Sziasztoook!

Jelentem előkerültem. 😂 Egy kicsit tényleg elcsúsztam ahogy azt mondtam is, de cserébe egy extra hosszú részt hoztam nektek. Oly annyira extra hosszú, hogy az átlag 1000-1500 szó helyett több, mint 4200 lett ráadásul tele eseményekkel. Remélem ez kárpótol mindenkit és azt is hogy a hosszúsága senkit sem fog megrémíteni! 😊 Azt továbbra is tartom, hogy fogalmam sincs mikor lesz folytatás, de lesz az fix, ötlet is van csak időm nincs, hogy írjak is, de ahogy van egy kicsi akkor ha csak mondatonként is, de fogok haladni! 😊
Jó olvasást! 😊
Puszi Mindenkinek! 😘

**

Az elmúlt két hetem mással sem telt, mint hogy tanultam, tanultam és tanultam. Alig egy hét van hátra a szorgalmi időszakból, utána viszont jöhetnek a vizsgák. Reggeltől estig a könyveim és a füzeteim felett görnyedek. Ha nem az egyetemen, akkor otthon. A szemem már káprázik a sok betűtől, viszont minél többet magolok, kezdem úgy érezni teljesen elfelejtem a végén, amit az elején tanultam.

Erikkel már több, mint egy hete nem találkoztunk edzéseken kívül. Én folyamatosan a vizsgáimra készülök, ő pedig állandóan edzésekre jár, ugyanis a csapattal felváltva készülnek a német kupa döntőre és a bajnokság végére. Már nagyon hiányzott, de ha megöltek volna se tudtam volna jobban beosztani az időmet. Cserébe viszont készültem neki egy apró meglepetéssel a hétvégi kupa döntőre. És ha minden jól megy egy hét és egy időre minden vizsgámmal végzek utána pedig már csak egymáséi leszünk.

**

Mivel Erik úgy tudja csak a második félidőre érek oda és ez egészen tegnap reggelig így is volt, arra gondoltam most meglepem. Gyorsan magamra kaptam egy középhosszú farmer szoknyát, hozzá a csapattól kapott mezt valamint egy fehér tornacipőt és már indultam is a SignaIDuna Parkba.

Szerencsére mióta apuéktól kaptam a kocsit, amit egyébként imádok, sokkal gyorsabban és egyszerűbben mozgok a városban. Kivéve amikor belefutok egy jó kis dugóba, na annál semmit sem utálok jobban. Hálistennek már nem kell órákkal korábban elindulnom, hogy időben oda érjek ahová szeretnék, hanem csak bepattanok a kis járgányomba és percek múlva már ott is vagyok. Szerencsére most sem kellett sokat vesztegelnem az utakon, csupán a parkolóban volt egy kis tumultus, de még így is időben oda értem.

Marco írt egy sms-t, amely szerint Erik még az öltözőben van és már mindenki más elkészült, azaz nyugodtan bemehetek hozzá. Nagyon remélem hogy nem járt el a focista szája különben esküszöm megölöm. Szerettem volna Eriket meglepni és ehhez szükségem volt valakinek a segítségére, így kénytelen voltam valakit beavatni és csak reménykedni tudtam, hogy a megfelelő személyt kértem segítségül és a meglepetés meglepetés is marad. Próbáltam a lehető legkisebb feltűnést kelteni a folyosón nehogy idő előtt lebuktasson valamelyik fiú.
Lassan osontam végig a folyosón, ahol már nem sok ember volt. Marco már messziről vigyorgott, amikor meglátott.

- Már csak Erik maradt az öltözőben - suttogta - Kicsit rásegítettem, hogy tovább időzzön a készülődéssel - vigyorgott büszkén
- ‎Köszönöm Marco! - öleltem meg barátom
- ‎Aztán csak óvatosan! - vigyorgott perverz mosollyal ajkain

Halkan lenyomtam a kilincset, majd beléptem a helyiségbe. Erik nekem háttal állt.

- Haver itt hagytad a... - fordult meg hirtelen az ajtó záródásra - Emma? - kereskedtek el a szemei - Te meg...? Nem úgy volt, hogy...?
- ‎Nem is örülsz nekem? - játszottam a sértődöttet
- Úristen! Hát dehogynem! Ne haragudj csak... - kezdett el magyarázkodni, de annyira hiányzott már a csókja, az ölelése, az egész lénye, hogy már nem bírtam magammal és gondolkodás nélkül tapadtam ajkaira. Erik sem tétovázott sokáig. Egyik kezét derekamra csúsztatta, míg másikkal arcomnál fogva húzott közelebb magához és mélyítette el csókunkat.

- Annyira hiányoztál! - döntötte homlokát enyémnek két csók között
- Te is nekem! - kezdtem el simogatni az arcát
- ‎Nagyon jól áll ez a szoknya, és a mez sem rossz - vigyorgott, miközben kezei lejjebb siklottak derekamról - Őrülten szexi vagy - csókolt meg újra nagyot sóhajtva, majd kezeit fenekem alá helyezte ezzel jelezve, hogy ugorjak.

Elmondani sem tudom mennyire hiányoztak már csókjai. Majdnem minden nap találkoztunk edzések után, de csak futólag és az nem olyan. Most viszont bő két hét után végre újra együtt lehetünk és, ha senki és semmi nem szól közbe akkor ez hosszú ideig így is maradhat, hiszen végre újra itt a nyár.

Karjaimat nyaka köré csavartam ezzel élérve, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. Természetesen Erik sem hezitált sokáig. Egyik kezével testemet tartotta, míg másikkal arcomat simogatta ezzel elérve, hogy belenyögje csókunkba. Kétség sem fért hozzá, hogy izzott köztünk a levegő. Soha nem éreztem magam ilyen biztonságban, mint most a karjaiban.

- Erik, nincs itt a... - vágódott ki hirtelen az ajtó - Szobára fiatalok! - kiabálta el magát Mario
- ‎Maradj már csendbe! - rivalt rá Erik, én pedig amilyen hirtelen csak tudtam léptem el Eriktől - Itt van a lábszárvédőd! - vágta hozzá mérgesen

- Idióta! - dünnyögöt Erik szerintem már csak kínjában - Örülök, hogy hamarabb tudtál jönni! - döntötte újra homlokát enyémnek
- ‎Én is! - csavartam karjaimat nyaka köré - Nagyon hiányoztál és semmi pénzért nem hagytam volna ki pont ezt a meccset. Szerettelek volna meglepni.
- ‎Sikerült! - nyomott egy lágy csókot ajkaimra, amit természetesen én sem elleneztem, így bátran mélyitette el az eddig puhatolózó csókokat.

- Egyébként szeretném közölni, hogy tíz perc van hátra kezdésig - kiabált még vissza a folyosóról Mario, mire azonnal elszakadtam Eriktől

- Nem hallottad? Még tíz perc - mosolyodott el huncutul
- Vicces vagy - közöltem a szememet forgatva, de aztán elnevettem magam

- Na képesek voltatok elszakadni egymástól? - vigyorgott rám Mario, mikor Erik és én kiértünk a játékos kijáróhoz.
- Kapd be Mario! - mondtam a mellettem lévő fiúnak, miközben a lábszárvédőjét igazgatta
- Az nem az én dolgom lesz - vágta rá reflexből, mire én teljesen zavarba jöttem és dühösen csaptam a melkasára, hiába tudtam, hogy direkt csinálja - Naaaa, Emma, nyugi! - röhögte el magát, majd mosolyogva átölelve a vállamat húzott magához - Csak hülyültem.
- Tudom - fújtam ki hosszan a levegőt és a szememet forgatva mosolyodtam el

**

A meccset a lányok társaságában néztem végig a lelátóról. Idejét sem tudom már mikor beszélgettünk utoljára, így együtt. Szerencsére majdnem minden lánnyal megtaláltam a közös hangot, amióta a csapattal vagyok, de talán Sarah az, akiben a legjobban megbízom és ha nem is minden nap, de rendszeresen tartjuk a kapcsolatot és ezért nagyon boldog vagyok. Sajnos az elmúlt két hétben nem csak nekem, de neki is volt bőven dolga, így nem volt időnk kibeszélni a történteket, most viszont mindent bepótoltunk.

Luciennek ezúttal nem volt rám szüksége a pályán, amivel kapcsoaltban kicsit kettős érzésem volt. Nyilván örültem, hogy most először, mint szurkoló és mint barátnő jelenhettem meg, ugyanakkor egy ekkora kaliberű mérkőzést szívesen végig követtem volna a kispadról is. Egy biztos a csajokkal mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy biztassuk a fiúkat.

Nem csak a rendes játékidő, de a hosszabbítás sem hozott sikert a fiúknak. Jöhetnek a büntetők. A lányokkal állva, kezünket összeszirítva szorítottunk a csapatnak, mert mindannyian jól tudtuk, hogy a tizenegyes párbaj csak a szerencsén múlik, ami nem mindig van mellettünk.

Marco állt elsőként a labda mögé. És bent van! A fiúk sorra álltak a büntető vonalhoz várva, hogy valamelyik csapat hibázzon. A lányokkal szinte tövig rágtuk a körmünket izgalmunkba ugyanis egyik fél sem tudott hibázni. A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor Erik állt a labda mögé. Rajta áll vagy bukik minden. Kezeim tördelve nézem végig, ahogy szinte lassított felvételben sétál a labdával a büntető vonathoz és helyezi oda a játékszert. A stadion egy emberként szurkol, amikor Erik nagy levegőt vesz, neki fut és lő.

- Ezt nem hiszem el! Nyertünk! - egy emberként visítanak fel mellettem a lányok, míg én megszólalni sem tudok a boldogságtól. Elmondhatatlanul büszke vagyok Erikre. Azzal hogy belépett az életembe teljesen felforgatta azt, de csakis jó értelemben.

Gyors léptekkel közelítettük meg a folyosót, hogy minél hamarabb gratulálhassunk a csapatnak. Azt hiszem nem csak a fiúk, de mi is hatalmas extázisban voltunk.

- Annyira nagyon büszke vagyok rád! - ugrottam a nekem háttal álló szerelmem hátára
- ‎Kicsim! - vont ölelésébe miután leszálltam hátáról
- ‎Nagyon, nagyon, nagyon büszke vagyok rád! - nyomtam egy csókot minden egyes szó után ajkaira
- ‎Megint szerencsét hoztál nekem! - húzott még közelebb magához - Annyira nagyon szeretlek! - tűrt el egy kósza hajtincset az arcomból - Veled teljes az életem! - tapadt újra ajkaimra, majd a lágy, puhatolózó csókból egyszer csak vad és szenvedélyes csók lett. Erik kezeit derekamról fenekemre vezette. Én sem tétlenkedtem. Az egyik kezemet nyaka köré csavart, míg a másikkal hajába túrva húztam közelebb magamhoz.

Boldog vagyok. Elmondhatatlanul boldog. Azt hiszem ő az, aki eddig hiányzott az életemből. Aki betölti az űrt, ami eddig a szívembe tátongott.

- Köszönöm, hogy itt vagy velem! - döntötte homlokát enyémnek, miután elvált ajkaimtól. Válasz helyett csak elmosolyodtam és egy apró puszit nyomtam szájára.
- ‎A szüleid nem szoktak kijönni a meccsekre? - érdeklődtem
- ‎A szüleim Pirmasensben élnek, ahol én is felnőttem. Majdnem négy óra kocsival. A karrierem legelején minden meccsemen kint voltak. Nem számított a távolság. Minden erejükkel azon voltak, hogy engem támogatssanak. Aztán néhány évvel ezelőtt elköltöztem ottholról, önálló életet kezdtem. Azóta csak a fontosabb mérkőzésekre jönnek el. És hát a munkájuk sem mindig engedi, hogy itt legyenek. Viszont alig várják, hogy megismerjenek téged! - vigyorgott - Főleg anya.
- ‎Jézusom! Te beszéltél nekik rólam? - estem pánikba, mire csak felnevetett. - Most komolyan? Kinevetsz? - háborodtam fel
- Olyan aranyos vagy, amikor bedurcizol! - vigyorgott tovább.
- Nem tervezett a csapat valami bulit vagy ünneplést? - tereltem el a témát
- ‎De terveztek, bár szerintem van aki már most sem józan, de én veled szeretnék lenni. Kettesben. - húzott közelebb magához derekamnál fogva
- ‎Ne csináld! Te vagy most a sztár, nem hagyhatod cserben a csapatot. - vigyorogtam
- ‎Nincs kedvem most bulizni. Veled akarok lenni.
- ‎Mi bármikor lehetünk együtt, de ilyen alkalom ki tudja mikor adódik legközelebb. - simítottam végig melkasán
- ‎Igazad van! - sóhajtott. Az igazat megvalva én is szívesebben lettem volna vele kettesben, de nem sajátíthatom ki. Ez egy különleges alkalom és ott a helye a csapattal.

**

A csapat fele már tényleg nem volt józan mire elindultunk a megbeszélt klubba. A lányokkal alig bírtuk visszatartani a nevetésünket, amikor Mario már annyira részeg volt, hogy a klub helyett egy óvodába akart minden áron bejutni. Ann természetesen már nem volt annyira vidám, mint mi, de titkon én még ezen is jót szórakoztam.

Mielőtt csatlakoztam volna a többiekhez a klubban a női mosdót vettem célba, ahol a 37-essel ellátott mezemet gyorsan lecseréltem egy piros, mélyen dekoltált topra. Még jó, hogy mindig felkészülök minden eshetőségre.

Alig, hogy kiléptem a mosdóból két kar fonódott derekam köré. Mosolyogva fordultam meg hisz nagyon jól tudtam, hogy ki áll mögöttem.

- Őrülten szexi vagy! - puszilt a nyakamba.
- ‎Te ittál? - nevettem
- ‎Csak egy pohár sört. - na igen, Eriknek nem sok alkohol kell ahhoz, hogy teljesen felszabaduljon. Félre értés ne essék nem volt részeg. Mióta együtt vagyunk még sosem volt az és tulajdonképpen elmondása szerint még soha nem is ivott annyit, hogy az legyen inkább felszabadítólag hat rá az alkohol, ami kimondottan bejön nekem.
- Gyere ünnepeljünk! - húztam magam után egészen az asztalunkig ahol már javában tartott az ünneplés.

Nagyon jól éreztem magam. A hangulat kifogástalan volt és egy percig sem unatkoztunk. A fiúk végig gondoskodtak a hangulatról és persze az italokról is. Alig fogyott ki a poharunk valaki mindig volt, aki már hozta is a következő kört. Néhány pohár sör nálunk is legurult, mi azért Erikkel alaposan oda figyeltünk, hogy ne essünk túlzásba. Mert titkon mind a ketten éreztük, hogy nekünk nem itt és nem így fog véget érni az este.

Már egy ideje a lányokkal beszélgettem, amikor egy férfi alak sziluettje tűnt fel mellettünk. Először azt hittem Erik az, de legnagyobb meglepetésemre Marco volt.

- Felkérhetem a hölgyet egy táncra? - nyújtotta felém lovagiasan a kezét a focista
- ‎Nem is tudom. - gondolkodtam el játékosan - Legyen! - sóhajtottam színpadiasan
- ‎Hölgyeim! - biccentett a többi lány felé
- Hogy te milyen lovag tudsz lenni. - nevettem - Nem is értem miért nincs barátnőd. - lépdeltem utána
- ‎Most kinevetsz? - háborodott fel
- ‎Soha nem tennék ilyet! - pislogtam rá kiskutya szemekkel
- Na gyere te nő! - húzott közelebb magához, miközben a zene ütemére kezdtünk el mozogni.

- Minden rendben van köztetek? - biccentett az asztalnál beszélgető barátom felé.
- ‎Igen. Minden a legnagyobb rendben! - mosolyogtam őszintén, mire tovább ringatóztunk a zene ütemére. Meglepett Marco komolysága.
- Ennek örülök! - mosolyodott el - Rátok fért már a boldogság!
- Rád is rád férne már egy kis boldogság - válasz helyett csak egy nagyot sóhajtott.
- De most komolyan, miért nincs neked barátnőd? Annyira jó fej vagy, kedves, vicces és ha megerölteted magad még udvarias is tudsz lenni - kuncogtam
- ‎Mindig olyan lányokba szeretek bele, akikbe nem lenne szabad. - komorodott el az arca
- ‎Ezt meg hogy érted?
- Hagyjuk. Megyek, hozok valamit inni. - hagyott magamra. Reagálni sem volt időm. Döbbenten álltam a tömeg közepén. 

- Ebbe meg mi ütött? - nézett rám meglepetten Sarah mikor visszatérve asztalunkhoz helyet foglaltam mellette.
- Nem tudom. Megkérdezte, hogy minden rendben van-e köztem és Erik között, mondtam, hogy minden rendben aztán megkérdeztem, hogy neki miért nincs barátnője, hiszen egy jófej srác, amire csak annyit mondott, hogy mindig olyanokba szeret bele, akikbe nem lenne szabad és ott hagyott. - mondtam el egy szuszra
- Ahaaa. Mostmár mindent értek. - gondolkodott el
- ‎Tessék?
- Van egy olyan érzésem, hogy beléd van esve.
- ‎Tessék? - ismételtem meg saját magam. - Az kizárt! - nevettem fel kínomban
- ‎Szerintem egyértelmű. Máskülönben miért hagyott volna csak úgy ott.
- ‎De miért... - kezdtem bele tulajdonképpen magam sem tudom mibe.
- Nem akarta a barátságotokat kockáztatni. És az elejétől fogva tudja, hogy te és Erik odáig meg vissza vagytok egymásért és mindkettőtöket szeret és tisztel annyira, hogy ne tegye kockára a barátságotokat, így inkább elnyomja az érzéseit.
- ‎Nem. Ez képtelenség. Szerintem sokat ittál Sarah.
- ‎Te tudod, de jobb, ha átgondolod, amit mondtam. - tette fel védekezően kezeit.

Nem tudtam kiverni a fejemből, amit Sarah mondott. Egyszerűen képtelenségnek tartom. Marco volt az aki lényegében össze hozott mineket. Hogy Marco belém szeressen? Ugyan már ez viccnek is rossz. Nem. Biztos, hogy nem.

A gondolataimból két erős kar szakított ki, amelyek a derekamat fogták közre.

- Bébi! Nincs kedved táncolni? - puszilt bele nyakamba, amitől rögtön kirázott a hideg.
- Mm...legyen? - gondolkodtam el.
- ‎Ez még kérdés?
- Még szép. Tudsz te egyáltalán táncolni? - incselkedtem
- ‎Ha te azt tudnád. Én vagyok a táncparkett ördöge. - vigyorgott, majd kezünket összekulcsolva tolt maga előtt a táncoló tömegbe.

Mikor már jónak láttam megálltam a tömeg közepén és hatalmas vigyorral az arcomon Erik felé fordultam, aki rögtön derekam köré fonva karjait pimasz mosollyal ajkain húzott közelebb magához.

- Elképesztően jól áll ez a felső. - morogta fülemhez hajolva, amitől rögtön kirázott a hideg.
- ‎Mi tágadás, te is hordhatnál sürvebben inget. Imádom, amikor egy pasin ing van. - simítottam végig izmos melkasán.

Alig, hogy elkezdtünk mozogni a lassú zene ütemeire a DJ éles váltással kapcsolt latinos dallamokra, aminek hatására automatikusan kezdett mozogni a csípőm. Erik kezeit csípőmről fenekemre csúsztatta, ami rögtön megtette a hatását.
Nem tudom mi ütött belém, de teljesen kilépve komfortzónámból kezdtem el táncolni. Azt hiszem nekem is kezdett a fejembe szállni az alkohol különben soha nem csináltam volna ilyet. Főleg nem ennyi ember szeme láttára.

- Imádom, amikor ilyen vagy! - csókolt nyakamba. Válasz helyett csak nyomtam egy gyors mégis szenvedélyes csókot ajkaira, majd karjaiban megfordulva mozogtam tovább a zene ütemeire.

Erik karjait hasamra vezette ezzel elérve, hogy sokkal közelebb kerüljek hozzá.  Hátammal teljesen hozzá simultam és nagyot kellett nyelven, hogy elrejtsem zavarom, amit fenekemnek simuló ágyéka váltott ki belőlem.

- Annyira nagyon szeretlek! - nyögte fülembe
- ‎Én is! - néztem rá csillogó szemekkel, majd lassan ajkai ellen nyomtam enyéimet.

Lihegve, teljesen kipirult arccal váltak el ajkaim Erikétől. Azt hiszem kezdtem kijózanodni ugyanis teljesen zavarba jöttem, amikor rájöttem mit műveltünk az elmúlt néhány percben.

- Azt hiszem jobb lesz, ha...ha kicsit leülök - jöttem zavarba mire Erik hatalmas vigyorral ajkain engedett el.

- Hú, de elfáradtam. - ültem le a lányok mellé mintha mi sem történt volna.
- Azt nem csodálom. Csak úgy izzik köztetek a levegő. - tudtam, hogy Sarah ki fogja használni a helyzetet és addig fog szivatni, míg falba nem verem a fejem.

- Azt hiszem hozok valamit inni. - álltam fel kínomban, amire Sarah csak egy hangos kacagással reagált.

Fogalmam sincs mit műveltünk, de be kell valljam élveztem. Nagyon is. Volt bennem egy bizonyos határ, amit nem akartam át lépni még, de Erik olyan érzéseket vált ki belőlem, hogy kénytelen vagyok felmondani az elveimmel és a szívemre hallgatni.

Alig, hogy kikértem az italomat Erik jelent meg mellettem.

- Mit szólnál hozzá, ha lelépnénk? - tenyerelt a pultra közvetlenül előttem.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem akarom, hogy azt higgyék a többiek, hogy kisajátítalak. Mostanában alig vagy velük miattam és... - aggodalmaskodtam
- ‎Nyugi már! - nevetett - Senki nem fogja azt hinni. - mosolyodott el bátorítóan
- ‎Nem akarom, hogy később megbándd. - sóhajtottam
- ‎Mégis mit? - nevetett
- Jó! Menjünk! De hogy...
- ‎Taxival.
- ‎És mi lesz a kocsiainkkal?
- ‎Majd holnap érte jövünk, de ne aggódj már ennyit! Inkább gyere! - kulcsolta össze kezeinket és már húzott is maga után a kijárat felé.
- ‎Nem kellett volna szólni a többieknek?
- ‎Fel sem fog nekik tűnni. - rántott be maga után egy taxiba.
- ‎Hihetetlen vagy. - nevettem.
- ‎Te pedig csodálatos! - nyomott egy apró csókot ajkaimra. - Egyszerűen elvarázsolsz! - bókolt tovabb. Kezeivel fedetlen combomat kezdte el simogatni, ami apró nyögésre késztetett. El tudom képzelni mennyire örülhetett most nekünk a sofőr.

- Khm...elnézést, hogy megzavarom a fiatalság legszebb perceit, de akkor melyik utcába vigyem önöket? - nézett hátra a tükrön keresztül a sofőr
- ‎Hozzád vagy hozzám? - nézett rám Erik
- ‎Mehetnénk hozzám?
- ‎Akkor itt a második utcában balra a harmadik ház. - hadarta el egy szuszra, amit meglepetten fogadnam ugyanis nem tudtam, hogy már ennyire jól tudja hol lakom.

Erik bőséges borravalóval kiegészítve kifizette a taxit, majd kézen fogva közelítettük meg lakásomat.

- Azért örülök, hogy elmentünk ünnepelni a többiekkel. - léptem be lakásom ajtaján - Nem lett volna szép csak úgy ott hagyni őket. Főleg, hogy te voltál a nap hőse. - fordultam meg vigyorogva, majd közelebb lépve hozzá dereka köré fonva karjaimat néztem fel a nálam valamivel magasabb focistára.
- Nélküled nem itt tartanék! Ha te nem vagy talán már rég feladtam volna. - nézett komolyan a szemembe. - Szeretlek! - nyomott lágy csókot ajkaimra.
- ‎Én is szeretlek Erik! - döntöttem fejemet melkasának. Annyira meghitt volt ez a pillanat. Csak álltunk ott a szoba közepén, teljes csendben és nyugalomban, de ölelő karjai nyugtatólag hatottak rám. Elmondani nem tudom mennyire szeretem ezt a férfit. Amióta az életem része úgy érzem teljesen megváltozott nem csak az életem, de én is.

- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk fürdeni? - fontam karjaimat nyaka köré ezzel megtörve ezt a meghitt pillanatot.
- ‎Mmm...nem is rossz ötlet - nyomott egy lágy puszit számra - Szeretnél először menni vagy menjek én?
- És mi lenne, ha együtt mennénk? - vigyorogtam ártatlanul
- Nyugodtan...mi? Tessék? - nézett rám elkerekedett szemekkel
- Veled szeretnék fürdeni! - haraptam be alsó ajkamat. Válasz helyett csak elmosolyodott, majd hevesen ajkaimra tapadt. Tudtam, hogy mostmár nem fogom tudni leállítani és át fogjuk lépni azt a bizonyos határt, amit még eddig soha senkinek nem engedtem, de nem érdekelt. Az övé akartam lenni. Csak az övé!

Lassan kezdtünk el araszolni a fürdő felé, de egy percre sem szakadtunk el egymástól.

A felsőmtől és szoknyámtól még nem okozott gondot megszabadulni, hiszen már nem először láttuk egymást fehérneműben, de miután már csak egy szál bugyiban és melltartóban álltam előtte és a tudat, hogy ezektől is meg kell, hogy váljak kezdtem zavarba jönni. Nem is kicsit. Arcom színe valószínűleg erős versenyben volt egy paradicsoméval.

Persze Erik egy percig sem volt zavarban, valószínűleg ő már nem először csinálhatta, de amikor már rajta is csak egy szál boxer volt én még jobban zavarban éreztem magam, amit egy mosollyal fogadott a focista.

- Imádom amikor zavarban vagy. - vigyorgott magabiztosan. Nem tudtam mit válaszolhatnék erre, így inkább a fürdő felé vettem az irányt.

A fürdőszobába érve háttal álltam Eriknek annak reményében, hogy így majd könnyebben meg tudok szabadulni fehérneműimtől.

Nem sokáig gondolkodhattam azon, hogy hogyan fogom ezt megvalósítani ugyanis Erik egy szempillantás alatt mögöttem termett és hatalmas karjaival újra átkarolta fedetlen derekamat. Forróság járta át a testemet és hatalmasat kellett nyelnem, hogy elfojtsam kikivánkozó vágyaimat, amit derekamnak feszülő férfiassága okozott.

Óvatosan fordított meg karjaiban, hogy újra szembe kerüljek vele. Gyönyörű szemei sok mindenről árulkodtak. Egyszerre láttam benne boldogságot, nyugodtságot, szenvedélyt és mély vágyakat. Hatalmas tenyerével közelebb húzott magához és miközben lassan ajkaimra tapadt kezeivel melltartóm kapcsolóját kereste.

Őrjítően lassan csinálta. Vagy azért, hogy esélyt adjon megállítani vagy, hogy fokozza a hangulatot. Nos az első nem történt meg, az utóbbi már annál inkább. Miután lekerült rólam a melltartó is és eldobta, elvált tőlem és alaposan végignézett rajtam. Ezt nem igazán gondoltam át... Olyan zavarba jöttem ettől a tettétől, hogy próbáltam eltakarni magam, de lefogta a kezem.

- Olyan gyönyörű vagy, ne takargasd magad! - mondta elfúló hangon és beharapta a száját.

Egyikünk sem gondolkodott csak hagytuk, hogy a vágyaink vezessenek. Megszabadulva utolsó ruhadarabomtól gyorsan léptem be a forró vízbe, hogy minél hamarabb ellepjenek a habok. Erik sem váratott sokáig. Ő is megszabadult boxerétől, majd hozzám hasonlóan belépve a hatalmas kádba és szorosan mögöttem foglalt helyet.

Nem volt nagy lakásom, de szerencsére a fürdőszoba hatalmas volt ahogy a kád is is, így kényelmesen elfértünk mind a ketten.

Erik vigyorogva támasztotta állát a vállamra és hátulról karolta át derekamat már a kádban ülve.

- Nem értem miért vagy zavarban. Gyönyörű minden egyes porcikád. - éppen tiltakoztam volna mikor egy egyszerű szájrapuszival megakadályozott. - Nekem te vagy a legszebb! Imádom minden egyes porcikádat. - puszilt nyakamba, majd hátra dőlt velünk a kellemes meleg vízben.

- Nem értem, hogy tudsz ilyen aranyos lenni. - kuncogtam ezzel megtörve az idokozben beálló idilli csendet.
- Néha én sem. Az a baj, hogy teljesen elcsavartad a fejem és totál nyálas lettem. - nevetett fel és nyomott puszit az arcomra.

Erik simogató ujjai megtették a várt hatást. Egyik keze oldalamat, míg a másik combomat simogatta, ami kezdetben nagyon zavarba hozott, de egy idő után annyira hozzászoktam és teljes nyugalommal árasztott el, oly annyira, hogy ha Erik nem mozdul meg hirtelen talán el is szunyókálok karjaiban.

- Úgy szeretném most megállítani az időt. - sóhajtottam
- ‎Én is! - játszadozott tovább ujjaimmal

Talán egy óra is eltelt, mire kikászálódtunk a kádból és pizsamába burkolóztunk, ami nekem egy rövid nadrágból és egy egyszerű pólóból állt, Erik választása pedig csak egy boxerre esett.

Erik hassal az ágyon feküdt, amikor beléptem a hálószobámba miután kifésültem vizes hajamat. Halkan mögé osontam, majd hirtelen a hátára vetődtem ezzel beterítve egész testét.

- Mm, de puha vagy - bújtam nyakhajlatához és kezdtem el puszilgatni ahol csak értem.
- ‎Khm...Én egészen mást érzek. - gyűrt hirtelen maga alá nevetve.
- ‎Mocskos disznó! - csaptam melkasára. Válasz helyett ajkait enyéim ellen nyomta, kezeivel pedig felfedező útra indult. Egyik kezét összekulcsolta enyémmel, míg másikkal hasam kezdte el cirógatni feljebb-feljebb tolva felsőmet. Szóval így játszunk?

Az eddig összekulcsolt kezeinket kihúztam szorításából és hátát kezdtem el simogatni. Lassan és érzékien. Tudtam, hogy ezzel az őrületbe fogom kergetni. Hosszú körmeimmel végig karcoltam izmos hátát, majd áttértem hasizmai kényeztetésére, miközben ajkainkat egy percre sem szakítottuk el egymástól. Lassan mégis szenvedélyesen csókolt. Talán ennyire közel még egyszer sem voltam ehhez a megmagyarázhatarlanul fantasztikus érzéshez, mint most.

- Emma...Ne kínozz kérlek... - nyögte miközben hasa alját simogattam.
- Eszem ágában sincs! - azzal az ajkaira tapadtam. A hátára fordítottam és csípőjén ülve faltuk egymást. Azonban ez a póz egy idő után egyre kényelmetlenebbé vált, így felült. A testünk elképzelhetetlenül összepréselődött. A csípőmet egyre közelebb húzta magához, míg meg nem éreztem a férfiasságát. Mindkettőnkből egy apró sóhaj tört fel. Mikor az ajkaink elváltak, a nyakamat kezdte el apró, nedves puszikkal behinteni, amitől az egész testemet átjárta a bizsergés. Újra vissza tért a számhoz és beletúrt a hajamba, ami csak még inkább fokozta a vágyamat. Hirtelen maga alá gyűrt. A lábaimat már automatikusan a dereka köré kulcsoltam.

Mélyen beszívta a levegőt, majd belemarkolt a fenekembe.

Egy kis sóhaj tört fel belőlem és csak arra eszméltem fel, hogy pólómtól is megszabadított.

Egy-egy nyálas puszit adott a melleimre, utána pedig visszatért az ajkaimhoz. A másodperc tört része alatt a bugyi is lekerült rólam és immár teljesen meztelenül feküdtem alatta. Gyorsan feltornáztam magam, hogy a fejünk egy magasságba legyen és lenéztem. Az alsónadrágja még mindig rajta volt...

A tekintetem felvezettem az arcára, majd újra le. Ezúttal én haraptam be az alsó ajkamat és ösztönösen, óvatosan végighúztam a kezemet a férfiasságán. A tettemre felmordult és nyakamnál fogva, durván magához húzott. A tüzes csókunk közben próbáltam lehúzni róla a felesleges ruhaneműt, de nehézkesen ment, így segítenie kellett. Teljesen meztelenek voltunk, immár mindketten.

- A francba Emma...Megbolondulok érted...Eddig még csak bírtam magammal, de ezzel a látvánnyal végem van. - szorította össze a szemeit, majd újra rám emelte a kétségbeesett és vággyal teli tekintetét. - Az utolsó esélyed, hogy azt mondd, hogy elég. És akkor leállok, nem fogok hozzád érni. De ha ezt most folytatjuk nem ígérem, hogy le tudok állni.

A válaszom egy hosszú és mély csók volt. Akarom Őt. Minden egyes porcikáját. Teljes szívemből szeretem a felém tornyosuló fiút és azt szeretném, hogy Vele történjen meg a legelső alkalom. És az élet úgy hozta, hogy ez most fog megtörténni.

Újra eldöntött és az addigi hevesség eltünt. A helyét a sokkal érzékibb érintések, puszik és simogatások vették át. Amikor már végigkarmoltam a hátát elvált tőlem és magához vett egy óvszert.

- Biztos, hogy szeretnéd? - kérdezte halkan, mikor elhelyezkedett.
- Igen - mondtam határozottan

És megtörtént. Pont annyira fájt, mint amire számítottam. A feszítő érzésnek köszönhetően a könnyem is kicsordult. Végig a szemembe nézett és mikor meglátta a legördülő könnycseppeket az arcomon, azonnal letörölte azokat. Úgy bánt velem, mint egy porcelán babával. Mintha bármelyik pillanatban összetörhetnék.

- Hagyjam abba? - kérdezte látván a meggyötört arcomat.
- Ne! - suttogtam csukott szemmel - Mindjárt jobb lesz...Csak vigyázz rám, kérlek...!

A kellemetlen, feszítő érzés helyét valami egészen más vette át. Valami ami sokkal kellemesebb, sokkal édesebb.

Lassan kezdett el mozogni Erik mikor látta, hogy már nem fáj. Kezeinket fejem fölött összekulcsolta, majd ajkair újra enyéimre nyomta.

Fokozatosan gyorsított a tempón ezzel fokozva a bennünk dúló érzéseket.

Hosszan, szenvedélyesen szeretkeztünk.

Egy elfojtott nyögésssel adtam Erik tudtára, hogy én már nem bírom sokáig.
Néhány lökés és mind a ketten pihegve süllyedtünk a puha párnák közé.

Erik tényleg vigyázott rám. Úgy bánt velem, mint a hímestojással és ezért elmondani nem tudom mennyire hálás vagyok neki.

- Szeretlek! - nézett szemeimbe miután mellém telepedett.
- ‎Én is! - mondtam őszintén, majd egy lágy csókot nyomva ajkaira helyezkedtem el karjaiban.

Erik szorosan magához húzott, én pedig melkasára hajtottam fejemet, így próbáltunk nyugvóra térni. Szívének szapora kalimpálása nyugtatólag hatott rám ami azt eredményezte, hogy percek alatt átléptem álomország kapuit.