Pontban hét órakor kopogtatnak a bejárati ajtón. Erik az. Nincs rajta más csak egy fekete farmer, egy fehér póló és egy bőr dzseki, de mikor rá nézek a lélegzetem is eláll. A világos barna haját és barna bőrét csak még jobban kiemeli a fehér felső. Kék szemei pedig csak úgy mosolyog ahogy rám néz.

- Tetstik, amit látsz? - térek magamhoz a kérdéstől és nyomban el is pirulok. Erre hozzám sétál, a mutató ujjával felemeli az állam és egy édes csókot lehel ajkaimra. - Gyönyörű vagy! - suttogja
- Hogy jutottál be? - próbáltam terelni
- Egy kedves idős néni engedett be - vigyorgott

Kéz a kézben indultunk el Erik autója felé. Rajtam egy egyszerű fehér farmer, egy piros, csipkésfelső és szintén bőr dzseki volt.

Az út csendben telik, de nem bírom sokáig.

- Hova megyünk?
- Meglepetés - vigyorog

- Úristen ez gyönyörű! - kiáltok fel mikor alulról meglátok egy feldíszitett erkélyt. Gyönyörűen ki van világítva, mécsesekkel és gyertyákkal, sőt még rózsaszirmokat is látok elszórva.

- Gyere! - fogja meg a kezem és húzni kezd maga után. Mikor felérünk és Ő udvariasan kitárja előttem az ajtót még hihetetlenebb látványban van részem. Minden részletre odafigyelt. Nagyon jól esik ez a rengeteg figyelmesség. Mindenre oda figyelt. Az asztalon kedvenc virágom volt egy vázában és az ételek, amelyek már fel voltak szolgálva is a kedvenceim közé tartoznak.

- Honnan tudtad, hogy ez a kedvenc virágom? - fordultam meg meglepetten karjaiban
- Megvannak a forrásaim - vigyorog
- Remélem nem beszéltek túl sokat ezek a bizonyos források. Én is szeretnék ilyeneket tudni rólad. - mondtam a szemeibe nézve
- Lesz rá időd, hogy teljesen megismerj és mindent megtudj rólam. És ez így is történt. Végig beszéltük az egész vacsorát. Annyi mindent megtudtam róla és annyira egy hullámhosszon vagyunk mintha ennek mindig is így kellett volna lennie. Még vacsora után is sokáig beszélgettünk néhány üveg bor társaságában.

- Mit szólnál még egy kis sétához? - állt fel az asztaltól - Vagy esetleg egy tánchoz? - nyújtotta felém a kezét
- Megtisztel - hajoltam meg nevetve. Egyik kezét enyémbe illesztette másikkal megfogta derekamat és magához húzott. Két kezemet mellkasára simítottam, majd íriszeibe néztem, amik a számat vizslatták miközben lassan mozogni kezdett a zene ütemére. A távolság köztünk egyre kissebb lett, míg nem teljesen megszünt. Karjaimat nyaka köré fomtam, hogy még közelebb húzhassam magamhoz és lábujjhegyre álltam, hogy ne kelljen annyira lehajolnia. A testemen bizsergés futott át. Elég sokszor csókolóztunk már, de ilyet egyiknél sem éreztem. Még az elsőnél sem. A hasamban mintha ezer pillangó kelt volna életre. Ujjaimmal hajába túrtam, ami elég gyorsan nő. Felmordult, amikor meghúztam kicsit hosszabbra nőtt tincseit, majd kezeit lejjebb csúsztatta derekamról fenekemre, amibe gyengéden bele is markolt. Még sosem láttam ilyennek Eriket. Mindig visszafogott és óvatos volt ezúttal azonban mohón kezde el falni ajkaimat, majd nyelvét bevezette a számba, mire akaratlanul is felnyögtem, amivel még jobban beindítottam az én focistámat. Nagy levegőt vettem mikor pár másodpercre elváltak ajkaink. Végül én toltam el magamtól, hogy levegőhöz jussak.

- Köszönöm ezt a csodálatos estét! - döntöttem homlokom övének
- Érted bármire képes vagyok! - nyomott egy lágy csókot ajkaimra - Most viszont jobb ha megyünk. Kezd lehülni a levegő. - karolta át a derekamat.

**

Erik egy igazi úriember volt. Minden egyes alkalommal, amikor nem volt edzése se más elkötelezettsége megvárta az óráim végét és együtt indultunk vagy az egyetem közelében lévő kávézóba vagy sétálni, de volt olyan is, hogy feljött hozzám és ott beszélgettünk. Nem volt olyan nap, amikor ne kedveskedett volna valamivel. Egy szép szava vagy bókja mindig volt hozzám és ez minden egyes alkalommal megmelemgette a szívemet. Azt hiszem napról napra egyre jobban kezdem megkedvelni.

A kapcsolatunkról egyelőre csak Marco tudott, aki amikor megtudta, hogy hivatalos a dolog teljes mértékben büszke volt magára ugyanis állítása szerint neki köszönhetjük, hogy együtt vagyunk. Ha jobban bele gondolok van benne valami.

Az edzésekre és a hazai meccsekre továbbra is kijártam és segítettem Lucien munkáját, aki annyira elégedett volt a munkámmal, hogy amikor megtudta, hogy számomra májusban véget ér a gyakorlat a csapatnál teljesen kétségbe esett. Az igazat megvallva ebbe még én se gondoltam bele. Amikor elkezdtem ezt az egészet alig vártam, hogy vége legyen most viszont annyira megkedveltem az egész csapatot, sőt ki merem jelenteni ezt a sportot is, hogy ha tehetném itt maradnék ameddig csak lehet. Egy csomó barátot, ismeretséget és persze Eriket köszönhetem ennek a gyakorlatnak.

A csapat továbbra is jól szerepelt. A bajnokságban bár egyre kevesebb előnnyel, de vezettük a tabellát a bajorok előtt és a kupában is bekerültünk a legjobb nyolc közé és, ha minden jól alakul a legjobb négy is meg lehet, ha este le győzzük a Hamburgot.

Erikkel nagyon nehezen tűrtőztettük magunkat. Nehéz volt úgy egy légtérben tartózkodni napi szinten, hogy egymáshoz se érjünk, de volt valami izgalom, valami új ebben a titkolózásban.

- Sok sikert! - súgtam a fülébe ügyelve, hogy senkise szúrjon ki minket
- ‎Itt vagy velem. Csak jó dolgok történhetnek. - hajolt hozzám közelebb.
- ‎Erik! - szóltam rá mosolyogva - Le fogunk bukni!
- ‎Miért is titkolózunk? - csúsztatta fenekemre hatalmas kezeit
- Szobára fiatalok! - kiabálta el magát valaki mire olyan gyorsan léptem el Eriktől, mintha villám csapott volna belém
- ‎Marco! - rivallt rá Erik, amikor meglátta az öltözőből kilépő támadót

Elég unalmas volt az első félidő és a második sem alakult sokkal jobban. Nagyon kiegyenlített volt a két csapat játéka, ami kétszer tizenöt perces hosszabbítást eredményezett. Nagyon izgultam, mert tudtam, hogy ettől sokkal többre képesek a fiúk és kár lenne, ha a tizenegyeseken múlna a mérkőzés végeredménye, mert az egy hatalmas lutri, amiből nem mindig jövünk ki a legjobban.

117.perc. Erik indul meg a labdával a kapu előteréből egyenesen az ellenfél kapuja felé. A tizenhatos vonalához ér. Három védő fogja közre, de ő sokkal szemfülesebb volt attól, hogy megijedjen. Időben észre veszi a mellette elhaladó Marcot, aki bal lábbal levéve a magas passzt egyenesen a hálóba tüzel ééés...góóóól. Ezt nem hiszem el. Megcsináltuk.

Öröm könnyekkel és hatalmas mosollyal az arcomon vártam a hármas sípszót. Tudom, hogy ez még nem a döntő volt és nem is egy világ eseményt készültünk megnyerni, de annyira boldog voltam, ahogy körülöttem mindenki. Erik alakította ki a helyzetet amiből végül a gól született és ezért elmondhatatlanul büszke voltam rá. Legszívesebben most oda szaladnék hozzá és agyon puszilgatnám, de vissza kell fognom magam.
Ahogy a játékvezető lefújta a meccset Erik rögtön irányomba indult, de pár lépés után megtorpant. Láttam rajta, hogy ő sem bírja vissza fogni magát és nem is nagyon akarja. Pár pillanatig csak nézett engem, mintha hezitálna, mintha mérlegelné a dolgokat, de aztán hirtelen legyintett egyet a kezével azt mutatva, hogy nem érdekli őt semmi, a közelebb lépett hozzám, két tenyere közzé vette az arcomat, majd összeforrasztotta ajkainkat.

Ezzel a cselekedetünkkel azt hiszem nem csak a csapat, de a média számára is egyértelművé tettük mi a helyzet. Nem így terveztük, de nem bánom, hogy így alakult.

- Wow! Azt hiszem valamiről lemaradtunk. - nézett ránk döbbenten Mario ezzel félbe szakítva Erik édes csókjait
- ‎Egy kicsit haver! - vágta hátba Marco
- ‎Te tudtál erről?
- ‎Benne volt a levegőben - vigyorgott Julian - Gratulálok nektek!
- ‎Köszönjök! - pirultam el
- ‎Csak én nem tudtam erről?
- ‎Mert hülye vagy - nevetett Marco
- ‎Menj a... - kezdtek el vitatkozni

- Annyira büszke vagyok rád! - döntöttem homlokom az övének
- ‎Szerencsét hoztál...mint mindig - mosolyodott el
- Ugye tudod, hogy holnap velünk lesz tele az újság?
- ‎Nem érdekel. Semmi sem érdekel csak te. Szeretlek Emma! - érintette össze orrunkat - Lehet, hogy még korai ezt így kijelenteni, de már nem tudom magamban tartani, amit érzek.
- ‎Én is szeretlek Erik! - kezdeményeztem ezúttal én a csókot

Minden olyan tökéletes volt. Bárcsak minden így maradna ahogy van, de tudom, hogy élet nem ilyen egyszerű és a kapcsolatunkban sem alakult eddig még soha semmi egyszerűen, de a boldogságért küzdeni kell.