- Édesem! El fogunk késni! - én már az utolsó simításokat végeztem, míg Erik még sehogy sem állt.
- Szívem! Segítenél megkötni a nyakkendőmet? - sétált az emeletről lefelé az említett ruhadarabbal bíbelődve. - Hú! Fantasztikusan nézel ki! - lépett mögém, kezeit derekamra csúsztatva, majd velem együtt a tükör felé vezette tekintetét és úgy nézett végig rajtam.
- Segítesz felrakni? - utaltam a kezemben tartott ékszerre.
- Elképesztően szexi vagy ebben a ruhában! - suttogta a fülembe, miközben bekapcsolta nyakláncom csatját.
- Te sem panaszkodhatsz! Írtó szexi ez az ing. - fogtam ujjaim közé az említett ruhadarabot.
- Ó! Valóban? - kezdte el csókolgatni nyakamat.
- Erik! - kuncogtam. - El fogunk késni! - próbáltam eltolni magamtól, de ahelyett, hogy folytatta volna az öltözködést egy kezét derekamra vezette, míg másikkal combomat kezdte el simogatni. - Erik!
- Mm... - morgott kellettlenül, majd ajkait nyakamról ajkaimra vezette.
- Erik! - nevettem. - Elkenődik a rúzsom. - toltam el mostmár nagyobb erővel magamtól.
- Kicsiiim! - nyavajgott.
- Este bepótoljuk! - súgtam fülébe, majd egy lágy csókot nyomtam szájára.

Az egyházi és a polgári szertartás is gyönyörű volt. Erikkel az első sorból néztük végig barátaink legfomtosabb napját. Sarah ruhája meseszép volt, akárcsak a helyszín, ahol a szertartás után folytattuk az ünneplést.

- Legyetek nagyon boldogak! - öleltem meg jó szorosan a menyasszonyt, majd a vőlegényt is.
- Mostmár rajtatok a sor! - kacsontott Sarah.
- Rajta vagyunk az ügyön! - karolta át derekamat Erik.

- Na lányok! Készen álltok? - kiáltotta el magát Sarah csokorral a kezében. Izgatottan álltam be én is a sorba, annak reményében, hogy az én ölembe hullik a virágcsokor. - 3...2...1... - Sarah hátat fordított kis csapatunknak és egyenesen a tömeg közepébe dobta a csokrot.
- Hát ez nem jött össze. - sétáltam csalódottan Erikhez.
- Ugye tudod, hogy nem kell az a csokor ahhoz, hogy feleségül vegyelek? - húzott derekamnál fogva magához.
- Tudom! - bújtam hozzá.
- Néhány hónap és a feleségem leszel! - suttogta a fülembe. - Nekem lesz a legszebb feleségem. - döntötte homlokát enyémnek.
- Üdv, fiatalok! Csatlakozhatunk? - csapódott mellénk Scarlett és Marco.
- Még szép! - öleltem meg őket. - Hát hogy van az gyönyörű hercegnőm? - kaptam fel anyukája mellett totyogó keresztlányomat, aki édes kuncogással jelezte, hogy örül nekem.

- Na és ti hogy álltok az esküvő szervezésével? - kíváncsiskodott Scarlett.
- Én májusi esküvőt szeretnék. - csillantak fel szemeim.
- Én rá bízom magam. - tette fel a kezét védekezően Erik. - Az a lényeg, hogy minél hamarabb a feleségem legyen ez a gyönyörű nő, a többit rá bízom. - csókolt nyakamba a focista.
- Férfiak! - forgatta meg szemeit Scarlett. - Mindent tudni akarok! Milyen ruhát akarsz? Hol lesz a buli? Ja és remélem mehetek veled ruhát nézni! Szerintem neked a szűk fazon sokkal jobban állna, mint a sok tűl és... - csak kapkodtam a fejem a sok információk között. Scarlett úgy belelkesedett, hogy a fiúk inkább magunkra hagytak minket.

- Vigyáztok rá, míg mi elmegyünk egy kicsit táncolni? - csillantak fel Scarlett szemei.
- Persze! Elleszünk mi, igaz? - gügyögtem a kislánynak. - Hát milyen nagyra nőtt az én hercegnőm! Igaz? - beszélgettem a kislánnyal, amit Erik mosolyogva nézett végig. - Mit szólnál hozzá, ha mi is táncolnánk, ahogy anyáék? - hatalmas tapsikolásba kezdett az ölemben lévő apróság, amit igennek vettem.
- Csatlakozhatok? - ölelte át derekamat Erik, így közre fogva mind a kettőnket. Külső szemmel úgy nézhettünk ki, mint egy boldog család és bár még bőven van időnk, ahhoz hogy családot alapítsunk én mégis úgy érzem már készen állok rá. - Min gondolkodsz? - szakított ki gondolataimból Erik.
- Rajtunk! Hogy milyen jó, így együtt! - döntötte homlokát enyémnek, miközben együtt tartottuk az időközben elpilledő keresztlányomat.
- Emma! Én sokat gondolkodtam. - nézett rám komolyan, ami megrémitett. - Én arra gondoltam, mi lenne, ha... - habozott, ami tovább erősítette félelmeimet és a könnyek már mardosni kezdték szemeimet. - Mi lenne, ha örökbe fogadnánk Zoet? - egyszerre esett le hatalmas kő a szívemről és tört ki belőlem a sírás. - Emma! Ne sírj, kérlek! Én tudom, hogy még fiatal vagy és talán túl korai ez az egész, de... - magyarázkodott.
- Erik, én...nem is tudom, hogy mit mondjak...én...komolyan gondolod? - a tavaszi látogatásunkat követően állandó vendégei lettünk a gyermekotthonnak. Nagyon megszerettük a gyerekeket, de legfőképpen Zoet, aki nem csak az én, hanem Erik szívét is azonnal elnyerte.
- A lehető legkomolyabban. - döntötte homlokát az enyémnek. - Veled képzelem az életem, csak veled.
- Annyira nagyon szeretlek! - eredtek el újra könnyeim.
- Minden rendben? - lépett hozzánk Scarlett aggódó tekintettel.
- Minden a legnagyobb rendben! - bólintottam.
- Tudod nekem van a legcsodálosabb feleségem.
- Még nem mondtam igent. - nevettem.
- Nem is tudnál nekem nemet mondani. - húzta perverz mosolyra ajkait.
- Sajnos képtelen vagyok rá. - nyomtam lágy csókot ajkaira.
- Szobára fiatalok! - jelent meg Marco is.
- Hallkabban! - rivallt rá Scarlett. Elaludt! - mutatott a kezében békésen szundikáló lányukra.

Hajnali két óra körül járhatott az idő, amikor Erikkel a távozás mellett döntöttünk. Taxiba ültünk, majd se perc alatt már a hálóban is találtam magam. Erik persze nem feledkezett meg a délután tett ígéretemről, így ahogy beértünk a közös hálónkba azonnal be is hajtotta rajtam, ami ellen egy percig sem ellenkeztem. Miért is tettem volna?
Szeretem Őt és szeretni is fogom, amíg csak élek.