sokáig a kemény Rock ütős dallamait ugyanis, mint kiderült a drága Mr Oliver nem szereti ha valaki a közelében túl hangosan hallgatja a zenét.

Mérgesen ki kaptam a fülesem a fülemből és hitetlenkedve tekintettem a vezető ülésben ülő férfira. Még is, hogy a fenébe haja fülesen keresztül?.

- A Mr Oliver tán a vezeték neve?

Kérdeztem, csak, hogy legyen mi miatt kötözködni, ha már a zene élvezetét el vette, akkor legalább ezzel el utom az időm.

- Nem. Nem az. Csupán szerintem így barátságosabb, mint sem ha a vezeték nevemen kéne hivniuk a diákoknak. Bár a formarlitás így is meg van.

Tarkó vakarás és a mosoly. Ennek a fazonnak tuti tarkó fétise van. És azt csodálom, hogy a sok mosolytól még nem állt görcsbe az állkapcsa. De legalább már tudom, hogy tanár.

- És mitt tanít a tanár úr?

Kérdezem cinikusan.

-Matematika és fizika szakos vagyok.

Feleli.

- Mostmár végképp nem szimpi. Jobb ha tudja.

Mondtam, majd inkább az ablakon kezdtem el ki bámulni, ezzel is le zártnak tekintve a témát, még mielőtt külön órába kezdene...

De ahelyett, hogy mondott volna valamit rá, csak mosolygott és mosolygott.
Komolyan mondom ez az ember még a koporsóban is mosolyogni fogg, ezt le fogadom.

- Sokan így vélekednek mikor meghalják ezt a két tantárgyat, de majd változni fog idővel a véleményed, ebben biztos vagyok.

-Na azt lesheti.

Vágom rá rögtön, mire megint mosolyogni kezd. Arggghhh.... Már az idegeimre megy ez a sok mosolygás... Ha nem hadja abba egy percen belül esküszöm képen törlöm és teszek rá  hogy tanár.

- Ha kinyitod a kesztyű tartót akkor ott meg találod az órarended valamint az iskola alaprajzának azon részét ahol a tanoraid vannak. És persze az unokanövéreddel leszel egy osztályban. A nagynénéd iskola után értetek jön. A többi tudnivalót  majd osztályfönökin el mondom. Ó igen el is felejtettem mondani, hogy az osztályfönököd is vagyok, nem csak matekot és fizikát tanítok. Ááá... Meg is érkeztünk. Nah akkor majd első órában találkozunk. És ne feled ma csak három órád van tekintve, hogy ez az első nap így csak osztályfönöki lesz. Bár gondolom ezt sejtetted.

Csak tátongni tudtam, mint egy hal az új információktól. Majd fogtam a táskám és kiszáltam a kocsiból. Hát akkor vágjunk bele...