6.rész

- Az egész az én hibám. Ha nem hagylak magadra akkor ez az egész nem történik meg. Sajnálom Emma. - sápadt el Betti
- ‎Nem te vagy a hibás. Nyugi már!
- ‎De ha...
- ‎Nincs, de! ‎Inkább mesélj el mindent!
- ‎Davidnak hívják és egy igazi lovag - kezdett bele a mesélésbe és csak mondta, mondta és mondta, míg be nem jött a professzor kezében egy rakás papírral
- ‎Jóreggelt! Ne ijjedjenek meg, nem vizsgáztatni akarok. Megérkeztek a hivatalos szerződések az egyesületektől. - vágott bele rögtön a közepébe
- ‎Már alig várom - vigyorogtam magamban
- Thomas kérlek oda adnád mindenkinek a sajátját? Köszönöm!
- ‎Tudomásom szerint csak akkor kerültek más egyesülethez, ha az önök által választott csapatnál túljelentkezés van, de tudtommal ilyen gond az Önök esetében nem állt fenn
- ‎Szuper! - örült meg a hírnek mindenki, így én is magabiztosan és boldogan nyitottam fel levelemet, azonban amikor megláttam az első sorokat nem akartam hinni a szememnek. - Mi van? - visítottam fel talán kicsit hangosabban mint kellett volna
- Gond van Ms. Fazekas?
- ‎Mi? Nem...vagyis de. Én nem ide jelentkeztem. - adtam oda a lapot a professornak
- ‎Az nem lehet - kutakodott papírjai között - Ez valóban nem egyezik. Mindenki másnak az van, amit szeretett volna? - nézett körbe, amire mindenki egyöntetüen bólogatni kezdett
- ‎Akkor most mit tudok csinálni professzor úr? - néztem rá kétségbe esetten
- ‎Attól tartok semmit - vakargatta tarkóját - A szerződések már meg vannak kötve
- ‎Tessék? De én nem birok ki ennyi időt egy futball csapatnál. Sőt semennyit. Azt sem tudom, hogy... - estem pánikba - Biztos nem tudok semmit tenni?
- ‎Maximum félévet halasztani, de gondolom azt nem akar és nem is érdemes e miatt
- ‎Hát nem - sétáltam vissza szomorúan helyemre

- Hát ezt nem hiszem el - ültem le idegesen helyemre, ez az év is jól kezdődik
- ‎Sajnálom. Hátha jó csapat lesz és jó fejek lesznek meg minden - próbált vigasztalni barátnőm
- ‎Azt kétlem. Focistákról beszélünk. - húztam el a számat - De kössz, hogy próbálsz megvigasztalni
- ‎Mit szólnál, ha egy csajos pizsiparti mellett együtt megnéznéznénk hogy is működik náluk a dolog, na meg milyen a csapat? - jól esett, hogy próbált jobb kedvre deríteni, de azt hiszem ez most senkinek se menne, ettől függetlenül bele mentem
- ‎Legyen

Betti tényleg betartotta ígéretét és kora este már az ajtóm előtt állt egy rakás édességgel a kezében.

- Te tényleg nem vicceltél - kuncogtam
- ‎Én sosem - lépett be magabiztosan az ajtón

- Na és találtál már valami helyes pasit? - vágódott le kanapémra
- ‎Tudod, hogy ki nem állhatom a focit és a focistákat - néztem rá csúnyán
- ‎Én is, de azt be kell látnod, hogy iszonyat jó pasik a focisták, főleg, ha németek - nevetett
- ‎Sosem tudnék beleszeretni egy focistába se
- ‎Soha ne mondd, hogy soha! - kacsintott - Na de térjünk a lényegre

Betti tényleg nagyon rendes és kitartó volt. Velem együtt mindent elolvasott és áttanulmányozott a csapattal és a sporttal kapcsolatban amire szükségem lehet a jövőben, ha már ilyen szerencsétlenül jártam.

- Ez a srác nekem annyira ismerős valahonnan - gondolkodtam el az egyik játékos képét látva, mert Betti természetesen nem bírta ki, hogy ne ellenőrizzük le az összes elmondása szerint helyes focistát
- Fazekas Emma! Nincs is neked olyan rossz ízlésed - nézett rám nevetve
- ‎De most komolyan. Mintha már láttam volna valahol. - világos barna haja, világító szép szemei és kisfiús mosolya valóban ismerős volt valahonnan és egyre jobban zavart, hogy nem bírtam rá jönni ki is lehet az és legfőképpen honnan ismerem
- ‎A végén kiderül, hogy titkon szereted a focit - nevetett
- ‎Biztos csak összekevertem valakivel. Tudod milyen csapni való az arcmemóriám... - zártam le ennyivel, ami végülis igaz is volt

Fogalmam nincs mennyi időt tölthettünk még el ezzel az egésszel, de az biztos, hogy már este volt mire befejeztük és mivel pizsama partit ígértem drága barátnőmnek, így arra a döntésre jutottunk, hogy jobb ha nálam alszik, tartunk egy sorozat maratont és holnap majd innen megyünk közösen az egyetemre, ezzel is elterelve figyelmemet idegességemről, ami már most a hatalmába kerített a holnapi délután miatt.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top