- Egy tízes skálán mennyire vagy izgatott? - kérdezi az oldalam megbökve. Felnevetek.
- Százezer! - kacagva bököm vissza. Mögém lép, s én azonnal megérzem a parfümje illatát, ami állandóan kikészít, annyira izgató hatással van rám. A szememhez helyezi, hátul pedig érzéki lassúsággal köti meg a kendőt.
- Most pedig bízd rám magad! - puha csókokat nyom az ajkamra. Aprót bólintok. Pezseg a vérem, hogy hova vezet majd.

Erik segít beülni az autójába, aztán helyet foglal a másik oldalon. Beindítja a motort, majd nagy lendülettel kihajt a házunk felhajtójáról. Erik csendben van, viszont a jobb kezével a combomat simogatja, amitől libabőrös leszek és hevesen kezd dobogni a szívem. Erik jobbra fordul, majd leállítja a motort.

- Megjöttünk! - szorítja meg a combom finoman.
- Szuper! - mondom vigyorogva.

Miután kikászálódok az autóból, magához ölel. Érzem a lehelete melegét a fülemben, tudja mennyire izgató ez számomra. Elindulunk, botladozva haladok mellette. Ajtónyikorgás, lépések visszhangja. Kattanás, amiket a liftek adnak ki, ha nyílik az ajtó. Váó. Valami hotelbe hozott? Ahhoz túlontúl csend van és senki nem köszöntött minket a recepción. Gyanús nekem. A sokadik emeleten lehetünk, mire kinyílik az ajtó.

- Erik, hova hoztál? - kérdezem remegő hangon. Be kell valljam, félek a magasban.
- Mindjárt ott vagyunk, bízz bennem! - mondja gyengéd hangon.
- Bízok én, csak türelmetlen vagyok. - motyogom.
- Ne legyél az! - röhög fel. Ismét ajtónyikorgás, majd megcsapja az arcomat a hideg szellő. Oké, kezdem kapizsgálni, hogy mit tervez. Gyanúsan egy épület tetejére hozhatott fel, eddig tiszta.
- Nos akkor még pár lépés és leveheted a kendőt.

Erik átkarolta derekamat, majd néhány lépés után meg is álltunk. Próbáltam felmérni a helyzetet, a körülményeket, de csak annyiban voltam biztos, hogy a szabadban vagyunk ugyanis a nyár esti hűvös szellője kellemes simogatta fedetlen karomat.

- Most le fogom venni rólad a kendőt. - simult teljes testtel hátamnak, majd férfias kezeivel a csomót kezdte el kioldozni. A piros anyag azonnal lehullott, de idő kellett, míg a szemem kitisztult és felfogtam hol is vagyunk valójában.
- Erik, ez... - meseszép volt a látvány. Az érzekeim nem csaltak. Valóban egy épület tetején voltunk. Mégpedig egy hotelén. A hatalmas terasz, amely egyébként jelenleg csak a miénk volt hangulatosan volt kivilágítva. Középen egy asztal helyezkedett el, amelyen egy gyönyörű terítő és két gyertya díszeleg. - Nem tudom mit mondjak. - érzékenyültem el.
- Semmit! - fordított magával szembe. - Szeretném felejthetetlenné tenni neked ezt az estét. - nyomott lágy csókot ajkaimra.
- Nem gondoltam volna, hogy a tegnap délután után még meg tudsz lepni.

- Erik, ez a ház gyönyörű! - ámultam el a kerthelyiségbe lépve.
- És még nem láttál mindent.
- Mindent? Nekem már a medence kimerítette a minden fogalmát. - kuncogtam.
- Remélem azért ez is tetszeni fog. - vigyorgott mindettudóan.
- Miben mesterkedsz, Erik? - fordultam meg karjaiban.
- Gyere! - húzott maga után. Egészen az emeleten lévő szobáig húzott a focista.
- Biztos vagyok benne, hogy ez a szoba is szép, de nem hiszem, hogy felül múlja a medencét, na meg a hálónkat. - vigyorogtam kacéran. Nem szólt semmit csak kinyitotta az ajtót és kíváncsian fürkészni kezdte arcomat. - Ez... - elakadt a szavam.
- Ez egy külön szoba neked, hogy el tudj vonulni és az egyetemre koncentrálni. Ja és persze egy erkély is tartozik hozzá, de az mellékes.
- Mellékes? Erik! Ez...ez gyönyörű és... - eredtek el könnyeim. Tényleg elképesztő volt. Nem volt túl zsúfolva a szoba. Épp csak annyi bútor volt benne, amennyire szükség van. - De ugye tudod, hogy csak fél évre jöttem? - töröltem le könnyeimet kuncogva. Bólintott.
- Halihó! Fiatalok! - hallottam meg egy ismerős hangot. Rögtön az íróasztal irányába kaptam a fejem. Ott volt az egész családom. Vagyis csak virtuálisan, de nem ez a lényeg. Anya és apa, Eliza és Bence mind a képernyő másik végén voltak és...
- Ez hihetetlen. - kaptam számhoz. - Ez is a te műved? - fordultam Erikhez, mire ujra csak mosolyogva bólintott. - Annyira, de annyira szeretlek! - csókoltam meg.
- Khm... - köszörülte meg a torkát a bátyám.
- Magatokra hagylak titeket, beszélgessetek! - nyomott egy gyors puszit a fejem búbjára és kilépett a szoba ajtaján.

- Hogy sikerült ezt összehozni? - kíváncsiskodtam már a vacsora felett ülve.
- Megvannak a kapcsolataim. - vigyorgott magabiztosan.
- Gyönyörű ez a hely. - néztem körbe, majd az étkezést félbe szakítva a korláthoz sétálva. Gyönyörű volt Frankfurt, így éjszaka is.
- Akárcsak te! - karolt át hátulról, majd csendben néztük tovább a kivilágitott tájat. A nyári szellő kellemesen simogatta bőrömet. Nagyot szipantottam a friss levegőbe. - Lenne még itt egy kis apróság.
- Erik!
- Ne! Kérlek! - zsebébe nyúlt, majd egy fekete dobozt húzott elő. - Nem tudom hogy fog alakulni ez a félév, de én bízom a legjobbakban. Azt szeretném, ha ez a hat hónap egy próba időszak lenne számunkra.
- Próba időszak? - értetlenkedtem. Bólintott.
- Ez egy kulcs a dortmundi lakásomhoz. - nyitotta fel a dobozt. - Szeretném, ha vissza költözünk Dortmundba végleg hozzám költöznél. Mit szólsz hozzá? - nézett rám reménykedve.
- Szeretnék hozzád költözni. - válaszoltam könnyeimmel küszködve. Szorosan magához húzott, majd apró csókot nyomott nyakhajlatomba.
- Mit szólnál hozzá, ha folytatnánk a vacsorát? - törte meg az időközben beállt csendet. Bólintottam.

- Mikor kezdődnek az edzéseid? - kérdeztem két falat között.
- Hétfőn. - felcsillantak a szemeim.
- Akkor még van két teljes napunk együtt.
- Erről jut eszembe. Vasárnapra a fiúk egy grillpartyt szerveztek, hogy jobban megismerjenek minket. Van kedved elmenni?
- Miért is ne?
- Szuper. Akkor holnap írok Sebastiannak, hogy számíthat ránk.
- Oh. Tényleg. El is felejtettem, hogy Sebastiannal is csapattársak lesztek. - megnyugvással töltött el, hogy nem lesz számomra telejsen ismeretlen a csapat, hiszen Sebastiant és Kevint is jól ismerem a válogatottból.

A nyári szellő kellemesen simogatta fedetlen karomat. Az időközben beállt csend nyugalommal és meghittséggel töltött el. Az erkélyen elhelyezett párnázott garnitúrán ültünk és Erik karjaiba burkolózva néztem a csillagos eget.

- Szeretném most megállítani az időt. - sóhajtottam.
- Én is! - puszilt nyakamba.
- Mit szólnál hozzá, ha... - kezdett bele, majd a zsebében kezdett matatni. - Ha táncolnánk egyet? - indította el a zenét a zsebéből előhúzott kapcsolóval.
- Nem tudok neked nemet mondani. - sóhajtottam drámaian.
- Nekem nem is lehet. - vigyorgott magabiztosan.

A zenét feljebb hangosította és a derekamnál fogva húzott közelebb magához. A standard táncpozíciót nem sokáig tartottuk. Mindkét kezemmel a nyakába csimpaszkodtam, míg Ő, a hatalmas tenyereit a derekamon pihentette. Többször végigfutatta az egyik kezét a hátamon, olykor-olykor a fenekemen is végigsimítva. Egy idő után azon kaptam magam, hogy már nem ringatózunk a zene dallamára, csak mozdulatlanul, összesimulva bámuljuk egymást. Nem bírtam betelni Vele. Férfias illata, amelyet annyira imádok, bekúszott az orromban. A vágy, amit iránta érzek, egyre csak nőtt bennem és az sem csillapította, hogy egyre közelebb hajolt hozzám. Az orrunk hegye már összeért és minden lélegzetvételét éreztem a bőrömön. A várva várt csók azonban nem történt meg, csak átható tekintettel pásztázta arcom minden egyes kis szegletét.

- Szeretlek Emma - suttogta. - Tiszta szívemből szeretlek!
A szívem újra hatalmasat dobbant. Bár nem most először vallott szerelmet, éreztem, hogy ez most más volt. Meghittebb.

- Mehetünk? - óráknak tűnt, de valószínűleg csak percek voltak, míg egymásba fonódba andalogtunk a zene ütemére.
- Máris? - lepődtem meg.
- Ne aggódj! Az este még nem ért véget! - vigyorgott magabiztosan. Erik nagyjából összepakolt körülöttünk, majd kezeinket összekulcsolva kezdett el maga után húzni. A liftbe lépve, azonnal rányomott a kettes számra, amit meglepetten vettem tudomásul. Azt hittem haza megyünk.

- Csukd be a szemed! - tette hatalmas tenyerét szemeim elé, miközben a szoba ajtajával babrált.
- Mire készülsz, Erik?
- Mindjárt megtudod. - kellemes rózsa illat csapta meg az orromat, ahogy beléptünk a helyiségbe. - Kinyithatod! - vette el kezét szemem elől. Hatalmasra tágultak szemeim. A szoba hatalmas volt és ez még nem minden. Rózsaszirommal és mécsesekkel volt kidíszitve az egész.
- Nem tudom mit mondjak. Ez a nap...ez... Erik, én...borzasztóan hálás vagyok neked! Köszönöm, hogy vagy nekem! - nyomtam lágy csókot ajkaira.
- Ne mondj semmit! Várj meg itt! - lépett el tőlem, majd a minibár felé vette az irányt. Míg ő valószínűleg a pezsgővel tevékenykedett, én addig a hatalmas ablakokhoz léptem és gondolataiba merülve a kivilágított várost keztem kémlelni.

Mindig határozott és céltudatos voltam, ha a céljaimról eléréséről volt szó. Mindig tudtam, mit akarok és ha fene fenét evett is megvalósítottam azokat. Sikerrel. Na a szerelemben már közel sem voltam ilyen szerencsés. Nehezen bíztam meg az emberekben, nem tudtam őket közel engedni magamhoz. Ehhez képest Erikkel minden annyira könnyen és jól ment. Nem kezdődött könnyen és korántsem volt minden rendben, most viszont minden annyira csodálatos és hihetetlen. Talán túl szép is, hogy igaz legyen.

A gondolataimból két körém fonódó kar zökkentett ki. A focista szorosan a hátamhoz simult és egy-egy nyálas puszit hagyott a nyakamon és a csupasz vállamon. Hátradöntöttem a mellkasára a fejem és úgy figyeltük az éjfekete égboltot. Éreztem, hogy többször is beleszippantott a hajamba és egy-egy kisebb sóhaj tört ki belőle.

Apró csókokkal kezdte behinteni nyakamat, amit halk sóhajjal fogadtam. Férfias kezeit hasamon pihentette, miközben nyakam kényeztetését egy percre sem hagyta abba. Mosolyogva fordultam meg karjaiban, majd karjaimat nyaka köré fonva húztam még közelebb magamhoz. Mondani sem kell, azonnal ajkaimra tapadt, míg kezei felfedezőútra indult testemen.

Majd megőrültem attól a vágytól, amit kiváltott belőlem. Ösztönösen nyúltam az ingjéért, hogy kigomboljam azt. Kettőt sikerült is, de annyira remegtek az ujjaim, hogy képtelen voltam végig gombolni a fehér ruhadarabot. Komoyan, mintha most először látnám őt így. Nem tudom mi van velem.

Kezeit végig simította hátamon, majd a fenekemem állapodott meg. Forróság járta át az egész testem.

A combon alá nyúlt és egy könnyed mozdulattal az ölébe kapott és elindult velem az ágy irányába.
Egy másodpercre sem váltunk el egymástól, csak akkor, mikor ledobott a puha ágyra.

Egyik kezével megtámasztotta magát, másikkal pedig újra felfedező útra indult. Csókunkat egy másodpercre sem szakította meg.

Bal kezével, hol a mellemet, hol a fenekemet markolta, jobbjával pedig felettem támaszkodott. Ágyékát folyamatosan nekem nyomta, amiről megbizonyosodhattam, hogy épp oly annyira kíván engem, mint én Őt. A számtól elválva tovább haladt a nyakam majd a kulcscsontom felé. Néhol megszívta az érzékeny bőrfelületet, aminek biztos, hogy nyoma fog maradni, de akkor ez érdekelt a legkevésbé. Ajkaival és nyelvével tovább akart haladni, azonban a ruhám útban volt. Könnyed mozdulattal lekapta rólam és a hátam mögé nyúlt, hogy egy gyors, egykezes mozdulattal kikapcsolja a pántnélküli melltartómat is. A feleslegessé vált ruhadarabokat a szoba másik végébe dobta és folytatta a félbehagyott tevékenységet.
Nyálas csókokat hagyott maga után, ahogy haladt a melleim felé. A sóhajaim és halk nyögéseim töltötték be a teret.

Ahogy újra visszahajolt a szám fölé, az izgalomtól remegő kezekkel elkezdtem kigombolni az ingjét. A végébe már bele kellett segítenie, annyira bénáztam. Gyors mozdulatokkal lekapta magáról és a többi után hajította. A csupasz felsőteste látványa még inkább beindított és nem elégedtem meg ennyivel. Feltérdeltem elé, hogy egy szinten legyünk és a nadrágjához nyúltam, hogy azt is kigomboljam és ott köthessen ki, ahol annak a helye volt. A padlón.

Akkor, mikor már csak egy boxer takarta el tökéletes testét, szenvedéllyel telve döntött hátra. Nem tétovázott tovább, két ujját a bugyimba akasztotta és lehúzta rólam azt. Leplezetten vággyal, ráérősen nézett végig rajtam. Kezemet óvatosan, a még leplezett, férfiasságára simítottam. Jóleső sóhaj tört fel belőle, amit egy elégedett mosollyal nyugtáztam. Szeretem, hogy ilyen érzéseket váltok ki belőle.
Minden csókja és érintése villámcsapásként értette a testemet. Hiába, hogy nem először feküdtünk le egymással, de mindig meglep, hogy mennyire forró és szenvedélyes hangulatot tud teremteni. Jó ideig csak húztuk egymás agyát és többször fordított a helyzetünkön is. Éppen maga alá gyűrve simította hozzám, a már meztelen testét, mikor azt éreztem, hogy végem van. Muszáj megkapnom Őt.

- Erik, - nyögtem fel - Nem bírom tovább... -
- Kaján vigyorral az arcán eleget tett minden vágyamnak. Mikor a testünk eggyé vált, egy erőteljes mély morgás hagyta el a száját. A testünk összecsapódásán és hangos nyögéseinken kívül mást nem lehetett hallani a helyiségben. Életem legszebb és legjobb perceit éltem át abban a pillanatba. Amennyire vad volt Erik, annyira érzelmes és gondoskodó is. Odafigyelt arra, hogy úgy mozogjon, ahogy nekem legjobb legyen.

Hosszú, örömteli percekkel később egyszerre értünk a csúcsra. Ezután jó darabig csak egymásra dőlve pihegtünk.

Erik egy hosszú csókot nyomott ajkaimra, majd mellém dőlve ölelésébe húzott és ránk húzta a meleg takarót.

Jó éjt puszi gyanánt a nyakamba puszilt, amitől újra végigfutott a testemen a borzongás.
Boldog mosollyal az arcomon helyezkedtem el a focista karjaiban és percek alatt nyomott el az álom ölelésében.