Egy évvel később

Erikkel hamara rájöttünk, hogy kemény dió lenne egy két hónapos gyerekkel esküvőt tartani és ha még sikerülne is egyikünk se tudná igazán jól érezni magát, így közös megegyezéssel úgy döntöttünk elhalasztjuk egy évvel a nagy napot.

Így történt, hogy most egy évvel és két hónappal később ölemben a 14 hónapos kisfiammal várom, hogy elkészüljön az esküvői sminkem.

- Nagyon szép vagy, anya! - bújt hozzám Zoe.
- Te is gyönyörű vagy, kicsikém. - Zoe lesz az egyik kis koszorúslányom. Majd' elolvadtam, amikor először megláttam a babarózsaszín ruhában, amit a többi koszorúslány is viselni fog.

- Erik már kész van? - néztem idegesen anyára.
- Már csak percek kérdése. A bátyád viszi majd a templomba. - bólintottam.
- Apa?
- Kislányom! Kérlek nyugodj meg! - kuncogott anya. - Minden rendben lesz!
- Nyugodt vagyok! De...
- A-a. Nincs de! Add ide a kisunokám és irány öltözni! - nyúlt az ölemben szuszogó Patrickért anya.

- Gyönyörű vagy, húgi! - érzékenyült el Bence oldalán a legjobb barátnőmmel.
- Köszönök mindent nektek! - érzékenyültem el én is.
- Ne! Csak ne sírj! Elkenődik a sminked. - aggódott Eliza.
- Mehetünk? - lépett be apa is a kis helyiségbe néhány perccel később. - Bence már elindult Erikkel.
- Mehetünk. - bólintottam.

Idegesen karoltam át apa karját, aki egy halvány mosollyal próbált biztatni.

Annyi mindenen mentünk már keresztül Erikkel, legyen az jó vagy rossz ő mindig mellettem volt és, ha voltak is vitáink előbb vagy utóbb mindig meg tudtuk azokat beszélni.
Nélküle el sem tudnám képzelni az életem és őszintén nem is akarom.
Teljes szívemből szeretem őt és most itt állok a templom kapui előtt készen arra, hogy hivatalosan is megpecsételjük szerelmünket. Ez eddigi életem legszebb napja. Na meg persze, amikor megszületett Patrick.

- Kérdést teszek fel mindkettőtöknek kérem, hogy legőszintébb érzéseitek szerint egyértelmű ,,igen"-nel vagy,,nem"-mel szíveskedjetek válaszolni. - nézett ránk a pap. Amikor átléptem néhány perccel ezelőtt a templom kapuit egy teljesen új és leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Ott volt mindenki, aki fontos számunkra. Erik az oltárnál várt, anya ölében ringatta a félig már alvó Patrickot, Zoe pedig előttünk szórta a virágszitmokat. Minden annyira tökéletes volt.
- Kijelented-e Emma Fazekas, hogy az itt jelenlévő Erik Durmmal házasságot kötsz? - a szívem őrült tempóban kezdett dobogni. Boldog mosollyal az arcomon néztem Erikre.
- Igen! - válaszoltam határozottan.
Kijelented-e Erik Durm, hogy az itt jelenlévő Emma Fazekassal házasságot kötsz? - fordult az említett felé az atya.
- Igen! - habozás nélkül válaszolt Erik, amitől a szívem szárnyalni kezdett és könnyek kezdték ellepni a szemeim.
- Megállapítom, hogy Emma Fazekas és Erik Durm az egybehangzó "igen" kijelentésük alapján Németország családjogi törvénye értelmében mostantól házastársak. Mr. és Mrs. Durm megkérlek Benneteket, hogy a szóban elhangzott akaratot a házassági lapon aláírásotokkal is erősítsétek meg. - Először én, majd Erik írta alá a hivatalos papírokat, miközben halk zene szólt.

- Úgy döntöttetek, hogy életetek e fontos eseménye hivatalos tanújának Marcot és Bencét kéritek fel. Kérem, először a feleség, majd a férj tanúja írja alá az anyakönyvi bejegyzést, bizonyítva, hogy ez a házasság a mai nap folyamán létrejött. - a két fiú egyszerre lépett az anyakönyvvezetőhöz és kézjegyüket a papíron hagyva hivatalosan is hozzájárultak Erikkel közös életünkhöz.
- Kedves Ifjú Pár! - fordult felénk újra az anyakönyvvezető, miután ő is aláírta a papírokat. - A világnak szinte minden táján, az egymást szerető emberek jegygyűrűt, csillogó karikát húznak egymás ujjára. A hűségnek, a szeretetnek, s a végtelenségnek e szép szimbólumát néhány perccel ezelőtt Tőletek, mint menyasszonytól és vőlegénytől kaptam meg. Most visszaadom azzal, húzzátok fel egymás ujjára, már mint feleség és férj. Legyen ez a gyűrű biztosíték arra, hogy életetek végéig hűséges és szerető társai lesztek egymásnak. Kívánom Nektek, hogy a karika a végtelen szeretetet, az arany pedig a tiszta szerelmet jelentse számotokra. - izgatottan néztem a gyűrűket tartó Zoera. Apró kezeivel felénk nyújtotta a tartó párnát, először Erik, majd én vettem el a csillogó ékszereket. - Megkérlek Benneteket, hogy a gyűrűcserét egy hitvesi csókkal pecsételjétek meg!

Boldog mosollyal az arcomon fordultam újra Erikhez. Kezemet nyakába vezettem, miközben ő karjait derekam köré fonva húzott magához egy érzelmes csókra. Az ünneplő násznép egy emberként kezdett el tapsolni, mi pedig kezeinket összekulcsolva fordultunk feléjük, majd boldog mosollyal az arcunkon sétáltunk ki a sorok között. A templom előtt a rokonok egy része virágszirmokat szórt ránk, miközben a fotós mindenkit arra kért, hogy álljunk össze egy közös kép erejéig. Boldog mosollyal az arcomon tapadtam Erik ajkaira, miközben a násznép füttykoncertje lepte el az étert. Azt hiszem ez egy jó kép lesz.

- Gyönyörű ez a hely, kislányom! - áradozott anya miután alaposan körbe nézett a birtokon.
- Első látásra beleszerettem. - sóhajtottam elégedetten.
- Hát még én. Amikor megláttam azonnal tudtam, hogy nekem ő kell. - lépett hirtelen mögém Erik.
- Én a birtokról beszéltem. - néztem rá vigyorogva.
- Én is!
- Ahaaa. Hát hogyne. - mosolyogtam sejtelmesen.
- Elrabolhatom a feleségem egy tánc erejéig? - nézett kérdőn anyára Erik.
- Hát hogyne! - lágyult el a tekintete. - Sose engedd el a kezét ennek a fiúnak. - súgta még a fülembe anya mielőtt magunkra hagyott.
- Nem fogom! - néztem rá elérzékenyülve.
- Mit nem fogsz? - kíváncsiskodott Erik.
- Nem fontos. - mosolyogtam rá, majd a fejem a vállára hajtva kezdünk el billegni a zene ütemére. Annyira meghitt volt minden.

- Ha a sors nem sodor téged elém, úgy élném az életem, hogy fogalmam se lenne róla, hogy mit veszítek. - Erik a fülembe kezdi el suttogni a szavakat. Meglepett érzelmessége. - Te voltál, aki megmutatta nekem, hogy van más élet is és aki mellett felismertem az érzéseimet. - nagyon meghatottak a szavai. Könnyek szöktek a szemeimbe. - Kihoztad belőlem a legjobban. Mindent, ami bennem van...
- Anya! Apa! - Zoe sietett felénk nyomában totyogó kisöccsével kizökkentve Eriket gondolatmenetéből.
- Kicsikéim! - Erik Zoet, én pedig Patrickot kaptan ölembe.
- Patrick kiboritotta a levest, de szóltam mamának és feltakarította. - magyarázott Zoe, miközben az említett hatalmas szemekkel pislogott rám. Mintha csak bocsánatot akarna kérni.
- Ügyes vagy hercegnőm! - puszilta meg Erik kislányunkat.
- Köszönöm! Patrick még kicsi, de majd én megtanítok neki mindent. - magyarázott serényen.
- Nekünk van a legokosabb kislányunk. - érzékenyültem el.
- Én már nagy lány vagyok, anya! - javított ki.
- Hát hogyne édesem. Már igazi nagy lány vagy. - érzékenyültem el.
- Miért sírsz anya? Szomorú vagy?
- Egy cseppet sem. Sőt! Boldog vagyok, mert ti itt vagytok nekem. - öleltem át mindenkit egyszerre, így egy nagy családi ölelés alakult ki.
- Szeretlek Titeket!
- Mi is szeretünk apa! - bújt mégjobban az említetthez Zoe.

- Szóval? Mindent, ami? - utaltam Erik félbehagyott mondatára.
- Mindent, ami bennem van... A felszín alatt!

The End.

Sziasztok!

Hát ez a nap is eljött. Erik és Emma története végetért. Mem is tudom hol kezdjem. Először is szeretnék elnézést kérni minden olvasótól, hogy így elhúzódott a történet. Épp a minap lestem meg mikor is kezdtem el írni ezt a történetet. Több, mint 2 éve. 😱 Ti el tudjátok ezt hinni? Mert én nem. Tényleg nem akartam ennyire elhúzni ezt az egészet, de elég sok minden történt az elmúlt két évben az életemben. Jó és rossz egyaránt. De nem js ez a lényeg most. Erik és Emma története már jóval korábban elkezdett körvonalazódni bennem, mint ahogy elkezdtem azt publikálni. Eredetileg ezt terveztem a legelso sztorimnak, de aztán minden másképp alakult. Talán nem is baj. Be kellett érnie a történetnek. És az hogy most vége van kicsit engem is váratlanul ért. Egyrészt mert hiába tervezem el hogy hány részt szeretnék sosem sikerül úgy, így már nem is tervezem előre meg, másrészt picit már kezdtem azt érezni, hogy belefáradok a történetbe. Kezdtem úgy érezni, hogy írom és írom a részeket, de már semmi újat vagy izgalmasat nem tudok nektek mutatni, mondani. Úgy éreztem ellaposodik a történet és nem szerettem volna ezzel elrontani az egészet. És végtére is már talán nem is lett volna értelme tovább folytatni, hiszem Erik és Emna élete révbe ért. Ti mit gondoltok? Hogy tetszett a sztori? Várom sok szeretettel a véleményeteket legyen az jó vagy rossz. Ne tartsátok magatokban!
Ami a jövőt illeti nem szeretném abbahagyni az írást. A novelláskötetem folyamatosan nyitva áll és frissül újabb és újabb történetekkel és egy hosszabb légvételű könyv is tervben van a jövőben ezzel kapcsolatban viszont még mindrn nagyon bizonytalan szóval nem is ragozom tovább.
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, olvastatok és nyonot hagytatok magatok után.❤️

Millió puszi!
Fanni