Miután tegnap több ezer ember szeme láttára tettük meg azt, amit már rég meg kellett volna, hogy tegyünk most az internet természetesen velünk van tele és persze a fiúk sem tudnak leakadni rólunk. Az edzés egésze azzal ment, el hogy minket szivattak vagy kérdezősködtek. Természetesen semmi sem volt már titok és mindenki örült a kapcsolatunknak, de a végén azért már kezdtem unni, hogy mindenki ezzel foglalkozik. Remélem, mint ahogy a mondás is tartja ez a "csoda" is csak három napig tart.

- Galambocskáim! - állt közénk vigyorogva Mario
- ‎Ezt fejezd be, mert nyakon váglak - néztem csúnyán a támadóra
- ‎Mit akarsz? - sohajtott nagyot Erik
- ‎Nincs kedvetek velünk tartani?
- ‎Hova?
- ‎Még nem tudom, de a srácok be akarnak ülni valahova
- ‎Boccs, most nem. Ma inkább kettesben szeretnénk lenni. - húzott közelebb magához Erik
- És mit fogtok csinálni? - kiváncsiskodott vigyorogva
- ‎Mario! - vágta hátba Julian - Hagyd már békén szerencsétleneket! Te is voltál fiatal!
- ‎Miért most mi vagyok? - háborodott fel
- ‎A viselkedésed vagy a személyid alapján? - nevetett - Gyere inkább és hagyd őket békén!
- ‎Most miért? - durcáskodott - Azért majd védekezzetek is! - kiabált még vissza az öltöző ajtóból
- ‎Ez esküszöm nem normális. - rázta a fejét hitetlenül Erik - Gyorsan átöltözöm és jövök
- ‎Addig elmegyek a papírokért, amit Lucien kért, hogy nézzek át
- ‎Akkor a kocsinál találkozunk - adott egy puszit ajkaimra

- Mit szeretnél csinálni? - nézett rám Erik már az autóban ülve
- ‎Csak veled lenni, kettesben.
- ‎Akkor mit szólnál, ha hozzám mennénk?  - tette a sebváltóról a combomra a kezét
- ‎Remek ötlet - mosolyogtam

- Mm, nem vagy éhes? - gondolkodott el belépve a házba. Bár már nem először jártam Erik házában, de még mindig el tudott varázsolni. Fantasztikus volt a letisztultsága és egyszerűsége.
- Most, hogy mondod...
- Mit szólnál, ha főznék neked valamit?
- Te tudsz főzni? - lepődök meg
- Lehet, hogy még nem mondtam, de ez az egyik szuperképességem - húzza ki magát büszkélkedve - Isteni Carbonarat csinálok
- Hm, szívesen megkóstolnám - nyaltam meg ajkaimat szinte már nyál csorgatva
- Akkor már is hozzá látok - nyom egy lágy puszit ajkaimra

Erik nem hazudott, amikor azt mondta tud főzni. Valóban roppant rutinosan mozgott a konyhában és egy percig sem gondolkodott, hogy mit hogyan kell csinálni.

- Fogadjunk ez az egyetlen étel, amihez értesz. Azért vagy ennyire magabiztos, mert ezt tökéletesre csiszoltad hogy minden csajt levegyél a lábáról és elhitesd, hogy profi vagy. - nézem nevetve
- ‎Na szépen vagyunk. Kiteszem neked a szívem, lelkem és ez a hála. - fordult vissza sértődötten a tűzhelyhez. Mosolyogva sétáltam háta mögé és karoltam át derekát, majd apró puszit leheltem izmos hátára.
- Tudod, hogy szeretlek! - bújtam hozzá, mint egy kiscica
- Háát...talán, ha megmutatnád mennyire - pimaszkodott felém forfulva, de derekát továbbra sem eresztettem el
- ‎Nem elég, ha megkóstolom a Carbonarad?
- ‎Mondták már, hogy piszkosul szemtelen vagy? - kezdett el tolni, míg a konyhaszigetbe nem ütköztünk
- ‎Én? - pislogtam ártatlanul szemeibe nézve
- ‎Ühüm, te bizony! - csókolt nyakamba, amitől a hideg is kirázott
- ‎Szóval? Kiegesztelsz vaaaagy...
- ‎Ne is folytasd! - próbáltam eltolni nevetve, de ezzel csak azt értem el, hogy még jobban magához szorítson, majd ártatlanul rám nézett, egy perc néma csend és... - Neh...ne...kérlek ne! - kezdett el csikolni - Be...beh...fhogok...pi...pisilni - nevettem megállíthatatlanul
- Na?
- ‎Jó, jó. Ne haragudj!
- ‎Hogy mondtad?
- ‎Szeretnék elnézést kérni az én egyetlen szetelmemtől, Erik Durmtól, akinek a főzőtudását akár Jamie Oliver is megirigyelné. - mondtam halál komolyan, de nagy erőfeszítésekbe tellett  hogy vissza tartsam feltörni készülő nevetésemet
- ‎Na jó, azt hiszem megkegyelmezek, de a Carbonaramat akkor sem hagyhatod ki. - kezdi el újra nyakamat ostromolni gyengéd csókjaival. - Szeretlek! - húzott közelebb derekamnál fogva, majd az előző gyermekded hangulat sokkal komolyabb hangnembe váltott.
- ‎Én is Erik! - tapadtam ajkaira gondolkodás nélkül
- ‎El sem tudod képzelni mennyire boldoggá teszel - lehelt apró csókokat arcom minden szabad felületére, ami apró sóhajt váltott ki belőlem és ezt rögtön ki is használta. Nyelvét azonnal számba vezette, kezeit pedig fenekemre csúsztatta ezzel jelezve, hogy ugorjak. Így is tettem, lábaim dereka köré csavartam ő pedig rögtön a konyha pultra ültetett.

- Oda fog égni a tészta. - nyögtem ajkaiba két csók között
- ‎Majd csinálok másikat. - nyögte, majd egyik kezével tovább simogatta combomat, másikkal pedig derekam simogatta miközben szenvedélyesen csókolóztunk
- ‎Erik! - éreztem, hogy elérkeztünk egy határhoz, amit még nem szerettem volna átlépni - Kérlek!
- ‎Ne haragudj! - lépett el tőlem majd egy lágy puszi után vissza lépett a tűzhelyhez
- ‎Mindjárt kész!
- ‎Haragszol? - léptem mellé szomorúan - Szeretlek Erik, csak...
- ‎Ne...ne folytasd. Hülye voltam. Én sem így terveztem. Nem szeretnék semmit sem elsietni veled, mert szeretlek és te ettől sokkal többet érdemelsz!
- Köszönöm! - csókoltam meg
- ‎Gyere! Kész a Carbonara! - rakott le két tányért az asztalra.
- ‎Isteni illata van! - hajoltam az edény fölé

Erik Carbonaraja tényleg mennyei volt. Minden túlzás nélkül. Nem vagyok a tészta híve, de ezúttal repetáztam is.

- Azt hiszem én nem bírok innen felállni - nyögtem
- ‎Csak nem jól laktál? - vigyorgott
- ‎Isteni volt! Azt hiszem megtartalak - álltam fel nevetve
- Ó igen? Hát igazán köszönöm, megtisztelsz
- ‎Cserébe legközelebb én főzök neked egy isteni gulyást
- ‎Mit?
- ‎Gulyás, igazi magyar étel. Hidd el nekem szeretni fogod. - vigyorogtam
- ‎Mm, megegyeztünk - dögölte orrát enyémnek - Mit szólnál egy filmhez mielőtt haza viszlek? - húzott a nappaliba
- ‎Mm...benne vagyok - néztem karórámra
- ‎Mit nézzünk? - nézelődött laptopján
- ‎Horror filmen kívül bármi jöhet
- ‎Mi bajod a horrorral?
- Nem tudom, egyszerűen csak nem tud lekötni - rántottam vállat
- ‎Csak nem félsz?
- ‎Mégis mitől kellene? - húztam fel kérdőm szemöldökömet, mire csak elnevezi magát.
- ‎Akkor mi legyen? Egy jól bevált vígjáték?
- ‎Benne vagyok

A választásunk végül a jól bevált Fák jú Tanár úrra esett, amit szerintem már mind a ketten láttunk legalább ezerszer, de én úgy vagyok vele, hogy megunhatatlan. Könnyes szemekkel nyújtottuk ki elgémberedett végtagjainkat a film végén.

- Azt hiszem ideje mennem. - néztem órámra
- ‎Muszáj? - húzott vissza a kanapéra
- ‎Korán kell kelnem - húztam el a számat
- ‎Akkor haza viszlek - állt fel nagyot sóhajtva

- Köszönöm, hogy haza hoztál! Szeretlek! - nyomtam egy lágy csókot ajkaira
- ‎Csak ennyit kapok?
- ‎Milyen kis telhetetlen valaki
- ‎Ami jár az jár - suttogta ajkaimra, majd esélyt sem adva nekem mélyítette el csókunkat - Jóéjszakát Kicsim!
- ‎Neked is és vigyázz magadra!

**

Tegnap voltam olyan szerencsétlen, hogy az összes papírt, amit Lucien adott és holnapra át is kellene tanulmányoznom Eriknél hagytam. Reggel az első órám előtt átugrottam hozzá, de nem volt otthol. Valószínűleg edzésen volt. Viszont, ha most se lesz otthol én nagyon, de nagyon ideges leszek, mert megígértem Luciennek, hogy elintézem helyette a papírmunkát.

- Nyisd már ki! - dörömböltem barátom ajtaján
- ‎Emma? Hát te? - lepődött meg - Nem az egyetemen vagy?
- ‎Már végeztem, de nem ez a lényeg. Tegnap itt hagytam a papírokat, amit Lucien adott és holnapra át kellene olvasnom.
- Ja igen. Hívni is akartalak. Gyere be!
- Figyelj Erik! Gondolkodtam. - kezdtem el magyarázni miközben a papírokat szedtem össze - Egy hónap és vége a félévnek. Ez egyet jelent azzal, hogy a gyakorlat is, amit nálatok végzek, mivel a következő évben más egyesületet kell választanunk. De eszembe jutott valami. Én nagyon megszerettem a csapattal dolgozni és szívesen maradnék is, de ahhoz, hogy nálatok maradhassak szakosodnom kell, amivel nem is lenne gond, mert hála nektek megkedveltem ezt a sportot, de azt is jelentené, hogy minden másról lemondok és csak erre specifikálódom. Egy hónapom van dönteni. Mit gondolsz? - fordultam felé, de legnagyobb meglepetésemre Erik rám sem hederített. - Erik! Figyelsz te rám?
- Maradj már egy kicsit csendbe! - rivallt rám
- ‎Tessék?
- ‎Egy fontos e-mailt kaptam, de nem tudom elolvasni, mert folyamatosan magyarázol - teljesen kiakadtam
- ‎Fulladj bele a telefonodba Erik Durm! - kaptam fel a papírjaimat és sietős léptekkel haladtam a kijárat felé Erik szavait meg sem hallva. Az ajtót becsapva hagytam el a focista házát. Rá sem ismerek. Hatalmasat csalódtam benne.