- El sem hiszem, hogy hamarosan Emma Durm leszek. - hajtottam fejem Erik fedetlen mellkasára.
- Szóval felveszed az én nevem? - simított el egy kósza hajtincset arcomból.
- Természetesen! Mostmár hozzád tartozom! - fordítottam felé fejem hatalmas mosollyal az ajkamon.

Madarat lehetne velem fogatni a délután történtek után. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Erik már a leánykérésen gondolkodik. Sok nézeteltérés és vita volt közöttünk ezalatt a két év alatt, de az elmúlt néhány hónapban sikerült mindent a helyére tennünk és úgy érzem végre minden a lehető legjobban alakul az életemben. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott. Van egy tökéletes munkám, nem sokára megszefzem a diplomámat és mostmár egy csodálatos vőlegényem is. Kívánni sem tudnék jobb és szebb életet magamnak.

- Tetszik? - utalt a gyűrűre, amiről jó pár perce már le sem tudom venni a szememet.
- Gyönyörű!
- Akárcsak te! - simított végig arcomon, majd tarkómnál fogva húzott fel magához, hogy ajkaink egy vonalban legyenek. - Szeretlek! - suttogta ajkaimra, majd óvatos csókot nyomott rá. Egyik kezét derekamra simítva húzott szorosan magához, míg a másikkal fedetlen vállam kezdte simogatni.
- Szeretlek! - viszonoztam csókjait. Kezeim hajába túrtam, majd belemosolyogva csókunkba bújtam nyakához.
Sikerült addig mocorognom, hogy hálóingem feljebb csúszott láthatóvá téve fenekemet, amit Erik rögtön ki is használt. Kezeit fenekemre csúsztatta, majd újra, ezúttal sokkal szenvedélyesebben tapadt ajkaimra.
Kezeivel egyre feljebb tolta a sejem anyagot, miközben finom ujjaival lágyan simogatta mostmár fedetlen hátamat. Még mindig forróság járja át a testemet akárhányszor hozzám ér, pedig nem egyszer fordult már elő. Miközben egyre feljebb és feljebb tolta a vékony anyagot, míg nem teljesen megszabadított tőle én sem tétlenkedtem. Végig simítottam oldalán, amit jól láthatóan élvezett, majd ajkaitól elszakadva mellkasát kezdtem apró csókokkal behinteni. Kezeimet megtaláltam övéit és összekulcsoltam övéivel. Erik hirtelen fordított maga alá, amit hangos kacagással díjaztam. Erik egy pillanatra megállt fölöttem és tekintetét szemeimbe mélyesztette. Ujjaimmal végig simítottam tökéletes, kissé borostás arcvonalain. Lábaimat hirtelen dereka köré csavartam, hogy közelebb húzzam magamhoz és meg tudjam csókolni, de azzal nem számoltam, hogy őt ezt váratlanul éri és csak a kiváló reflexeinek köszönhető, hogy nem nyomott össze. Nevetve csókoltam meg a focistát, aki hasonló relációval fogadta csókjaimat. Kezeimmel végig simítottam izmos hátán egészen le fenekéig. Gyorsan megszabadítottam szürke melegítőjétől, majd maradék ruhadarabjaitól is, hogy testünk minél hamarabb eggyé válhasson.
Minden érintése olyan volt, mint a legelső alkalommal. Gyengéd, mégis szenvedélyes. Minden vele töltött perc leírhatatlan érzéseket vált ki belőlem.

Reggel nagyot nyújtózva fordultam meg az engem ölelő karok között. Erik még békésen szuszogott mellettem. Nem volt szívem felkelteni a békésen pihenő focistát, így próbáltam úgy kicsusszanni karjai közül, hogy őt még véletlenül se keltsem fel. Magamra húztam Erik egyik pólóját, ami combközépig ért, majd kiléptem a teraszra. A kora tavaszi nap sugarai kellemesen simogatták bőrömet. Bár a nap reggeli időszak ellenére is erősen sütött, a levegő kissé még hűvös volt.

- Meg fogsz fázni! - terített a hátamra egy plédet Erik.
- Jóreggelt! - fordultam meg karjaiban.
- Neked is kicsim! - nyomott egy apró csókot ajkaimra. - Hogy aludtál?
- Remekül! - fontam karjaimat nyaka köré.
- És te hogy aludtál?
- Amíg mellettem vagy csakis jól.
- Meddig maradhatsz? - ringatott ölelésében.
- Szabad vagyok egész héten! - vigyorogtam. - Szóval, ha nincs ellenedre csak szombaton utazom vissza. - cirógattam tarkóját.
- Mit szólnál hozzá, ha együtt mennénk vissza Dortmundba? - súgta fülembe.
- Tessék?
- Jövőhéten szabad vagyok. - felcsillantak szemeim. Két teljes hét az én vőlegényemmel. Boldogan ugrottam a fiú ölébe, aki mosolyogva fogadta reakciómat. Lábaim dereka köré fontam és egy cuppanós puszit nyomtam arcára. - Akkor eljössz a pénteki meccsünkre?
- Még szép! Ki nem hagynám!
- Helyes!
- Upsz! - kaptam hasamhoz.
- Csak nem éhes vagy? - vigyorgott, miközben lecsúsztam öléből. - Gyere csinálok neked valami finomat. - ragadta meg kezemet, majd egyenesen a konyha irányába kezdett el húzni.

- Lenne kedved eljönni velem a gyermekotthomba? Szeretnék neked bemutatni valakit! - nyammogtam reggelimen.
- Mm miért is ne? - dőlt hátra jóllakottan.
- Zoe odáig lesz érted! - lelkesedtem.
- Mesélsz nekem róla? - bólintottam.

Magamra húztam az Erik nevével ellátott mezt, majd még egy utolsó pillantást vetve a tükörbe késznek is nyilvánitottam magam. Mivel Erik már rég elment ittholról, így nem kellett rá várnom. Bepattantam autómba és a frankfurti stadionig meg sem álltam. Miután sikeresen leparkoltam nyakamba akasztottam belépőkártyámat és már indultam is a korábban megbeszélt helyre. Erik már a játékos kijárónál várakozott nekem háttal. Halkan mögé osontam és hatalmas mosollyal az arcomon ugrottam hátára.

- Áh, megérkezett az én kis menyasszonyom. - csókolt meg.
- Csak nem? Jól hallottam? - lépett mellénk Erik egyik számomra még ismeretlen csapattársa. - Megházasodsz haver? - veregette hátba.
- Hát igen. Feleségül veszem életem szerelmét. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Gratulálok!
- Ti még nem is ismeritek egymást, igaz? - gondolkodott el Erik, mire nemlegesen megráztam a fejem. - Luka, Ő itt a menyasszonyom Emma, Emma ő pedig itt Luka. Februárban csatlakozott hozzánk.
- Örvendek! - nyújtott kezet, amit azonnal viszonoztam is.

A játékosok lassan kezdtek el kiszálingózni a játékoskijáróhoz, így jobbnak láttam távozni.

- Ügyes legyél! Szeretlek! - csókoltam meg.
- Szeretlek! - viszonozta tettem, majd csatlakozott társaihoz.

Magabiztos léptekkel közelítettem meg a VIP tagoknak fenntartott páholyt, hiszen már nem először jártam itt. Míg itt éltem Erikkel minden egyes alkalmat megragadtam, hogy itt lehessek és támogathassam őt.

Mivel a lelátón egyetlen ismerős arcot véltem felfedezni, így nem volt kérdés, hogy Melissa felé veszem az irányt. Bár négy hónapot töltöttem Frankfurtban és a legtöbb mérkőzésen jelen is voltam nem sikerült túl sok lánnyal közelebbi viszonyt kialakítani. Melissa volt az egyetlen, aki az első perctől kezdve barátságos fogadott és próbált jobban megismerni.

- Emma! Hát te? Csak nem csapatot váltottál te is? - kuncogott.
- Ide fújt a szél. - vigyorogtam, majd szorosan megöleltem a német lányt. - Van valami újdonság frankfurti berkekben? - húztam magamra kabátomat, mielőtt leültem volna. Melissa egy csomó mindent mesélt egészen, míg el nem hangzott a mérkőzés kezdetét jelző sípszó. Izgatottan szegeztem tekintetem a pályára.

A fiúk nagyon jól játszottak, ami rá fért a csapatra, ugyanis nem álltak túl jól a bajnokságban.
Egy emberként ugrottunk fel Melissával az első félidő utolsó percében, amikor Dominik egy gyönyörű góllal szerezte meg a vezetést a csapatnak. Melissa nagyon büszke volt férjére, ahogy én is Erikre, ugyanis ő adta be a labdát a német csapattársának. Ujjongva borultam a mellettem álló lány nyakába.

A második félidő már sokkal mozgalmasabb volt. A csapatok szó szerint egymásnak feszültek és ez a játékstílusukon is meglátszott. Egyre durvábban támadtak a Mainziak. Idegesen tördeltem ujjaimat. Rossz megérzésem van, amik általában be is szoktak jönni. Sajnos ezúttal sem tévedtek a megérzéseim. Tíz perccel a hármas sípszó előtt Erik szöktette meg a labdát ellenfele elől, aki senkit és semmit nem kímélve csúszott be. Erik fájdalmas arccal feküdt a földön, lábát mozdítani sem bírta.
Könnyeimmel küszködve vártam mi fog történni. Melissa próbált megnyugtatni, de jelenleg ez képtelenség volt. Erik felült, de felállni már nem tudott. A csapattársai egy emberként intettek az orvosi stábnak. Ekkor már tudtam, hogy nagy baj van. Holmikat összeszedtem, majd egy gyors ölelés kíséretében magára hagytam a német lányt. Gyors léptekkel igyekeztem az orvosi szoba felé. Ujjaimat tördelve, fel-alá járkálva vártam, hogy valaki kilépjen onnan és megtudjam mi van szerelmemmel.

- Doktor Úr! Hogy van Erik? - támadtam le azonnal a csapatorvost.
- Jó napot! Hozzátartozó?
- Igen a menyasszonya vagyok.
- Be kellene fáradni a kórházba egy alaposabb kivizsgálásra. Törésre gyanakszom. Esetleg be tudja vinni vagy hívjuk a mentőket?
- Természetesen beviszem a kórházba!
- Ez esetben rögzítem a lábát és kikísérem az autójához.
- Köszönöm! - bólintottam. Erik lábát egy sínnel rögzítették, két oldalról pedig egy-egy mankó támogatta. Aggódva néztem szerelmemre.
- Erik, szívem! Jól vagy? - léptem azonnal hozzá.
- A helyzethez képest.
- Nagyon aggódtam érted! - csókoltam meg azonnal. - Mit segítsek?
- A cuccaim még az öltözőben vannak.
- Összeszedem őket. Azonnal jövök! - rohantam is az említett helyiségbe. Gyorsan bedobáltam mindent Erik sporttáskájába és rohantam is vissza hozzá. - Köszönünk mindent! - hálálkodtam a dokinak.

Lassan segítettem eljutni Eriknek az autómig, majd miután nagynehzen beült a kórház felé vettük az irányt.

Idegesen sétálgattam föl-alá a kórház folyóján miközben Eriket már legalább a harmadik vizsgálatra küldték.

Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor végre megláttam Eriket. Lábát szerencsére nem fekvő gipsz ékesítette innen tudtam, hogy nem akkora a baj, mint attól tartottunk, a mankói pedig válószínüleg hű társa lesz az elkövetkezendő néhány hétben.