Az újév beköszöntét sajnos nem sokáig tudtam élvezni mivel hamar vissza kellett utaznom Dortmundba ugyanis a fiúk már hetedikén pályára léptek ráadásul hazai pályán, amivel el is rajtolt az igencsak izgalmasnak ígérkező szezon második fele. Lucien a szokottnál is több munkát bízott rám egyrészt, mert mindannyian jól tudtuk, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy hosszú évek után újra legyőzzük legnagyobb ellenfelünket a Bayern Münchent és miénk legyen a salátás tál, másrészt a vizsgáimat is letudtam szerencsére kiváló eredményekkel még decemberben, így legalább erre nem volt gondom januárban és sokkal nyugodtabban járhattam az edzésekre, meccsekre, sőt mellette volt végre idő saját magamra is. Lucien nagyon hálás volt nekem, én pedig szívesen segítettem neki. Hálistennek ‎a fiúkkal minden ott folytatódott, ahol abba hagytuk még decemberben, vagyis majdnem, ugyanis ahogy vissza utaztam Dortmundba első utam a kórházba vezetett, ahol végre megszabadulhattam a gipszemtől is. Kezdtem megszokni, már amennyire lehetett, de nem volt egyszerű a sok réteg ruha alatt még azt is elviselni, viszont még mindig jobban jártam, mintha nyáron 40 fokban kellett volna elviselnem.

Erikkel a viszonyunk mondhatni semmit sem változott a buli óta. Próbáljuk elkerülni a másikat jó messziről, ami mi tagadás nekem nagyon rosszúl esik. Nem tudom hol rontottuk el ezt az egészet. Talán ott, hogy soha nem beszéltük meg.

Februárban sikeresen megkezdtem a második félévemet is az egyetemen. A tanárok nagy része maradt, viszont voltak újak is, akik egy percig nem kíméltek minket. Az órarendünk szerencsére vagy nem nagyon hasonló volt, mint az előző félévben, azaz három napba bezsúdoltak mindent, amit 5 napba kellett volna. Nem lesz túl egyszerű ez a félév sem, de szerencsére van egy nagyszerű csapatunk és egy csodálatos barátnőm, akivel együtt fogjuk végig szenvedni ezt az időszakot is. A szünet alatt és az edzések mellett szerencsére még bőven maradt időnk a kikapcsolódásra is, amire nem csak nekem, de neki is hatalmas szüksége volt.  Szépen, lassan sikerült Dortmund azon részeit is felfedeznünk, amit a bő félév alatt még nem sikerült, sőt tőlünk teljesen szokatlan módon még egy szépség napot is tartottunk.

A szűk egy hónap szünet alatt nem csak Bettivel, de Marcoval is sikerült egy kis időt eltölteni az edzéseken kívül is. Mindent elmeséltem neki Erikkel kapcsolatban egy kávé mellett, majd vígaszdíjul elvitt egy fürdőbe az én drága barátom. Láttam rajta, hogy próbálja elterelni a gondolataimat Erikről, de ez sajnos neki sem sikerült. Elképesztő milyen jó fej tud lenni a szőkeség, pedig Erik ugyanolyan barátja, mint én, sőt sokkal régebb óta ismeri mégis engem vigasztal. Nem is értem miért nincs még mindig barátnője.

Márciusban a fiúkra válogatott meccsek vártak. Csapatunkból több fiút is behívót kapott a válogatottba Löwtől, a csapat szövetségi kapitányától, amin meg sem lepődtem, hiszen egytől egyig remekül teljesítettek, azonban az már sokkal jobban meglepett, hogy engem is behívott az utazás előtti megbeszélésre.

- Üdvödlöm, Joachim Löw - mutatkozott be az előttem álló férfi már a berlini központban
- ‎Emma Fazekas - viszonoztam tettét
- ‎Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat
- ‎Nem fogok hazudni, nem kicsit lepődtem meg - mosolyogtam kedvesen
- ‎Nem is sejti miért hívtam?
- ‎Nem
- ‎Lucien nagyon sokat mesélt magáról. Sok jót hallottam önről és a munkájáról is és örömmel venném, ha velünk utazna a következő két meccsre és segítené munkámat.
- ‎Hú, ez most váratlanul ért. - lepődtem meg
- ‎Gondolja át nyugodtan, de ha rám hallgat elvállalja. Rengeteget tanulhat és szerintem nem mutatna rosszúl később az önéletrajzában sem. - mosolygott bátorítóan

Nagyon imponáló volt a felajánlás. Szerintem nem sokan mondhatják el magukról, hogy alig fél év után ilyen ajánlatot kapnak egyenesen a válogatott edzőjétől. Normális ember erre gondolkodás nélkül igent mond, azonban nem volt ez ilyen egyszerű. A válogatott meccsek majdnem két hét kiesést jelent az egyetemről, ami rengeteg plusz munkával jár majd, viszont ez a két hét olyan lehetőségeket nyújthat, ami a későbbiekben biztos előnyömre válik majd.

Remélem nem bánom majd meg a döntésemet.