Nagyon jó hangulatban telt a karácsony, akárcsak az elmúlt néhány nap. Szerencsére a rosszulléteim is elmúltak, így teljes mértékben élvezni tudtam a családommal töltött időt.

Ma van az év utolsó napja. Míg Bence és Eliza bevásárlást tartanak az esti bulihoz, én éppen a reptéren állok és várom, hogy földet érjen a dortmundi járat.

Scarlett, Marco, Sarah és Julian már kora reggel gépre szálltak, hogy az esti buli előtt még a várost is meg tudják nézni, ugyanis elmondásuk szerint még sosem jártak Magyarországon.
Marco volt az első, akit rögtön kiszúrtam a terminálból jövet. A lányok persze a fiúktól lemaradva csacsogtak. Öles léptekkel és hatalmas mosollyal az arcomon igyekeztem hozzájuk.

- Kicsi lány! - szorított magához a két fiú.
- Mi is itt vagyunk ám! - vigyorgott Scarlett és Sarah.
- Csajok! - öleltem meg jó szorosan a két lányt. - Wow...mekkorát nőtt a kisasszony! - céloztam Scarlett gyönyörűen gömbölyödő pocakjára.
- Ja, akkora vagyok, mint egy bálna... - fintorodott el.
- Az én gyönyörű bálnám! - csókolta meg Marco újdonsült menyasszonyát. Marco végül szenteste a család társaságában kérte meg Scarlett kezét, aki gondolkodás nélkül igent mondott a focistának.
- Mit szólnátok hozzá, ha lepakolnátok nálunk? - mivel anyáék elutaztak egy másik városba szilveszterezni, az egész ház a miénk, így felajánlottam nekik, hogy szálloda helyett szálljanak meg nálunk.

- Wow! Gyönyörű házatok van! - lelkesedett Scarlett.
- Köszönjük, de azért a tieteket meg sem közelíti.

Míg német barátaim lepakoltak a nekik előkészített szobákba Eliza és Bence is megérkezett.

- Meghoztuk a piákat! - kiáltotta el magát a bátyám.
- És a nasit. - pakolt le Eliza is. - Itt vannak már? - suttogott izgatottan. Amióta elmondtam neki, hogy itt töltik a szilvesztert, lelőni sem lehetett. Alig várta, hogy megismerje őket.
- Miért suttogsz? Úgy sem értik. - utaltam nevetve magyar nyelvhasználatára. - Egyébként felmentek lepakolni. - kuncogtam. Alig, hogy ezt kijelentettem két szőke fejet véltem felfedezni a lépcső tetején.
- Sziasztok! - váltott angolra Bence. Eliza miatt az angol mellett maradtunk, hogy ő se maradjon ki semmiből német nyelvtudás hiányában.
- Sziasztok! Marco vagyok, ő pedig a menyasszonyom Scarlett. - nyújtott kezet kedvesen a focista.
- Sziasztok! Eliza vagyok, Emma legjobb barátnője és ennek a lököttnek a barátnője. - lökte oldalba bátyámat a lány.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek! Emma nagyon sokat mesélt már rólad. - ölelte meg egymást a két lány.
- Egy szavát se hidd el! - nevetett Eliza.
- Megjöttünk! Huh úgy látom kicsit lemaradtunk. - vakargatta kínosan tarkóját Julian.
- Semmiről sem maradtatok le. - léptem oda. - Julian, Sarah ő itt a bátyám Bence és a barátnőm Eliza, skacok ők itt Sarah és Julian.
- Sziasztok!
- Megígértem nekik, hogy megmutatom a várost még a buli előtt. Velünk tartottok? - néztem Bencére és Elizára.
- Csakis ebéd után. Csináltam egy kis carbonarat mielőtt elmentünk bevásárolni. Muszáj megkóstolnotok! - nyúlt a sütőbe a lány.
- Mondd! Te mikor lettél ilyen konyhatündér?
- A bátyád mellett muszáj volt hozzászoknom.
- Hé! Úgy beszélsz, mintha én nem tudnék főzni. - háborodott fel az említett.
- Igen, rántottát. Bár ha jobban bele gondolok azt is oda égetted. - csipkelődtek.
- Na jólvan fiatalok! Elég lesz! Együnk, aztán mutassuk meg ezeknek a németeknek, hogy hogyan éljük mi magyarok az életet! - csaptam össze nevetve kezeimet.

Eliza carbonaraja isteni volt. Egy szava sem lehet, mindenki szó nélkül megette az utolsó falatig, sőt a fiúk még repetát is kértek. A laktató ebéd után Sarah és Scarlett átöltöztek, majd nyakunkba vettük a várost. Próbáltam a lehető legtöbb dolgot megmutatni nekik, de azért Scarlett állapotát figyelembe véve sétáltuk körbe a nevezetességeket.

Közel négy óra hossza városnézés után fáradtan dőltünk le a nappaliban. Az időjárás szerencsére kegyes volt hozzánk. Nem voltak mínuszok és a hó sem esett szerencsére, így gondtalanul kirándulhattunk.

- Gyönyörű ez a város, de hatalmas. - sóhajtott nagyon Sarah.
- És még a felét sem láttátok.
- Azt hiszem bedagadtak a lábaim. - nyöszörgött Scarlett.
- Hozzak rá egy kis vízes ruhát? - álltam fel azonnal.
- Azt megköszönném!

- Egyébként hányan leszünk? - törte meg a pihentető csendet Marco.
- Körülbelül húszan. Jön néhány haverom, illetve a lányok is hívtak néhány embert. - válaszolt Bence.
- És pedig maradtok? - tornázta fel magát ülő helyzetbe Eliza.
- Két nap múlva utazunk vissza Dortmundba.
- Szuper! - lelkesedett Eliza.
- Egyébként nem kellene már készülődni? - nézett órájára Sarah.
- Csak kilencre jönnek a vendégek, egy óra alatt szerintem kipakoljuk a cuccokat.
- De nekünk még át is kell öltözni, sminkelni...
- Nők! - forgatta szemeit Julian.

A csajokkal pontban hét órakor birtokba vettük a szobámat. Míg Scarlett és Sarah a sminkeket készítette el, rám és Elizára a hajak elkészítése maradt.

- Azt hiszem profi munkát végeztünk. - néztünk mind a négyen egyszerre a tükörbe.
- Már csak egy dögös ruha és le is esik a fiúk álla. - kacsintott Sarah, mire csak horkantottam egyet.
- Nem igaz, hogy egy jó pasi sincs a bátyád haverjai között.
- - Tényleg, mi van Ricsivel?
- Mi lenne?
- Gimiben odáig volt érted.
- Ri..Ric...kicsoda? - próbálta Scarlett kimondani a számára lehetetlennek tűnő nevet.
- Ricsi Bence egyik haverja halálosan szerelmes volt a gimiben Emmába. Gyönyörű ében fekete haja van, zöld szemei és kockás hasa.
- Eliza! Mit fog ehhez szólni a bátyám, ha ezt megtudja?
- Sose fogja megtudni, mert különben kinyírlak. - vigyorgott angyali, mkre csak szemem forgatva kezdtem el kutakodni a szekrényemben.

- Gondolom ti már tudjátok mit vesztek fel. - néztem a két német lányra.
- Túl sok választásom nincs. - húzta el szomorúan a száját Scarlett.
- Én viszont nem tudtam a két ruha között dönteni, így kettőt is hoztam. - nyúlt az említett darabok után Sarah. Az egyik egy Scarlettéhez hasonló ám rövid fekete ruha volt, míg a másik kezében egy gyönyörű bordó darabot tartott.
- Mm legyen a bordó. Nekem is van egy hasonló piros ruhám. Összeöltözhetnénk, ha már Scarlett és Eliza feketében lesz, mi meg akkor legyünk pirosba.
- Akkor ez eldőlt. - vigyorgott. Előkerestem az említett ruhadarabot, majd azzal együtt bevonultam a fürdőszobába, hogy minél hamarabb magamra ölthessem.

- Azt a mindenit...csajok...elképesztőek vagytok. - maradt tátva a három fiú szája.

A vendégek sorra érkeztek. Az elsők pontban kilenckor természetesen Bence haverjai voltak. Bármikor, amikor ilyesfajta bulit rendeztünk mindig ők voltak az elsők, akik érkeztek és persze az utolsók, akik távoztak.

- Na melyik az a R...Ri...Ric... - huppant le hirtelen mellém Sarah.
- Ricsi! - kuncogtam kiejtésén.
- Az! Mindegy...na? - lelkesedett. Nagyot sóhajtva körbe néztem a közel húsz fős társaságon az emlegetett személyt keresve.
- Ő, az ott! - mutattam az italos pult irányába.
- Hú, ez a pasi tényleg rohadt jól néz ki. Miért nem mész oda hozzá? - noszogatott.
- Dehogy megyek!
- Most miért? Tök jó pasi, most épp nincs senkid, csak menj és érezd jól végre magad! Különben is odáig van érted.
- Volt!
- Emma! Mit veszíthetsz? - igaza van Sarahnak. Nincs mit veszítenem. Most nincs. És ki tudja? Lehet lesz egy szuper estém.

Magamhoz vettem poharamat és mosolyogva sétáltam a sötét hajú fiúhoz.

Ricsi semmit sem változott a gimi óta. Bár Bence egyik legjobb haverja és heti szinten összefutnak, mióta Dortmundba költöztem aligha találkoztunk. Ugyanaz a bohókás, olykor érzékeny fiú. Mióta az eszemet tudom jóban vagyunk, de ő mindig többet gondolt a dolgok mögé, mint én. Nem tagadom tényleg helyes srác és még udvarias is, bármelyik lányt megkaphatná, de én sosem tudtam úgy gondolni rá, így ezt a beszélgetést is igyekeztem úgy irányítani, hogy ne áltassam hiú reményekkel.

Még tizenegy óra sem volt, de a társaság fele már csont részeg volt. A mikrofon kézről kézre járt, miközben a fiúk lelkesen énekeltek már, ha lehet ezt éneklésnek nevezni. Marco és Julian annyira jól érezte magát, hogy szinte át sem akarták engedni a mikrofont, sőt még az sem tűnt fel nekik, ha épp egy magyar dalszövegű dalt dobott eléjük a gép.

- Mennyit ittak? - néztem nevetve a mellettem álldogáló Scarlettre, aki csak a fejét ingatta.
- Épp eleget. - sóhajtot gondterhelten.

Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy nagyon jól sikerült ez a buli is. Végig nézve a társaságon azt vettem észre, hogy mindenki jól érzi magát. Kicsit aggódtam, hogy fogják megtalálni a közös hangot az itthoni és a német barátaim, de szerencsére ezzel sem volt gond. Boldogan néztem az órára, ami már majdnem éjfélt mutatott. Egyemberként indult meg a csapat az udvar irányába és vártuk, hogy éjfélt üssön az óra.

- 5...4...3... - kezdett el a társaság egyszerre visszaszámolni. Scarlett mosolyogva fordult felém, azonban én már nem tudtam ilyen boldogan mosolyogni rá. A gyomrom, mintha egy hullámvasúton ülnék. Borzasztó émelygés kapott el. Szám elé kapva kezemet rohantam a mosdóba.
- Ne! Maradj! Neked Marco mellett a helyed! - szóltam a szorosan a nyomokban lihegő Scarlettre.
- Marco meg fogja érteni, neked viszont most egy barátra van szükséged. - guggolt le mellém.
- Jól vagyok! Csak egy kicsit sokat ittam. - mostam meg az arcomat a mosdókagylónak támaszkodva.
- Drágám! Ennek nem az ital lesz az oka. Nem ittál te olyan sokat. - ijedten néztem a falnak támaszkodó lányra.
- Tessék?
- Pontosan négy hónappal ezelőtt kezdődött. Minden reggelt a mosdóban kezdtem, aztán mintha mi sem történt volna mindent befaltam, amit az asztalon vagy a hűtőben találtam. - kuncogott. - Néhány héttel később, mindennek viszont már nyoma sem volt. Mintha telejsen kicseréltek volna.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni?
- Néhány héttel ezelőtt a meccsen rosszul lettél. Néhány nappal később kiderült, hogy lefeküdtetek Erikkel. Az elmúlt néhány hétben minden reggelt hányással indítasz és kívánós vagy. Tudom, hogy kicsi rá az esély, de...
- Nincs de! - rivalltam rá. Nem! Az kizárt! Lehetetlen! Forogni kezdett velem a világ. Meg kellett kapaszkodnom a kagylóba, különben ott helyben elájultam volna. A könnyek lassan kezdték ellepni az arcomat.
- Jaj, drágám! Ne sírj kérlek! - ölelt meg. - Megoldjuk! Segítek!
- D...de...de én nem lehetek terhes. Az orvosok megmondták.
- Az orvosok is tévedhetnek. Figyelj! Mi lenne, ha holnap elmennél a nőgyógyászodhoz?
- Félek!
- Elkísérlek! Ott leszek veled, történjen bármi! - szorította meg kezemet.
- De...
- Nincs de! - rivallt rám ezúttal ő.
- Köszönöm Scarlett! - öleltem meg. - Mindent!
- Ezért vannak a barátok! Na de moss arcot, ha nem akarod, hogy a többiek bármit is megsejtsenek!

Szerencsére a többiek semmit sem vettek észre a történtekből.

A történtek után már nem tudtam úgy élvezni az estét, mint előtte, de a vendégek miatt és, hogy nehogy bármit is észre vegyenek rajtam igyekeztem elővenni a legjobb arcomat. Reggel első dolgom lesz felhívni a dokit és pontot tenni a dolgok végére. Elképzelni sem tudom mi lesz, ha Scarlettnek igaza van és tényleg terhes vagyok. Fogalmam sincs mit fogok csinálni...