Két teljes napig az ágyból sem bírtam kimászni. Bár lázas már nem voltam, annyi erőm se volt, hogy a mosdóig elsétáljak. Erik és anya folyamatosan körülöttem ugráltak, amiért nagyon hálás voltam nekik, ugyanakkor rosszul is éreztem magam, hogy elrontottam mindenki karácsonyát. Szerencsére az utolsó Magyarországon töltött napon már sikerült összeszedni magam, így még volt lehetőségünk négyesben tölteni egy napot Budapest gyönyörű forgatagában.

A szilveszter és az új év kezdete pontosan úgy alakult, ahogy azt elképzeltem. Az évet dortmundi barátainkkal zártuk egy felejthetetlen bulival.

Az új év első napjait kettesben töltöttük Erikkel ugyanis nem tudtuk mikor fogunk legközelebb találkozni. Ő Frankfurtban, én pedig Dortmundban fogom tölteni a mindennapjaimat. Igen, elfogadtam a Borussia Dortmund ajánlatát. Ezen nem is sokat kellett gondolkodnunk, hiszen életem legjobb ajánlatát kaptam a csapattól. Itt valóra válthatom az álmaimat, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok a családomnak, a barátaimnak és persze Eriknek is.

A munkába való beilleszkedéssel szerencsére már nem volt gond, hiszen jól ismertem mindent és mindenkit. A feladatköröm bővült Margaret végleges távozásával. Az egyetemen még decemberben sikerült átiratkozni levelezői szakra, ami egyet jelentett azzal, hogy míg a hétköznapjaimat a SignalIDuna parkban töltöm, addig a hétvégéimet az egyetem falain belül, így körülbelül nullára csökkentve a szabadidőmet. Őszintén szólva nem bántam, hiszen azt csinálhatom, amit mindigis szerettem volna. Bár Erikkel jelentősen kevesebb időt tudtunk együtt tölteni, azért minden nap beszéltünk legalább telefonon és talán ez a kis távolság mind a kettőnknek és a kapcsolatunknak is jót fog tenni a jövőben.

Februárban részt vettünk egy jótékonysági programban, melynek keretein belül ellátogattunk egy gyermekotthomba az egész csapattal. Már az első alkalommal a szívemhez nőttek az otthon lakói, különösen egy kislány, Zoe. Valami megfogott az alig négy éves kislányba. Olyan volt ez, mint a szerelem első látásra. Talán a történtek miatt. Annyira megfogott a kislány személyisége, hogy az első látogatás óta rendszeres vendég lettem a gyermekotthonban.

Márciusban egy szabad percem sem volt. A munkában és az egyetemen is elhalmoztak egy rakás papírmunkával. Volt, hogy napokig aludni sem volt időm, tekintve, ha nem az egyetemen vagy a stadionban voltam, akkor az íróasztalom felett görnyedtem.

Tavasz beköszöntével, mintha teljesen kicseréltek volna. Végre sikerült kipihennem magam és az első nap sugaraival az én arcomra is hatalmas vigyor ült ki. Sokkal jobban és felszabadultabbnak éreztem magam. Bár a csapat nem engedte haza Eriket nekem felszabadult néhány szabad napom, így hatalmas vigyorral az arcomon ültem be Minimbe és vezettem egészen Frankfurtig, hogy egy hónap után végre újra láthassam az én szerelmemet.

A közel két órás út kissé lefárasztott, de minden egyes percet megért, ha Vele tölthetem az időt. Ha az emlékezetem nem csal Erik épp edzésen van, így mivel van kulcsom a lakásához egyenesen oda vettem az irányt. Nem tud az érkezésemről, de remélem azért örülni fog nekem. Egyenesen a kocsifelhajtóra álltam és mivel Erik autója sehol sem volt biztosra vettem, hogy edzésen ven. A házba érve meglepetten konstatáltam, hogy nem volt kulcsra zarva az ajtó, ahogy a terasz ajtaja is nyitva maradt. Félve léptem beljebb. Mi van, ha épp betörők próbálják kifosztani a házat. Félve indultam meg a terasz felé, ahonnan sutyorgó hangok csapták meg fülemet. Torkomban hatalmas gombóc keletkezett.

- MEGELPETÉS! - kiáltotta el magát mindenki. Ijedten kaptam szívemhez. Azt hittem betörők mászkálnak a lakásban, ehhez képest ott volt az összes barátom. De tényleg, Mindenki. A dortmundi barátaim, Eliza és Bence, sőt még néhányan Erik mostani csapatából is. Meghatódva töröltem le kibuggyanó könnyeimet.
- Boldog Szülinapot, kicsim! - húzott magához Erik, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Ez a te műved?
- Részben.
- De honnan tudtad, hogy jövök?
- Csiripelték a madarak. - kacsintott.
- Scarlett! - kerestem szemeimmel.
- Kicsikém! - szaladtam boldogan keresztlányomhoz. - Hogy te mekkorát nőttél. - puszilgattam meg, amit boldog kacajjal fogadott. - El sem hiszem, hogy mind itt vagytok. - néztem körbe. - De hogy? Nektek nem edzésen kellene lennetek vagy legalábbis Dortmundban?
- Nekünk is jár a szabadnap. - rántott vállat Marco.
- Akkor? Hozhatom a tortát? - csapta össze kezeit Erik. Az egyértelmű válasz után, míg Erik elindult az említett édességért Sarahoz és Julianhoz sétáltam.
- El sem hiszem, hogy mind itt vagytok!
- Ki nem hagynánk egy ilyen napot. - vigyorgott Sarah.
- Hm?
- Sarah úgy értette, hogy Boldog Születésnapot, kicsilány! - mire reagálni tudtam volna Erik megérkezett kezében egy gyönyörű tortával. Elképedve néztem a fiúra.

- Kicsim! Mielőtt felvágnánk a tortát ide jönnél hozzám? - meglepetten sétáltam szerelmemhez, akinek a szemében különös csillogást véltem felfedezni.
- Minden rendben?
- Ettől jobban semmi sem lehetne rendben. - vigyorgott. - Emma!
- Erik! Megijjesztesz!
- Kicsim! Tudom, hogy hosszú és nehéz időszak vár ránk és azt is, hogy mennyi mindenen túl vagyunk már. Úgy érzem együtt minden akadályt le tudunk küzdeni a jövőben is és hiszek benne, hogy a távolság nem fog közénk állni. Megígérem nem leszek makacs és nem hiszek el mindent anélkül, hogy megbeszélném veled. Szeretlek és soha többé nem akarlak elengedni.
- Erik, én... - bugyanntak ki a könnyeim.
- Emma Fazekas! Megtisztelnél azzal, hogy velem osztod meg életed hátralévő részét? - Erik letérdelt, majd zsebéből előhúzott egy piros bársony dobozt. - Hozzám jössz feleségül? - nyitotta ki az apró dobozkát, ami egy gyönyörű gyűrűt rejtett. Kezemet szám elé kaptam, majd könnyeimmel küszködve bólintottam. Egy szó sem jött ki a torkomon. Mindenre számítottam, de erre...
- Szeretlek! - szorítottam magamhoz mostmár vőlegényemet. - Nagyon szereltek! - szipogtam.
- Mindennél jobban! - döntötte homlokát enyémnek, majd ajkaimra tapadt.
- Éljen az ifjú pár! - tapsolt mindenki. Mosolyogva fordultam az ünneplő tömeg felé. Mikor néhány órával ezelőtt elindultam Dortmundból annak reményében, hogy néhány napot Erikkel tölthetek még gondolni se mertem volna, hogy ez lesz életem legszebb napja.